ARCOK

Róbert Péter

Vándor Lajos

2022.05.08.

Ma már még a sokat olvasó, irodalomtörténetben járatos emberek előtt sem ismert Vándor Lajos neve. Pedig a harmincas évek hazai irodalmában nem így volt!

A modern irodalom barátai nagyon kedvelték, kis példányszámú, de sokak számára fontos irodalmi folyóiratok oldalain a legegyénibb hangú költők egyike volt, igy a Névtelen jegyző című négy egyetemista (nem bölcsészek!) által alapított lap munkatársa, a Keresztmetszetnek szerkesztője is, Örkény Istvánnal együtt.

Vándor ( eredetileg Walder) Lajos az antifasiszta költők egyik legnépszerűbbike volt, akinek verseit legális és illegális előadóesteken, munkáskörökben és értelmiségi körökben is hivatásos színművészek és lelkes műkedvelők versengve szavalták. Ha bejelentették a pódiumon, hogy Vándor Lajos verse következik, a közönség előre tapsolt.

1932-ben a mindössze öt számot megérő Névtelen Jegyző nevű, huszonéves ifjak szerkesztette folyóirat szerkesztőségében megjelent egy fiatal, tizenkilenc éves pesti srác és letett az asztalra néhány verset. Formájukat tekintve többnyire szabad versek voltak, bár írt rímes formában is de e költemények izgalmasak, groteszkek, jó humorúak voltak. A következő számban már meg is jelentek a Vándor Lajos-versek. Kettő - a Fej vagy írás és a Mi, az ÁBÉCÉ huszonöt betűje - azért 25, mert a Walder kezdőbetűje nem magyar írásjel - hamarosan népszerű lett a szavalóesteken és az előadók műsoraiban.

Ki volt ez az ember? Kispolgárság és a proletariátus határvidékén élő családból jött. Kisiparosok, munkások voltak a közeli rokonai. Apja harcolt az első világháborúban, majd meghalt amikor fia még csak 11 éves volt. Édesanyja nehéz körülmények között nevelte testvéreivel, de Lajos remek tehetség, aki az iskolában jó tanuló, aki szenvedélyesen olvas, de közben grundokon futballozik, majd sportkörben még ökölvívással is próbálkozik.

A Numerus clausus dacára beküzdötte magát az egyetemre, bár közben szövőipari munkás, így tartja fenn magát. Gyerekkora óta verseket írt, tanult, sokat olvasott… Hamar megtalálta a maga egyéni hangját, amellyel e baljós korszak hangulatát akarta kifejezni. A sajátos - bár Erich Käsztnerre emlékeztető - volt ebben, hogy gúnyos- groteszken, humorral, helyzetkomikumokat felvillantva szólt a komor és fenyegetően nyomasztó külvilágról. Gazdasági válság, munkanélküliség, rettegés az újabb háború lehetőségétől - ez volt a verseinek témaköre. Vándor Lajos első verseskönyve: a Fej vagy írás, a Névtelen Jegyző kiadásában.

A verseskönyv elég széles rétegekben tette elismertté költőjét. Thurzó Gábor az Erdélyi Helikonban jó kritikát írt róla. Thurzó - aki egyidős volt Vándor Lajossal - nemsokára már a budapesti, katolikus egyházi jellegű, de az egyházi lapok közt viszonylag baloldali Élet szerkesztője lett, hamar jó nevű író és kritikus, maga is jó barátságban a Névtelen Jegyző fiatal íróival. A lap megszűnése után Vándor megpróbált saját lapot szervezni, talált megfelelő támogatókat is, volt aki hirdetéseket szerzett a lapnak. Így jött létre a Keresztmetszet, amely ebben az időben szinte példátlanul, két évig is rendszeresen meg tudott jelenni évi tíz alkalommal (az évi tízszámos folyóirattípushoz ugyanis nem kellett hatósági lapengedély). Érdekes és értékes olvasmány volt valamennyi száma: Vándor jó szerkesztőnek bizonyult. Mire mégis megszűnt, ő befejezte az egyetemet, jogászdoktor volt és n ismert, népszerű költő. De állást sem újságnál, sem ügyvédi irodában nem kapott, pedig meg kellett élnie,nősülni is akart. Ezért hátat fordított a jogászságnak, s felszabadult szövősegéd lévén, elment gyári munkásnak. Ebben az időben készítette provokativ névjegyét, amelyen szó szerint ez állt:

DR. VÁNDOR LAJOS
szövőmunkás és lírai költő

Megnősült, gyermekei születtek, dolgozó családfenntartó lett. Ez versein is látszik! Költészete némiképp hangot váltott. A fasiszta veszély, a háború előérzete visszafogta a cinizmussal kacérkodó polgárpukkasztó fenegyerekeskedést. Alaphangja, szatirikus, groteszkségre érzékeny természete nem változott meg, de azért harciasabb lett. Nem látott kiutat és megrázta, hogy Németországban a szociáldemokrácia tehetetlenül engedte Hitlert uralomra jutni. Ezért inkább az anarchizmushoz, mint a baloldalhoz közeledett. Egyre kevésbé talált utat és társakat. Jellemző verssora ebből az időből: "Csoportosulj önmagad köré!"

 

1938-ban jelent meg második verseskönyve, a Csoportkép, amelyre már oly kevesen emlékeznek. És jött a háború, őt munkaszolgálatosnak hívták be. Kezdetben még örült is neki, hogy nem kell fegyvert fognia, hiszen most már nem is reménykedhetett másban, mint a fasizmus világméretű háborúvesztésében. Amikor bevonult, nevetve mondta barátainak: "Érdekes, kiderült, hogy több a zsidó, mint a sváb elődöm."

 

Szerencsés módon, munkaszolgálata nagy részét hazai munkatáborokban töltötte. Gyakran lehetett otthon, családi körben. Nemcsak verseket írt, regényeket tervezett, és alkotott több drámát is, remélve, hogy majd csak eljön ezeknek az ideje is. Ezekről már csak akkor beszélt Hegedűs Gézának, a vele együtt szenvedő munkaszolgálatos bajtársának, irodalmár társának, a rá való emlékezések írójának, amikor a háború végső hónapjaiban találkoztak a günskircheni haláltáborban.

Ugyanis a nyilas rémuralom alatt, Vándor Lajos munkaszolgálatos alakulatát is nyugatra vitték, és végül a végzet a költőt is előbb Mauthausenbe, majd onnét tizenhatezredmagával Günskirchenbe sodorta, ahol aratott a halál, állandóan lángoló máglyán égtek a holtestek. Mindennap néhány száz emberrel kevesebb élt, a többi vagy várta a halált, vagy reménykedett, hogy mégis előbb omlik össze a kétségtelenül végóráinál tartó fasizmus, mielőtt őrá is sor kerülne.

Hegedűs Géza

Hegedűs Géza számol be ezekről a rémségekről, Vándor Lajos sorsáról. "Még csak nem is látszott túlságosan lefogyottnak a kísértetalakok között. Tekintete is mosolygós volt, minden szavával biztatott mindenkit, hogy most már ki lehet várni. És legszívesebben irodalomról, költészetről beszélgetett. 1945. május 6-án ő is ama megfogyatkozottak közt volt, akik mégis megérték a felszabadulást. Tökéletesen egészségesnek látszott, csak nagyon éhes volt, mint mindenki. És amikor a szomszédos Wels városában az amerikai katonáktól kapott egy félkilós húskonzervet - minden figyelmeztetés ellenére, hogy helyesebb előbb valahol tejet inni, könnyű, cukros ennivalót lenyelni, mielőtt régóta éhező gyomrát megterhelné - , nem tudta megállni, vagy bízott elpusztíthatatlanságában, azonnal felbontotta a bádogdobozt, és amúgy hidegen megette a fűszeres húst" . Másnap meghalt…

Sokan jártak így, a budai Goldberger iparmágnás is igy fejezte be…

De most már újra eszünkbe juthat, hiszen verseit és drámáit messze külföldre - Ausztráliába - szakadt gyermekei megőrizték, és ezek jóvoltából a közelmúltban jelentek meg. Igaz,hogy New Yorkban, de Magyarországon is hozzáférhetőek. A két könyv közül az egyik a verseit, a másik három drámáját tartalmazza. Az első előszavát Don Paterson írta, elemezve a költő életének tragikus részleteit, hatását kora irodalmára, kiemelve a költő leánya, Ágnes Walder angol fordításait, amelyeknek szerepe volt a kiadásban. Ő írta az előszót a másik könyvhez, apja drámáinak magyarul addig teljesen ismeretlen megjelenéséhez. Mindhárom színmű 1942 után, nagyrészt Vándor Lajos munkaszolgálatai alatt született, szellemesek és újszerűek. Mondataik külön-külön is élvezetesek, epigramma szerűek. Drámákhoz írott utószavai igyekeznek a történeti hátteret megvilágítani, ez magyar vonatkozásban nem mindig sikerül.

1987-ben hangzott el először Vándor Lajos neve Magyarországon. A két könyv majd negyedszázaddal későbbi megjelenése nagy lépés életműve bemutatásához, de még sok a tennivaló.

Vándor Lajos életműve, sorsa és tehetsége megérdemli figyelmünket!

 

 

FEL