Róbert Péter
Hegedűs Gyula, a Vígszínház színművésze
Idén 150 éve született Hegedűs Gyula
2020.06.30.
Hegedűs Gyula fényes betűkkel írta be nevét két
évszázad magyar színháztörténetébe, de szép pályája futása leginkább a
Vígszínházhoz kapcsolódott.
A Tolna megyei Kétyen született a Heckmann Gyula Mihály néven, zsidó családban 1870. február 3-án, ahol ma szobor, több emléktábla, utcanév és a róla elnevezett iskolában kiállítás őrzi emlékét.
Szülei hivatalnoknak szánták, de ő 18 évesen vándorszínész, 1889-ben lépett színpadra Keresztély Jánosné vándor daltársulatánál Tolnaapátiban, ahol egy forint napi gázsit és kosztot kapott. Ennél a színtársulatnál Barabás álnéven működött. Még ugyanebben az évben Paulay Ede felvette a színitanodába, mestere Újházi Ede volt.
 |
Molnár Ferenc: Az ördög c. szerepében |
Bejárja az országot, nagy városokban lép fel, 1894-96 években 186 szerepet alakít a Ditrói Mór (utcája van a Vígszínház mögött) vezette kolozsvári Nemzeti Színházban. Drámáktól az operettekig mindenben sikere volt, ezért amikor direktora 1896 tavaszán megkapta az újonnan megnyíló Vígszínház művészeti igazgatói posztját, őt is felhozta a fővárosba.
 |
A plébános
|
Kiemelkedő művészegyénisége volt a Vígszínház társulatának, mint az akkor forradalminak számító realisztikus játékmodor egyik legkiválóbb képviselője. Romantikus szavalóstílus helyett a modern köznapi beszédet hozta a színpadra. Francia bohózatok után magyar színdarabokban alakított főszerepeket. Barátja, Molnár Ferenc legtöbb darabját ő vitte sikerre, de játszott Lengyel Menyhért, Bródy Sándor, Heltai Jenő és más magyar szerzők színpadi műveiben is.
 |
Heltai Jenő: Márványmenyasszony c. |
Pályája során, főleg anyagi okokból többször megvált a „Vígtől”, játszott a Nemzetiben, a Magyar Színházban és az Operett Színházban, filmezett is, de mindig visszatért anyaszínházába.
Művészetének, játékának része volt abban, hogy a Vígszínház az ország színházi életének élvonalába emelkedett. Szakmai tudását értékelve katedrára is meghívták: 1906. januárjától a Színiakadémia tanára.
1907. szeptemberétől a Zeneakadémia játékmestere, 1917. decemberétől a Budapesti Színészek Szövetségének örökös tiszteletbeli elnöke.
Tapasztalatait írásban is megosztotta pályatársaival, könyvet írt a beszédművészetről, megjelentek életrajzi írásai, sőt nemcsak játszott hanem írt színdarabokat!
Még életében megkapta tehetsége elismerését. Pályakezdésének 25. évfordulóján 1914. április 28-án a Vígszínházban ünnepséget rendeztek tiszteletére, amelyen a Ferenc József rend lovagkeresztjével tüntették ki, 1926. július 3-án kormányfőtanácsosi címet és még abban az évben Signum Laudist kapott.
Fellépett néhány filmszerepben is, amelyek közül a Kertész Mihály rendezte Zoárd mester aratott emlékezetes sikert 1917-ben. Hangját, beszédét, alakját megörökítette a hangosfilm is: Bethlen Margit grófnő A szerelem örökké él című filmjátéka előtt, amely 1930-ban készült, prológust mondott.
1931. szeptember 16-án lépett fel utoljára Dusán szerepében Hunyadi Sándor Fekete szárú cseresznye című darabjának felújításakor. Szíve néhány nap múlva, szeptember 22-én orbánc szövődményei okozta magas láz következtében megállt, kívánságára Máriabesnyőn temették el.
Halála után két évvel állították fel bronz mellszobrát, Vass Viktor alkotását a Vígszínház előtt, amely azokban az években amikor az elnevezés Néphadsereg Színháza volt túl polgárinak találtatott és elkerült a bejárat elől. Ma az épület előcsarnokában áll.
1953-tól az egyik leghosszabb kerületi utca az ő nevét visel, a főváros egyik legnagyobb zsinagógájával.
1971-ben emlékezve arra, hogy mennyire szerette és pártolta a fiatal tehetségeket a Vígszínház vándorgyűrűt alapított életművét folytató fiatal színészek számára.
Ma már nagyon kevesen vannak közöttünk, akiknek Hegedüs Gyula tehetsége, játéka még közvetlen élményt okozhatott, még láthatták a Vígszínház színpadán, de emléke ma is megmaradt, emlékezzünk rá!
