György Oszkár
Palágyi Lajosról
Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 10-11. szám · / · FIGYELŐ · / · IN MEMORIAM
2022.03.24.
A most elhunyt Palágyi Lajos nem azok közé az írók közé tartozott,
akikről megemlékezni csak szokás és illendőség. Palágyi érezte, hogy
nemzedékével igazságtalanság történt, hogy társaiknak, Vajdának,
Reviczkynek, Komjáthynak - s ezeknek még inkább, mint neki - sokáig
homály és meg-nem-értés jutott csak osztályrészül; csak azt nem ismerte
fel, hogy mostoha sorsukért nem annyira egyes írók - mint ők hitték:
Arany és Gyulai - felelősek, hanem inkább a kor, s tragikus
félig-kibontakozásuk s félig-elismertetésük okát költészetükben már
magukkal hozták. A még ki nem hordott új költészet megszületését
semilyen költő - a legnagyobb sem - siettethette. Hiába hozták az új
bort, amely nyugati bor volt. A formának a magyar életből, a magyar
anyanyelv méhéből kellett kínnal, de végzetszerű pontossággal
megszületnie.
Palágyi proletársorsból emelkedett fel, s küzdötte ki költői
hírnevét, s költészete - proletárverseitől kezdve - mindvégig megélt,
nemes és mélyről jött volt. Még hazafias versei is - az «
Palágyi tehetsége nem akadémiai díjakat nyert elbeszélő
költeményekben és verses drámákban emelkedett legmagasabbra;
nagyvonalúsága, bölcselő készsége a szatírában találta meg töretlen
kibontakozását. Különösen az 1925-ben kinyomott - bár előbb írt - s
könyvárusi forgalomba nem került «
Kisebb szatirikus verseiben is - «Magyar állapotok», «Deres», «Parittya» - a kiábrándult elme s a keserűre vált szív ontják önemésztő szikráikat.
E visszásan kacagó apostoli szívnek meg kellett érkeznie Istenhez.
S valóban - testi-lelki összeomlása után - utolsó, istenes verseiben szelleme nyugodt szárnycsapással tölti be a formák határait. Goethét újra fordítgatja s utolsó reggele is a költészeté volt: új kötetét rendezte sajtó alá, s úgy érte a halál.
E sorok írója, ki utolsó éveiben szűkebb baráti köréhez tartozhatott, megindultan gondol a költő átszellemült vonásaira; mint költészete, lelke is ezekben az években érett teljes harmóniára. Aki ezekben az időkben közelébe ért, érezhette, hogy bűvös körbe lépett, s hogy e körben a versnek, a költészetnek életnél és halálnál magasabb értelme, nagyobb fontossága volt.
FEL