Révész Sándor   HVG, megjelent 2023.03.31.

A száguldó kommunista
75 éve halt meg Egon Erwin Kisch

2023.04.09.

A száguldó riporter. A riporterek királya. A kommunizmus legnépszerűbb propagandistája.  A cseh identitású, magyar nevű, német ajkú ateista zsidó az életmódjához illően sztrókban halt meg 75 évvel ezelőtt, 1948. március 31-én, de nézzük előbb életútját:

A bécsi vezető forradalmár, akinél sűrűbb és változatosabb életet nem élt senki. Beszáguldotta az egész földgolyót. Regényei, háborús, bűnügyi riportsorozatai több mint húsz nyelven hódították meg a világot. Redl ezredes kémügyének "leleplezésével" vált igazán híressé. Ott állt Horthy Miklós tengernagy mellett a Viribus Unitis fedélzetén.

Ötgyerekes szefárd zsidó kereskedő családba született bele a Monarchia polgáraként Prágában. Középiskolai tanulmányai után egy rövid időt eltöltött a Károly Egyetemen is, a Monarchia hadseregében is, de még húszéves kora előtt megkezdte újságírói pályáját a Prager Tagblattnál, majd hosszabb ideig a szintén német nyelvű Bohemia munkatársa volt. Első regényével, a "finoman erotikus" Der Frauenhirttel szépíróként is sikert aratott.

Kisch egy német amatőrökből álló focicsapatot tartott fenn Prágában, és ez volt az ő nagy szerencséje. Ugyanis az egyik hátvédje nem jelent meg egy meccsen, mert a civilben lakatos bekket berendelték a hadsereghez sürgős lakatosmunkára. A Monarchia prágai hadteste vezérkari főnökének, az éppen öngyilkosságba kergetett Alfred Redl ezredesnek a lakására vitték, ahol az elhunyt fiókjait és szekrényeit kellett kinyitnia házkutatás végett.

Az okos lakatos rájött, hogy kémtevékenység nyomai után kutatnak, és ellátta erről információkkal és anyagokkal Kischt. Az ezredest azért kényszerítették olyan gyorsan öngyilkosságra, hogy el lehessen a titkolni azt a fölöttébb kínos tényt, hogy a Monarchia igen magasrangú kémelhárító tisztje Oroszország javára kémkedett.

1911-ben Jaroslav Hašekkel és másokkal kabarétársulatot alakított, amelyben nemcsak szerzőként, hanem előadóként is vitézkedett.

A lapokban az jelent meg, hogy "a vezérkar egyik legtehetségesebb tisztje" "pillanatnyi elmezavarában" követte el az öngyilkosságot, és megtörténtek az előkészületek az ezredes katonai pompával történő elhantolására. Kisch először egy cáfolatot jelentetett meg arról, hogy kémkedés állana az ügy mögött, ezzel kicselezte a cenzúrát, majd Redl halálának másnapján egy prágai, a következő napon pedig egy berlini újságban kirobbantotta a botrányt.

A temetés elmaradt, Redl ügyét elhallgatni már nem lehetett. Az eset kínosságára jellemző, hogy Kischnek Redlről írt egyfelvonásosát (akárcsak a Rotschildról szólót) még 1924-ben is betiltották Bécsben, azt csak a prágai Rokoko színházban mutathatták be.

A történethez hozzátartozik, hogy a Redl történetével behatóan foglalkozó magyar szerzők felszínes, hatásvadász zsurnalisztikának ítélik Kisch Redllel kapcsolatos írásait. Száraz György is így vélekedett, de még inkább Dobai Péter, Szabó István Redlről szóló filmjének forgatókönyvírója, aki azt sejteti, hogy Redl katonai relevanciájuktól megfosztott, érdektelen információkat adott át csupán az oroszoknak, és cserébe a Monarchia számára értékes információkat szerzett. Szerinte Kisch "egyszerűen nem 'kútfő', nem hiteles forrás, nem mérvadó, a korabeli köztudatot hamisan informálta, legalábbis anélkül, hogy valóban nyomozott volna!" (Valóság, 1987/4.)

A Szabó István Redl ezredes című filmjének előzetese:

Az első világháborúban Kisch felderítőként harcolt a szerb, majd az olasz fronton. Magyarországra is elvetődött: "Nem egy kísérlet történt már Dürer magyar származásának elhomályosítására. Egy föltevés szerint Dürer apja Magyarországon született ugyan, de nem magyar vér volt, hanem német telepesek sarja. A háború véletlene Békésgyulára (vagyis Gyulára – R.S.) vetette Egon Erwin Kisch prágai írót, jelenleg hadseregünk tisztjét, ki ott a vármegye levéltárában igyekezett a valóban nem egészen világos kérdésnek megoldására jutni, s a kivizsgálódásának eredményéről a Berliner Tagsblattban számol be." (Az Újság, 1916. október 26.) "Kinyomozta" (azt a festő önéletrajzából is tudott tényt), hogy Dürer onnan, a Gyula határában létezett egykori faluból származik. Ehhez hozzátette, hogy az Ajtósi nevű papa nem lehetett német telepes, mert nem is tudott németül. (Nyilván csak addig nem, amíg igen fiatalon ki nem vándorolt Németországba.)

Kischt 1916-ban rövid időre letartóztatták, mert erősen kritikus cikket írt az osztrák hadsereg magatartásáról.

Hamarosan rájöttek az illetékesek, hogy érdemesebb a híres riportert haditudósítóként alkalmazni, és más tudósítókkal együtt kiküldték, hogy tudósítson arról a dicsőségesnek ígérkező Korfu-hadműveletről, amelyet Horthy vezényletével terveztek végrehajtani az Adrián. Ekkor találkozott Kisch személyesen Horthyval, aki a katonák körében a tetoválásaival dicsekedett.

Kisch is nagy barátja volt a tetoválásnak. A Tetoválásaim című cikkében azt írja, hogy "Életem legszebb tetoválását Horthy admirálison láttam: a zöldben-aranyban pompázó sárkány beborította mellkasa bal felét". Horthy a pólai tengerésztiszti strandon mindig leeresztette a trikóját, hogy mindenki megcsodálhassa a tetkóját. (Egon Erwin Kisch: Kriminalisztikai kalandozások, Gondolat, 1982, 57-58.o.)

Horthy Miklós - és az ő tetoválása
Erdődy Mihály /Magyar Nemzeti Múzeum fotógyűjteménye

A tervezett dicsőségből kudarc lett. Az olaszok elsüllyesztették a Monarchia hadiflottájának büszkeségét, a Szent István csatahajót, és 89 tengerész odaveszett. Kisch a háború vége után évekkel, immáron kommunistaként írt beszámolójában Horthyt azzal vádolta, hogy megtagadta a segítséget a hajótörött legénységtől, ám annak erre igazából nem is volt reális lehetősége. Kisch tudni vélte azt is, hogy a leendő kormányzónak intim testrészén is volt tetkója, de azt csak egyes családtagjai láthatták.

1918-ban a bécsi forradalom Vörös Gárdájának egyik vezére és az osztrák köztársaság elnökjelöltje. A forradalmi osztrák köztársaságból nem lett semmi, de Kischt ennek a forradalomnak a lendülete besodorta az osztrák kommunista pártba. Élete végéig kommunista maradt.

Az ő vezetésével foglalták el a bécsi forradalmi szocialisták az öccse által szerkesztett Neue Freie Presse szerkesztőségét. Elterjedt az a történet, hogy az öccse megfenyegette a szerkesztőségbe betörő testvérét, hogy megmondja őt a mamának. Ezt azonban később mindketten cáfolták.

Kisch vezetésével ezer osztrák önkéntes jött 1919-ben Magyarországra, hogy a Vörös Hadsereggel visszafoglalja Debrecent a románoktól.

A húszas években többnyire Berlinben élt, és a weimari köztársaság liberális szellemi életének egyik csillaga volt. Szenvedélyes elkötelezettséggel írta meg Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg halálának történetét.

Egon Erwin Kisch 1934-ben
Wikimedia Commons

1924-ben jelent meg válogatott írásainak gyűjteménye A száguldó riporter (Der rasende Reporter) címmel. Ő adta tehát önmagának azt a nevet, amelyen attól fogva emlegették.

Valóban állandóan mozgásban volt, mindenhol ott akart lenni. Beutazta a világot, annak szinte minden sarkában megfordult. Valóban száguldó riporter volt, de tudatosan is építette a nyughatatlan és fáradhatatlan riporter imázsát, akinek a szájából állandóan kilóg a cigaretta, és a két végén égeti a gyertyát. Égette is.

A legkurrensebb témákat ragadta meg, a legizgatóbb, legborzongatóbb helyeket és embereket kereste meg. Meginterjúvolta a bécsi hóhért, tudósított a berlini hullaházból, a zürichi fegyházból, Algír nyomorúságos bordélyházaiból satöbbi satöbbi. Hosszú időt töltött Kínában, és terjedelmes riportkönyvet írt róla, amely évekig beszédtéma volt Európában. Az Egyesült Államokat bemutató riportkönyvében rendes kommunistaként "leleplezte" az amerikai álmot és az ottani szörnyűséges kizsákmányolást.

Mindemellett még arra is volt ideje, hogy egy igen vaskos könyvben megírja az újságírás történetét ifj. Pliniustól a koráig.

1933-ban, a Reichstag felgyújtása utáni napon számos náciellenes értelmiségivel együtt őt is letartóztatták, de hamarosan kikerült a spandaui börtönből, mert csehszlovák állampolgár lévén a prágai hatóságok felléptek az érdekében. Kiutasították, a könyveit elégették, betiltották.

Prágába tette át a székhelyét, de továbbra is utazgatott szerte a világban, és az antifasiszta, náciellenes propaganda egyik leghatékonyabb és legtermékenyebb tollforgatójaként működött.

Az Egyesült Királyságban is elérte, hogy "közismert felforgatóként" kiutasítsák.

1934-ben zajlott le az Össz-Ausztrál Kongresszus a Háború és a Fasizmus ellen. Erre utazott el Kisch Ausztráliába. Ott mint az Egyesült Királyságból kiutasított személyt nem engedték partra szállni, hiszen a szigetország a Brit Nemzetközösséghez tartozott. A hajóból, öt méter magasról kiugrott a rakpartra és eltörte a lábát. Visszavitték a hajóra. A baloldali szervezetek botrányt csináltak.

Ekkor előhúztak egy régi törvényt, mely szerint a beutazni kívánó európaiakat visszautasítják, ha nem tudnak diktálás alapján megoldani egy tesztet az európai nyelvek valamelyikén. Több nyelvvel próbálták megbuktatni az öt nyelven beszélő riportert, de ez csak annak az Észak-Skóciából származó tisztnek sikerült, aki gael nyelven diktált neki. A bíróság végül úgy döntött, hogy a gael nyelvű vizsgáztatás nem fair, és így jutott be Kisch Ausztráliába.

1934-ben Ausztráliában
Wikimedia Commons

Természetesen a spanyol polgárháborút sem hagyhatta ki. 1937-38-ban járta a polgárháborús országot, és küldte onnan a tudósításait.

Csehszlovákia szétverése után Párizsba költözött, 1940-ben pedig a háború elől az óceán túlsó oldalára menekült, és Mexikóban élt 1946-ig. Ekkor csak spanyolul írt, és túlnyomórészt Mexikóban publikált.

1946-ban hazatért Prágába. A tért hódító kommunistákkal kapcsolatos ellenszenvének, csalódottságának nem adott hangot. A benesi dekrétumok brutális diszkriminációjáról sem nyilvánított véleményt. A kommunista hatalomátvételről sem írt egy sort sem írt, és pár héttel később meg is halt. Miután "jó kommunistaként" halt meg, a szovjet blokk országaiban, elsősorban az NDK-ban és Csehszlovákiában példamutató szerzőnek tekintették, műveit nagy példányszámban publikálták. Nyugaton ellentmondásos volt a megítélése.

A Világban (1948. április 2.) megjelent nekrológja szerint "a Horthy-világ gyűlölte. Könyveit kitiltották."

Ez nem egészen így volt.

Kétségtelen, hogy Kisch művei magyarul 1948 előtt Pozsonyban jelentek meg. Az egyetlen Magyarországon publikált könyvét pedig a Phönix kiadó adta ki, amely mögött a Kommunisták Magyarországi Pártja állt. De a sajtóban túlnyomórészt pozitív cikkek jelentek meg Kischről, és még darabjai külhoni betiltásairól is rosszallólag írtak. (Többek között azt a fölöttébb társadalomkritikus színművét is betiltották, amelyben egy kurva áll a menny kapujában, elmeséli élete történetét, és túlvilági vizsgáztatóinak be kell látniuk, hogy nem bűnös volt, hanem a nyomorúságos földi élet hőse.)

1925-ben például Herczeg Ferenc lapja, az Új Idők méltatja őt. A Literatúra különösen sokat foglalkozott vele, mint "a riporterek királyával".

A meglehetősen "jobboldali" Nemzeti Újság így ír róla1927-ben: "A német nagy riportázs egyik legkiválóbb és legelevenebb tollú művésze, Egon Erwin Kisch, aki talán legtündöklőbb riportázsában magának az újságírásnak roppant birodalmát fedezte fel a laikus világ számára."

A magyar olvasónak 1933-ig nem is kellett tudnia, hogy Kisch kommunista volt. Ez csak akkor került szóba, amikor 1933-ban a kommunisták befogása keretében tartóztatták le Berlinben.

1947-ben megjelent Gedeon Pál vele készült interjúja Kéthly Anna szociáldemokrata lapjában, a Szivárványban. Ebben azt nyilatkozza, hogy egyelőre Prágában él, de ki tudja, meddig, mert sosem tudott megállapodni egy helyen. Szívesen jönne újra Magyarországra, csak tart egy kicsit attól, hogy a neve magyar hangzása miatt elvárják tőle, hogy tudjon magyarul, pedig még a magyarországi katonai szolgálata idején sem tanult meg néhány mondatnál többet, és abból is sokat felejtett. Megemlíti, hogy a Szikra Kiadóval szerződést kötött egy húsz kötetből álló sorozatra, amelynek első három darabja a következő évben fog megjelenni.

Az első három kötet meg is jelent, de aztán a sorozat megszakadt. Viszont megmaradt, amit Kisch maradék magyar tudásával saját kezűleg leírt Gedeonnak egy papírcetlire: "Éljen a magyar demokrácia!"

Borítóképünkön Egon Erwin Kisch 1935-ben Sydneyben / fotó: Wikipedia