Róbert Péter 

Jókai Mór szóhasználata

2025.05.14.

 

Közismert, hogy a 200 éve született nagy író barátsággal viseltetett a zsidóság iránt. Sokan írtak már arról, hogy milyen szívesen szerepeltetett zsidókat műveiben, akik segítették a főhősöket, becsületesek és szorgalmasok voltak. Jókai pályakezdő drámájának címadója is zsidó fiú.

 

Közéleti állásfoglalásai mindig az akkor érlelődő zsidó egyenjogúság mellett voltak, második felesége zsidó színésznő volt. Ezeknek a tényeknek az alapja nemcsak felszínes szimpátia volt, komoly zsidó vallási ismeretekkel rendelkezett, amelyek könyveiben is megjelennek. Bizonyítékai ennek az általa használt zsidó szavak és kifejezések, és ezeket, ellentétben a gyakran gúnyolódó korabeli sajtóval, mindig helyesen használja. Gyakoriságuknak köszönhetően szép számmal bekerültek a kétkötetes Jókai –szótár szócikkei közé is.

Nézzünk néhányat közülük!

"Beresid boró Elohim…" idézi a Biblia első sorait, bár nem teljes pontossággal, máshol utal a sarulevetés válási szokására. Megjelenik az "efód, a régi főpapok díszruhája, később az Eliud varázsló bukkan fel. Ír a manapság is emlegetett afrikai "falásha" zsidó törzsről, de a szefárdok ladino nyelvéről is. Egy az Isten című regénye végig az erdélyi szombatosokról szól, de megihlette a makkabeusok hőstörténete és a kivonulás, valamint a Purim is.

"Malach" a király, de akad "mamzer" (fattyú) is. "Min haolam" fohászkodnak, az após fizet a vőnek, ez a "parnasza". A pészahot "paskah" néven említi, talán a macesz miatt, Purimkor nagy az öröm!

A zsidó vallást Mózes hitnek, ősi felekezetnek nevezi, akik a zsinór által határolt területükön Sabbathot tartanak, amelyet "Zsidósábesz" néven magyarosít. Sóletet esznek, amelyet Rifkele kitűnően készít. Regényeiben megszólal a sófár is, igaz "schofer" néven. Sajnos aki megszorul anyagilag, abból könnyen "schnorrer", lesz de neki is kijár a "schólem álech" köszöntés, és ünnepen a "schlachmónesz". Betartják a Sulchán Arzch előírásait, a halottért sivát ülnek. "Vajjé daber", ő mondta hivatkoznak egymás állítására, akár Tebeth, akár Tisri hónapban.

Néha a szavak átírása nem teljesen betűhív, de az ábrázolt élethelyzet sohasem kellemetlen a szereplő zsidó számára, aki szinte mindig pozitív figura. Gondoljunk csak Salamonra, a Kőszívű ember fiaiban, A Rab Ráby Rotheisel Ábrahámjára, vagy Pelikánra a Sárga rózsában. Talán csak Rokomozer a szabályt erősítő kivétel az Akik kétszer halnak meg című regényben.

Meg kell említeni, hogy A magyar nép élcze című gyűjteményének Faj adomák fejezetében (akkor még a "faj" kifejezés nem volt olyan baljóslatú) III. része Zsidó adomák. Ezekben viszont érdekes módon nem szerepelnek zsidó kifejezések - talán Jókai nem akarta, hogy gúnyosnak tűnjenek egyes olvasók szemében.

Az utókor nem felejtette el Jókai zsidóság iránti szimpátiáját. Erről tanúskodik Beyer Leó ismert pesti kávéházas emléktáblája az író erzsébetvárosi házának falán.

200 évvel ezelőtti születése alkalmából szeretettel emlékezzünk reá!