Magyar András László   

Lévy Lajos életrajza

2025.08.19.

 

Lévy Lajos belgyógyász, kórházigazgató, a magyar pszichoanalitikus iskola közismert személyisége volt. Noha maga nem végzett analitikus terápiát, tevékenysége és élete mégis szorosan kapcsolódott e gyógyító irányzathoz.

 

Lévy apja, Dr. Bernard Levy a sziléziai Festenburgban született, 1834-ben. Egyetemi tanulmányait Breslauban, majd a párizsi Sorbonne-on végezte, bölcsészdoktorátust is a Sorbonne-on szerzett. Az Alliance Israélitique Universelle közel-keleti és afrikai küldötteként zsidó iskolákat szervezett Tuniszban és Marokkóban, majd Szerbiában. Állítólag 12 nyelvet beszélt. A portugál Jézus Krisztus rend lovagja, a Szent Károly rend lovagja, a Francia Akadémia tagja és a francia Becsületrend lovagja volt, sőt a török szultán is kitüntette.  Bismarck, a családi legenda szerint, felajánlotta neki a miniszteri széket, ha kikeresztelkedik, erre azonban ő nem volt hajlandó. Sokat utazgatott, és egyik szegedi, Löw Lipótnál tett látogatása során ismerkedett meg a neves rabbi unokahúgával, Kármán Mór húgával[1], Kleinmann Minával, akit hamarosan, 1871-ben, feleségül is vett. A fiatal pár előbb Berlinben telepedett le, ahol Lévy az egyetemen a spanyol nyelv és irodalom tanára lett. 1872-ben azonban a család Budapestre költözött, Lévy Bernát ekkoriban francia lapokat tudósított, később biztosítási ügyekkel foglalkozott. Lévy Bernát és Kleinmann Mina házasságából hat gyermek született, időrendi sorrendben: Nathalie (1872, később Freund Adolfné, Freund Tibor édesanyja), Albert (1873, Béla néven  később neves jogász), Lajos (1875), Mihály (1877), Éva (1879, a későbbi Balogh Emilné) s végül Lévy Vilmos (1882). Lajos tehát a harmadik volt a sorban.[2] Dr. Bernard Levy, aki időközben Dr. Lévy Bernáttá vált – honosítási okirata 1887.szept.21.-i keltezésű -  1896. augusztus 9-én, este nyolckor hunyt el, „rövid szenvedés után”, Nagybecskereken.

Lévy Lajos tehát Budapesten született 1875. október 1. délelőtt 10 órakor, mégpedig szülei Lipót utca 42. szám alatti lakásában. Érettségit 1892. június 3-án, Budapesten a Magyar Királyi Tanárképző Intézetek Főgymnasiumában tett – bizonyítványát vizsgaelnökként Beöthy Zsolt írta alá. Ezután a budapesti orvosi egyetemen folytatta tanulmányait. 1896. január 1. és 1898. augusztus 31. között, még hallgató korában, Thanhoffer Lajos anatómiai intézetében dolgozott előbb gyakornokként, majd tanársegédként. 1898. október 24-én avatták orvosdoktorrá a budapesti orvoskaron.

 

Donáth Gyula

1899. szeptember 9.-től 1900 december 14-ig, mint beosztott segédorvos a Rókus kórház ideg-ambulatóriumán tevékenykedett Donáth Gyula irányításával, evvel egy időben pedig 1898. október 24-től, 1903 novemberéig a Rókus kórházban működött, mint belgyógyász-gyakornok, majd alorvos, Székács Béla főorvos mellett, akivel itt kötött életre szóló barátságot. (Lévy első publikációja még a Thanhoffer-időkből, 1899-ből való!) Közben, 1901-ben, a szervezetileg a Rókus kórházhoz tartozó, úgynevezett Dolog-kórházba került[3]alorvosnak, ahol 1904 április 1-ig tevékenykedett.[4]

1904-ben külföldi tanulmányútra ment, Heidelbergben, Hamburgban és Münchenben végzett klinikai tanulmányokat. 1904. július 5-től 1905. április 1-ig a Hamburgische Heilstätte Edmundstal Geesthacht-ban előbb önkéntes, majd segédorvosként dolgozott Ritter professzor mellett. Belgyógyászati szakvizsgáját is Tübingenben tette le. Külföldi tanulmányai során a heidelbergi Ludolf Krehl (1861-1937) belgyógyász professzor, a pszichoszomatika egyik előfutára gyakorolt rá különösen nagy hatást. 1906 végéig bizonyára külföldön tartózkodott: ekkoriban ugyanis a Magyarország Orvosainak Címtára nem említi, hogy bármilyen munkahelye lett volna, csupán belgyógyász és ideggyógyász képzettségére utal.  1907. februárjában nevezték csak ki a pesti Charité Poliklinika[5]I. belgyógyászati osztályára, főorvossá, itt 1913-ig dolgozott Engel Gusztáv mellett, majd 1913-ban az Erzsébet Szegénykórház[6]belgyógyász főorvosa lett, egyben az Országos Munkás-betegsegélyző és Balesetbiztosítási Pénzintézet is alkalmazta, mint belgyógyász szakorvost.[7](Ebben az időben költözött Szalay utcai lakásába).  1916-tól, a székesfőváros rendelő orvosaként, illetve a Munkás-betegsegélyző orvosaként kereste kenyerét, majd – immár 1914 óta katonai szolgálatot is teljesített - rövid időre a harctérre került, ahol honvéd ezredorvosként tevékenykedett. Hazahívása után, továbbra is tisztként, a Mária Valéria barakk-kórház I. belosztályának vezetője lett. 1917-ben a Magyar Orvosok Név és Címtára – honvéd ezredorvosi címe mellett az Erzsébet Szegénykórház főorvosaként is említi, tehát fél évnél többet nem tölthetett a fronton.

Lévy még 1908. június 6-án házasságot kötött Freund Katalinnal (szül: 1883.02.05.), Freund Vilmos lányával, akivel élete végéig házasságban élt.

A pszichoanalízissel Lévy valószínűleg már a század első évtizedében megismerkedett, Freud nevét pedig már akkor ismerte, mikor az még csupán ideggyógyászati írásokat közölt. Ferenczivel való barátsága még 1901-ben, a Kun utcai Dolog-kórházbeli alorvos-években kezdődött.[8]  (Ferenczi egyébként később is Lévyhez fordult testi panaszaival, s végül Lévy és Hári Pál „kezei közt” halt meg)[9]. Lévy 1913-ban alapító tagja lett a Magyar Pszichoanalitikai Egyesületnek is – az egyik az öt (!) közül.[10]Az 1918. szeptember 26-28.–én Budapesten megrendezett Nemzetközi Pszichoanalitikus Kongresszuson Lévy a megbetegedett Hanns Sachs helyett a kongresszus titkári tisztét is ellátta. Lévy hosszú élete során csak három-négy olyan írást publikált, amely a pszichoanalízishez kapcsolódott, ám ezek az írások mind igen fontosaknak bizonyultak. Már 1909-ben (Gyógyászat, 23. sz.) „Mi hasznát vehetni a pszichoanalízisnek gyógyítás céljára?” c. cikkében – amelyet Ferenczi egyik tanulmányához kritikaképpen írt – felhívta a figyelmet az új irányzat gyakorlati terápiás hasznára, majd a Gyógyászat 1919-es, a pszichoanalízissel foglalkozó vitájában is felszólalt, és a pszichoanalízis függetlenségét védelmezte Révész Géza álláspontjával szemben. Ő köszöntötte továbbá a Gyógyászatban a 80 éves Freudot, λ aláírással közölt vezércikkeiben pedig többször említette a pszichoanalízis problémáit. Utolsó – kéziratban maradt – műve is a pszichoanalízis gyakorlati alkalmazásáról szólt.

Schächter Miksa

1919. április 10. és 1921. december 1. között Lévy a Székesfővárosi Zita-közkórház[11]osztályos főorvosaként működött Dr. Szinnyei József mellett, 1922-től pedig visszatért az Erzsébet Szegénykórházhoz.  Még 1917-től - egészen pontosan az 1917. május 13-i, 19. számtól - mivel Schächter Miksa elhunyt[12], a Gyógyászat felelős szerkesztőjévé nevezték ki. 1929. januárjáig szerkesztette a lapot[13]– amelybe azonban már korábban is sokat írt, s amelynek hasábjain a lap fennállása alatt mindvégig publikált. 1929-ben mind a Gyógyászatnál betöltött funkciója, mind pedig szegénykórházi állása megszűnt, valószínűleg azért, mert még 1928-ban a Pesti Izraelita Hitközség Kórházába került, (Szabolcs u. 33-35.)[14]. Itt a C. belgyógyászati osztály vezetője lett 1936. október 20-án a kórház igazgató főorvosává nevezték ki. (Ekkor már a Kmetty u 31-ben, utolsó budapesti otthonában lakott). Mivel a német megszállás után az SS kisajátította az épületet – ez a kórház volt ekkor, hála Lévy működésének, a legmodernebb budapesti gyógyintézmény -  Lévy előbb a Szabolcs utcai kis kórház, majd a gettóban létesített, Wesselényi-utcai szükségkórház irányítását vette át, ahol különlegesen nehéz körülmények közt, áldozatos szervező, gyógyító és humanitárius munkát végzett, számos emberi életet mentve meg. A nyilas uralom alatt kétszer is letartóztatták, de mindig sikerült megmenekülnie.[15]

1945-ben, a 70 esztendős Lévyt nyugdíjba küldték. 1946 és 1954 között különféle zsidó intézményeknél töltött be adminisztratív állásokat, 1946. június 1.-től kivándorlásáig az American Joint Distribution Committee és az Országos Zsidó Segítő Bizottság orvosi tanácsadói tisztségét látta el[16], illetve magánpraxist folytatott.

Nyugdíjaztatása után az örökösen aktív, tevékeny ember súlyos depresszióba süllyedt, betegségét Almásy Endre pszichoanalitikus kezelte[17]. Hosszas procedúra után, saját kérésére – úgynevezett „családi okokból” – 1954 áprilisában, miután 6000 kötetes könyvtárát, amúgy fizetségképpen a szabadságért, a budapesti orvosegyetemre hagyta[18], kivándorolhatott Nagy Britanniába.[19]A pályaudvaron – mint Harmat Pál írja – a pszichoanalitikusok közül csak Almásy Endre és Balkányi Sári búcsúztatta (az életben maradt analitikusokkal, különösen Hermann Imrével és Hajdú Lillyvel ugyanis, mi tagadás, kifejezetten utálták egymást[20]). 

A már 79 esztendős Lévy Londonban, bátyjánál, Lévy Béla nemzetközi jogásznál[21], és nővérénél, Évánál – Balogh Emilnénél, Lord Thomas Balogh édesanyjánál – keresett menedéket, ám szeretett húga, pár nappal megérkezése előtt, elhunyt. (Lévy fia, művésznevén Peter Lambda még 1938-ban emigrált Angliába, ahol sikeres szobrász lett). Lévy nosztrifikáció híján nem folytathatott orvosi gyakorlatot Angliában[22], ezért náci üldözöttek peres ügyeiben végzett orvosi tanácsadást – gyakorlatilag azonban bátyja tartotta el, illetve egy pszichoanalitikus segélyalap támogatásából élt. A Lévy házaspár egyébként Londonban Anna Freud szomszédságában lakott[23], akivel Kata asszony már korábban szoros barátságot kötött. (Lévy felesége Freund Kata, Freund Antal nővére volt, akit 1918-ban és 1920-ban Sigmund Freud analizált Budapesten, majd Bécsben, s aki maga is laikus analitikusként tevékenykedett a két háború közt, sőt több cikket is publikált a tárgykörben.)  A Lévy házaspárt 1960. március 17. honosította Nagy Britannia, nemzetiségként Austro-Hungarian-t írtak a dokumentumra, Lévy tehát egyike volt az utolsó Habsburg-alattvalóknak.

Lévy Lajos hét évvel emigrációja után, 1961. április 7-én hunyt el, 86 évesen. Halálának oka érelmeszesedés, szívelégtelenség volt.[24]

Lévy Lajos elsősorban mint recenzens és vezércikkíró publikált sokat[25]: a Gyógyászat szemlerovatában számos német, angol és francia orvosi könyvvel ismertette meg a magyar olvasókat. Kb. 60 saját közleményének zöme viszont belgyógyászati, kisebb részben ideggyógyászati tárgyú, pszichoanalitikus írásai inkább hozzászólások, nem teoretikus munkák. Első közleménye még  1899-ből származott, utolsó – 80 oldalas, német nyelven írt – műve pedig „A psychoanalitikus gondolat az orvosi kutatásban és praxisban” 1960-ban született Londonban, de soha nem jelent meg nyomtatásban.[26]

Lévy, aki egyébként ideggyógyász-belgyógyászként indult pályáján, belorvosként is szívesen próbálkozott az új irányzatokkal. Egyike volt az elsőknek, akik Magyarországon EKG-laboratóriumot szerveztek. Elsőként végzett és végeztetett osztályán csontvelővizsgálatokat. Kísérletezett a 20-as 30-as években divatos organoterápiával is (éppen Ferenczi kezelése során), és különös érzéke volt a pszichoszomatikus szemlélethez, illetve az úgynevezett távdiagnosztikához is. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ő volt az, aki a pszichoszomatikus szemléletet, és speciálisan a pszichoanalitikus módszert is elsőként alkalmazta a belgyógyászati gyakorlatban Magyarországon. Szerkesztőként a Gyógyászatot a pszichoanalitikusok egyik fórumává tette. Kritikus, de liberális szerkesztési elveinek köszönhetően a lap a kor legprogresszívebb hazai orvosi orgánumaként tartható számon.

Belgyógyászként óriási volt a tekintélye, egyetemi tanárok is gyakran hívták konzíliumba, és a legnagyobb korabeli hatalmasságokat – köztük például Horthy Miklóst – is kezelte. Legszűkebb baráti köréhez tartozott egykori tanára, Székács Béla, valamint a kor kiválóbb orvosai közül Hári Pál, Winternitz Arnold Török Lajos, Sarbó Artúr, Ferenczi Sándor és Fleischmann László is. Zseniális „távdiagnózisairól”, és sajátos megjegyzéseiről legendák keringtek.[27]Zsidókórházi tevékenysége alatt az intézmény Közép-Európa egyik legmodernebb, hatszáz ágyas kórházává fejlődött. Nagy gondot fordított tanítványai, tehetséges beosztottjai „menedzselésére” is, sokaknak tudományos pályájában meghatározó szerepet játszott. Kórházbeli tanítványai közül - Lévy halálakor - ketten belgyógyász professzorként, hatan kórházi főorvosként, többen tudományos intézetek vezetőiként, ketten pedig vezető katonaorvosként működtek – csak Magyarországon.

Számos művész fordult hozzá bajával, Bródy Sándor, Hatvany Lajos, Kis József, Nagy Endre és Krúdy Gyula írásban is megörökítette alakját[28]. Ady Endre is betegei közé tartozott, felesége pedig baráti körének tagjaiként említi többek közt Szabó Ervint, Fenyő Miksát, Földi Mihályt, Szomory Dezsőt, Bíró Lajost, Füst Milánt és Zsolt Bélát is. A Székács, a Ferenczi, a Róheim és a Freud családban pedig szinte háziorvosnak számított.

Székács István

Noha magánéletében kifogástalan úriemberként viselkedett, beosztottjaival és a kórházi kollégákkal gyakran elképesztő hangnemben beszélt vagy üvöltözött. Autokratikus vezetői stílusa – olykor a tettlegességtől sem riadt vissza - sokakat felháborított. Ismerősei vagy szerették, vagy pedig gyűlölték –  középút nem létezett. Egyeseket durva modorával súlyosan megsértett: különösen pszichoanalitikus berkekben szerzett sok ellenséget. Székács István – aki egyébként szeretettel szól róla - „kemény ember”-nek, Krúdy „vörös bikának” jellemezte. Vörös hajú, bajszos, korán kopaszodó, zömök, jó felépítésű, férfias arcú és lehengerlő svádájú ember volt.

Lévyről a halála utáni harminc évben mindössze három megemlékezés jelent meg itthon: egy igen érdekes, anekdotákban gazdag írás sógora, Tószeghi Antal tollából, és két rövid nekrológ az Orvosi Hetilapban, illetve a Népszavában, aláírás nélkül. (Kész csoda egyébként, hogy 1961-ben egy „disszidensről” egyáltalán írni merészelt valaki – ha névtelenül is – s még nagyobb csoda, hogy ezeket az írásokat le is közölték). Az életútját ismertető lexikoncikkek általában hiányosak, gyakran hibásak: ezért tartottam fontosnak e biográfia közzé tételét.

IRODALOM

1. Balkányi, Charlotte: Lajos Lévy (1875-1961). The International Journal of Psycho-Analysis. 1962 jan.-febr. Vol. XLIII Part I.  81-82. p.

2. Baráth Endre: Apák és fiúk.  Mult és Jövő 1936. (XII.)  341.o. (Lévyvel való interjú apjáról).

3. Bródy S.: Barátom az orvos. Pesti Napló 1928. augusztus 12. 5.o.

4. Emed, Alexander: Lévy Lajos. (kézirat, Magyar zsidó orvosok életrajzai c. könyv részeként)

5. Eppler, Erzsébet: Dr. Lévy Lajos (nekrológ) Új Kelet (Izrael) 1965.  IV.25.  5.o.

6. Hadas Miklós: Beszélgetés Székács Istvánnal. Replika. 19-20. (1995) 11-42. o..

7. Harmat Pál: Freudtól Ferenciig. A magyarországi pszichoanalízis története. Bp., 1994. (2. javított és bővített kiadás) 154-157. o. et passim

8. Ki Kicsoda? Kortársak lexikona. Bp., Béta, 1930. 500. o.

9. Krúdy Gyula dr. Lévy Lajosról. Híradó. 1961. május  4.o. név nélk.

10. Dr. Lajos Levy. (nekrológ) The Jewish Chronicle 1961 aprilis 14.  11. o.

11. Lélekelemzési tanulmányok. Dolgozatok a pszichoanalízis főbb kérdéseiről. Bp., Somló, 1933. (reprint: Bp., T-Twins, 1993. - Mészáros Judit kiegészítése) XX. o.

12. Lévy Lajosné: Jó orvos csak jó ember lehet. (Levél Tóbiás Áronnak). In: Tóbiás, Á. (szerk.).: Krúdy világa. Bp., Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1964.  663-664.

13. Dr. Lévy Lajos 85. éves. Híradó, (Az angliai magyar zsidók egyesületének hivatalos értesítője) 1960. okt. – 3.o. .

14. Dr. Lévy Lajos. (nekrológ) Népszava 1961.május 1.  10. o. aláírás nélk.

15. Dr. Lévy Lajos (nekrológ) Híradó 1961. április  3.o. aláírás nélk.

16. Dr. Lévy Lajos kéziratos hagyatéka (jelenleg Mészáros Judit kezeli).

17. Magyar Orvosok Név és Címtára. Bp., 1898-1936.

18. Megemlékezés Lévy Lajosról. (név nélkül) Orvosi Hetilap 102 (1961) 48. sz. 2289. o.

19. Mészáros Judit: Utószó. In: Ferenczi Sándor: A pszichoanalízis felé. Fiatalkori írások 1897-1908. Szerk. Mészáros, J., Bp., Osiris, 1999. 402-403.

20. Nagy Endre: Mit láttam? Ujság. 1936. november 3.   8.o.

21. Az Országos Orvosi Kamara hivatalos cím- és közegészségügyi adattára az 1942. évre. Szerk. Bakács Gy., Bp., Grafika, ny., 1942. 48. o.

22. Tószeghi Antal: Lévy Lajos arcképe. In: Scheiber, S. (szerk.): Évkönyv. 1983/1984. Kiadja a Magyar Izraeliták Országos Képviselete. Bp., MIOK, 1984. 369-384.