CSALÁDKUTATÁS

Szerkesztette Barna Gábor és Kiss Endre

A család egykor és ma 5

2024.01.15.

A család egykor és ma 5. MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport. A Vallási Kultúracsoport könyvei 44. Szerk.: Barna Gábor. Az 5. kötetet Gyöngyössy Orsolya közreműködésével szerkesztette Barna Gábor és Kiss Endre. Szeged, 2019, 306 p.

 

(1.) NÉZETEK A CSALÁD SZEREPÉRŐL

Kiss Endre: Gemeinschaft – Gesellschaft – Gemeinschaft. Kísérlet a család új formáinak értelmezésére:

A szerző elsősorban Ferdinánd Tönnies nézeteivel foglalkozik, az elemző feldolgozásba bevonva azokat az írásait is, amelyek közvetlenül foglalkoznak a családdal. (Ferdinand Tönnies, szociológus, 1855—1936, kiadott könyve hazánkban "Közösség és társadalom", 2004.) A társadalom-közösség elmélete több szempontból is speciális helyet foglal el a tudományok történetében és elméletében.

XIX. század második fele, német tudományosság: klasszikus idealizmus és a modern pozitivizmus. Ugyanakkor Tönnies és legnagyobb kortársai rendelkeztek az "egész filozófiai univerzum" ismeretével (Tönnies például filozófiai monográfiák sorát is írja), mégis új szemmel akartak nézni a társadalomra. Tönnies megőrzi a maga pozitív kiindulópontját, és nem változik vissza hagyományos filozófussá. Nézeteit is támadják, mert felvetődhet, hogy a közösség témájának a felvetése már önmagában is modernizáció-ellenes szándékokat takar. A Harmadik Birodalom eklektikus ideológiáját jórészt a közösségek klasszikusan modernizáció-ellenes értelmezése tette ki, felfokozva a társadalom és közösség közötti különbséget. Tönniest azonban nem is vádolhatták a nemzeti szocializmus ideológiájának előkészítésével.

A korai társadalomtudományoktól a későbbiek két szempontból is eltértek: az egyik a társadalomtudományok szociológiája, azaz valóságos empirikus kutatásokat szerettek volna, a másik: a korábbi makro-elméletre való törekvés helyett ők mezo-szintű elméletre törekedtek.

A közösség fogalmisága az újkori társadalomfejlődés, a modernizáció első számú frontvonalán helyezkedik el, valamint a közösség fogalmának tudományos elemzése elengedhetetlen.

A közösség sokértelműségének lineáris komponense nem hozható közvetlen kapcsolatba az egyén, a csoport és a társadalom belső mozgásával. Maga a történelmi folyamat játszik szerepet a visszakanyarodásban, holott a társadalom (Gesellschaft) győzelmét hozza el a közösség (Gemeinschaft) fölött.

A látens ideológiai szakadás közösség és társadalom között mélyen strukturálja a modern társadalmat. Az egyénnek a sikeres individuáció problémáját, a modern identitás megteremtését kell megoldania.

Tönnies az akaratkifejtés tengelyén határozza meg a két csoportot, a közösséget a lényeg-akarással, a társadalmat általánosan megfogalmazva az egyéni kiemelkedés vágyával jellemzi. Ha beemeljük a családot is, akkor az elmélet már hárompólusú, éspedig az állam lép be.

Állam és társadalom viszonya igen sok formában jelentkezett korábban is, ma is hasonlóképpen jelentkezik. Az állam és a társadalom viszonya jelentősen befolyásolja a közösséghez való viszonyt. Hiányzik azonban az állam és közösség viszonyának a feltárása.

A továbbiakban számos kérdés felvetődik, közöttük a boldogság, vagy a nacionalizmus típusai, vagy a szocializmus és kommunizmus problémája -- nép, közösség, társadalom kérdése. A család középúton áll a társadalom és a közösség kérdésében. Nem hagyható ki a nő szerepe (pl. Bebel), illetve az otthoni és iskolai nevelés témaköre. Mind a nemzet, mind a politikai alrendszer fő kérdéseivel kapcsolatban oszcillál a közösségi és társadalmi dimenzió.

A szerző fő következtetése: ma a három antinómia (társadalom, állam, közösség) együttese a modern társadalomnak az az anatómiája, amely visszamegy ugyan a társadalom korábbi fejlődési szakaszaira, együttesen mégis meghatározza a modern társadalmat.

 

Babits Antal: Tudományos családmodell a középkorban. Az Ibn Tibbon család filológiai hagyománya

12. és 13. század, Dél-Franciaország: zsidó vallásbölcselet egyik központjában az Ibn Tibbon-dinasztia fordítói munkásságát emeli ki, akiknek a héber nyelvű filozófiai könyvtár létrehozása volt a céljuk. Samuel ibn Tibbon (1165—1232) munkásságának jelentősége elsősorban "A tévelygők útmutatója" című mű lefordítása, valamit a 9 évvel később írt "A Mester művében előforduló idegen szavak magyarázata" című korszakos tanulmánya. Külön fontos momentum Maimonidésszel való kapcsolata is. Igen jelentősek ibn Tibbon fordítói módszerei, a szó szerinti fordítás megvalósítása, az alapos és széleskörű felkészültség.

A szerző több jelentős szerző műveinek részletes idézésével bizonyítja, hogy ibn Tibbon a "Tévelygők útmutatójá"-nak első "hivatalos" és máig legjelentősebb kommentátora (szemben pl. Al-Harizivel), filológiai módszere pedig napjaink kutatói számára is példaértékű lehet.

 

Lányi Gusztáv: Fejlődés és/vagy bomlás? A család mint pszichohistóriai probléma

A szerző e tanulmányában a család hagyományos funkcióinak leépülését, elvesztését mutatja be több oldalról, érzékletes példákon keresztül is.

A család különböző változatokban, de az emberi történelem egyik legállandóbb intézménye. Pszichohistóriai (történeti-pszichológiai) kulturális emlékezet jelenbe nyúló időkeretében vizsgálódik. Így: a család története Európában: az ógörög, ill. az ókori római család. A középkori, vagy bibliai család: az ószövetségi család (a "ház"), az újszövetségi család, újkori család és végül a polgárosodás és család összefüggését tárgyalja. Bemutatja röviden a családfejlődést, majd a család funkcióit: a család mint kiscsoport; a szocializáció (elsődleges és másodlagos); családi szocializációs típusok.

A család átalakulása témában felveti többek között a férfi és az apa szerep konfliktusát. Kitér – táblázatban is – az emberi életszakaszok élettörténetére.

"Kor- és kórképek" cím alatt foglalkozik Káin és Ábel, József és testvérei és a tékozló fiú elemzésével, magyarázatával, más felvetésben pedig az atyai tekintély feminizálódásával (Kronosz és Duonüszösz/Bacchus összehasonlítása).

Külön érdekes témája az ún. "apaseb": amikor a férfi bármely okból kikerül a családból, a gyermek csak az anya szemén át lát férfivilágot.

Megoldás lehet a család mint szeretetközösség, ami ugyanakkor dinamikusan zárt és nyitott csoporthelyzetet jelent (Világtengely, család re-form).

Az Utószóban Bartók Béla: Cantata Profana (!) című művének mondanivalóját elemzi az apa kötelességeire kitérve, amit ha nem teljesít, a fiúk sorsa a biztos pusztulás.

A tanulmányt számos illusztráció és bőséges irodalom egészíti ki.

 

(2.) A CSALÁD REPREZENTÁCIÓI, IRODALMI EMLÉKEZET

Forrai Judit: Nagypolitikai hatás a családi migrációkra

A részletes és pontos leírásból kiderül, hogy saját családtörténetét írja meg, egy zsidó Tiszán-túli család anyai ágát követve közel 200 év eseményeit, generációk mobilitását, a külső tényezők ismertetésével együtt. Ez közel 10 oldalt tesz ki, amire nem tudunk kitérni, bármennyire érdekes önmagában is.

A szerző (professzor) természetesen jóval továbbmegy a "puszta" családtörténeten. Összegzi a családi migrációk irányát, megindokolva ezt történelmi okokkal; bemutatja a családi, női szerepeket -- családfenntartóvá váltak; társadalmi elismerést is szereztek, ami önbizalmat és tartást adott, önállóságukat erősíti a saját cégek létrehívása, az egyszemélyes döntés képességének kialakítása. Végigvezeti a szakmaválasztás változását a férfiaknál is, a sport, az egészségmegőrzés fontosságát kiemeli (ő maga, tudjuk, orvos). Végül megállapítja, hogy a családban a (zsidó) hagyomány nem vallási, hanem inkább kultúrtörténeti színtérre tolódik.

 

Gergely Anna: A családi fotók szerepe a holokauszt előtti zsidóság történetének kutatásában

Az írás témája a holokauszt előtti zsidó családtörténeti fényképek elemzése, melyet többek között 25 éves interjúkészítői gyakorlat, gyűjtőmunka egészített ki. Valamennyi fénykép különlegességét az adja, hogy e képeken nem családi albumokba rendezetten követhető nyomon az egyes családok élete, hanem abból, ami a holokauszt után töredékesen megmaradt – nagyrészt elpusztított családokról… Nagyon érdekes, ahogyan egy-egy kép nyomán megelevenedik a régi élet, faluközösség. családi történések. Külön érdekesek a családi csoportképek. A 22 képről kiegészítő információkat is olvashatunk. Az utolsó kép megjárta Auschwitzot…

A szerző igyekszik objektív lenni akkor is, amikor a fotók használatáról, sorsáról szólva öt réteget különít el. Talán akaratán, szándékán kívül – de nagyon megrendítő.

 

Papp Szilvia Anikó: Hagyományőrzés az asszimiláció sodrában. Joseph Roth: Jób

A kisregénynek, amely német nyelven íródott 1930-ban, egyszerre zsidó családtörténet, korrajz, filozófiai-teológiai kérdésekkel foglalkozó mű, egy bibliai történet parafrázisa és egy társadalomtörténeti szempontból is jelentős alkotás, a család fogalma felőli egyik lehetséges olvasatát adja e tanulmány – írja a szerző. (Hazánkban 1989-ben adták ki 219 oldalon, Kertész Imre fordításában.)

A (kis)regény főhőse Mendel Singer, aki családjával Zuchnówban élt, Oroszorság Volhínia tartományában. Összefoglalva a történetet: "Egyik fiát elviszik katonának, a másik kiszökik Amerikába, a harmadik, Menuhim, nyomorék és szellemileg visszamaradott, gyönyörű szép lánya pedig a kozákok szeretője lesz. A megpróbáltatások elől Jób a fia hívására családostul elmegy Amerikába, otthon hagyva a nyomorék Menuhimot. Amerikában boldogtalan és hontalan, felesége halála után még magányosabb, s hitét is elveszítve megtagadja Istenét. Egy szép napon aztán híres karmester érkezik Amerikába, az ő Menuhim fia, aki csodával határos módon meggyógyult. Jób megbékél a sorssal és Istenével -- mert hisz mégiscsak történnek csodák. Roth költői emelkedettségű bibliai parafrázisa nemcsak a galíciai zsidóság életének hű ábrázolása a századfordulón, hanem a mai amerikai szellemi élet Európából átszármazott vezető alakjainak eredetlegendája is." (internet)

Visszatérve a tanulmányra: a szerző többek között megállapítja, hogy a regényben felvetődő kérdéseknek ma is nagy jelentősége van mind a család identitáskérdéseinek, mind az emberi egzisztenciára vonatkozó kérdésfeltevések szempontjából, de a haza-család-szülőföld is fontos témája. Képet kapunk Volhínia életéről is, bővebben pedig a zsidó család életéről, a feleség, Debora szerepéről, a család kétféle hitéről (a zsidón belül). A tanulmány szerzője szerint a regény befejezése azt sugallja, hogy a zsidó hagyomány megtartása a család megtartásának, megmaradásának feltétele, esélye, reménye.

 

Schiller Vera: A család megjelenése az ókori görög irodalmi alkotásokban

a tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, mit jelentett a család a hellén polisok lakosai számára. Szakirodalom korlátozottan szerepel, mert az anyagot a korabeli irodalom, elsősorban a drámai műfaj szolgáltatja. Homérosz eposza (Odysseia) alapján elemzi a nők-férfiak helyzetét, majd igen érdekesen írja le az ideális családot Euripidész művei alapján. De olvashatunk Menandros vígjátékairól, majd Plautus és Terentius vígjátékai soráról. Tbbször utal a Ládika című művére például. Nagy kérdéskör az újszülött gyerek befogadása a családba, vagy kitétele, esetleg későbbi megtalálása is. Végül Spártába érkezünk, ahol szintén más, de érdekes szokások voltak.

Az irodalmi alkotásokban tükröződött adatok szerint a házasság monogám, ahol a férfinak lehetősége volt szeretőt tartani, a nőnek nincs joga a házasságtörésre. A házasság az apa jogköre. A hozománnyal elvett nőknek azonban van szerepük otthonuk felett, és a polis is védi a polgárok lányait. Léteznek ezen felül élettársi közösségek is.

Érdekes még a forrásművek eredeti nyelvi kiadásainak felsorolása is.

 

Hanvay Hajnalka: Regényhősök történelmi térben is időben

A 19. századi lengyel zsidóság identitásváltásának ábrázolása I. B. Singer A vagyon című családregényében

A szerző utal Heller Ágnes: A "zsidókérdés" megoldhatatlansága avagy: Mért születtem hébernek, mért nem inkább négernek? című, a témához írt könyvére is, a szerző által Hellertől idézett két mondat egyike: "A zsidóság fennmaradása és a zsidó lét abszurditása, ez maga a ’zsidókérdés’". Így Singer regénye (Nobel-díj 1978) a "zsidókérdés" és annak megoldhatatlansága szépirodalmi ábrázolásaként is tekinthető. Idézi Földes Annát, eszerint Singer életműve az első harminc esztendő haszid ősöktől örökölt, lengyel földön szerzett tapasztalataiból táplálkozik. Hanvay az adott történelmi kort is röviden leírja, benne a zsidó felvilágosodás mozgalmáról is olvashatunk (hászkálá), illetve a szintén 18. században létrejött haszidizmusról, melynek lényege a hitben és bizalomban megnyilvánuló istenszeretet.

A regény az 1863-ben levert lengyel lázadás idején felemelkedett Jacoby-család története különösebb cselekmény nélkül, néhány családtag sorsát kivéve. A családtörténet természetesen önmagában is elég szövevényes. Ami nagyon fontos: nem tömegek, hanem "egyetemet végzett, művelt emberek" álltak a keményedő zsidóellenesség élén Oroszországban és Varsóban is.

 

(3.) VALLÁSOK SZOCIOKULTÚRÁJA

Ivancsó István: "A szülők imádságai erősítik a házak alapjait…"

A családért szóló imádságok a magyar görög katolikus egyház liturgikus kiadványaiban és híveinek ajkán

A szerző áttekinti és feldolgozza, hogy az imádságos és énekes könyvekben milyen imádságok találhatók a családokra vonatkozóan, és mi ezek tartalma.

Az alapot a több mint 300 liturgikus kiadvány szolgáltatta.

A családért mondott imádságok: két ilyen imádság létezik, 1909-ből és 1938-ból.

Ima a házastársért: öt ilyen imát találtak, három pedig még másik könyvben is szerepel, bennük megtaláljuk a házasság bibliai, illetve szentségi megalapozását.

A családtagok imádságain belül léteznek a szülők imái gyermekeikért, és a gyermekek imái szüleikért.

Végül két ima szól a testvérekért.

2018 októberében a szerző kérdőíveket osztott szét a jósavárosi görög katolikus templomban (Nyíregyháza), összesen 66 érkezett vissza, 44 nő és 22 férfi. A válaszokat feldolgozva itt ismerteti (milyen gyakran imádkozik, hogyan imádkozik, használ-e imakönyvet stb.)

Következtetése: a hívek "bőségesen imádkoznak a családjukért".

 

Oláh János: Családimázs néhány XIX—XX. századi zsidó hittankönyvben

A szerző az imázs szó magyar megfelelőjeként itt a "közkép"-et választja.

A következő hittankönyveket elemzi:

Halász Nátán: Zsidó hit- és erkölcstan. Különös tekintettel a gyakorlati vallásos életre. Középiskolai növendékek és a család használatára. I. rész. Az eredeti kútforrások nyomán. (1889)

Dr. Krausz Sámuel: Rendszeres zsidó vallás- és erkölcstan a Pesti Izr. Hitközség tanterve nyomán az érett tanulóifjúság számára. (1895)

Dr. Bernstein Béla: Zsidó vallástan. A középiskolák VII-VIII., a felsőkereskedelmi iskolák II-IV. osztályai részére. (1912)

D. Havas Manó: Rendszeres zsidó vallás- és erkölcstan. A középiskolák VIII. és a kereskedelmi iskolák IV. osztálya számára. (1934)

Leírja a neológ vagy neológia és a status quo ante irányzatok lényegét, majd részletesen elemzi a tankönyvek családra vonatkozó részeit, gondolatait, köztük a szülők kötelességeit, érintve a társadalmi változásokat és azok hatását a nemzedékekre.

 

Zima András: "Keressük az utat". Újjáépítés, ifjúságnevelés, zsidó jövőképek a vészkorszak utáni zsidó sajtóban

A tanulmány arra keres választ, hogy a vészkorszak utáni zsidó újjáépítésben a különböző zsidó felekezeti és mozgalmi lapok milyen feladatot szántak a zsidó ifjúságnak. Az 1945—48 közötti koalíciós időszakban megjelent budapesti zsidó sajtótermékeket elemzi: Új Élet, Darkénu, Zsidó Szemle Problémáinkról, Doar Mizrachi, Göula, Betár.

(48 után a lapok többsége megszűnt vagy államosították.)

A következő témákat tekinti át: "Jövőbetekintő szocialista, cionista nevelés"; "Vallásos nevelés – nemzeti misszió" (ezen belül érdekes például, hogy a magyar újbevándorlók Izraelben nehezen tudják megszokni a körülményeket, a nehezebb munkát); "Szocialista női ideál". Végül külön szól a zsidó társadalom átrétegződésének kérdéséről.

Megállapítja: baloldali, etnicista, cionista diskurzus (a Betár kivételével) uralta a zsidó felekezeti és mozgalmi sajtót, bírálva a korábbi zsidó elitet, és elhatárolták magukat a polgári, főleg neológ nevelési stratégiáktól.

 

Barna Gábor: A hit és a polgári erények családerősítő szerepe

Az írás autoethnographián alapszik, a szerző saját élettapasztalatát fogalmazta meg. Egy család három generációjáról olvashatunk: a társadalmi körülmények változásait hogyan élte meg ez a család.

Megismerjük a nagyszülőket egy alföldi kisvárosban, a nagypapa első generációs értelmiségi volt. Felesége háztartásbeliként élt.

Második generáció: lányuk tanárnő lett, családot nem alapított. Fia jogász lett, felesége helyi tanítónő. 1956-ig öt gyermekük született (harmadik generáció), róluk szól a továbbiakban:

Részletesen olvashatunk az ún. "kettős nevelés"-ről, ennek hatásáról, majd a nagycsalád életéről, a nevelési elvekről és példamutatásról. A vallásgyakorlás természetes volt, emellett nagy hangsúlyt kapott a természetjárás, sport, a nyelv- és hangszeres zenetanulás, utazás, ami megtartotta őket "a helyesnek tartott úton".

 

(4.) SZEREPEK A CSALÁDBAN

Rajkó Andrea—A. Gergely András: Üvegplafon a hitbeli létben? Női szerepfelfogások harmóniája a patriarchális értékrendben

Utalnak számos, már itt elhangzott előadásra és "A zsidó nő" című kiállítás katalógusának írásaira, majd vizsgálják, hogyan függ össze a társadalmi üvegplafon és a zsidó családokon belüli női szerep eltérő struktúrája. A családról mint a társas lét legfőbb tüneményéről való elmélkedés alakváltozásai kerülhettek látképbe. Kutatási fókuszukba elsősorban azt emelték, hogy a társadalmi tagozódásban megfogalmazódó, sokszor kimondatlan mobilitási függésrend miképpen jelenik meg egy tradicionális vallási-kulturális csoportnak a mai hazai normarendjében. Bár több oldalról megvilágítják a kérdést, és megállapítják azt is, hogy a fiatalabb korosztályoknál változás tapasztalható a nők helyzetét tekintve, mégis úgy látják, a felvetett alapkérdésre a sok ellentmondásosság miatt nem igazán lehet válaszolni.

Mindezt bőséges irodalommal támasztják alá.

 

Glässerné Nagyillés Anikó: Katolikus férfi és női kép a Szívgárda gyermeknevelésében

Az ifjúság újfajta megszólítását tárgyalja a katolikus egyház szülő- és családképén, ill. a Szívgárdában történő vallásos gyermeknevelés példáján.

A vallásos gyermeknevelés társadalmi hátteréről olvashatunk elsősorban a két világháború között. A család jelentősége az egyházban kiemelt volt, benne olyan alapegységet láttak, amely kihat a társadalomra is. A Szívgárdában, a 6--14 év közötti gyermekek szervezetében közvetve olyan fontos gondolkodásmódra és értékekre tanították őket, amelyek az öntudatos katolikus felnőtté válást segítették elő.

Olvashatunk a katolikus regények családképéről: a 19--20. században az egyház értékrendjével össze nem egyeztethető világi irodalom ellensúlyozásában kapott fontos szerepet. Célja a mintaadás volt, elsősorban a nők, illetve mindkét nem számára. Érdekese a kapcsolódó gyermek-olvasmányok tárgyalása is, ezekben egy-egy történetet közöltek, melyeknek célja elsősorban a keresztény értékek átadása volt, nemtől függetlenül minden gyermeknek szóltak.

A városi életformára válaszul a katolikus egyház gyakran a hagyományos családképet, társadalmi szerepeket mutatta fel alternatívaként, de a nők számára is többféle alternatívát jelenített meg.

 

Szabó Alexandra M.: A házasságkötés mint megküzdési stratégia holokauszt túlélők számára

A szerző kutatásaiban a koncentrációs táborokból és munkaszolgálatból Magyarországra visszatérő holokauszt túlélők megküzdési stratégiáit vizsgálta: hogyan kezdték újra életüket. Vizsgálatának alapját kvalitatív kutatás képezi, jegyzőkönyveket, audiovizuális túlélővallomásokat alapul véve. A szociológiai adatok alapján, demográfiai mutatókra támaszkodva tudta elkülöníteni a deportáltak csoportjainak legtipikusabb stratégiáit: a családalapítást és kivándorlást 1945-től 1949-ig. A legtöbb esetben mihamarabb megházasodtak, majd kivándoroltak. A tábori túlélők kohéziós közösségeket alkottak, együtt s egymásra támaszkodva folytatták életüket. Itt a házassági döntések kialakulását és az összeházasodási módokat mutatja be adatokkal és történetekkel. A túlélők számára az elköteleződés volt az egyetlen kilátás a jövőre nézve.

 

Lengyel Nóra: Anyakép a katolikus női sajtóban (1918—1944)

Négy, nők által szerkesztett női katolikus lapot vizsgál: a Tulipántos Láda, a Magyar Nő (majd Keresztény Nő), a Katholikus Nők Lapja és az Asszonyok – Leányok című lapok anya, illetve anyaság ábrázolását, valamint a nemzetépítéssel összefüggésben a nőképeket és női ideálokat. Mindezt részletesen, egyes műveket elemezve olvashatjuk, például az anyaséág és a szentség együttes megjelenítését. Megismerhetjük pl. a KALÁSZ-édesanyát (Katolikus Leánykörök Szövetsége). A Tulipántos Láda főként a lánymozgalmat célozta, és a vidéken élőkhöz szólt. Az Asszonyok – Leányok c. folyóirat az anyai hivatás elsődlegességét hangsúlyozta, a Magyar Nő c. lap sokkal inkább hangsúlyozta, hogy a közéletben is sikeres lehet a nő és ez nem önzőség. az is igaz, hogy elsősorban az értelmiségi rétegeket vizsgálták. Érdekes illusztráció pl. "A korona vásárlóerejének csökkenése 1914—1920-ig" – a főzési alapanyagokról (nők számára).

 

(5.) A TÚLÉLÉS MEGKÜZDÉSI STÁDIUMAI, A CSALÁD MŰKÖDÉSE A TÁRSADALOMBAN A RÉGIÓK CSALÁDJAI

Schöner Alfréd: A holocaust hatása családunk öt generációjára

Elöljáróban annyit meg kell mondani: szívbemarkoló. A szerző nagyapját, édesapjának első feleségét és négy gyerekét, valamint tíz testvérét Auschwitzban ölték meg. A szerző lánya kivándorolt Izraelbe, miután részt vett egy auschwitzi kegyeleti úton. A szerző rabbi lett. Apja a Mauthasenben, drótkerítésből letört drótból készített gyertyatartót megőrizte, és halálakor adta át fiának, melyet ő a Jad Vasem Intézetnek ajándékozott; ma is ott látható. A kötetben pedig a fotója…

 

Szilágyi Erzsébet: Kibucok, gyerekházak, családok… Közös nevelés az Erec izraeli kibucokban, a kutatások és a művészetek tükrében

Az utóbbi 20 évben a kibucok és a kibuci életforma lehanyatlásáról beszélnek. 2018-ban 265 kibuc olt, amelyben a lakosság közel 2%-a, 170.800 ember élt, de már csak 45 volt a hagyományos, az együttműködésen alapuló kibuc.

E téren számos kutatást végeztek már különféle módszerekkel, az objektív kutatásoktól a kvalitatívokon át egészen a művészeti alkotásokig.

A tanulmány széleskörűen tárgyalja a gyerekházak és ezzel összefüggésben a fiatal anyák problémáit. Kritikát főleg azok fogalmaznak meg, akik a gyerekházakban nőttek fel, és feltehetően érzékenyebben reagáltak például az éjszakai egyedüllétre. Utal Yael Neeman: Hajinu heatid (Mi voltunk a jövő , 2011) című önéletrajzi ihletésű regényére, de számos más mű is született. A 118 évre visszatekintő kibuci nevelésről eddig is sok érdekeset kérdést felvetettek, átalakulásuk folyamatáról feltehetően továbbra is hallani fogunk.

 

Buk Kriszta: Interkulturális kisgyermekes zsidó családok élete és gyereknevelési gyakorlata Budapesten

A szerző 10 éve kutatja olyan izraeli-magyar vegyes családok életét és gyermeknevelési szokásait, akik hosszabb-rövidebb ideig itt ének, mégpedig egy vallásos zsidó alapítvány által működtetett kétnyelvű, családias bölcsődén keresztül. Ezért elsősorban az édesanyákkal tudott kapcsolatot kiépíteni. Külön leírja a módszertani aspektusokat:a kulturális antropológia kutatási módszertanát alkalmazta, ismerve a héber nyelvet, kulturális szokásaikat is. (jegyzetek, fotók, interakciók, beszélgetések)

Külön foglalkozik a családok előtörténetével, a családokon belüli multikulturalitással, a nyelvhasználattal, a vegyes zsidó családok itteni életével, viszonyával a valláshoz és a hagyományőrzéshez. Ezek az anyák megengedőbbek a nevelésben, aminek bemutatják pozitív oldalát is, a multikulturális neveléssel erősíteni szeretnék a minél összetettebb identitás kialakulását. Az összefoglalásban, az itt leírtaknál jóval szélesebb körű gondolatokat taglal, beleértve a magyar zsidó nők fiatalkorát, párválasztását, a családon belüli élet alakulását. A gyerekek identitása, öndefiniálása nem lesz megegyező egyik szülőjével sem, mindkét szülő környezetében otthonosan mozognak.

 

Tóth I. János: Izrael kivételes termékenységéről

A tanulmány arra keresi a választ, hogy mi lehet az oka Izrael kimagasló gazdasági és reprodukciós teljesítményének. Előbb azonban nemzetközi kitekintést ad egyes országok termékenységéről, az összefüggésekről. Ma átlagban egy izraeli nő majdnem másfél gyerekkel többet szül, mint egy OECD országban élő, miközben itt a szülések általában tudatos döntések következménye.

Az okokat keresve felvetődik a zsidó vallás natalista hatása, ez azonban nem igazolódik. Izrael belső tagoltsága jelentős, és az ultraortodox zsidó családok – akik nem dolgoznak és nem katonáskodnak --, nagyon sok gyereket vállalnak.

Fontos kitétel, hogy Izrael számára alapvető biztonsági problémát jelent az országon kívül és elül élő arabok magas termékenységi arányszáma. Ezért a zsidók folyamatos többsége mellett van a társadalom többsége (ne növekedjen az arab lakosság aránya), tehát nekik legalább annyi gyereket kell vállalniuk, de számukra ettől függetlenül is a gyerekvállalás kimagaslóan magas közösségi értéket jelent. Itt a tradicionalitásnak (reprodukció) és a modernségnek (produkció) egy optimális aránya alakult ki.

A szerző javaslata: a fejlettség kritériumai közé kerüljön be a termékenységi arányszám is 2,1 gyerek/nő körüli értékkel.

 

Jancsó Katalin: Társas kapcsolatok és a család szerepe magyar szemmel a venezuelai és perui Amazóniában

Fejős Pál (1897—1963) és Ata Kandó (1913—2017) antropológiai kutatásait elemzi részletesen, az idevonatkozó életrajzi kitételeket is ismertetve. Fejős Pál művei könyvek és filmek, Ata Kandó fotográfus volt. A tanulmány expedícióikat részletesen leírja és összehasonlítja: mindketten foglakoznak leírásaikban a család és társas kapcsolatok szerepével, bár Fejősnél ennek formája szisztematikus és jóval részletesebb. Eredetmítoszokat, az amazóniai családok életterét és lakóhelyeit tömören ismerteti, részletesebben a gyerekszülést és nevelést. Fejős könyve egy rendszerezett, komplex etnográfiai tudományos munka rajzokkal, ábrákkal; Kandó könyvének első része etnográfiai jellegű útleírás, második része közelít a tudományos jelleghez. Az írásos rögzítést kiegészítik Kandónál a fényképek, Fejősnél a film.

 

Kürti László: A család és a nagycsalád változásai a Csereháton és a Kiskunságban

Tanulmányában két kultúrtáj (Héthatár és Felső-Kiskunság) néhány településére vonatkozó tapasztalatait összegzi (Kány, Keresztéte, Ladánybene és Lajosmizse) . Elsősorban társadalmi intézményekre, a lokális demográfiai folyamatokra és családrendszerre, annak változására, változataira helyezi a hangsúlyt. Megállapítja, hogy a két kistáj politikai és gazdasági változásai az 1880-as évektől alapvetően meghatározták a társadalmi szerkezetet, a családrendszert. Részletesen foglalkozik a népesség számának változásával, számos erre vonatkozó adatot felsorakoztatva. A gazdasági változások hatásaira is kitér. Érdekesek a különböző települések eltérései, bemutatva, hogy "sokféle Magyarország létezik". A történelmi változások pontosabb hatása további kutatásokat igényel, valamint azt sem lehet eldönteni, hogy a családrendszer változásai mennyiben következményei a politikai és gazdasági törekvéseknek, vagy inkább kísérő jelenségek-e. Meglehetősen nagyok az eltérések tájanként, ezeket tömören jól összegzi a tanulmány végén, amit részletes irodalom(jegyzék) követ.

 

Csajányi Melinda: "Suba a subával, guba a gubával?" A két háború közti agyar főnemesség házassági stratégiái

A magyar nemességen belül a főnemesség legalább három csoportját kell megkülönböztetni: a dunántúli arisztokrácia, a keleti, erdélyi arisztokrácia és az új bárók csoportját. E fenti csoportok endogám vagy csoportközi párválasztása az egész magyar főnemességet, kapcsolatrendszerét, politikai attitűdjét specializálja. Részletes táblázatot közöl a Házastárs választási döntések a legjelentősebb magyar főnemesi családok férfi tagjai esetében 1801 és 1997 között" címmel, amelyben 13 családnevet találunk, a rangsort a megkötött házasságok száma jelenti. Három időszak szerint csoportosít: 1801—1917, 1921—1944 és 1945—1997.

A házastársak megkülönböztetése pedig: arisztokrata, nemes és közrendű. Az adatokat részletesen elemzi, ezzel pedig jóval árnyaltabb képet mutat fel sorsuk alakulásáról, mint ami általában elterjedt. Például, az erdélyi (másodosztályú) családok sokkal közelebb álltak a köznemességhez. Az első osztályú főnemesség elkülönülése a köznemesi csoporttól kifejezett volt és tartós, de számos közrendűekkel kötött házasság is született.

 

Baros-Gyimóthy Eszter Márta: Az elegyes házasságok demográfiája

Bár az azonos vallású féllel kötött házasságot pártolta mindegyik egyház, mindig köttettek vegyes házasságok is. A Gömör megyei Csetnek település adatait, éspedig az 1735--1807 között kötött exogám házasságokat elemzi ún. családlapok segítségével. (Csak háromféle adatot jegyeztek fel az anyakönyvekben: a születés-keresztelés, a házasságkötés és a halál idejét). Az elemzést számos részletes táblázat, grafikon egészíti ki, például a házasságkötések szezonalitása hónaponként lebontva, ugyanez az első házasságkötésekre vonatkozóan, de hasonlóan a hét egyes napjaira. Pl. az Úr napján inkább elegyes házasságok, a keddi esküvő – protestáns hagyomány – inkább az özvegyházasságok esetén mutathatók ki. Részletes családtörténeteket is olvashatunk a gyerekszületések szempontjából. Az azonban nem tudható meg ezekből az adatokból, ki miért tartotta meg vagy nem tartotta meg vallását. További kutatást tervez a házassági, komasági kapcsolatok körében a társadalmi hovatartozás szempontjából.

(Györgypál Katalin)

 

 

FEL