Forrai Judit
Berényi Béla szájsebész,
traumatológus professzor,
dékán
2023.10.04.
 Berényi Béla |
Berényi Béla meghatározó személyisége volt a magyar fogászatnak, szájsebészetnek. Mind szakmailag, mind emberileg tudásában messze kiemelkedett kollégái közül. Debrecenben, 1911. október 26-án született orvos családban, akik részesei voltak a debreceni értelmiségnek, (15%-át alkotta a városi közösségnek) [1].
 Kenézy Gyula |
Apja Berényi István tisztiorvosként tevékenykedett. Debrecen, a civis város, ekkor nagy fejlődésnek indul, bankot, iskolákat alapítanak, pl. gyárakat telepítenek, megindul a közlekedés, kereskedelem az ország több városával, megalakul a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara több civil szervezettel együtt, fedett uszodát építenek. A nagyarányú fejlődés koronája, hogy 1912. évi XXXVI. törvénycikk szerint létrejön a Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem öt karral. Az Orvosi Kar építkezése Kenézy Gyula lelkes kormánybiztosi irányításával kezdődik, sokévi munka után, 1918-ban IV. Károly felavatja az újonnan alapított orvosi kar központi épületét.
Mire Berényi - a jól tanuló, érdeklődő, nyelvek iránt fogékony, de visszahúzódó fiatalember - befejezte a gimnáziumi tanulmányait, az Orvosi Kar Kenézy dékánságával teljes európai színvonalú pompájában működött. Berényit, a szorgalmas ifjút 1935-ben avatták orvossá. Berényi zsidó származása és egyéb okok (Debrecen szellemisége, a második zsidótörvény előszele) miatt nem kapott állást az egyetemi klinikán, így útja Bécsbe, Európa akkori egyik legérdekesebb szellemi fővárosába vezetett.
Bécs a századfordulói és az új századi modern gondolkodás, tudományok és művészetek fellegvára, az európai értelmiség találkozóhelye, szakmai műhelyek színtere volt. Musil szerint a modernség fővárosa, a világvége kísérleti telepe, a bomlás virága, vagy egyszerűen "requiem és születés" egyszerre volt jelen a mindennapjaiban. Bár Európa legfiatalabb birodalma megroppant, utolsó évtizedeit éli, haldoklása új eszméknek adott teret. Hódított a felsőbbrendű és egyidejűleg az alsóbbrendű ember imádata, imádták az egészséget és a napfényt, de a törékenységet is, hivők voltak és szkeptikusok, kastélyparkról és prériről ábrándoztak, társadalmi egyenlőségről, valamint a régi rend szétzúzásáról beszéltek [2].
Bécs változó politikai és gazdasági világában egyaránt megtalálható volt a bankár és a vállalkozó, a polgári értelmiség magja, a tudományos és művészi értelmiség. Utóbbiak jórészt bevándorolt, asszimilált elemekből összetevődve: szlávokból, zsidókból, kisebb részben magyarokból, olaszokból [3]. Bécs-Prága-Berlin német nyelvű kultúrája, a tudományos és művészeti elit alkotásai a modern műveltség alapkövévé váltak, az irodalom, építészet, festészet, zene olyan kiválóságai mutatkoztak be, mint Schnitzler, Hoffmansthal, Mach, Weininger, Musil, Grillparzel, Kafka, Klimt, Wagner, Schönberg, Mahler, Richard Strauss.
A természettudományban, így az orvostudományban sem maradt el Bécs vezető szellemisége: Sigmund Freudtól kezdve a Bécsi Universitas olyan kíválóságokat adott az egyetemes tudománynak, akik Nobel díjat is kaptak: Bárány Róbert, Julius Wagner-Jauregg, Hans Fischer, Karl Landsteiner, Erwin Schrödinger, Otto Leowi. A klinikumban is nagyszerű tudósok, remek szakemberek dolgoztak, hiszen a híres bécsi orvosi iskolák örökösei voltak.
 Bárány Róbert |
 Julius Wagner Jauregg |
 Hans Fischer |
 Karl Landsteiner |
 Erwin Schrödinger |
 Otto Loewi |
Berényi ebbe a pezsgő szellemi és szakmai életben kezdte sebészi munkásságát a bécsi Rudolfspital II. sz. Sebészeti Osztályán, Rudolf Demel (1891-1952) sebészprofesszornál, aki a híres Anton von Eiselsberg (1860-1939) tanítványa volt.
Hogy jobban megértsük Berényi későbbi munkásságát, egy kicsit tekintsünk be a bécsi sebészeti életbe, kutatásokba, hol is tanult, sajátította el magas szakmai ismereteit.
 Theodor Billroth |
A bécsi egyetemi sebészet oktatás európahírű első nagy professzora Theodor Billroth (1829-1894) német születésű osztrák sebész, aki úttörő beavatkozásokat és új sebészeti területek ellátását végezte, elsőként nyelőcsőműtétet (1871), gégeműtétet (1873) és a leghíresebb gyomorcsonkolásos műtétet (1881), amelyek utat nyitottak a modern sebészeti beavatkozásoknak.
 Anton von Eiselsberg |
Billroth [4] szellemi örökségét Anton von Eiselsberg (1860-1939) vitte és fejlesztette tovább, mint az Egyetem Első Sebészeti Klinika vezetője (1901-1931). Hamar felismerte az orofaciális és maxillofaciális sebészet fontosságát, így saját speciális osztályt alapított 1915-ben Hans Pichlerrel (1877-1949).
 Julius von Hochenegg |
Másik munkatársával, Julius von Hocheneggel (1859-1940) 1909-ben megalapította az első sürgősségi osztályt a klinikán, mely történetileg a világon az első traumákat ellátó intézet volt. Természetesen híres volt e sok újdonsággal foglalkozó klinika, rengeteg külföldi diákot vonzott a korszerű oktatás és az új módszerek bevezetése.
Rudolf Demel (1891-1952) vezetése alatt került Berényi az Első Sebészeti Klinikára 1935-36-ban, ahol a híres elődök szellemi örökségét megismeri, szemléletüket elsajátítja, majd a bécsi Fogászati Klinikán és a bécsi Poliklinika Fogszabályzási Osztályán dolgozott, gyarapította szakmai ismereteit. 1938-ban a németek elfoglalták Ausztriát (Ansluss), így Berényinek menekülnie kellett, hazatért Budapestre, ahol Simon professzor mellett az Apponyi Poliklinika fogászati osztályán kapott állást. 1939-ben letette a fogászati szakvizsgát. 1940-ben a zsidótörvények következtében megszűntették intézeti munkásságát, csupán magángyakorlatot folytathatott.
1942-ben munkaszolgálatra hívták be, előbb a nagybányai Állami Kórház sebészeti osztályán dolgozott, majd 1944 júniusától-októberig Lesencemajon körorvosi teendőket látott el. Októberben bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba. Szerencsésen vészelte át a háborút, a pályája igazán csak utána bontakozott ki.
1945-ben az MKP kezdeményezésére megalakult a Nemzeti Segély társadalmi szervezet, melynek célja többek között megfogalmazódik a február 22-én kiadott jelszavában: Mentsük ki a nemzet fiatalságát az éhség és járványok poklából. Ne hagyjuk elveszni a nemzet virágát! Berényi ez év áprilisától a Nemzeti Segély és az Újságírók Egyesülete szájsebészeti teendőit látja el, majd 1947-től a Péterfy Sándor utcai Rendelőintézet fogröntgen osztályán dolgozik.
1949-ben a Magyar Néphadsereg dinamikus fejlesztése érdekében orvosok százait hívták be kötelező egészségügyi katonai szolgálatra, az átszervezett Hadtáp Szolgálatfőnökség IV. Csoportfőnökség felügyelete alá vonva. Így Berényi is kötelező behívóját megkapta a többi, főleg sebész kollégájával együtt, ahol szájsebészeti, fogászati szervezési feladatot kellett ellátnia. 1949. szeptember elsejétől a Néphadsereg hivatásos tiszti állományába kerül, és megbízzák a Központi Katonai Kórház szájsebészeti osztályának a vezetésével. Osztálya az ország legjobban felszerelt szájsebészeti klinikája volt. 1950-ben leteszi a sebész szakorvosi vizsgát.
A külpolitikai események ismét beleszóltak Berényi életébe. A koreai háború elején, a magyar dolgozók a magyar kormány kezdeményezésére 1950-ben "felajánlott" összegekből, egy hadikórház felállítását határozták el. A kórház természetesen Rákosi Mátyás nevét kapta. Csatlakozott a felajánláshoz a többi kommunista ország, a szovjetek, a csehek, a lengyelek, a bolgárok, a románok és a kínaiak is. A Rákosi Mátyás Kórházban 1950 és 1957 között nyolc orvos csoport váltotta egymást, több mint 100 orvossal, egészségügyi dolgozóval és kisegítő személyzettel [5]. Berényit 1953-54-ig az V. Magyar Egészségügyi Csoport szájsebészeként Koreába küldték, ahol a háborús terület civil lakosainak ellátása, az orvos-csoport vezetése volt a feladata.
Koreai kórházi felvonulás
1955-ben igen jelentős változás következett be pályafutásában. A Központi Stomatológiai Intézetben osztályvezető főorvos lett, majd 1956 áprilisában a Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogászati Klinikájára helyezték, adjunktusi beosztásba. A Fogászati Klinikán megalakította a szájsebészeti-traumatológiai osztályt, amelyet 1957-től kezdve docensként vezetett.
Műtét az ötvenes években
 Skalaud Ferenc |
Az állkapocs sebészetben együtt dolgozott Skalaud Ferenccel, aki addig egyedül végezte el a bonyolult sebészeti munkákat. 1961-ben az orvostudományok kandidátusa lett, 1962-67 között a Központi Stomatológiai Intézet igazgatója volt. 1967. júliusában egyetemi tanári címet kapott, és a 1967-től a SOTE Szájsebészeti Klinika vezető professzora, majd 1969 - től a dékáni tisztséget is betöltötte [6].
Szájsebészeti Klinika, Budapest
Az ő működése alatt indult fejlődésnek a korszerű maxillo-faciális sebészet. Új műtéti módszereket vezetett be, a nagyobb beavatkozásokat már általános érzéstelenítésben végezték, aneszteziológiai teamet hozott létre, és széles, elismert szakmai, nemzetközi kapcsolatokat épített ki.
 Vámos I.- Berényi B.- Inovay J.: Szájsebészet, tankönyv |
Berényi Béla kellemes modora, nagy műveltsége, kiváló szakmai ismerete komoly nemzetközi szakmai elismerést aratott. Új műtéti módszereket vezetett be, a szájsebészet hazai oktatását, mind egyetemi, mind posztgraduális szinten rendszerezte. Létrehozták a "Szájsebészet" szakvizsgát, mint ráépített szakvizsgát. Ez igen fontos lépés volt, mert Magyarországon aránylag jól szervezett szájsebészeti fekvőosztályok léteztek, de szakorvosi vizsga lehetőség, cím, nem volt hozzá addig [7].
Berényi Béla több szájsebészeti könyvet is írt, neki köszönhető, hogy Magyarországot - egyedüliként a "vasfüggöny" mögötti országok közül - felvették az International Association of Oral and Maxillofacial Surgeons nemzetközi szájsebész társaságba.
Berényi professzor sikere teljében, az akkori szokásokkal ellentétben, 65 éves korában lemondott a Klinika vezetéséről. 1976-ban vonult nyugdíjba. Munkásságának középpontjában a traumatológia állt, de foglalkozott az állcsonti rendellenességek sebészeti gyógyításával és a nyálmirigyek daganatainak műtéti megoldásával is. A hazai és a külföldi tudományos rendezvényeken is ehhez a témakörhöz tartozó előadásokkal szerepelt [8].
Több mint 70 tudományos munkája jelent meg. "A gyakorló
orvos fogászata" című munkáját 1963-ban írta. 1969- ben Lipcsében
megjelent "Traumatologie im Kiefer-Gesichts-Bereich" című könyvben társszerző volt. Ő
szerkesztette a Szájsebészet című egyetemi jegyzetet, amelyben kollegái is
társszerzőként szerepeltek (Csiba Á., Egerváry G., Herwert M., Inovay
János, Nitschem H., Simon G., Vályi E., Vámos I.), de konkrét szakmai
fejezetei átölelik a szájsebészeti munkák fontos területeit:
maxillo-faciális régió fejlődési rendellenességei, dysgnathiák sebészi
gyógyításai, állkapocshiányok pótlása, állkapocsízületek betegségei,
nyálmirigyek betegségei, protetikai előkészítő műtétek, izomplasztikák és az
implantációk. A Szájsebészet tankönyv több kiadást is megért a »nagyok« -
Balogh Károly, Varga István, Skaloud Ferenc - szerzői társaságában.
A Nemzetközi Szájsebészeti Társaság 1974-ben vezetőségi tagjává választotta. A Kiefer-Gesichtschirurgische Gesellschaft der DDR tiszteletbeli tagja volt, 1976-ban a Nemzetközi Állcsontsebészeti Társaság alelnökévé választotta. A Journal of Oral Surgery és az Acta Chirurgica Maxillofacialis című lapok szerkesztőbizottsági tag volt. Az International Association of Oral Surgery vezetőségi és oktatási bizottságában is választott tagként működött. Számos kitüntetés tulajdonosa: Partizán Emlékérem, Koreai Állami Zászlórend, Kiváló Orvos, Árkövy Emlékérem, Munka Érdemrend - arany fokozata. 1976-ban tüntették ki a Balogh Károly-emlékéremmel. 1983-ban a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Tanácsa honoris causa senatorrá választotta.
Berényi Béla meghatározó személyiség volt a hazai szájsebészeti tudomány, az egyetemi élet, az oktatás és a széleskörű nemzetközi kapcsolatok területén
1. Tímár Lajos: A debreceni értelmiség a két világháború között. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve
(Szerk.: Gazdag István) - 1-. - Debrecen: Hajdú-Bihar M. Lvt.,
1974- A 21. kötettől szerk. Radics Kálmán. 11. - 1984. - 65-78
2. Musil, R.: A tulajdonságok nélküli ember. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977. I. l5. fejezet.
3. Hanák P.: Reflexiók a századforduló bécsi és budapesti kultúrájáról. In. A Kert és Budapest, Gondolat Kiadó, Budapest, 1988, 130-173.
4. Buklijas, T.: Surgery and national identity in late nineteenth-century Vienna. Stud. Hist. Phil. Biol.& Biomed. Sci., 2007, 38, 756-774. http://www.univie.ac.at/igl.geschichte/ash/Seminar%20Surman%20WS08/Surgery.pdf.
5. Kocsis P.: Magyar orvosok Koreában (1950-1957), ArchivNet, 6 (2005, 5. szám). http://www.archivnet.hu/ (a letöltés ideje: 2006. április 3.)
6. Varga István: Berényi Béla professzor a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Karának dékánja 60 éves. Fogorvosi Szemle, 1971, (LXIV. Évf. 10.) 64.
7. Szabó Gy.: Dr. Berényi Béla professzor 75 éves. Fogorvosi Szemle, 1987, 80, 33.
8. Emed, A.: Orvostörténet. InforMed., 2007-10-02. 2007, 18, 24, 55. http://www.informed.hu/history/?article_hid=100385&_voteadmin_site=3311
Berényi Béla, teljes nevén Berényi Béla Lipót (Debrecen, 1911. október 26.[1] – Budapest, 2005. május 2.) fogorvos, szájsebész, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1962)
Első felesége Aczél Edit, Édy (1917–1939)[5]
volt, Aczél Jenő debreceni ügyvéd és Weisz Ilona lánya. 1939-ben nőül vette
Gál Zsuzsanna közgazdászt. Lánya Karlovitsné Berényi Éva (1940) mérnök.
A Fiumei Úti Sírkertben nyugszik.
wikipedia https://hu.wikipedia.org/wiki/Ber%C3%A9nyi_B%C3%A9la
