Szegő Ágnes
Családtörténet kutatás
BEKÖSZÖNTŐ
2023.04.11.
Csaknem negyven éve foglalkozom családtörténet kutatással, először a lakóhelyemen egykor élt zsidóság történetével párhuzamosan. Kevés forrás volt elérhető, így „tévedtem” erre a területre. Később addigi tapasztalataim alapján, 25 éve kezdtem a saját őseimet felkutatni, ezáltal fokozatosan váltam a téma elismert szakértőjévé. Az utóbbi évtizedek során rengeteg embernek segítettem megtalálni elveszett őseit, pontosítani adataikat, megtalálni emlékeiket. Kicsit átlátogattam a zsidó populáció-kutatás nagyon érdekes területére is.
A családfa kutatás egy olyan szenvedély, amit nem egyszerű abbahagyni,
sokszor egy életre szól, különösen, ahogy az elérhető források egyre
gyarapszanak. Azoknál a zsidó gyökerekkel rendelkező ismerőseimnél, akik
családkutatásra adták a fejüket, az egyik legfőbb motivációnak azt látom, hogy a
holokausztban elvesztett rokonaik adatait szeretnék pontosítani, egyrészt
mert úgy érzik, hogy ezzel is tudnak tenni azért, hogy szeretteik ne legyenek
elfeledve, másrészt a rég megszakadt rokoni kapcsolatokat újjáélesztésére is sor
kerülhet. Akadnak olyan ismerőseim, akik a rengeteg megölt rokon adatait
megtalálva megriadtak a további találatok lehetőségétől. Szerencsére az előbbi
hozzáállással találkoztam többször.
Első lépéseim: a tiszafüredi zsidó családok kutatása
A 120 oldalas Tiszafüredi Múzeum- és Könyvtáregylet története,
1877-1949 című szakdolgozatommal több
megyei és országos pályázaton nyertem díjakat. Tiszafüredi barátaim ezután
javasolták, hogy foglalkozzam a helyi zsidóság történetével. Ez a kutatás a
nyolcvanas években, közalkalmazottként, Szolnok megyében (a helyi könyvtárban
dolgoztam) nem volt éppen támogatott tevékenység. de ez nem tántorított el a
célomtól. A szakirodalom a rendszerváltás előtt, a Kádár-korszakban elég szerény
kínálatot nyújtott. Ezért a korábban kiadott európai és magyar zsidóság
történetének tanulmányozásához igénybe vettem az országos nagykönyvtárakból a
könyvtárközi kölcsönzési szolgáltatást. Mindez nagyon sokat segített identitásom
erősítésében, ugyanakkor nagyon megdöbbentő volt az előző ezer év tragikus
történetét végig követni; rengeteg traumával, pogrommal, kiűzetéssel volt teli
ez az évezred eleink számára, aminek a csúcsa a szeretteinket sújtó soá volt.
Tiszafüred 1950-ig Heves, illetve 1876-ig a közös közigazgatású Heves és Külső-Szolnok vármegye része volt, ezért elsősorban az egri, akkor Heves Megyei Levéltárban kerestem a helyi zsidók múltját. Sajnos Füred és környékének levéltári anyagát 1944-ben Kassára vitték, ahol egy bombatalálat elpusztította azt. Mindössze egy községi jegyzőkönyvet találtam, amit 1927 és 1949 között vezettek, de ebben sem volt sok releváns adat, illetve a és a megyei türelmi adóösszeírásokat és a vármegye anyagában tallózva voltak adatok. Ezért a birtokunkban lévő eredeti tiszafüredi zsidó anyakönyvekhez fordultam, amit 1840 és 1895 között vezettek az itt szolgáló anyakönyvvezető rabbik. Édesapám, Szegő Ernő 1978-as haláláig a helyi ortodox hitközség elnöke volt, az anyakönyvek részben nálunk, részben Róna Andorné Vera néninél voltak. Ezeket mindketten a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárnak adományoztuk. (Most a Családkutató részlegben vannak elhelyezve, illetve a másolatok a familysearch.org oldalon tanulmányozhatóak.)
Könyvtárosként cédulakatalógussal dolgoztam: először egy-egy személy
esetében a születési, halálozási, esküvői adatait vezettem rá, majd a szülei és
gyermekei nevét is ráírtam, ill.
bármit, amit még tudtam róla (például a türelmi összeírások adatait). Nagy
szerencsémre a rendszerváltás idején engedélyt kaptam arra, hogy szabadnapjaimon
beletekinthessek az 1895-től vezetett polgári anyakönyvekbe, a helyi
polgármesteri hivatalban. Sajnos 1962 után már nem voltak adatok. Végül mintegy
3600 személyről készítettem feljegyzéseket cédulákon, dBaseIII adatbázisba,
végül Excel táblázatba.
Időközben rátaláltam a családrekonstrukciós vizsgálatokra, amit Magyarországon főként Andorka Rudolf és Kovács Zoltán végzett, és Moess Alfréd könyvére, a „Pest megye és Pest-Buda zsidóságának demográfiája: 1749-1846”. Kovács Zoltán instrukciója alapján elvégeztem ezt a munkát a saját adataimmal is. Ehhez szükség volt különböző levéltárak látogatásár, mivel a zsidók általában más lakóhelyről kerestek házastársat maguknak, sokszor házasságközvetítő – sadhen segítségével. A házasságkötés rendszerint a menyasszony lakóhelyén történt. Száz házaspár adatait dolgoztam fel, sok érdekes tényre derült közben fény: a demográfiai szokásokra, az ide- és elvándorlás helyeire, a születésszabályozás korabeli módjaira, a nagymértékű csecsemő- és gyermekhalálozásra, ezek fokozatos változására, a halálozási okokra, a házasodási irányokra, településekre, és a be- és elvándorlás mértékére is. Tudomásom szerint Magyarországon más kutató hasonló elemzést nem végzett. A tanulmány „A tiszafüredi zsidók története és demográfiája” című könyvemben jelent meg 1995-ben a Füredi Kaszinó Egyesület kiadásában, tanulmányként pedig több kötetben is olvasható.
A kötet anyagának összeállításában, és
megjelentetéséhez sokat jelentett a tiszafüredi zsidók holokauszt túlélő
tagjainak és leszármazottjainak a visszaemlékezései és az anyagi segítsége
is. Később nagyon sok leszármazottal
találkoztam személyesen és virtuálisan, akik a világ számos országában élnek.
Természetesen anyagi ellenszolgáltatás nélkül kapták meg a családjuk és
felmenőik adatait. Rég elszakadt családágakat sikerült újra egyesíteni, ami
nemcsak számukra nyújtott nagy örömet. Nem egy családot kalauzoltam örömmel
korábbi lakóhelyemen, megmutatva nekik az ősök lakhelyét, sírjaikat a helyi
temetőben, neveiket az általam birtokolt gyönyörű Chevra könyvben (ez most a
szolnoki hitközség kis múzeumát gazdagítja a zsinagógánkból megmaradt másik
tárggyal, az előimádkozó oroszlános asztalával együtt.)
Saját apai családom kutatása (emlékek és kutatási módszertan)
Születésemkor még Sauerbrunn Ágnesnek hívtak, egyéves voltam, amikor apám magyarosított. Ő Debrecenben született, közvetlen családja a holokauszt áldozata lett, ritkán beszélt róluk. Egy 45-ös kivonat maradt meg nagyszüleim házasságáról. Annyit tudtam még, hogy Amerikában éltek rokonok, akik támogatták a családot, és a Rákosi-korszakban veszett el a kapcsolat velük. Apám 1978-ban halt meg. 1999-ben találtam meg a jewishgen adatbázist https://www.jewishgen.org/ ahol kerestem az ősöket, amit megjegyez az oldal. (Fantasztikus gyűjtemény, sok ország zsidó adatait tartalmazza, rengeteg zsidó anyakönyv, összeírás, mártírkönyv indexelt – név-mutatózott adataival, sokféle szűrési móddal.)
2004-ben jelent meg a Nevek c. kiadvány, a Debreceni Hitközség kiadásában, a mártírok és túlélők adataival. abban találtam a családunkon kívül még egy hasonló nevű családot. Aztán 2005-ben megkeresett a jewishgen keresésem alapján Hale Rickman, akinek a nagymamája, Sauerbrunn Fáni a családjával együtt Magyarországról vándorolt ki az I. világháború előtt. Hale nem tudott többet Fáni családjáról, azt sem, hogy pontosan honnan vándoroltak ki. Ő megbízta Elizabeth Long-ot, aki Salt Lake City-ben kereste a kapcsolatot közöttünk. Én meg itthon. Egy hónap alatt kiderült, hogy Hale az unokatestvérem, és dédszüleim, Etner és Záli hét gyerekükkel emigráltak, és népes rokonságunk él kint. Akkor még élt apám 5 első-, nekem 35 másod-unokatestvérem. Nagy felfedezés volt. Aztán az is kiderült, hogy dédszüleim mikor és hol haltak meg.
Az egyhónapos kutatás során az Ellis Islandi-i adatbázisban próbáltam keresni, de sokáig sikertelenül. Akkor még működött a Radixindex adatbázis, amiben volt egy Sauerbrunn Jenő, aki 1905-ben Nyíregyházán járt az evangélikus középiskolába. A városnév segített, mivel a kivándorlási adatbázisban, ahogy sok más helyen is a családnév nagyon el volt írva. A Sauerbrunn család tagjai nem egyszerre vándoroltak ki, utolsóként a legidősebb testvér, Benjámin, aki Rudolf nagyapámat jelölte meg itt maradt közeli rokonként. Ekkor már Hale is elhitte a rokonságot.
Hale családi fotói közül megkaptam dédszüleim, és gyermekeik Amerikában készült fotóit, nagy élmény volt látni azokat, mivel Rudolf nagyapámról és Regina nagymamámról egy fénykép sem maradt, csak apám testvéreiről egy-két felvétel.
Találtam még rokont Kanadában (sajnos túl későn, de legalább a Shoá Alapítvány interjújában megláthattam apám másod-unokatestvérét, Sauebrunn (Soer) Emilt. ) Róla egy beadványból tudtam, amit korábban a debreceni kormányhivatalnak küldött, és valamiért fent volt a neten. Tehát sok helyről és sok mozaik került elő. Emil testvére, Zoltán is az Egyesült Államokba emigrált, ahol 1976-ban lelőtték az utcán.
Elizabeth Long-gal elmentünk Nyíregyházára, a megyei levéltárba, ahol megtaláltuk dédszüleim házassági bejegyzését (Ramocsaházán esküdtek, ahol a Weiszmann Záli dédanyám született, és ahol a családja élt.) Ramocsaháza zsidó anyakönyvi bejegyzéseit is sokáig kerestem. Korábban Nyírmadán, később Kemecsén anyakönyvezték az ottani zsidókat, de nem igazán teljes az anyakönyv. Egy elég rossz másolatot kaptunk a házassági bejegyzésről.
Néhány éve találtam a Hungaricanán egy fogolytörzskönyvet, Sauerbrunn Anna 26 éves gyümölcsárus szerelmi féltékenységből követett el atrocitást 1898-ban. A szülőhelye Galícia, Lubaczow volt, ahol dédapám legfiatalabb testvére született. Ráadásul Anna 144 cm volt, nagyapám 155, dédapám is hasonló a most előkerült amerikai honosítási papírja alapján. Jobban megnéztem a házassági bejegyzését 1875-ből, akkor láttam, hogy dédapám elvált volt. Tehát lehetett Anna a lánya az első házasságából. Később előkerült a lány házassági bejegyzése, 1905-ben férjhez ment Chaje Itte személynéven (a Sauerbrunn szokás szerint nagyon el volt írva) Braun Károlyhoz, aki aztán 9 év múlva meghalt. Chaje apja itt Nachmian volt. Ekkor azt gondoltam, hogy mégsem nagyapám féltestvére lehetett, inkább egy rokon. Azonban pár napja a mormonok fantasztikus oldalán https://www.familysearch.org/hu/ , illetve azon keresztül a biliongraves oldalon megtaláltam a dédszüleim sírkövének a fotóját, amin rajta van dédapám héber neve: Nachman - bingó! mégis az ő lánya volt Anna/Chaje. Sajnos több adatot nem találtam róla. De még hátha...
Kutatásaim során a következő oldalakon találtam
adatokat: minden adatbázis erre az oldalra vezet, ami ingyenes, és már magyarul
is olvasható:
Sajnos az évtizedek során a magyar anyakönyvek kutatási lehetőségei törvényileg egyre szigorodtak, és ezért az adatbázisban lévő polgári anyakönyvek elérhetősége sem igazán teljes. A mormon egyház önkéntesei indexelnek.
A másik magyar adatbázis: https://macse.hu/society/kezdolap.php a Magyar Családkutató Egyesület (MACSE) önkéntesei hozták létre. A kezdőoldalon sok hasznos információt találunk a kezdő kutatók számára is. A polgári anyakönyveket indexelik, külön a születési, a házassági és a halotti anyakönyveket, illetve a névváltoztatásokat. Az egyes leírások a familysearch oldalakra mutatnak. A MACSE éves díja mindössze 5000 Ft.
Érdemes még a családi múlt kutatására az ingyenes hungaricana, https://www.hungaricana.hu/hu/ illetve a fizetős Arcanum adatbázist használni, mindkettőt ugyanaz a cég készíti. A fizetős adatbázis időnként hirdet kedvezményes akciókat. https://adt.arcanum.com/hu/
A https://www.geni.com/home és a https://www.myheritage.hu két izraeli fejlesztésű családfa építő oldal, a Geni-n a világcsaládfát is építik a szorgalmas adminok. Nem olcsóak, de ezen keresztül nemcsak elhunyt, hanem élő rokonokat is találhatunk.
Végül öt esztendeje indítottam barátaimmal ezt a Faceboo csoportot: https://www.facebook.com/groups/385853591885723 A mai napon 3282 tagunk van, a világ számos országából.
Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk, a tagok sokat segítenek egymásnak.
Jó kutatást!
FEL