Molnár Andrea
Egy lány Metz-ből
2025.06.16.
"…hosszú élettel elégítem meg őt
és megmutatom néki az én szabadításomat."
Zsoltárok könyve 91:16
Metz városa annak a Lotharingia tartománynak egyik meghatározó települése, mely elnevezését a hagyomány szerint II. Lothár Karoling-uralkodó után nyerte. A provincia, s benne a helység, közel másfél évezredes történelme során leginkább gyakori trónharcok, területi felosztások és hatalmi ambíciók szenvedő alanyaként vált ismertté, oly sokszor széltépte vitorlaként bánva a galut 9. század közepén megjelent tagjaival. Az első hivatalos dokumentum, mely a zsidóság jelenlétet tanúsítja, egy középkori tartományi zsinati határozat, amely – mily meglepő – megtiltotta a keresztényeknek, hogy zsidókkal közösen étkezzenek. Sokan szegültek szembe ezzel a határozattal és a baráti-intellektuális eszmecserék tovább folytatódtak a magánházaknál és a vendégfogadókban. Ezen együtt gondolkodásnak egyik kiemelkedő eseménye az 1100-as évek fordulóján élt gembloux-i Siegbert és néhány zsidó rabbi konzultációja a Biblia egyes passzusainak közös fordítása végett. E kettőség, azaz az antiszemita-kiszorítósdi és a biblikus gyökerek közös kutatása iránti kétoldalú igény egészen napjainkig megőrizte jellegét, markáns választóvonalat húzva egyszersmind az átlag polgár és a tudós elit közé.
********
 Marthe Hoffnung |
Ebbe a politikai-kulturális-spirituális valóságba született bele azután 1920 áprilisában egy kisleány, Marthe Hoffnung, hogy pár évtizeddel később páratlan hősiességről tegyen bizonyságot, s akinek méltán igen szép életidő, 105 esztendő adatott az Örökkévalótól. Metz ekkortájt – 1918 óta – a német fennhatóság alól kikerülve immár ismét franciahon része volt, ahol hétgyermekes orthodox zsidó családja tagjaként Marthe viszonylagos békességben élhetett javarészt németajkú szomszédaik között. Ezzel együtt önéletrajzi írásában említést tesz egy hatéves korában elszenvedett – közelebbről nem ismert – antiszemita jellegű atrocitásról, mely éppen a helyi zsinagóga előtt történt. Az affér gyaníthatóan nem egyedüli esetként vonult be a lokális diaszpóra történetébe.
A második világháborúig tartó évek nem voltak túlzottan eseménydúsak Marthe számára, hacsak azt nem tekintjük annak, hogy tinédzserként néhányszor összeverekedett katolikus osztálytársaival, azok antiszemita megjegyzései miatt. 1939 szeptembere azonban egycsapásra megváltoztatta addigi, megszokott mederben zajló életét. A Lengyelországot sújtó német invázió hírére a francia kormány azonnali hatállyal végrehajtotta a Maginot-vonal ún. vörös övezetében élő civilek evakuálását, így Marthe és népes familiája az ország közép-nyugati területén lévő Vienne tartomány székhelyére, a történelmi szempontból híres Poitiers-be települt át.
1940 júniusa újabb fordulatot hozott: Franciaország északi területét elözönlötték a német megszálló erők, s egy gyalázatos paktum nyomán létrejött a német fennhatóság alá kerülő északi okkupációs és a Pétain uralta déli ún. szabad zóna. 1942 júniusában egy razzia alkalmával Marthe húgát Stéphanie-t letartóztatta a Gestapo, majd Drancy, a hírhedt tranzit tábor érintésével Auschwitz-ba deportálták, ahonnan nem tért vissza. Nem sokkal később vőlegényét, a francia ellenállási mozgalomban aktívan tevékenykedő Jacques Delaunay-t az ún. Mont-Valérien-i lövöldözések során 1943 októberében egy német különítmény meggyilkolta. E gyötrő események Marthe-t arra kényszerítették, hogy hamis papírokat szerezzen, s családjával együtt a szabad zónába meneküljön. A francia Vöröskereszt Poitiers-ben, illetve Marseilles-ben működő intézeteiben szerzett ápolónői képesítésének birtokában Párizs 1944. szeptemberi felszabadítását követően belépett a francia nemzeti hadseregbe, s a 151. számú gyalogezred egészségügyi alakulatához vezényelték.
 Pierre Georges |
Vőlegényének barátai révén már korábban megkísérelte a Maquis-val való kapcsolatfelvételt, hogy segítséget ajánljon a németekkel szembeni erőfeszítéseikhez, de próbálkozása akkor nem járt eredménnyel. Az ezred egészségügyi csapatának vezetője azonban, az ellenállók között Fabien ezredesként elhíresült Pierre Georges felfigyelt sokoldalú képességeire, mindenek előtt a német nyelv anyanyelvi szintű ismeretére. Felajánlja számára az észak-francia területek felszabadítását célzó ún. 1. számú francia hadsereg hírszerző egységébe való belépés lehetőségét. Az akkor 24 esztendős Marthe az ún. Afrikai Kommandósok elnevezésű csoport tagjaként kap kiképzést, mely elit egység az 1942-ben létrehozott francia haderő légideszantos rohamosztagaként tevékenykedett egészen 1945-ben végrehajtott feloszlatásáig.
 Marthe-Hofnung’s fake French ID card from 1943 |
Tizennégy sikertelen beszivárgási kísérlet után 1945. április 11-én a svájci Schauffhausen közelében végre átléphette a német határt. Csupán egy apró bőrönd és egy német hadifogoly képe volt nála. Ez utóbbi volt "a fedőtörténet" fő kelléke: a fotót használta fel arra, hogy elnyerje a német katonák bizalmát arról kérdezgetve őket, hogy látták-e a képen szereplő személyt valamelyik katonai összecsapás során.
 a Siegfried vonal |
Ellenséges területen tevékenykedve – eltűnt vőlegényét kereső német ápolónőnek adva ki magát – a francia hadvezetést olyan lényegi információk birtokába juttatta, mely a gyakorlatban fordítani tudott a németekkel zajló felszabadító háború menetén. Egyebek mellett ő figyelmeztetett a Siegfried vonal elhagyására Freiburg im Breisgau térségében, (A francia történészi és katonai nyelvezetben ezzel nem a poroszok által 1916-17-ben létrehozott ún. Hindenburg-vonal egy szakaszát jelölték, hanem egy – a Maginot-vonallal szemben 1930-ban létrehozott – védelmi építményt, mely a német nyelvben Westwall-ként ismert.), valamint a Wehrmacht egy jelentős rajtaütésére a Fekete-erdő közelében. A megszerzett értesülések birtokában úttalan utakat érintve, lényegében kúszva jutott át a svájci határon, hogy összekötőjét, a Mollet nevű francia tisztet tájékoztassa.
 Loyd Cohn |
A háború befejezését követően Marthe visszatért Franciaországba és ápolónőként tevékenykedett, majd Genfben zajló aneszteziológusi tanulmányai során 1956-ban megismerkedett az amerikai hadsereg egyik orvosával, Loyd Cohn őrnaggyal. Három évvel később házasságot kötöttek, s így Marthe Hoffnung-Cohn-ként egészen elköltözéséig az Egyesült Államok polgáraként élt Los Angelesben.
 Croix de Guerre |
A háború alatt folytatott hírszerző munkájáért az évek során több rangos állami, illetve katonai kitüntetést, elismerést is kapott, így 1945-ben a Croix de Guerre-t, melyet az alapító okirat szerint kizárólag olyan francia katonák kaphatnak, akik "az ellenséggel vívott harcokban mutatott hősies cselekedeteikkel tűnnek ki." 1999-ben átvehette a harmadik legmagasabb francia állami kitüntetésnek számító Médaille Militaire-t is, melyet "kizárólag valamely érdemdús szolgálatért és az ellenséges erők elleni harcban tanúsított bátorságért" adnak át egyes jelölteknek. 2002-ben a legmagasabb francia állami kitüntetéssel, a Becsületrend tisztikeresztjével jutalmazták. |
 Médaille Militaire |
 Wendy Holden |
A lány Metz-ből "Behind Enemy Lines" címmel 2002-ben készített önéletrajzi írást Wendy Holden brit újságíró közreműködésével, mely alapul szolgált Nicola Alice Hens német rendező "Chichinette, az életem kémként" című dokumentumfilmjének elkészítéséhez. |
 Nicola Alice Hens |
Utóbbit 2019-ben mutatták be a francia mozikban. Néhány héttel ezelőtti elköltözéséig Marthe Hoffnung televíziós nyilatkozatok sorát adta az amerikai és a francia média több csatornáján, s történetét diákok sokaságával osztotta meg Európa-szerte és az Egyesült Államokban, iskolákban és közösségi központokban egyaránt. Hitvallása szerint úgy tekintett magára, mint aki "utolsó leheletéig tanúja lesz" az igazság szeretetének és az emberi hősiesség realitásának. Utolsó nyilatkozatai egyikében arra figyelmeztet, hogy "elkötelezettnek kell maradni a jó mellett, mely mindig győzedelmeskedik, semmilyen módon nem engedve olyan parancsnak, mely ellen a lelkiismeret berzenkedik."
*****
 Bernd Fischer |
2015. szeptemberének egy napsugaras délelőttjén nem mindennapi eseményre került sor "az angyalok városában", egészen pontosan a német konzulátus impozáns épületének egyik termében. Az ünnepségre egy 94 éves, igen apró termetű és filigrán, mosolygós hölgy miatt gyűltek össze a diplomáciai testület tagjai, tisztelők, barátok és családtagok, amikor is Bernd Fischer főkonzul nemzete nevében hazája legmagasabb kitüntetését adományozta a francia zsidó kémnek. Ezzel nagyjából egy időben Stefan Biedermann a főkonzul helyettese így nyilatkozott Los Angeles vezető zsidó hetilapjának: "Marthe Hoffnung igazi hős, aki a jó oldalra állva tetteivel hozzájárult a háború mielőbbi befejezéséhez."
 Marthe Cohn 1999-ben |
Budapest, 2025. június 15.
Felhasznált irodalom:
Mindell, Cindy: Conversation with Marthe Cohn. in: Connecticut Jewish Ledger. 2015.06.29.
Marque, Philippe: "Je n’ai jamais refusé un challange!" in: Le Républicain de Lorrain. 2013. 11.16.
Renault,Gilles: Marthe Hoffnung Cohn, la grande vadrouille. in: Libération. 2019.10.30.
Oral history interview with Marthe Hoffnung Cohn. US Holocaust Memorial Museum. 1996.07.29.
Ulman, Jane: A jewish spy infiltrates Nazi Germany. in: Jewish Jurnal. 2025.05.26.
Berrar, Jean-Claude: Metz, retour a la France. Woippy. Surpenoise, 2009.
Tugend, Tom: Marthe Hoffnung Cohn recives Germany’s Highest Honor. in: Global Jewish Advocacy. 2015.09.19.
