Lányi Pál 

A másik családból való dédapám

2024.08.05.

Dr. Szivessy László (1852-1906) ügyvéd, városi törvényhatósági bizottsági tag, az ügyvédi kamara választmányi tagja és a Zsidó Hitközség árvaszéki elnöke, később ügyésze. Fölépíttette az árvíz utáni években a család belvárosi emeletes sarokházát a Széchenyi tér délnyugati sarkán. A kultúra pártolásában nagyon jeleskedett, még joghallgatóként tagja lett az 1870. május 29-én alapított Szabadkőműves Árpád Páholynak. A szabadkőművesség a felvilágosodás, a polgárság eszméit közvetítette. A páholyok közéletiségének tartalma területenként változott, a politika tekintetében széles skálán mozgott, és nagy általánosságban az antiklerikalizmus, a liberalizmus, és nem utolsó sorban a demokratikus elvek jellemezték.

 

Dédapám a főgimnáziumban osztálytársa és közeli barátja volt Löw Immánuel főrabbinak. Barátságukat Gárdonyi Géza is megörökítette. 2019 tavaszán, amidőn végre könyvbe kerültek a tudós rabbi művei, az első kötet Goldmark terembeli bemutatóján tudtam meg, hogy első lipcsei egyetemi etnokulturális értekezését neki ajánlotta frigy-ajándékul. A 28 oldalas tanulmány címe A csók, tartalmát fejezetcímei érzékeltetik: "Kik, hol, mikor csókolnak? A csók a Szentírásban, a költészetben, a hagyományban, a közmondásokban. Ézsau megcsókolta Jákobot." Scheiber Sándor Löw e tanulmányának a zsidó néprajzban betöltött kezdeményező jellegét hangsúlyozta. A tudományos újszerűsége mellett különösnek is nevezhető témaválasztás, főképpen egy rabbitól, napjainkban is rendkívülinek tűnne, és mindenképpen modernnek. Ha A csók az 1960-as évek hippimozgalmai idején íródott volna angolul, akár kultuszkönyvvé is válhatott volna.

 

Dr. Szivessy László a szegedi művészeti élet pártfogója. Az ő feleségének, Prosznitz Júliának a neve szerepel - nyomtatásban - Dankó Pista 3 szegedi eredeti magyar népdal c. nótásfüzetének (Op. 7.) a címlapján: "Dr. Szivessy Lászlóné Prosznitz Júlia úrnő Ő Nagyságának kiváló tisztelettel ajánlva." A család – valószínűleg – anyagilag támogatta Dankó A Zsellérleány c. darabjának a szegedi bemutatóját (1886. dec. 10.)

 

Dr. Szivessy László Tonelli Sándor Szeged monográfiája szerint "a liberalizmus egyik oszlopa volt". Amidőn 1892. szeptember 19-én Kossuth 90. születésnapját ünnepelték, a törvényhatósági közgyűlés Szivessy László Dr. indítványára üdvözlő táviratot küldött Kossuth Lajosnak, a Budapesti sugárutat pedig Kossuth Lajos sugárútnak nevezte el. A "turini remete" 1894. március 21-i halála után pedig a közgyűlés Kossuth Lajos emlékére ösztöndíjat létesített a jogászutánpótlás nevelésének támogatására. Hitközségi elöljáróként végzett áldozatos szolgálatait a zsinagógában ablak és márványtábla is őrzi:

 

A fenti ólomüveg ablak elhelyezését illetően helyesbítenem kell, mert az nem a Szegedi Újzsinagógát díszíti, hanem a hitközségi székházat. Ott a díszterem végfalán van még kettő ilyen "tiszteleti" ablak, amelyre a kiegyezés korát követő évtizedek hitközségi elnökeinek nevét helyezték el közköltségen. Családunk oldalági kapcsolódásainak köszönhetően két ükapám is szerepel ezek között, Bamberger Sámuel (1827 – 1874) és Prosznitz Vilmos (1836 – 1899).

 

Az eléggé népes család többi tagja a zsinagóga építésének anyagi támogatásaként adományozott összesen majdnem tucatnyi ablakot az előző századelőn. A templom 1903-ban készült el, akkor szentelték föl. A női karzaton például Szivessy-feleségek három ablaka található, a frigyszekrény mögötti kis kiállítóterem hat ablaka közül ötöt Prosznitz-feleségek és Spitzer rokonok donációja segített elhelyezni. A földszint nagytermének több ablakát pedig a Bamberger és a Benedict családnak köszönhetjük.

* * *

A viszonylag korán elhunyt Dr. Szivessy László öt gyermeke közül az elsőszülött Lehel folytatta apja hivatását, ügyvéd lett. (Épp apjuk távozásának évében doktorált.) Még három testvér (Tibor, Mária és Boriska - a nagymamám) is nagykorú volt apjuk elvesztésekor, a kései születésű Bandika ekkor ment iskolába. Dr. Szivessy Lehel (1883 - 1944) osztotta meg a családfő szerepet özvegyen maradt édesanyjával, Prosznitz Juliannával (1864 – 1936). 1914. júl. 27-én bevonul katonának hadnagyként, 1915. jan. 5-én főhadnagy a 46-os gyalogezredben. 1917-ben - 34 évesen - katolizált. 37 hónapig frontszolgálatot teljesített. Századparancsnok volt és számos kitüntetés tulajdonosa. 1918-ban szerelt le, tért vissza Szegedre és folytatta ügyvédi gyakorlatát.

 

Később, a harmincas években Magyar Szent Kereszt Egyesület dél-területi csoportjának elnöke lett, 1944-ben a gettóba kényszerítés kapcsán próbálta a kitértek érdekeit képviselni, sorsukat valamennyire könnyíteni. Az I. világháború idején kapott kitüntetései alapján kérte mentesítését a gettózás alól, ám ez az engedély nagy késéssel olyankor érkezett meg, amikor már valószínűleg nem volt az élők sorában. A Szegedről 1944. június 26-án indított első transzporttal Auschwitzba deportálták, kislányával, a második házasságában született 12 éves Ilonkával együtt a gázkamrában végezte. A Sors kegyetlen fintora, hogy a köztiszteletben álló katolikus ügyvéd és kormányfőtanácsos, aki özvegyen három, illetve ötéves koruk óta egyedül nevelte három kislányát, jelentős összeggel járult hozzá a Fogadalmi templom építéséhez, ezért az egyik mozaikablakon viszonzásképpen feltüntették a három kislány nevét Keresztelő Szent János képe alatt.