Balázs Béla költő, író, filmesztéta, rendező
aki külföldön még ma is az egyik legismertebb magyar név a film világából
2019.11.08
MTI/Filmarchívum | 2019. május 16.
1949. május 17-én halt meg Balázs Béla költő, író, filmesztéta, rendező, aki külföldön még ma is az egyik legismertebb magyar név a film világából. Kevesen tudják, hogy a Filmarchívum egyik "alapító atyja" is ő volt.
Szegeden született 1884. augusztus 4-én Bauer Herbert néven. Édesapja, Bauer Simon gimnáziumi tanár, az Akadémia levelező tagja korán meghalt, édesanyja tanítónő volt. Balázs Béla szülővárosában végezte a középiskolát.
Már diák korában verse jelent meg a Szegedi Naplóban. 1902-től a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakos hallgatójaként az Eötvös Kollégium tagja lett. 1903-tól 1918-ig a Fővárosi Pedagógiai Könyvtár könyvtárosa. 1904-től részt vett a Thália Társaság munkájában, barátságot kötött Lukács György filozófussal. 1905-ben Kodály Zoltánt, 1906-ban Bartók Bélát kísérte el népdalgyűjtő útján
Tanulmányai befejezése után, 1906-ban ösztöndíjasként egy évet Berlinben töltött, ahol az egyetemen Georg Simmel és Wilhelm Dilthey filozófiai előadásait hallgatta. Ekkor írta meg első könyvét, a Halálesztétikát (1908), amelyről Babits írt dicsérő kritikát a Nyugatban.
Hazatérése után bölcsészdoktori oklevelet szerzett, majd tanított is. Költői pályája A Holnap antológiában közreadott költeményeivel indult, 1908 és 1919 között rendszeresen publikált a Nyugatban verseket, meséket, novellákat, színdarabokat. Nevét igazán korai esztétikai munkássága és szecessziós mesejátékai tették ismertté. Bartók Béla ösztönzésére írta meg A fából faragott királyfi és A kékszakállú herceg vára című misztériumjátékait, amelyek Bartók zeneműveinek alapjául szolgáltak. 1909-ben mutatták be első színpadi művét Doktor Szélpál Margit címmel. Tagja a nagyváradi Holnap Társulatnak, a Holnap antológiában (1908, 1909) tűnt fel verseivel. 1909-ben megszerezte a bölcsészdoktorátust, rövid ideig tanár, majd a Fővárosi Pedagógiai Szemináriumban kapott beosztást.
|
Doktor Szélpál Margit c. drámája (Nemzeti Színház, 1909) és A Vándor énekel c. verskötete (1910) bevezette a Nyugat törzsgárdájába, később Ady barátságát is elnyerte. A háború elején bevonult, hosszabb ideig frontszolgálatot teljesített. 1919-ben az írói direktórium tagja, a Közoktatásügyi Népbiztosság művészeti és irodalmi ügyosztályának vezetője, a színházügyek egyik irányítója. Vöröskatonaként az utolsó napig harcolt Rakamaznál.
A Tanácsköztársaság megdöntése után 1919. decemberében Bécsbe menekült, a Bécsi Magyar Ujságba írt, majd a Der Tag c. újság munkatársa. Itt kezdett filmelmélettel, filmkritikai tevékenységgel foglalkozni. Bécsben írta meg az egyik első rendszerező igényű filmesztétikai könyvet Der sichtbare Mensch címmel. Kommunista szellemben írt cikkei miatt felmondtak neki. 1927-ben Berlinbe költözött, ahol főleg filmrendezéssel és forgatókönyvírással foglalkozott, 1927–29 között az Arbeiter-Theaterbund Deutschlands (Németországi Munkásszínház Szövetség) művészeti vezetője. 1931-ben meghívták a moszkvai filmakadémiára tanárnak. Több film rendezésében is részt vett, tevékenykedett a forradalmi írók szervezetében. A 30-as évek végétől újra írt verseket, drámákat s főleg filmesztétikai cikkeket. Népszerűek ifjúsági regényei.
Balázs Béla (jobbról a második) a Filmtudományi Intézet ülésén (forrás: MTI)
1911-12-ben hosszabb időt töltött külföldön (Olaszország, Párizs, Berlin), és megjelent első verseskötete A vándor énekel címmel. Az első világháború kitörése után, 1914 szeptemberében önkéntesként jelentkezett frontszolgálatra, egy év múlva sebesülése miatt leszerelték. Hadiélményeit az 1916-ban megjelent Lélek a háborúban című könyvében írta meg, ebben az évben jelent meg második verseskötete, a Tristán hajóján is. 1917-től a Szellemi Tudományok Szabad Iskolájában tartott előadásokat. 1918 őszén csatlakozott a forradalomhoz, a Tanácsköztársaság idején tagja volt az Írói Direktóriumnak, a kultusznépbiztosságban az irodalmi és művészeti ügyosztály vezette. Egy ideig harcolt a Vörös Hadseregben, részt vett az északi hadjáratban is.
A Tanácsköztársaság bukása után feleségével Bécsbe menekült, ahol több német és magyar nyelvű lap munkatársa volt, kötetei jelentek meg németül és magyarul, napi- és hetilapokban színházi és filmkritikákat publikált. 1924-ben adta ki filmesztétikai főművét, a Látható embert, majd 1930-ban, a hangosfilm megjelenése után A film szellemét. 1927-től 1930-ig Berlinben élt, neves filmrendezőkkel – Erwin Piscator és Georg Wilhelm Pabst – dolgozott együtt. Leni Riefenstahllal is megismerkedett, akinek A kék fény (1932) című filmjében működött közre rendezőként és forgatókönyvíróként.
Balázs Béla 1945-ben (forrás: MTI)
1931-ben belépett a Német Kommunista Pártba, és ugyanebben az évben a szovjet írók meghívták Moszkvába, hogy írjon és rendezzen filmet a Tanácsköztársaságról. Moszkvában tanított a Filmművészeti Főiskolán, majd 1938-tól egy moszkvai magyar nyelvű folyóirat, az Új Hang főmunkatársa volt.
A második világháború befejeződése után, 1945 nyarán tért haza Budapestre. Folytatta filmszervezői, tanári és szerkesztői tevékenységét: tanított a Színházművészeti Főiskolán, a Filmtudományi Intézet vezetője, 1945-46-ban a Fényszóró című kulturális lap főszerkesztője volt. Vendégtanárként Prágában és Rómában is működött.
Világsikert aratott a forgatókönyvéből készült Valahol Európában című film Radványi Géza rendezésében, ő volt az Ének a búzamezőkről, valamint a Talpalatnyi föld című filmek művészi tanácsadója, Kodály Zoltánnal együtt a Cinka Panna című balladaopera alkotója.
1949-ben (forrás: MTI)
Bár Kossuth-díjat kapott, 1948 után az addig vezető ideológiai szerepet játszó Lukács György félreállításával párhuzamosan őt is éles bírálatok érték állítólagos avantgárd szemlélete miatt. Elvesztette állásait, nem taníthatott a Színművészeti Főiskolán, műveit nem jelentették meg. Életműve – különösen filmesztétikai munkássága – csak évtizedekkel a halála után került méltó helyére. 1903-tól 1922-ig vezetett Naplója csak 1982-ben jelenhetett meg, erős kihagyásokkal. A forrásértékű, kultúrtörténeti jelentőségű teljes mű ma is kéziratban van.
1949. május 17-én délelőtt fél tizenkettőkor hunyt el a Korányi Sándor utca 2/a alatti klinikán, halálát agyvérzés okozta. Sírja a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Pantheonjában van.
"Életműve csak évtizedekkel halála után került a méltó helyére" – Sírjánál Kodály Zoltán (forrás: MTI)
Életműve – különösen filmesztétikai munkássága – csak évtizedekkel halála után került a méltó helyére. 1958-ban jött létre a nevét viselő Balázs Béla Stúdió, a kísérleti film és a fiatal magyar filmesek fontos műhelye. Az emlékére alapított díjat 1960 óta évente adományozzák jeles magyar film- és televízió-rendezőknek, operatőröknek és fotóművészeknek.
„A némafilmekre vonatkozólag az archívum létrehozásával csaknem elkéstünk. Ami ezáltal már veszendőbe ment, arra nincs magyarázat. De a hangosfilm termékeinek sajátos szempontú összeválogatása még megoldható. E gyűjteménynek, folyamatosan kiegészítve, mindig időszerűként a fejlődés jelen állapotát kell ábrázolnia. Ezeket pontosan be kell sorolni miként a könyvtárban, azon területek szerint, amelyekben különleges teljesítményt mutatnak. Pontos leírással és a teljesítmény méltatásával kell a katalógusnak lehetőséget adni a látogató számára, hogy azonnal föllelje azt, ami őt különösen érdekli.” (Balázs Béla, 1931)
1946-ban Balázs Béla a kezdeményezte a Filmtudományi Intézet létrehozását. Ennek „legfontosabb feladatai közé tartozik egy filmtéka (a régi filmek gyűjteménye) alapítása és gyarapítása – valamint cserekapcsolatok más országok filmtudományi intézeteinek filmtékáival.”
Az Intézet a Színház- és Filmművészeti Főiskola keretein belül kezdett kialakulni, de Balázs Béla 1949-ben bekövetkezett halála megakasztotta a folyamatot.
FEL