Kling József
Hazajött Londonból, hogy elérje az utolsó auschwitzi gyorsot
Királyhegyi Pál, a meglehetősen alacsony ember és nagy humorista
Királyhegyi Pál 1980. február 29-én Forrás: MTI/Friedmann Endre
2021.02.20.
megjelent: ORIGÓ 2015.12.27
Évekig a VII. kerületi Hársfa utcán keresztül jártam munkába. Egyszer észrevettem egy emléktáblát a 40-es számú ház falán. Ebben a házban élt Királyhegyi Pál. Sápadtarany betűkkel van a táblára vésve. Nem mellesleg itt is született, ma éppen 115 évvel ezelőtt.
Erzsébetvárosban, a Hársfa utcában született, s néhány jelentős kitérőt téve szinte egész életét ott is élte le. A Horánszky utcai reáliskolába járt, ahol már kamaszként a Diákhumor című hetilapot szerkesztette. Akkora sikere volt, hogy a tanári kar betiltotta. Középiskolai tanulmányait egy tanárával való konfliktusa miatt a Belvárosi Reáliskolában fejezte be, itt is érettségizett.
Nem sokkal ezután szerelmi bánatában beállt a Tanácsköztársaság hadseregébe, majd a fehérterror elől az Egyesült Államokba hajózott. Ott volt liftesfiú, bőrgyári munkás, pincér, banki alkalmazott, magyar nyelvű lapoknál újságíró, 1927-től statiszta, majd forgatókönyvíró Hollywoodban.
1931-ben hazatért, és a Pesti Napló munkatársa lett. A Színházi Élet és az Új Idők is közölte írásait. 1938-ban Londonba ment, ahol a Daily Telegraph című lapnak írt cikkeket, fordításokat.
1945-től a Ludas Matyi és a Képes Figyelő című lap munkatársa volt, amelyek sorra közölték humoros jeleneteit, szatíráit, karcolatait. Több regénye is megjelent, köztük A gengszterek nem nőnek az égig, Az ígéretek földje, A lejtőn felfelé és a Maud Courtney mestersége. Ugyanebben az időben az Ascher Oszkár igazgatta Pódium kabaré konferansziéja is volt, Földi paradicsom címmel darabot írt a Vígszínháznak, majd a Belvárosi Színházban megnyílt Királyhegyi kabaré állandó szerzője lett.
Egyszer olyan sokáig dekkoltam a házzal szemben mozdulatlanul, hogy a kapun kilépett egy rosszarcú férfi, és megkérdezte, kit keresek. Mondtam, hogy Királyhegyi Pált. Ilyen nevű ember nem lakik itt, dörmögte az illető, és karba tett kézzel megvárta, míg odébbállok.
Ha Karinthy megéri, hogy Királyhegyiből író lesz, biztos bekerül az Így írtok ti-be. Mert Királyhegyiben ott volt egy egész Tanár úr kérem. A számtan sosem volt erős oldala, a matematikától meg egyenesen irtózott.
"Ilyen előzmények után kérdezte meg tőlem Priváry tanár úr, mit tudok az egyismeretlenes egyenletekről?
– Nem szeretek ismerkedni. Ha egyszer ismeretlenek, maradjanak is úgy" – írja önéletrajzi regényében, az Első kétszáz évem-ben.
Karinthy és Királyhegyi jól ismerték egymást, együtt dolgoztak a Pesti Naplónál. Van is erről Királyhegyinek egy kis fricskája. Karinthy és Hunyady Sándor arról vitatkoznak, melyikük a híresebb író. Királyhegyit előreküldik az utcán, interjúvolja meg a járókelőket.
Forrás: Kaján Tibor illusztrációja az Első kétszáz évemhez
"Odacsörtetett egy maga korabeli fiatalemberhez, és nekiszegezte a kérdést: – Bocsánat, hogy zavarom, de egy fogadásról van szó. Itt áll a hátam mögött két úr. Kit ismer közülük? – Sajnos, egyiket sem ismerem, Királyhegyi úr. – Az lehetetlen. Ezek híres emberek! És engem honnan ismer? – kérdezte Királyhegyi elképedve. – Gellért László vagyok. Évekig laktunk egy házban a Hársfa utca negyvenben. Maga a második emeleten, én az elsőn, a Schatzék mellett. – Hát ez a világhír – vonta le Királyhegyi a következtetést".
Írt humoreszket, színművet, öt kisregényt, ezek egy kivétellel mind a Forintos regénytár sorozatban jelentek meg. Nem volt olyan grafomán, mint Rejtő, de megvolt benne az ő pesties humora, csak sokkal több, csípős iróniával fűszerezve. Ráadásnak megvolt benne Szép Ernő törékeny lepkelelke és Karinthy okossága. Amúgy Királyhegyi Rejtőről is, Karinthyról is sokat anekdotázott.
Karinthy Frigyesről sokat anekdotázott Forrás: Origo
"Az öt kisregény – A ház közbeszól kivételével – a negyvenes évek második felében íródott, helyenként Rejtő Jenő-s beütésekkel és valódi Királyhegyi-humorral tálalva. A ház közbeszól az ötvenes évek Magyarországán játszódó Rómeó és Júlia történet paródiája: a Zeller és a Czibulka család egy macska miatt emberemlékezet óta utálja egymást, ám a gyerekeik egymásba szeretnek.
A lejtőn – felfelé és A becsület nem szégyen az Al Caponék gengsztervilágát idézi meg, a Maud Courtney mestersége címet viselő mese azt mondja el, hogy a szép, jó lelkű lány miként nyeri el méltó jutalmát".
Ha Örkény az egyperces novellák, akkor Királyhegyi a félpercesek nagymestere. Képes volt egyetlen bekezdésbe sűríteni egy egész regényt. Ilyeneket, mint ez:
"A honvágy egyre jobban gyötört, és az is zavart, hogy feleségem nőni kezdett, és már sokkal magasabb volt, mint én. Pedig amikor elvettem, azt hittem, hogy egy férjes asszony már nem nő. De ő ezt nem tudta, és egyre magasabb lett. Négyévi házasság után el is váltunk, harag nélkül, mert ő is megértette, hogy ilyen kis ember nem élhet egy olyan magas nővel, mint amivé fejlődött".
Alig volt százötven centi magas Forrás: Kaján Tibor illusztrációja
Egyszer együtt iszogatott a barátaival, amikor odalépett hozzá egy nő:
– Jaj, de örülök, hogy újra látlak, Palikám!
Királyhegyi értetlenkedve nézett vissza, mire a nő orrát felhúzva méltatlankodott:
– Palikám! Hát meg sem ismersz?
– Hát most momentán valahogy nem ugrik be – válaszolta zavarában.
– Szégyelld magad! Fél évig a feleséged voltam.
A nők rajongtak az alig százötven centis férfiért. Öt felesége volt. Nő volt a dologban akkor is, amikor érettségi után szerelmi bánatában beállt a Tanácsköztársaság hadseregébe.
Horthy fehérterrorja elől Amerikába menekült. Rejtős hangulatú trieszti kikötő, némi bunyó úgy, hogy ő nem üt meg senkit, aztán közel egy hónap a hajófenékben barátjával és patkányokkal összezárva, éhkoppon, mosakodás nélkül.
Hollywood a '30-as években Forrás: fil.onet.pl
Amerikában volt pincér, liftes fiú, nyúlbőrgyári munkás, banki alkalmazott, magyar nyelvű lapoknál újságíró. Szókimondása és igazságérzete miatt a börtönt is megjárta. Később Hollywoodban statisztált, majd forgatókönyvet írt, volt gagman és ötletgazda. Az a történet a halott ikrekkel és a pelenkákkal, na, az mindent visz. De nem spoilerezek, olvassák el az Első kétszáz évem-ben. Ja, és megírta első amerikai regényét, a Zöldfülű-t (Greenhorn).
1941-ben a Maud nevű végzettel történt szerelmi kaland után érzékeny búcsút vett Londontól és a nőtől, és hamarosan repültem hazafelé, sürgős volt az utam, nehogy lekéssem az auschwitzi gyorsot".
Forrás: K.u.K kiadó
Nem késte le. Auschwitzba, majd Buchenwaldba deportálták. A lágerélményt a Mindenki nem hal meg című groteszk regényben írta meg, 1947-ben jelent meg. A koncentrációs tábort leíró részt később átemelte az 1979-ben megjelent Első kétszáz évem-be is. Királyhegyi a kabarétréfák hangján meséli el a történteket. Mintha burleszkfilmet látnánk. Mintha maga Chaplin csetlene-botlana a szögesdrót mögött. Amúgy Királyhegyi tényleg találkozott Chaplinnel az 1930-as években.
Két SS-fiú őrzött minket, akik közül az egyik kitűnően tudott magyarul Forrás: Kaján Tibor illusztrációja
"Az utazás úgy kezdődött, hogy két napig állt a vonat. Volt, aki tudta, hogy azért, mert a légitámadások megrongálták a síneket, volt, aki nem tudott semmit. A vonat állt. Hideg szél fújt be a nyitott marhavagon ajtaján. Két SS-fiú őrzött minket, akik közül az egyik kitűnően tudott magyarul, minthogy magyar volt. Jóindulatú embereknek látszottak, és nem sokat törődtek velünk. Kétnapi ácsorgás után megindult a vonat. Udvariasságból megszólítottam a magyar SS-fiút:
– Hova visznek bennünket, uram?
– A megsemmisítő táborba.
– Végre egy jó hír. És meddig tart az út?
– Bizonytalan. Háború van."
1945-től dolgozott a Ludas Matyinak és a Képes Figyelőnek, írta kisregényeit, jeleneteit, szatíráit, karcolatait. Volt a Pódium kabaré konferansziéja, majd a Belvárosi színházban a Királyhegyi kabaré állandó standuposa.
1952-ben térhetett haza, de továbbra is publikációs tilalom alatt állt. Ebben az időszakban alkalmi szellemi munkákból élt. Később a Vidám Színpad, majd a Kis Színpad mutatta be kabarétréfáit. 1956 után népszerűsége már töretlen volt. Mint konferanszié kabarékban szerepelt, dolgozott az Esti Hírlapnak, foglalkoztatta a Ludas Matyi, a rádió, és időnként a televízióban is feltűnt. Humoreszkjeiből, színműveiből, kisregényeiből több kötete is megjelent.
Még akadt néhány jó húzása. Amerikás múltja miatt 1951-ben kitelepítették Adácsra. De nem csak ezért. Volt egy legendás távirata, amit állítólag Sztálinnak küldött ezzel a szöveggel: "A rendszer nem vált be stop Tessék abbahagyni stop Királyhegyi stop".
Hogy valóban elküldte-e, sosem derült ki. Viszont azt a levelet tényleg elküldte a barátainak Adácsról, amiben ezt írta: "Most már tudom, hogy él Marci Hevesen. Ne irigyeljétek!" Merthogy Adács Heves megyében van.
Királyhegyi egyik fő témája a férfi és a nő, a férj és a feleség viszonya volt. Ötször nősült, vagyis megélt tapasztalatait adta át.
1956-ig kvázi be volt tiltva, utána viszont dolgozott, írt és konferált, még a tévében is szerepelt.
Napjai nagy részét a Fészek klubban töltötte, ahol mesélt kifulladásig.
1981. június 7-én halt meg.
Ennyi ízelítőnek. Hátha néhányan kedvet kapnak hozzá, hogy az antikváriumok mélyéről előássák a könyveit. Ezzel én úgy vagyok, mint mások a Bibliával. Ha nagyon nekikeseredek, találomra felütöm valahol, hogy erőt merítsek belőle.
Néhány könyv ízelítőül:
1979-ben kiadta önéletrajzi regényét Első kétszáz évem címmel melyből Maár Gyula forgatott filmet 1985-ben. A főbb szerepekben Bezerédi Zoltán, Garas Dezső, Kubik Anna, Törőcsik Mari, Major Tamás, Benkő Gyula, Gálvölgyi János, Márkus László.
2018-ban pedig a Jurányiban mutatták be a DEKK Színház és a Füge közös produkciójában készült monodrámát Bánki Gergely rendezésében, Szabó Zoltán előadásában.
Emléktáblája a Hársfa utca 40-en.
FEL