Forgács András

Egy hű barát

Kremenezky János, Herzl Tivadar harcostársa

2020.11.25.

 

Izrael állam történetének számos magyar vonatkozása van. Az államalapítás kezdetétől a védelmi háborúkon át, napjainkig több olyan jeles személyiség volt, akik magyar gyökerekkel vagy intenzív magyar kapcsolatokkal rendelkezett. Természetesen azt tudjuk, hogy Herzl Tivadar, akinek a nevéhez fűződik a cionista mozgalom felvirágoztatása és a zsidó állam megálmodása, a Dohány utcai zsinagóga mellett, a mai zsidó múzeum helyén álló házban született és élt gyerekkorában.

Budapesti Dohány utcai zsinagóga az XIX.sz végén

A cionista mozgalom fő célkitűzése egy nemzeti otthon létrehozása volt az egykori Izrael területén a világ különböző pontjain élő zsidóság számára. Herzl ennek szentelte életét, és bizton állíthatjuk, hogy nélküle a független zsidó állam nem alakulhatott volna meg.

De tudjuk-e azt is, hogy az Orion gyár elődvállalatának, a Magyar Wolframlámpa Gyárnak osztrák tulajdonosa milyen szerepet játszott a cionista mozgalom kialakulásában és Izrael létrejöttében?

Előbb ismerkedjünk meg ezzel az osztrák gyárossal, Johann Kremenezkyvel, vagy pestiesen Kremenezky Jánossal. 1850. február 1-jén Odesszában született. Pályafutását 1869 és 1871 között elektrotechnikusként az Orosz Délnyugati Vasúttársaságnál távíróvonalak építésével kezdte. Majd a berlini Műszaki Főiskola Gépipari Szakára járt. Három évvel később már a párizsi Société Générale d'Electricité Procédé-nél dolgozott főmérnökként. Egy 1881-ben kifejlesztett váltóáramú generátorával kitüntetést nyert Párizsban az Első Elektrotechnikai Kiállításon.

Magyar kapcsolata még Bécsből indult. 1882-ben Bécsben, Egger Bélá Bernáttal megalapította az Első Osztrák–Magyar Elektromos Világítási és Erőátviteli Vállalatot, amely Ausztria első erősáramú készülékeket előállító cége volt. Dinamókat és alkatrészeiket, valamint ívlámpákat készítettek, és Edison 1879-es találmánya alapján megkezdték a szénszálas izzólámpák gyártását. Ebből a cégből alakult ki a későbbi Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., azaz a Tungsram.

 

Kremenezky 1884-ben kivált a cégből, az izzólámpagyártásra új gyárat alapított. 1896-ban a nürnbergi Schuckert Művek felvásárolta cégét. Kremenezky műszaki igazgató lett. Az új vállalatnál, a … Schukertnél ugyan évi 100 000 izzót gyártottak, de mivel ott nem fordítottak kellő figyelmet az izzólámpagyártásra, ezért Kremenezky ismét új vállalatot alapítva, a gépsorokat megvásárolva és  régi telephelyére áttelepítve önállóan folytatta az izzólámpagyártást. 1900-ban már 2,5 millió, 1907-ben 7,5 millió izzó készült bécsi gyárában.

1913-ban Budapesten 100 fővel megalapította új gyárát. Az üzem 1917-től Magyar Wolfrámlámpagyár Kremeneczky János Rt. néven működött. Ugyanebben az évben Kremenezky anyagi nehézségek miatt megállapodott a konkurens Egyesült Izzóval, hogy gyára tulajdonrésze felének átengedése fejében az Egyesült Izzó piaci részesedést biztosít a magyar piacra a Magyar Wolframlámpa Gyár izzólámpáira vonatkozóan. Ez a második, a magyar érdekeltségre vonatkozó házasság sem bizonyult hosszú távúnak, Kremenzky visszavásárolta a tulajdonrészét.

Izzólámpa hirdetés Kremenzky János arcképével a XX.sz. elejéről

Kremenezky Orion rádiói messze hallatszanak

1924. október 1-jén saját kereskedelmi részvénytársaságot alapított ORION Villamossági Rt. néven. Az Orion márka név1925-ben indult sikeres útjára. Ekkor kezdődött meg a rádiólámpák, rádiócsövek és rádiókészülékek sorozatgyártása, amelyek zömét exportálták. Ezzel Kremenezky ismét konkurenciát teremtett az Egyesült Izzónak.

Kremenezky 1931-ben fizetési zavarai miatt bécsi és budapesti vállalatainak részvénytöbbségét eladta az Egyesült Izzónak immár végérvényesen, a volt gyárainak vezetésében azonban igazgatósági tagként 1934. október 25-én, 84 éves korában bekövetkezett haláláig részt vett. Az Orion védjegyű rádiók világhírűvé tették a budapesti gyár nevét, a Tungsrammal közös 50 országra kiterjedő értékesítési hálózata révén. 1940-re a hazai rádiókészülékek mintegy 50 százalékát a Magyar Wolframlámpa Gyár Kremenezky János Rt., azaz az Orion készítette.

 

(forrás: Orion gyár éves beszámolója 1930-ból)

"Élete a szakadatlan teremtő és alkotómunkával telt. Felismerte az új találmányok fontosságát és páratlan szervezőképességével úttörő találmányainak nagyipari értékesítését is lehetővé tudta tenni… Kremenezky János, a kimagasló szakember, a szív embere volt, aki a társadalom minden megmozdulásában kivette részét és emberségével követendő példát mutatott. Szeretett adni a rászorultaknak, segíteni a gyengéken és oltalmazni a védelemre szorultakat. Halála munkatársain kívül osztatlan részvétet váltott ki az egész szakmában és ipartestületünk, amely évtizedeken keresztül figyelte és értékelte Kremenezky János munkásságát és alkotó geniejének egy-egy új felvillanását, meghajtja az elhunyt előtt az ipartestületünkben tömörült iparosság elismerésének és kegyeletének lobogóját."- írták róla egy nekrológban.

Kremenezky és a Zsidó Nemzeti Alap

Kremenezkyt azonban nem csak az Orion rádiók tették híressé a világban. Meggyőződéses cionista volt, és aktívan támogatta Herzl Tivadar mozgalmát. 1896-tól finanszírozta Herzl tevékenységét és a cionista mozgalom kezdeti időszakát. Kapcsolatuk meghittségére jellemző, hogy Herzl végrendeletében Kremenezkyt jelölte meg gyermekei gyámjaként Moritz Reichenfeld és David Wolffsohn a cionista mozgalom vezető személyiségei mellett.

 

A XIX.sz. végén XX.sz elején a dél-oroszországi pogromokat követően több zsidó szervezet is foglalkozott Erec Jiszrael-ben, azaz Izrael Földjén földek vásárlásával, melyeken mezőgazdasági településeket hoztak létre. Ilyenek voltak pl. a Zsidó Kolonizációs Társaság, a Chovevé Cion egyletei, amely a politikai cionizmus elődje volt. Magánszemélyként Edmund de Rothschild báró is támogatta ezt a kezdeményezést.

 

Kremenezky ugyan csak jelentős szerepet játszott az Izrael állami létének megalapításához vezető földvásárlási mozgalomban és az ezt finanszírozó Keren Kayemeth LeIsrael-Jewish National Fund (KKL-JNF), azaz a Zsidó Nemzeti Alap létrehozásában.

A Zsidó Nemzeti Alap (KKL) megalapításának gondolata és megvalósítása az 1880-as évektől, az újkori letelepedés kezdetétől felvetődött, azzal céllal, hogy a zsidó nép adományaiból földeket vásároljon Izrael Földjén. Ennek megalakítására az első felhívást prof. Zvi Hermann Schapira intézte 1884-ben a Katowicében megrendezett Chovevé Cion konferencián. A következő években hasonló felhívásokat intéztek közösségeikhez Johann Kremenezky Bécsben és Max Isidor Bodenheimer Kölnben. Ők hárman csatlakoztak elsőként Herzlhez a politikai cionizmus kialakulásának kezdetén, aktívan részt vállalva az I. Cionista Kongresszust megelőző időszak szervezési munkájából. A nemzeti alap gondolata cionista körökben nagy hatást váltott ki, megalakulásával pedig a cionizmus ideológiájának egyik tartópillérévé is vált.

Delegates to the Fifth Zionist Congress. KKL-JNF Photo Archive
Az V. Cionista kongresszus delegáltjai

Már 1897-ben az I. Cionista kongresszuson kirobbant a vita arról, hogy a megszerzendő földek leendő birtokosai kik legyenek, magánszemélyek vagy a megalapítandó állam.

Arra a következtetésre jutottak, hogy a föld nemzeti tulajdona meggátol számos igazságtalanságot. Azt állították, hogy azokban az országokban, ahol a földtulajdon nemzedékeken keresztül egy-egy társadalmi vagy egyéb csoport kezében van, nem tudja kikerülni az ebből származó egyenlőtlenségeket és igazságtalanságokat. Ezért azt vallották, hogy a leendő új államban, ahol kétezer év után mindent újból kell megteremteni, ezeket a problémákat el lehet kerülni, és a Tóra útját kívánták követni, amely egyértelműen kimondja, hogy a föld egyetlen emberhez sem tartozik. "És a föld ne adassék el véglegesen, mert enyém a föld, mert jövevények és zsellérek vagytok ti nálam, birtokotok egész országában kiváltást engedjetek a föld számára."  Azaz a földet megvenni nem lehet, csak bérelni.

 

Amikor 1901-ben az V. Cionista kongresszuson a Zsidó Alap megalapítását a küldöttek az alap működésére vonatkozó jogi háttér kellő kidolgozottságának hiányában ismét leszavazták. Kremenezky elkeseredettségében állítólag könnyekben tört ki. Ekkor Herzl visszament a terembe hogy meggyőzze a küldötteket, hogy mégis szavazzák meg a KKL megalapítását.

"Szeretnék, ha azonnal elindítanánk egy nemzeti alapot, igen vagy nem?" Mikor a közösségből több igen választ hallott, így folytatta: "A kongresszusnak joga van annak eldöntésére, hogy elhalasztja-e az alap létrehozását további két évvel, vagy többel, vagy a Messiás eljöveteléig!", "Nem! Nem!" kiabálták közbe, és ekkor Herzl javaslatot tett az újra szavazásra, miszerint "az alap az egész zsidó nép tulajdonát képezi". A kongresszus képviselői újra szavaztak, és mintha átérezték volna, hogy ebben a pillanatra Izrael Földje és a cionista mozgalom sorsa van mérlegen. Amikor Herzl bejelentette az eredményt - 105 mellette és 82 ellene - viharos taps tört ki a teremben.

Az I. Cionista kongresszus lezárása után Herzl naplójában azt írta, hogy Bázelben "létrehozta" a zsidó államot. Négy évvel később ugyanitt létrehozta a KKL-JNF-et, amely ötven évvel később nagyban meghatározta az általa megálmodott Izrael állam kereteit.

 

Johann Kremenezky, az évek során folyamatosan sürgette Herzlt és az új cionista mozgalom vezetőit, hogy hozzanak létre egy alapot, amely bármilyen politikai intézkedéstől függetlenül visszaállítja a földet a zsidó nép tulajdonába. Kremenezky tudta, hogy a legbiztosabb út ennek eléréséhez nem a nemzetközi politikán keresztül vezet, hanem a zsidók szívében és a föld iránti vágyában.

Amikor a Kongresszus megerősítette az Alap megalakulását, Kremenezky teljes eksztázisban ott a teremben azonnal bejelentette, hogy 10 font összegű hozzájárulást fizet. Ez volt az első hozzájárulás, amelyet az Alapba bejegyeztek. Herzl gyorsan követte a példát, és David Wolffsohn is azonnal bejelentette saját hozzájárulását. Az Alap létrehozásáról szóló történelmi döntést követően egyszerre több ország cionista képviselői, akik közül sokan néhány másodperccel korábban még az alapítás ellen szavaztak, felálltak, és ígéretet tettek hozzájárulásukra. Ezeket a hozzájárulásokat az Alap Aranykönyve első kötetének első oldalán kellett volna feltüntetni.

KKL plakát XX. sz. elején

Mikor az évekig folyó a vita után végül 1901-ben az V. Cionista kongresszuson elfogadták a Zsidó Nemzeti Alap (KKL) alapelveit, az Anglo-Palestine Company (AC) igazgatói bizottsága lett hivatalosan a KKL felügyelő bizottsága, melynek élére Kremenezkyt választották, aki egyben az AC-bizottság tagja is volt. Ezt követően évekig ő képviselte az alapot a cionista kongresszusokon.

A kongresszusi döntés után egy hónappal Kremenezky felállította az Alap székhelyet Bécsben. Minél hamarabb formálisan is létre akarta hozni az Alapot, megszerezve az alaptőkéhez szükséges összeget, hogy ezt követhesse a hivatalos engedély, és a gyakorlati munka is elindulhasson. Az Alap tőkéjét 200 000 fontban határozták meg, de mivel ez nehezen jött össze, így az első években magánbefektetők által megvett földeket engedtek az át az Alap részére.

 

Üzletemberként világos volt számára, hogy a zsidó nép körében népszerűsíteni kell a mozgalmat ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődést és kedvet teremtsen az adományozáshoz.

 

Három akciót indított el:

Kezdeményezte, hogy az adományozók nevét, akik támogatták az Izrael Földje földvásárlási tevékenységét, jegyezzék be az un. Arany könyvbe. Úgy gondolta, hogy az Arany könyv "felirati díja" a cionista vállalkozásban való személyes részvétel szimbolikus kifejezése. A felirat és az adomány egyaránt ajándék és megtiszteltetés az adományozó számára. Ezen kívül javasolta, hogy a nagyobb adományok ösztönzése érdekében, minden adományt hozzanak nyilvánosságra a Die Welt-ben, a Cionista Mozgalom hivatalos lapjában.

Egy KKL-film-meghívója

A tömegek figyelmét azzal akarta felhívni a palesztin haza, azaz Izrael Földje lehetőségére, és ez által a KKL-JNF tevékenyégének támogatására, hogy egy bécsi nyomdában KKL-JNF bélyegeket nyomtatott. Kremenetzky úgy vélte, hogy ezek, a kontinenseket bejáró, nagy távolságra eljutó kis képek a világ minden sarkába eljuttatják az Alap létezésének hírét és célját, azt a törekvést, hogy a diaszpórát összekapcsolja Izrael Földjének távoli tájaival és megismertesse/népszerűsítse a cionista mozgalmat. Ezeket a bélyegeket ragasztották fel a cionista intézmények hivatalos dokumentumaira és a zsidó közösségek leveleire is. Divattá vált a zsidók között, hogy felragasztották a borítékokra a normál postai bélyegek mellé ezeket a bélyegeket is.

 

KKL által kibocsájtott bélyegek, amit cionista szervezetek minden hivatalos levelezésükre felragasztottak

Kremenetzky másik ötlete egy gyűjtőpersely, egy jótékonysági doboz volt.

Sok száz fémdobozt gyártatott le, amelyre felíratták, hogy "Nemzeti Alap" és ezeket az úgy nevezett "blue box"-okat, minden zsidó közösséghez eljuttatták.

Persze nyilvánvaló volt számára, hogy a bélyegek eladása és Kék Dobozból származó adományok az Alap költségvetésének csak kis részét teszik ki, de fontosnak tartotta, hogy az így összegyűlő adományok is hozzájáruljanak a cionista oktatáshoz és erősítsék a diaszpóra zsidóság kötődését Izrael földjéhez.

 

Gyűjtőpersely a Nemzeti Alap földvásárlásaihoz, ami minden zsidó közösségi helyre kiraktak

A KKL vagyonát is kezelő AC-nek még Herzl halála előtt sikerült meghoznia azt a döntését, miszerint a KKL közvetlenül is finanszírozhat földvásárlásokat.

Első lépéként egy kutatás-fejlesztési szervezetet alapítottak, az Erec Jiszrael (Izrael Földje) Bizottságot, amely mezőgazdasági kísérleti telepeket hozott létre és működtetett.

Elnökének Otto Warburgot nevezték ki, aki David Wolffsohnnal, a cionista szövetség akkori elnökével és Kremenzkyvel együtt felhatalmazást kapott arra, hogy a KKL számlájáról felvett pénzzel földet vásároljon a palesztin területeken.

 

1904-ben, három évvel az Alap létrehozása után, megtörtént az Alap első földszerzése Alsó-Galileában.

1906-ban az Alap 250 ezer frank összegű hitelt nyújtott Jaffa határában egy új városnegyed, az Ahuzat Bayit negyed építéséhez, és ezzel letették az első héber város, Tel-Aviv alapjait. Az első hatvan lakásást Tel-Avivban a KKL-JNF segítségével építették. 1920-ban szintén az Alap kölcsönei finanszírozták a Hadar HaCarmel városrész építését Haifában.

 

A VI. Cionista kongresszuson, a ratifikált elvek szerint, az Alapnak nemcsak az volt a feladata, hogy Izrael Földjén földterületet vásároljon építésre, mezőkre és gyümölcsösökre, hanem hogy a megvásárolt területeket bérbe adja a letelepült zsidóknak megművelésre. E cél elérése érdekében különféle projekteket hoztak létre vagy támogattak. Az egyik nagy akciójuk 1912-13 októberében a jemeni zsidók letelepítését segítő házvásárlási gyűjtés volt. Az első ház árát Kremenezky János ajánlotta fel.

 

Kremenetzky nemcsak földvásárlásra, hanem másik elképzelésének megvalósításra is törekedett: "Nemzeti erdészeti társaságot kell létrehoznunk a fák ültetésére az Izraeli Földön" - mondta Herzlnek, amikor elolvasta Herzl írását, a Zsidó Állam-ot.

Ha minden zsidó csak egy fát adományoz, az is akár 10 millió fát jelenthet. Herzl el se tudta képzelni, hogy egyszer egy ilyen erdőt az ő emlékezetére Herzl erdő-nek fognak hívni.

Végül is megvalósult Herzl álma és Kremenezky szándéka az első erdőtelepítéssel Izrael Földjén, 12000 olajfa csemete és fenyőfa ültetésével Huldában.

A vásárlások révén történő területfoglalás nem volt könnyű történet. Huldát 1905-ben vette meg az Anglo-Palesztin Bank (2000 dunam/2 km2) és itt 40 zsidóval egy kibucot alapítottak, akik segítettek a környéken további kibucokat építeni. Az arabokkal állandó harcban álltak. 1929-ben lerombolták a kibucot, de 1931-ben újraépítették a házukat, amiben 49-en laktak. 1936-39 közt az arab függetlenségi harcok során rengeteg támadás érte a zsidó telepeket.

Végül is azonban, mire Izrael állam megalakult, a kijelölt terültek 10 % már zsidó telepesek kezében volt, és ez sokban hozzájárult az államalapítás nemzetközi elismeréséhez.

 

Így bátran mondhatjuk, hogy Kremenezky János is jelentős mértékben hozzájárult Herzl Tivadar álmainak megvalósulásához, és ezzel beírta nevét Izrael történetébe.