Léon Blum (1872-1950)  

Előszó

Diner - Dénes József: La Hongrie (1927) c. művéhez

2023.02.22.

Az oly változékony és forrongó Magyarország hirtelen a francia közvélemény kiemelkedő helyére került. Eddig nem tulajdonítottunk jelentőséget neki, nem foglalkoztunk vele. És hirtelen a bankjegyhamisítási ügy, ez a megdöbbentő történet, amely mind a politikai érdeklődést, mind pedig a rendőrség kíváncsiságát felkeltette, megtöltötte az újságokat, a beszélgetéseket és a parlamenti vitákat. Mily rendkívüli történet! Egy pénzhamisító kormány! Egy kormány, amely a saját épületeiben, a saját eszközeivel, saját alkalmazottaival hamisíttatja, többé-kevésbé közeli szomszédainak bankjegyeit, és ezt saját tanúvallomásai is igazolják! Egy kormány, mely a hamis inflációt, mint háborús fegyvert alkalmazza másokkal szemben, és a bankjegyhamisítást, e becstelen ügyet, rejtett államkincstári eszközként hasznosítja!

Azóta nem lehetett hallani ilyen regénybeillő történetet, mióta a terror idején angol cirkálók^[1] bálákban dobáltak hamis bankjegyeket partjainkra! Milyen tehát ez az ország, ahol ez a rémtörténet napjainkban megeshetett, az erkölcsi fejlődés jelenlegi szintjén?

Tudomást szereztünk Magyarországról, de továbbra is távoli és titokzatos maradt számunkra. Budapest ugyancsak oly távolinak tűnik! Ha csupán a távolságot vagy az utazási időt tekintjük, ez a város nem sokkal van távolabb Párizstól, mint Róma vagy Berlin. És mégis, mint ott minden, idegen, tőlünk különböző, a titokzatosság távoli ködébe vész! Azt kell hinnünk, hogy a távolságon kívül más dolgok választanak el minket. Ez kétségtelen, de akkor mik is azok?

Diner- Dénes barátunk könyvének összehasonlíthatatlanul nagy érdeme pontosan ennek a rejtélynek a megfejtése. Megérteti Magyarországot a francia olvasóval, Magyarországot, mint államot, mint politikai entitást. Vagy még inkább megérteti, hogy miért is nem értjük. A Bajazet előszavában Racine bocsánatot kért egy ilyen modern, szinte kortárs téma tárgyalásáért, mely mégis méltó arra, mivel a cselekmény helye egy távoli vidék, és a távolság izgalmassá teszi a mindennapos témát is, hiszen az embereknek a távoli olybá tűnik, mintha régmúlt lenne.^[2] Ez magyarázat megfordítása a magyar misztérium kulcsát adja kezünkbe. Hogy történhetett meg, hogy Magyarország- melyet mindig államnak és politikai egységnek tekintettek - szemmel láthatólag belesüpped a politikai horizont ködös messzeségébe? Ezért érezzük úgy, hogy jóllehet térben közel van hozzánk, időben mégis végtelenül távol. A mai Magyarország a legmegdöbbentőbb jelensége, a régmúlt, az elavult rendszer kitartó fennmaradásának, túlélésének, mivel felfigyeltünk arra, ami ott történt. Diner- Dénes egész könyve nem más, és nem is akar más lenni, mint egy nagyszabású demonstráció, bizonyítása ennek az alapvető igazságnak. Magyarország történelmét a középkor óta az oligarchia, a föld, a valódi hatalom birtokosainak akarata alakította, akiknek a brutalitás, a ravasz trükkök, a terveikhez való makacs ragaszkodás és a mindenkori körülményekhez való kritikátlanul cinikus alkalmazkodás meglepő keverékével sikerült megőrizniük ősi és szuverén kiváltságaikat a rég-múlttól egészen a mi korunkig.

Ahogy a középkorban volt, úgy van manapság is, a magyar oligarchák még a föld tulajdonosai. Olyanok még ma is, mint a középkorban voltak; kiváltságosok, és övék minden hatalom. Érintetlenül maradtak négy évszázadon át, hiszen a mágnások makacsul elválasztják Magyarországot a nyugati élettől, hogy a Habsburgok látszólagos uralmával fedezzék magukat, akik később a Hohenzollernek felé fordultak. Ugyanazon alapvető indíték alapján fejtik ki politikájukat ma is ugyanazon változatlan irányba: « ma ugyanaz, történik, mondja Diner-Dénes, a Nagy Háború leckéje után. Ez nem Nyugat-Európa, ez nem azonos az új németországi eseményekkel, a magyar oligarchák kapcsolatot és támogatást keresnek. »

Évszázadokon át szakadatlanul a Habsburg- vagy akár a Hohenzollern- (ki tudja?) restaurációra irányulnak makacs erőfeszítéseik. Nem a monarchiához való hűség miatt, hanem mert a Birodalom helyreállítása maradt számukra az eszköz legfőbb aggodalmaik eloszlatására, «aggódnak, hogy elveszítik nemesi privilégiumaikat, illetve megszűnik az oligarchák uralma…», s hogy milyen állhatatossággal, milyen merészséggel, milyen szívóssággal gyakorolták a történelem során ezt az uralkodási mintát, a bankjegyhamisítási üggyel mérhető fel.

Térjünk vissza az eset eredetéhez. Ki tudta volna elképzelni, hogy a magyar kormány támogat egy ilyen botrányt? Ki feltételezte volna, hogy azokat az embereket, akikre rábizonyították - legalábbis - a bűnrészességet és a cinkosságot ebben a hallatlan merényletben, az európai közösség továbbra is megtűri, mint államfőt, vagy mint kormányfőt, hogy nem lettek kizárva, kitaszítva a lelkiismeret ellenállhatatlan követelése által? És a bűnösök még mindig ott, a helyükön vannak.

Horthy még mindig Magyarország kormányzója. Bethlen gróf még mindig a magyar miniszterelnök. Bethlen gróf leülhetett tárgyalni Genfben az állami küldöttekkel, pedig tisztviselői és barátai pénzt hamisítottak. Mindez a képviselők szívóssága, merészsége, és kitartása miatt történt, amely ennek az oligarchiának a mai napig tartó erejét okozta, «Nyugat- Európa» és a nyugati vélemény által még mindig elfogadott közerkölcs ezen értelmezése miatt. A közelmúlt ezen tapasztalata nagyon közel áll hozzánk, csodálatosan igazolja annak a témának a hitelességét, amelyre Diner-Dénes építette a könyvét. Teljes bizalommal olvashatjuk tehát, és hozzáteszem, hogy a francia olvasó speciális hozzáértéssel is olvassa. Az írói hangnem nagyon is méltó a dicséretre. A könyvben bosszúvágynak vagy haragnak a legcsekélyebb nyoma sincs, nem használ szónoki vagy teátrális hatásokat. Nyugodt hangvétel, éles kritika, szenvedélyes irónia jellemzi. Diner-Dénes nyilvánvalóan arra törekedett, hogy könyve minden bizonyító erejét a tiszta tények pontosságára, azok önmagukban lévő igazságára alapozza. Habár az ügy bemutatása kifejezetten higgadt és precíz, mindennek ellenére az író fel van háborodva, és izgalomtól reszkető érzelmei érzékelhetővé válnak a sorok között. Ez azért van így, mert ez a történelmi műalkotás nem közömbös történész munkája. Egy, a hazáját szerető és attól távol élő magyar ember írta, aki szenved a szülőföldjéért.

A történet mögött érezzük Diner-Dénes szeretetét a magyar nép iránt, de érezzük a szándékot ezen embereknek Csipkerózsika-álmukból való felébresztésére is. Végül is, ha Magyarország politikai történelme teljesen meg is magyarázható a földbirtokos oligarchák működésével, ez mégsem jelenti az egész magyarságot. Van ott egy népréteg, akik korábban jobbágyok voltak, manapság pedig rabszolgák: munkások, kispolgárok, parasztok. Az egyetlen probléma az, hogy nem tudni, mennyi ideig tart még a szolgaság, mennyi ideig tartható vissza a nép szabadság iránti heves vágya, mennyi ideig lesz elszigetelve Magyarország a nemzetek és a munkásszervezetek nemzetközi felszabadító mozgalmától. Egyelőre nem a kapitalizmus elpusztításáról van szó. A kapitalizmus egy speciális formájának a megszüntetéséről beszélünk, amely az 1914-es háború vége óta csak ilyen nyilvánvalóan felháborító formában létezik: ez az, amit Diner- Dénes autokrata kapitalizmusnak, feudális kapitalizmusnak nevez.

…«mielőtt a szociáldemokrácia megalapozásáról ábrándozhatnánk, szükséges - mondja Diner- Dénes -, mindenhol előkészíteni a demokratikus kapitalizmus útját… Arra van szükség, hogy Európában mindenütt szabad intézmények védelmében, a nemzetközi kapcsolatok - legalábbis a minimálisan szükséges szinten -, biztonsággal garantálják az egyéni jogokat. A jelenlegi magyar kormány továbbra is tántoríthatatlanul áll ki a feudális kiváltságok és a zsarnoki tőke mellett. Nem remélhető, hogy ez a kormány változásokat kezdeményezzen: ebben nem bízhatunk!» Egy lehetséges megoldás van csak. Szükséges, hogy ez a kormány elbukjon, s hogy a magyar nép felkelhessen, hogy Magyarország felhagyjon Európa szabadság és béke felé való lassú haladásának brutális akadályozásával.»