ARCOK

Fintor Fruzsina

A közelmúlt kopogása?

2022.03.28.

 

Kopognak az ajtódon, de ki sem kell nyitnod, anélkül is tudod, hogy itt az idő, eddig hagyták meg neked azt a látszat szabadságot, amikor elmondhatod a véleményed. Pinkász Kahanovics, aki a 20. század egyik legnagyobb jiddis költője volt tudta, hogy eljön az oly régóta várt orosz kopogás, ami magát az életedet cenzúrázza véglegesen.

Pinkász Kahanovics (1884. nov.1-1950.jún.4.)[1]

Kahanovics vagy ismertebb nevén Der Nister (A rejtőző) 1884. november 1-én született egy haszid zsidó családba az ukrajnai Berdicsev városában. Alkotásaiban, mint például az Üzenet a földről című 1910-ben megjelent kabbalisztikus elbeszélése vagy az 1912-ben napvilágot látott Ének és Ima című misztikus költeménye az orosz szimbolizmus hagyományait követve igazi neoromantikus költőként tárul az olvasó szeme elé. [2]

1921-ben elhagyja Oroszországot és Németországba költözik. Apolitikus íróként döntése tökéletesen érthető, hiszen a szabadságot választotta egy olyan rendszer helyett, ahol a vallás, az önálló gondolat, politikai nézet vagy semlegesség és vélemény csak addig van megtűrve, ameddig az orosz hatalmi rendszer beleegyezik.

 

Der Nister filozófus, műfordító és kritikus is volt egy személyben, aki úgy döntött, hogy minden akadály és tudatosan vállalt következmény ellenére 1926-ban mégis visszatér a Szovjetunióba és továbbra is a neoromantikus irányt képviselve ír. 1929-ben pesszimista hangvételben kerül kiadásra Birtokaim című elbeszélés kötete.[3]

A Masber család története[4]

Legnagyobb műve mégis a Di mispohe Masber című családregénye, melynek két kötete jelent meg. Az első kötet 1939-ben a második pedig 1948-ban. Thomas Mann Buddenbrook-ház című regényéhez hasonlóan, Der Nister a realizmus felé fordulva meséli el a Masber család történetét, melynek harmadik kötete sajnos már nem jelenhetett meg. Günter Stemberger A zsidó irodalom története című könyvében azt írja róla, hogy a megjelent két kötet az ukrajnai Berdicsev kevesebb, mint egy évét dolgozza fel.[5] Mindennek ellenére, vagy talán éppen ezért annyira fontos Der Nister regénye. Az olvasó elé tárt 1870 - 1917 időszakban nem csupán egy korabeli és a forradalom hatására felbomlani készülő társadalmi miliő kerül bemutatásra, hiszen mindezt sokkal közelebb hozza a három testvér Móse, Luci és Alter alakjában. Mind a hárman megkísérlik megtalálni a maguk válaszát és lehetőségeit egy olyan időszakban, amikor a korábban ismert közeg kezd felmorzsolódni a hatalom árnyékában. Móse, minden üzleti érzéke ellenére csődbe megy, majd börtönbe kerül, ahonnan megtört lélekkel tér haza. Az üzlet és haszon teljes ellentéteként, az emberi egységet mindenek felett vágyó és elfogadó Alter feleségül veszi saját cselédjüket, ezzel is kifejezve, hogy minden ember egyenlő és nincs köztünk különbség.[6]

A hagyományokhoz legragaszkodóbb és egyúttal legösszetettebb utat talán mégis Luci járja be, aki misztikus alkat, a barclavi haszid követője. Stemberger a következő képpen fogalmaz Luci alakjáról, aki egyúttal a szerző alakja is: „Luci alakjában az író részben saját képét festette meg, főhőse szájába adva népe túlélésébe vetett töretlen reményét, melynek nyílt hirdetése a Szovjetunióban már maga is veszélyes tettnek számított.”[7]

A Masber család második kötetében kirajzolódott, vészjósló sorok és képek egyúttal Der Nister azaz Pinkász Kahanovics számára is beigazolódtak, hiszen az oly régóta rettegve várt kopogás egyszer csak bekövetkezett és rabbá vált egy szabad író, aki önként vállalta, hogy bármi áron kimondja gondolatait. Az ár, ami végül a rabosítás, a Gulág beli munka, majd 1950. június 4-én a rabkorházban bekövetkezett halála volt, mai szemmel felfoghatatlan is lehetne, ha a történelem minden akaratunk ellenére vagy éppen akaratunk szerint nem ismételné magát napjainkban is.


[1] A kép forrása: Yiddishkayt című oldal Der Nister című írása, in.: https://yiddishkayt.org/view/der-nister/  (2022.03.26. 11:40)

[2] Günter Stemberger: A zsidó irodalom története. Osiris kiadó, Budapest, 2001.147.

[6] Günter Stemberger: A zsidó irodalom története. Osiris kiadó, Budapest, 2001.147-148.

 

 

FEL