Komoly Judit 

A család

2024.08.18.

A család a társadalmi fejlődés bonyolultságának ellenére is alapvető és meghatározó intézmény, elsődleges csoport maradt, amely tagjainak fejlődését és életérzését meghatározza.

Napjainkban a fejlődés kétféle tendenciája figyelhető meg: kialakulnak nem teljes és nem hagyományos családi struktúrák és funkcionál az esetlegesen több ezer kilométeres távolságokon át is működő "távrokoni” kapcsolat.

Buda Béla

A kétféle trend jól egészítheti ki egymást, véli Buda Béla.[i] Szerinte a csonka család kifejezés napjainkban már nem pontos, mert sokféle család-típus is működhet. Teljes lehet az egyszülős család is, és működhetnek jól az ún. vegyes családok is, ahol előző házasságaikból hozott gyerekekkel alkot új családot a házaspár. A távol élő rokonok is adhatnak anyagi, lelki támaszt, mert szükség esetén a fejlett technika segítségével könnyen elérhetőek. Így ez a két jellemző úgy függ össze, hogy a tágabb család és rokonság kompenzálhatja a nem teljes, illetve a hagyományosan funkcionáló családban keletkező nehézségeket. Jegyezzük meg, hogy ez a tendencia a nagy diaszpórában élő zsidó családokban még erőteljesebben érvényesülhet. Kevés olyan zsidó családot találunk, amely ne ápolna intenzív kapcsolatot külföldön élő tagjaival.

A család minden vonatkozásában ciklikus rendszer. A férfi és a nő párt alkot, gyermekeket nemzenek, és nevelnek, a gyerekek felnőnek, leválnak, új kapcsolatokat teremtenek, a szülők megöregednek, a család idős tagjai meghalnak.

Korunkra jellemző, hogy az ezekhez a ciklusokhoz kapcsolódó szertartások erőteljesen ritkulni látszanak. Különösen jól látható ez a folyamat – az ismert történelmi okokkal is magyarázhatóan - a zsidó családok esetében, ahol igencsak kevés a chupa alatti esküvő, a brith, a bar vagy bat micvo.

A csökkenés legkevésbé a temetések vonatkozásában észlelhető. Valószínűleg azért, mert a halál, a szeretett hozzátartozó elvesztésének megrázó élményét csak és egyedül a vallás ősi tradícióihoz való visszatérés oldhatja fel.

A család életének mindegyik ciklusa kihívás. Ilyen kihívás maga az együttélés, a férfi és a nő emberpárrá válása, vagy ennek kudarca a két személyiség, a kétféle életút összehangolása, a szerepek egyeztetése, a családi élet gazdasági feltételeinek megteremtése, a gyermekvállalás, a gyermeknevelés ciklusainak való megfelelés, a primér család elöregedése, a róluk való gondoskodás és végül, de egyáltalán nem utolsósorban a felsoroltakból eredő rövid, felszínesebb, vagy mélyebb és súlyosabb konfliktusok kezelése.

A családi élet kihívásainak jó megoldása vagy ellensúlyozása komoly fejlesztő erőt jelent. A problémák jelentkezése, átélése, megoldása a családot erőssé, rugalmassá és ellenállóvá teheti.

A teljesen nyugodt, gondtalan, konfliktusmentes családi élet, vélik a családterapeuták, ezért sokszor veszélyt is rejthet. A váratlan megterhelés felbukkanására ugyanis a család tagjai nincsenek felkészülve, így megoldásuk sem sikerülhet, a család destabilizálódik. A változásokkal járó krízisek a segítés beavatkozási pontjai. Ilyenkor a család külső segítséget igényel, hivatásos segítőhöz fordul.

A komoly krízisek esetén a család megnyílik feltárja problémáit a bizalmi személynek, a külső segítőnek. A krízisek egy része azonban nem nyilvánvaló, rejtett, csak a tünetek jelzik a bajt. A segítő csak az adott család életének szerkezetét, a konfliktusok kialakulásának történetét megértve avatkozhat be, adhat tanácsot.

A családok segítése sokszor nem egyszerű, mert a kóros rendszerállapotok már rögzültek. A segítés módja ilyenkor sokféle lehet, az elsődleges szempont mindig a gyerekek támogatása, de igen gyakran folyamatos családgondozásra, családterápiára van szükség. A segítésnek ez a módja többnyire csak akkor hatékony, ha többféle szakember és intézmény fog össze.

Itt kaphat fontos szerepet a pasztorális segítő. Tudni kell ugyanis, hogy a családok problémáiban nagyon gyakran irreális, irracionális tényezők a meghatározóak. Ezekre a körülményekre leginkább a pszichológiai tudás, a családterápiai, szociálpszichológiai ismeretek hívhatják fel a figyelmét.

Nagyon gyakran jelentkezhet a családokban a rejtett szülői mintákkal, viszonyulásokkal való azonosulás, vagy a negatív identifikáció, amely rossz megoldásokat sugall.

Fiatal családokban nagy probléma a szülők eltérő fejlődéséből kialakuló szükséglet vagy felfogásbeli divergencia, amely nehezen egyeztethető, konfliktusok, válások forrása. Zavaró hatás lehet a házastársak primér családjának erős kohéziója, a fiatal család vonatkozásában megnyilvánuló "overprotektív", túltámogató viselkedése is.

A család légkörének megromlása bűntudatot termel, a pár többnyire egymást vádolja, a konfliktusok kialakulása során inkább bűnbakot képeznek, a másikat, vagy valamelyik családtagot vádolják.

Nagyon gyakran zavaró a "boldog család" mítosza. A fiatal pár együtt vagy külön-külön egy olyan ideális családképről fantáziál, amelyet sohasem ismert. Különösen érvényesülhet ez a zsidó család vonatkozásában, ahol a zsidóságon belül, de környezetében is létezik ez az eszményi családkép, amelyet összetartása, érvényesülése, gazdag kapcsolatrendszere, tradíciótisztelete, és végül, de egyáltalán nem utolsósorban a családanya "jüdische mame" szerepe jellemez.

Máskor a család és a közvetlen környezet integrációjának gondjai jelentkeznek, a munkamegosztás, a családon belüli dominancia, a merev szerepfelfogás eredményeképpen.

Különösen a nemek és nemzedékek normái, viselkedésformái körül alakulnak ki problémák, a női ideálok, életminták változása, a serdülők szerepeinek átalakulása, az akceleráció, az emberi átlagéletkor megnövekedése okozzák ezt.

Bruno Bettelheim

Figyelemreméltóak azok a gondolatok, amelyeket erre vonatkozóan  Bruno Bettelheim[ii] fogalmaz meg. A szülői tekintély csökkenésének okait vizsgálva, a "Hogyan legyünk jó szülők?" című munkájában írja, hogy régen a szülő azért lehetett abszolút tekintély a gyermek számára, mert tőle tanulhatott meg mindent, ami az élethez szükséges volt. A favágó fia látta, hogy az apja milyen ügyesen vágja a fát és megtanulta tőle, csakis tőle tanulhatta meg, hogyan kell fát vágni és tisztelte is őt ezért. Ma, írja Bettelheim, a gyerek nem látja, hogy a szülő hogyan dolgozik azért, hogy eltartsa a családját. Nem veheti át ezt a szülői tudást, tapasztalást, vagy azért mert az a társadalmi munkamegosztás folyamatában átláthatatlanná vált, vagy azért mert már elévült.

Fontosak Bettelheim fejtegetései a túltámogató szülői viselkedés vonatkozásában is. Úgy véli, hogy a közelség fojtogatóvá is válhat akkor, ha a család nem képes időben elengedni érett gyermekeit. Schopenhauernek egy kedves példáját idézi ennek megértetéséhez a sündisznókról. Két sündisznó a tél közeledtével érzi, hogy melegebb helyre kell húzódniuk, mert fáznak. Bemennek egy barlangba, ám a barlangban is hideg van. Közelebb húzódnak egymáshoz, melegebb lesz. Melegebb lesz, ám elkezdik szurkálni egymást, ez viszont kellemetlen. Akkor megint egy kicsit távolodnak, viszont elkezdenek újra fázni. Közelebb mennek, akkor megint szurkálják egymást. Mi a teendő? Meg kell találni azt a távolságot, amely elegendő meleget ad a másiknak, és ugyanakkor kizárja a szurkálást.

Popper Péter

 

A zsidó vallás erről szóló tanítását a Kohelet fogalmazza meg (ismerteti Popper[iii]): "Sokkal jobb dolga van kettőnek, mint az egynek. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli társát. Jaj, pedig az egyedül valónak, ha elesik, nincs aki felvegye. Hogyha együtt fekszenek ketten, megmelegszenek. Az egyedül való, pedig mi módon melegedhet meg? Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak, és a hármas kötél nem hamar szakad el."

A párkapcsolatokban a családi nevelésben is rá kellene találni erre az éppen megfelelő távolságra, de ez nem mindig sikerül.

A család dinamikájának a fentiekben vázolt szemlélete sokirányú segítő beavatkozást igényel.

A pasztorális segítő lehetőségei itt mintha meghaladnák a családterapeutáét.

A családjában gyökértelenné, magányossá, vagy agyon támogatottá vált embernek, gyereknek felkínálhatja ugyanis a vallási közösséget, mint biztos menedéket, csatlakozási lehetőséget.

Legendákat hallhatunk arról, hogy a zsidó közösségben korának megfelelő otthont és talajt találó gyerek hogyan képes a szerepváltásra családjában és hogyan veszi rá családját a zsidó hagyományok felelevenítésére és megtartására.

Különféle segítő programok, tanácsadások, krízisintervenciós szolgálat támogathatja a szétesőben lévő családot. A kisebb közösség önsegítő csoportként is működhet. Itt eredményesen alkalmazhatja a zsidó pasztorális segítő azt a családrekonstrukciós módszert, amelyet az angol családterápia munkált ki. A rekonstrukció központjában álló családtagot kutatónak (explorer) nevezik, ugyanis egy sajátos utazásra indul: a családi múltat kell felkutatnia. Ehhez meg kell kapnia a megfelelő dokumentumokat, iratokat, leveleket, ki kell kérdeznie a szűkebb és tágabb családtagjait, le kell írnia és egyeztetnie kell az időpontokat, lakóhelyeket, foglalkozásokat, meg kell ismerkednie a családi legendákkal. Maga a tényleges rekonstrukció egy teljes napig tart. A felfedező beszámol a közösségnek, a csoportnak a családjáról, találhat közöttük olyanokat, akik családtagjait képesek megszemélyesíteni. A képzett csoportvezető ennek alapján szerepjátékot is kezdeményezhet. Spontánul alakulhatnak ki a családok tényleges párbeszédei, megelevenedhetnek a sohasem ismert, elpusztult családtagok, ismertté válhatnak a család zsidó gyökerei, tradíciói. A vezető támasza, segítője ebben a munkában a "felfedezőnek." A folyamatban érzelmek, indulatok is felszínre kerülnek, de ezeknek a megvitatása, értelmezése, a konfrontáció segíthet a család konfliktusainak feloldásában.

 

 

A zsidó családi élet ősi szabályai az ünnepekre vonatkozókat ide nem számítva, 40 micvában fogalmazódtak meg.(Sanders[iv]) Nem lehet nem összefüggést találni a zsidó családok erősebb kohéziója és e hagyományok, pontosabban parancsok tiszteletben tartása között.

 

 

Figyelemreméltó tény, hogy az incesztust tiltó micvák a vérfertőzés valamennyi lehetséges formájára kiterjednek; szám szerint 14. ( Lev. 18.) Ehhez kapcsolódik Lót lányainak története ( Gen. 30-38).[v]

Scheiber Sándor

 

Scheiber Sándor[vi] ifjúkori tanulmányában, a Lót leányaiban a tiltások és az elkövetett incesztus közötti ellentmondás igen bölcs és világos értelmezését írja le, vitába szállva a Szentírás támadóival. "A tett oka a világpusztulástól való félelem volt…hogy az emberi nemet megmentsék, incesztust követnek el" írja.

 

A zsidó esküvőnek, mint a másik teljes elvállalásának sajátos értéke és jelentősége van. A ritusok; a chupa, a gyűrűváltás, a házassági szerződés, a kötuva, az áldások, a szertartás ősi folyamata, a család és a barátok részvétele ünnepélyessé és jelentőségteljessé teszi a közös kezdést, lehetővé teszi azt, hogy a fiatal pár átélje az új létformába kerülést. A Talmud még az esküvőt követő mulatság részleteivel is foglalkozik, előírja a vigasságot, a táncot, hogy „kedveltté tegyük mindkettejük szemében a közös élet felé vivő útjukat, melyen most indulnak el."

Ha a szertartások lefoszlanak – mint napjainkban oly gyakran – a házasságról vagy az együttélésről, akkor nagy valószínűséggel pszichés hiány, üresség keletkezik.

---