Molnár Andrea
A legifjabb maquisard
2025.01.25.
Az 1943-as esztendő franciahon számára nem csupán a német megszállókkal, s a kollaboráns Vichy-kormányzattal való kényszerű együttélés meghosszabbodását hozta magával, hanem egy sajátos képződmény felbukkanását is. A francia nyelvből leginkább "tüskés bozótként" vagy "bozótosként" magyarra átültethető Maquis név alighanem mindenki számára ismerősen cseng, mint a francia nemzeti ellenállási mozgalom "hivatalos" elnevezése. A félkatonai szerveződés éppen ennek a minden szempontból borús 1943-as esztendőnek köszönhette születését, hogy azután rendíthetetlenségének és sajátos harcmodorának köszönhetően igen rövid időn belül elnyerje a köznép körében a legendás jelzőt. A főként Bretagne-ban, illetve Franciaország déli határmezsgyéjén tevékenykedő paramilitáris alakulat önkéntes harcosok némiképp szétszórt, s az egység hiánya okán esetenként kedvezőtlen katonai-harcászati helyzetbe sodródó kisebb csoportjaiból állt, hogy a normandiai partraszállást követően a szabad Franciaország kormányzata kísérelje meg egyesíteni Forces françaises de l'intérieur1 néven. A Maquis története, s a Reich erőit célzó akciói már önmagában megérne egy hosszabb értekezést, de érdeklődésünk fókuszát helyezzük inkább mégis e mozgalom benjáminjára, aki 1943-ban töltötte be tizedik életévét és történetesen egy zsidó isfiú volt.
-----
![]() Jean-Raphael Hirsch |
A némiképp Gavroche alakját idéző - eredetileg Jean-Raphael Hirsch néven anyakönyvezett, az ellenállási mozgalomban Nano kódnevet viselő, Jean-Paul Pelous álnéven tevékenykedő - gyermek Párizs Menilmontant negyedében látta meg a napvilágot. A kerület, melyet a helybéliek ma is csak "Le Vingtieme" néven emlegetnek, lévén a főváros utolsó számozott kerülete, a huszadik, négy nagyhírű negyedet is magába foglal (Belleville, Saint-Fargeau, Père-Lachaise, Charonne).
![]() Sigismond Hirsch |
Az ifjú ellenálló apja, Sigismond Hirsch, a Maquis egyik meghatározó alakja révén került kapcsolatba a mozgalommal. Az idősebbik Hirsch az Erdély-szerte tapasztalható antiszemitizmus okán telepedett le még a huszas évek végén Franciaországban, ahol radiológusként dolgozott, miközben részt vállalt a helyi diaszpóra ügyeiben, így például az Éclaireurs Israelites de France2 létrehozásában. A háború után alapvető szerepe volt a modern francia egészségügyi ellátási rendszer megalkotásában, illetve ő volt a társadalombiztosítási szisztéma első főigazgatója. Fiával együtt a Becsületrend tiszti fokozatával jutalmazták a francia nemzetért a háború alatt végzett szolgálatát.
![]() Berthe Hirsch |
37 évesen megjárta Auschwitz poklát, miután egy besúgónak köszönhetően a Gestepo feleségével együtt letartóztatta, s először a Drancy táborba szállították, hogy onnan a 62-es számú halálvonattal Birkenauba deportálják őket. Mengele egyik segédorvosaként tevékenykedve csodával határos módon túlélte a megpróbáltatásokat, felesége, a 35 éves Berthe Hirsch életét azonban - közvetlenül Birkenauba érkezését - követően a gázkamrában kioltották.
![]() Shatta Simon |
Nano apai nagynénje, Shatta Simon, maga is az ellenállási mozgalom3 tagjaként és nem uolsósorban képzett, elkötelezett tanárként férjével, Edouard Simon-nal a Tarn-et Garone nevű településen 1939-1945 között "Maison des Enfants de Moissac" néven árvaházat működtetett, ahol 550 zsidó gyermeket bújtatott, így biztosítva számukra az életben maradás lehetőségét.
-----
Abból kiindúlva, hogy egy biciklis kisfiú aligha kelti fel bárki figyelmét, az édesapja által kiképzett fiúcska 1942-1944 között futárszolgálatot látott el az ún. szabad francia zóna Vierzon nevű települése és Moissac város vonzáskörzetében. Az ellenállás tagjainak és különböző bujkáló zsidó személyeknek hamis okmányokat juttatott el, de szállított élelmiszerjegyeket, ruházatot, élelmiszert, gyógyszert, s egyúttal fontos híreket is a különböző kisebb-nagyobb tanyákon rejtőzködő gyermekek és támogatóik számára. Esetenként apja által küldött fontos információkat is továbbított egyik-másik tanya tulajdonosának vagy éppen valamelyik falusi gazdának, bizonyos Maquis-egységek mozgásáról, tervezett akcióiról.
Szülei 1943 október 18-án bekövetkezett letartóztatását követően Nano egy kolotorba volt kénytelen menekülni, melyet belga apácák vezettek, s ahol a főnöknő azoonal oltalmába fogadta. A főként epilepsziás, illete Down-szindrómás emberek ellátására létrehozott klastromban a kisfiú csupán pár napot töltött, miközben ministránsnak öltözve részt vett a miséken és segédkezett a betegápolásban. A Gestapo ugyan egészen a zárdáig követte a nyomait egy feljelentés alapján, de - ahogy ő maga visszaemlékezik - "a betegek viselkedése miatti utálkozás okán igen gyorsan távoztak". Nagynénje támogatásával szolgálati területét ezt követően Auvillar és Cahors települések környezetébe helyezte át, s így 1944 tavaszától az ún. Bouches-du-Rhone csoport összekötőjeként tevékenykedett. Kivételes bátorságról tesz tanúságot, hogy még azon a nyáron bekönyörögte magát az egyik harcoló egységhez, ahol az ellenállási mozgalom kiváló orvosa, Jean Daniel4 vette maga mellé, s így mindössze 11 évesen műtőssegédként és kisegítő ápolóként segített ellátni a sebesült harcosokat egészen a háború végéig.
Az itt szerzett tapasztalatok indították el azután polgári hivatása felé: a világégést követően sebészorvosi képesítést szerzett, ugyanakkor több értekezést is írt a soá idején bujtatott gyermekek traumáiról, illetve azok és a holocaust-árvák poszttraumás kriziseiről.
Legismertebb írásában, melynek a "Kelj fel, papa, vége van!" címet adta, saját lelki sérüléseiről számol be, melyet apjával együtt tovább kellett hurcolnia a háborús állapotok és az üldöztetés megszűnése ellenére. Ezek közül kiemelten foglalkozik az anyja elvesztése, annak tragikus körülményei, s a másoknak történő segítségnyújtás korlátozottsága miatti sokkhatásokkal, azok pszichikai utórezgéseivel. A leginkább megrendítő a könyvében rejlő gondolatokat, tapasztalatokat összegző végkövetkeztetés, amely hatalmas felkiáltójelet állít az olvasó elé: "a soából nem lehet kigyógyítani."
![]() Boris Cyrulnik |
Boris Cyrulnik, aki pszichiáterként és túlélőként egyaránt érintett a témában a könyv előszavában rendkívüli személyiségként írja le a szerzőt, azon tűnődve, hogy "egy gyermek, akit több évre halálra ítéltek, s aki az ellenállás résztvevőjeként vészeli át a háborút, elveszítve családja nagy részét, miként képes visszatérni az élethez, a jóhoz, hogy sebész legyen, újjáépítsen egy családot, anélkül, hogy átadta volna magát a soá rémének. Én is ugyanezt az utat jártam be, lelkiekben rokonok vagyunk, mégsem vagyok példakép, mint ő. Jean-Raphaël Hirsch társaságában barátságot és életörömöt lélegezhetünk be. A boldogsága egyszerűen ragályos. Profitáljunk hát belőle!"5
Nano, illetve most már doktor Hirsch egészen 2016-ban bekövetkezett elköltözéséig betöltötte a Yad Vashem Franciaországi Bizottságának vezető szerepét, s egyúttal elnöke volt az általa megálmodott "L’Enfant Caché" nevű szervezetnek. Utóbbi azzal a céllal alakult, hogy mindennemű támogatást megadjon a háború alatt árvaságra jutott vagy az ellenállási mozgalomban valamilyen módon egykor részt vállalt gyermekeknek vagy, ahogy azt a szerveződés saját küldetésnyilatkozatában megfogalmazta: "a náci birodalom gyilkos őrülete nyomán elpusztult számtalan család helyettesítőjeként létrehozzon egy új nagycsaládot." A legifjabb maquisard a háború éveiben játszott sokszínű szerepe révén mintegy négyszáz zsidó személyt - köztük többszáz gyermeket - segített hozzá ahhoz, hogy elkerülje a názi tömeggyilkos gépezet "végső megoldását". Utóbbiakra a francia nyelvű holocaust-irodalom Jean-Raphael Hirsch és egyben a meg nem menekült kicsinyek emlékének áldozva "enfants cachés", azaz "elrejtett gyermekek" elnevezéssel hivatkozik.
Hivatkozások:
1. Francia Belügyi Erők (fr.)
2. Franciaország Izraelita Cserkészei (fr.)
3.Az ún. "Le Sixieme", azaz "A Hatodik" nevet viselő zsidó egység tagja volt férjével együtt.
4.1989-től a Világ Igazainak egyike.
5. Hirsch, Jean-Raphael: Réveille-toi, papa, c’est fini! Édition Albin Michel. Paris, 2014.
Források:
Jean-Raphael, Hirsch: Réveille-toi, papa, c’est fini! Édition Albin Michel. Paris, 2014.
Klarsfeld, Serge: Le Mémorial de la déportation des Juifs de France. Beate et Serge Klarsfeld. Paris. 1978.
Blaustein Niddam, Amléie: Le plus jeune résistant de France, Jean-Raphael Hirsch est mort. https://toutelaculture.com/13.09.2016.
Lazare, Lucien-Green, Jeffrey: Rescue as Resistance: How Jewish Organizations Fought the Holocaust in France. Columbia University Press. N.Y., 1996.
FEL