Lányi Pál 

Dr. Szivessy Lehel
szegedi közélet élvonalbeli szereplője
Dr. Szivessy László és Prosznitz Júlia legidősebb gyermeke

2023.06.17.

Szegedi Törvényhatóság ülésén (az előtérben balról jobbra)
Dr. Szivessy Lehel, Dr. Szalay József főkapitány és Dr. Löw Immánuel főrabbi
[Liebmann Béla fényképe]

Dr. Szivessy Lehel (Szeged, 1883. aug. 10. — Auschwitz-Birkenau 1944). Iskoláit Szegeden, a piarista gimnáziumban végezte, ahol 1901. aug. 10-én szerzett érettségi bizonyítványt. Ezt követően a kolozsvári egyetemen jogot hallgatott és 1905. nov. 29-én tette le első jogtudományi szigorlatát. Ez után joggyakorlatra ment. 1906. nov. 3-án megszerezte az egyetemen a jogi doktorátust. 1911-ben Szegeden ügyvédi gyakorlatot kezdett. A Csekonics u. 4. sz. alatt tartott fenn irodát. 1914. júl. 27-én bevonul katonának hadnagyként, 1915. jan. 5-én főhadnagy a 46-os gyalogezredben. 1917. máj. 31-én katolizált. 1931. jan. 24-én kormányfőtanácsosi kinevezése alkalmából díszvacsorát rendeznek tiszteletére.

Előtérben, a kép közepén felénk forduló személy
[Ismeretlen fotós felvétele]

1936. ápr. 12-én Szabadtéri játékok címen ír a Délmagyarország napilapban, a Szent Kereszt Egyesület elnöke. 1903—1904-ig önkéntes évét is a 46. gyalogezredben töltötte le. A világháborúban az olasz fronton 37 hónapig frontszolgálatot teljesített. Századparancsnok volt és számos kitüntetés tulajdonosa. 1918-ban szerelt le, tért vissza Szegedre és folytatta ügyvédi gyakorlatát. Kétszer kötött házasságot. Első neje Perelis Ilona volt. Második felesége pedig Braun Mária akivel 1931. aug. 19-én kötött házasságot. Házasságából 4 gyermeke: Alíz, Mária, Klára és Ilona származott. 1944-ben gettózás alá esik és deportálják. Deportálásban halt meg.

Ez a szikár leírás található a Sulinet szótárban, amikorra Szivessy Lehel megszerezte jogi doktorátusát, édesapja már távozott az élők sorából. Az örökébe lépett, átvette irodáját és mint elsőszülött az öt testvér között, családfő szerepet is betöltött. A város közéletében nagyon aktív volt, mind jogi, mind pedig kulturális és hitéleti értelemben.

Korai katolizálása az első világháború idején mélyen megélt hitvallás eredménye volt, a harmincas évek végétől a Szent Kereszt Egyesület dél alföldi szervezetének elnökeként töltött be nagy hatású társadalmi megbízatást.

A középiskoláit a kegyesrendi főgimnáziumban végezte, ahol osztálytársa és közeli barátja volt Juhász Gyula. Húgának, Szivessy Máriának az ifjú évei kapcsán már utaltam a család irodalom szeretetére, a lakásukon megtartott önképzőköri ülésekre. Illusztrálja ezt a következő kis részlet az ott már hivatkozott emlékezésből: "A hetedikes, nyolcadikos diákok önképzőkörének mintájára az ötödik osztály is alakít egy önképzőkört. Itt olvassák föl saját írásaikat. Gyula sok munkát ad. Szorgalmasan dolgozik és verseit állandóan szavalják az osztálytársai. A márciusi önképzőköri összejövetelre, amelyet Szivessy Lehel osztálytársának a lakásán tartanak, Gyula két költeménnyel jelentkezik. Az egyiknek a jeligéje "Ars longa, vita brevis" Szivessy olvassa fel. A diákok megtapsolják a verset és elkérik a kéziratot, amely egyetlen példányt is jelent."

Iker lányai – Alíz és Mária – 1919-ben születtek, Klára pedig 1921-ben. Első felesége Perelis Ilona 38 éves korában, 1924-ben súlyos betegségben elhúnyt, a három lánnyal apjuk egyedül maradt. 1931-ben házasodott újra Braun Máriával, akitől 1932-ben született negyedik kislánya, aki vele együtt Auschwitzban halt meg 1944-ben. Jótékonykodására utal egy Rotary-emléktábla a zsinagógában:

Adakozó hajlandóságát az is bizonyítja, hogy Tibor nevű műépítész öccsével együtt édesapjuk emlékére tíz darab, egyenként 500 korona névértékű takarékpénztári részvényt helyeztek alapítványba a kegyesrendi gimnázium tanulóinak segítésére.

Szomorú sorsával egyik unokájának a baráti társaságába tartozó Szűts Miklós festőművész blogján találkoztam két megrendült szövegrésszel. Idézem ezeket: "Szívbéli barátnőnk meséli: A szegedi dóm alapkövét 1914-ben tették le és 1930 októberére készült el. Az ünnepélyes felszentelésen több illusztris vendég vett részt, természetesen Horthy Miklós, Klebelsberg Kunó és még sokan mások. (A Filmarchívumban megvan a korabeli híradó tudósítás.)

Dr. Szivessy Lehel (nagyapám ~ Kláráé) köztiszteletben álló katolikus ügyvéd és kormányfőtanácsos, aki kiskoruk, három illetve ötéves koruk óta egyedül nevelte három kislányát, jelentős összeggel járult hozzá a Fogadalmi templom építéséhez, ezért az egyik mozaikablakon viszonzásképpen feltüntették a három kislány nevét Keresztelő Szent János képe alatt.

Az ikrek ekkor 11 évesek voltak, Klári húguk pedig 9. Néhány évvel később Szivessy Lehel újra megnősül és még egy kislánya születik, Ilonka. (Meglepő, hogy ő, mint kései gyermek, a három kislány meghalt édesanyjáról kapja a nevét...)

1944-ben a család egy része egy zárdában próbál bujkálni, de ebben az országban mindig akad egy jóakaró, aki természetesen feljelenti őket és az egész családot Auschwitzba hurcolják. A kilencéves Ilonkát és nagyapámat azonnal megölik. Klári (23) és az egyik iker, Mária (25) egy helyre kerülnek. A másik iker, Alíz külön. Az első csoda már a rámpán történt, tudnillik Mengele, aki szortírozta őket, nem szúrta ki, hogy ikrek. (A Mengele? Nagyon fess ember volt, mondta anyám egyszer, ötven év múlva) Viszont amikor Alízt külön sorba állította, Mária elkezdett kétségbeesetten ordibálni, (németül!) hogy "Meine Zwillingsschwester!!!" Nagy szerencse volt, hogy Mengele nem hallotta meg. Innen hosszú és szomorú történet következik. Kislányával, a második házasságában született 12 éves Ilonkával együtt a gázkamrában végezték. A három felnőtt lány épségben felszabadul, ugyanígy a kislány édesanyja, nagyapám második felesége. Kemény, nagyszerű asszony volt. Sosem verte le a három lányon, hogy ők túlélték, az ő kislánya pedig nem. Én haláláig nagymamának szólítottam.

A "film" vége: amikor minden túlélőnek jelentkezni kellett a prágai vöröskeresztnél, a két iker (mindketten azt hitték, hogy a másik nem élte túl) egymásba ütközik a Vencel téren. Azonnal kiabálva veszekedni kezdenek egymással... hogy miért nem szólt (!) a másik, hogy életben van!!!"

Molnár Judit holokauszt kutató professzor egy régebbi tanulmányában fölidézi azt a törekvést, amellyel Dr. Szivessy Lehel próbálta a gettóba kényszerítés kapcsán a kitértek érdekeit képviselni, sorsukat valamennyire könnyíteni. "A zsidó tanács elnöke 1944. május 17-i beadványában kérte, hogy a keresztény házastárssal közös háztartásban élő zsidók mentesüljenek a gettóba költözés kötelezettsége alól. A helyettes polgármester válasza: "Vegyes házasságban élők költöztetését utoljára kell hagyni". A gettó-határozat 8 napos határidejét alapul véve e néhány napos "haladék engedélyezése" nem tűnik jelentős engedménynek.

A keresztény vallású zsidók számára — mint arra már utaltunk — a polgármesteri határozat két épületet jelölt ki: Kelemen u. 11. és Horthy M. u. 2. Május 19-én Dr. Szivessy Lehel, a Magyar Szent Kereszt Egyesület dél-területi csoportjának elnöke a "keresztény vallást követő, de a törvényes rendelkezések értelmében zsidónak számítandó szegedi személyek" nevében kérelemmel fordult a polgármesterhez.

Adataik szerint 190 családot (500 főt) kellene elhelyezniük a kijelölt két épületben, amelyekben 66 szoba (1350 m²) áll rendelkezésre, azaz személyenként kb. 2,5 m² terület jutna, holott "az általunk végzett számítások szerint a higiénia legelemibb szükségleteit feltételezve ... személyenkint 8 m2 területre volna szükség." Ezért vagy újabb házak kijelölését kérték, vagy azt, hogy "a keresztény vallást követő zsidó személyek meglévő lakásaikban több család összeköltözködjék".

Szivessy külön kérte, hogy "a már nagyobbrészt  magatehetetlen 60 éves kort betöltött egyének családjukkal (vagy ápolójukkal) együtt jelenlegi teljes lakásukban megmaradhassanak".

A továbbiakban azt kérte, hogy "a nagyobb gondozást igénylő csecsemők és a tiszti orvosi bizonyítványos állandó jellegű betegek" részére másfélszer nagyobb területet számoljanak. Szükségesnek tartották házanként egy-egy betegszoba kijelölését, valamint az egyesület számára egy irodahelyiség kiutalását. Végül Szivessy azt kérte, hogy a vegyes házasságban élők lakásaikban maradhassanak. Miközben folyt a délvidékiek deportálása, Szivessyék hosszú időre terveztek, talán, mert nem akarták elhinni: rájuk, konvertitákra ugyanaz a sors vár, mint az izraelita vallást követőkre.

A helyettes polgármester válasza: "A kérelmet nem teljesítem, mert a gettó részére az eddigieken kívül több ház kijelölése nem szükséges." Közben ugyanis a 27 010/1944 sz. határozattal június 4-én — a fenti kérelmeket figyelmen kívül hagyva — a Polgár u. 24. sz. házat harmadik épületként "a zsidófajú keresztények elhelyezésére" már kijelölte a helyettes polgármester. Egyben utasította a zsidó tanácsot, hogy a három házban "négyzetméterekre való tekintet nélkül az összes zsidófajú keresztényeket legkésőbb f. évi június hó 15-ig helyezze el".

Végezetül álljon itt a két szomszédos szegedi temetőben álló sírkövek képe, a távolban elpusztult testvérek jelképesen fölvésett nevével és azzal, hogy poraik nem lehetnek a kövek alatt, hiszen egyiküké bergen-belseni tömegsírban nyugszik, másikuké pedig egy auschwitzi krematórium kéményén át távozott…. Mindkét síremléket a testvérek legifjabbika tervezte,  az 1899-ben született Szivessy Endre építőművész, aki André Sive néven Franciaországban alkotott, részt vett a Vichy kormánnyal és a megszálló nácikkal szembeni ellenállási mozgalomban, továbbá aki a szétbombázott Saar-vidék újjáépítésének vezető tervezője volt.

Kárászné Szivessy Mária a családi sírkőtáblán, a Szeged Belvárosi katolikus temetőben, amely tórát formáz

Dr. Szivessy Lehel családjának tagjai a Szeged Belvárosi katolikus temetőben fekvő piramidális kő alatt

2022. március Lányi Pál