Kiss Endre

Harmat Pál arcképéhez

2022.03.14.

 

2020. november 11-én, 73 éves korában, Bécsben meghalt dr. Harmat Pál. 1947-ben született Budapesten, és 1979-ben hagyta el az országot feleségével.

 

 

Harmat Pál az 1945 után született magyar értelmiség érdekes és fontos alakja volt, s minden bizonnyal az emigráns értelmiség markáns képviselője is. Azok közé tartozott, akik (amennyire ezt meg lehetett ítélni) személyes, a magánélettel összekapcsolódó okokból változtatta meg életének színhelyét, miközben elsősorban 1989-tól a magyar pszichológia és orvosi világ, de ezen túl a poszt-kommunista rendszerváltás színterein politizáló és közíró világnak is része volt.

 

 

Nem véletlen, hogy egy Balogh Tibor által rendezett szegedi konferencián ismerhettem meg 1990 még nyárias októberében, amelynek beszélő címe, a „Rendszerváltás társadalomlélektana” volt. A bécsi magyar szakember, Pali, nagy tiszteletben állt a szegedi pszichológus kollégáknál is, nemrégen jelent meg a pszichoanalízis magyarországi történetével foglalkozó vaskos könyve is (Freud, Ferenczi és a magyarországi pszichoanalízis. A budapesti mélylélektani iskola története, 1908–1983)

 

 

Ez a könyv, Erős Ferenc Pszichoanalízis, freudizmus, freudomarxizmus (1986.) és e sorok szerzőjének A világnézet kora (1982) című könyveivel együtt a hetvenes-nyolcvanas évek azon magyar gondolkodástörténeti összefoglalásaihoz tartozott, amellyel az értelmiség utól tudta érni az elmúlt évtizedek és a távolabbi múlt számos szellemi lemaradását (nincs hely itt persze más, ugyancsak fontos áttekintések felsorolására). Mivel a konferencia előadásait szerény formában kiadták, ma is érdekes olvasmány az akkori gondolkodás tükreként.

 

Harmat Pálnak ha nem is sok arca, de sok, egymástól viszonylag független életvonala volt. A szó egy nemes értelmében sznob volt, mindenben szigorúan tartotta magát azoknak a köröknek a vélt vagy valóságos ujj- és útmutatásaihoz, akikhez tartozott. Ideális társasági ember, nemcsak kiváló modora és gesztusai miatt, de a mások iránti érdeklődés őszintesége miatt is.

 

 

Így volt tagja a magyar pszichológia, a demokratikus politika, a nemzetközi pszichoanalízis vagy éppen a nyugati magyarság élő közösségeinek. Igen széleskörű pesti kapcsolatrendszert is kiépített, számos értelmiségivel ápolt közeli baráti viszonyt. Már fiatalkorában nagy társadalmi életet élt, jóban volt Levendel László körével, és osztozott az ő szellemi életében.

 

De legnagyobb élménye mégis a rendszerváltás volt, a végre megszülető magyar demokrácia, erős liberális pozíciókkal. Mint emigránsét, a nagy magyar siker az ő személyét is felértékelte, egy sor barátja fontos helyzetbe került. Életének szép szakasza volt ez, az egyéni és a történelmi a maguk pozitivitásában egymást erősítették. Szabad lett a sajtó, kinyíltak az archívumok, a diskurzus is felszabadult, addig csak szűk körben bizalmasan kicserélt információk váltak ismertté.

Szellemi arculata nagyon is sokrétű volt. Ez szememben egyébként a lehető legtermészetesebb dolog, mert ez felel meg valójában a huszadik századnak. Paliban biztosan volt egy ős-baloldali, értékelhető Marx-ismeretekkel. A nyolcvanas években azután átütő erővel győzött benne a neoliberalizmus, Magyarországon különösképpen. De mindenképpen megmaradt benne a tökéletesen nevelt, sőt, osztálytudatos polgár is, meleg kapcsolatban volt például az orvostörténész Antall-lal, aki már miniszterelnökként kérte őt meg arra, hogy vezesse be orvostörténeti cikkeinek gyüjteményét.

Pali egzisztenciális hős volt. Egymástól eltérő szálakon folyt az élete, amelyek így együtt komoly tragédiákat és sikereket jelentenek.

Konfliktusba került családjával, anyja tanácsára lett orvos, pedig ő inkább újságíró akart lenni (mint ahogy egész életében végzett is újságírói munkát). Ennek távoli következményeként ő, aki vaskos monográfiát írt a magyar pszichoanalízis történetéről, Magyarországon többéves pszichoanalítikus kezelésnek vetette alá magát.

 

Egy másik életvonala volt a sikeres bécsi pszichiáter, nyugodt klinikai viszonyok között. (Mellesleg az akkori bécsi pszichiáter fizetését az akkori budapestivel csak a legerősebb idegrendszerű pszichiáterek voltak képesek összehasonlítani.)

Harmadik életvonal volt maga a gyógyító ember (amiről nem tudok sokat és amiről olyan elképzelésem van, hogy szakszerű, kemény és empátia-nélküli pszichiáter lehetett).

Egy következő volt a pszichológia- és orvostörténész, egy nagy monográfia és számos kisebb cikkgyűjtemény szerzője. Ehhez jön az állandó újságírás és olvasás, - nemrég tudtam meg, hogy a Bécsi Naplónak is állandó, sokat író munkatársa volt.

És végül van Pali, a magányos utazó, globetrotter. A szó szoros értelmében mindenhová eljutott. A jómódú osztrák kultúrpolgár maszkjával kezdetben nyilván azt az éhségét elégítette ki, ami a Vasfüggöny miatt alakult ki benne. Nem tartottam számon az összes útját, de például elment Karthágóba is, elismerő bólogatásokkal adózva a hatalmas birodalom megmaradt emlékeinek. Minden útjáról sokaknak küldött levelezőlapot.

A nem kevés életszál közül én az elsőt és utolsót tartom a legmélyebbnek: a családban átélt ős-tragédiát és a világban utazó jómódú kultúrpolgárt, az európai utast.

Ebből következik, hogy Harmat hagyatékával is érdemes lesz foglalkozni e korszakok kutatójának.