ARCOK


Dr. Szabó Attila

"Megkésett" megemlékezés egy magyar-zsidó gyógyszerészről

2019.11.14

  Két évvel ezelőtt történt, hogy Szegedre utaztam egy évfolyam találkozó véget. Nosztalgiázás céljából, már az előzőnap megérkeztem. Sétálgatásaim során a város egyik mellékutcájában lévő régiségkereskedő boltjába tértem be, ahol a nézelődés és beszélgetés közepette megvásároltam két vaskos iratgyűjtőt, tele mindenféle papírral, mely állítólagosan egy már meghalt szegedi gyógyszerésszel volt kapcsolatos. Mivel a papírok zöme elég mocskos állagú, ezért nehezen vettem rá magam, hogy az anyagot áttanulmányozzam, így hónapokig pihent az asztalomon.  Feleségem megunva a rendetlenségemet, kijelentette, vagy átnézem és elrendezem, vagy kidobja. Kutatómunkámat ez a momentum indította el.

Átnézve és kiválogatva az anyagot, kiderült annak csak 1/4-e hasznosítható, és ahhoz, hogy egy ember életét megalkothassam belőle, erősen hiányos. Problémámat elmeséltem Halmos Sándornak, akinek a segítségével eljutottam a szegedi zsidó levéltár kezelőjéhez, Ábrahám Verához. Vera, jelentős segítségeit ismételten köszönöm. A levéltári anyagok közt kutatva kiderült, a családdal kapcsolatosan ott is vannak anyagok, de mára a család sajnos kihalt. Így senki sincs, aki kérdéseimre felelhetne, csak a megmaradt papírlapok segíthetik a munkámat. Most pedig jöjjön, mit sikerült megtudni a papír darabkák segítségével.

  Történetem főszereplője, talán az emberiség legpusztítóbb időszakát élte át - I. és II. Világháború, Magyar Köztársaság és Tanácsköztársaság, Horthy-, majd Rákosi korszak, 1956-os forradalom és végül Kádár rendszer - döntően Szegeden. Ha, valaki egyszerűen akarja bemutatni, Ő volt a szegedi "Kígyó" elnevezésű gyógyszertár tulajdonosa 43 évig - előbb 1902-1941 közt, majd 1946-tól 1950. júliusig. Aki, nem ismeri a helyi viszonyokat, abban a tiszteletadást a munkában eltöltött évek adhatnak, aki pedig ismeri Szeged történetét, az tudja, hogy mit jelentett, hogy gyógyszerészünk volt a város egyik legnagyobb gyógyszertárának a tulajdonosa és az érti, mekkora elismeréssel járt ez valaha. Valamikori vizit kártyáján feltehetően csak ez állt: Gerle Jenő gyógyszerész, a szegedi "Kígyó" gyógyszertár tulajdonosa.

   Gerle Jenő, jómódú polgári zsidó családba született Ónodon (Magyarország, Borsod megye), 1876. május 24-én. Eredetileg Glänzer Jenő névvel látta meg a napvilágot. Mivel 1895 előtt született, így az állami anyakönyvben nem lelhető fel a neve. (Európában a rendszeres anyakönyvezést a római katolikus egyház részéről 1563-ban IV. Piusz pápa vezette be, a tridenti zsinat határozatával. Hazánkban ennek foganatosítására igazából csak a török kiűzését követően kerülhetett sor. A protestáns egyházak rendszeres anyakönyvezését II. József 1795-ös rendelete tette kötelezővé. Az izraeliták hivatalos anyakönyvelési jogát a Bach korszakra, egészen pontosan 1851 júliusára kell datálni. Az állami anyakönyvezetést Magyarországon az 1894. évi XXXIII. törvénycikk rendelte el (1).)

Sajnos az ónodi zsinagóga levéltárának papír anyagai zömében megsemmisültek a II. Világháborús események alatt, így Glänzer Jenővel és családjával kapcsolatos anyagok nem lelhetőek fel. Nevének magyarosítását 1898-ban kérte meg, melyre az akkori Belügyminisztérium 126266/1898 számon adott engedélyt. (II. József, hogy birodalmának közigazgatását egységesítse, 1787. júliusi rendeletében előírta, hogy az országában élő zsidó lakosság keresztneve mellé, vezetéknevet állandóan viseljen, ami méghozzá német legyen. A XIX. század integrációs - az in-tangere kifejezésből származik, ami érintetlent, fedhetetlent jelent (2) - tendenciái a nevek magyarosításában is megmutatkoztak. (Míg a magyarországi német és szláv, döntően szlovák lakosság együtt 30-31%-ban, kérvényezte nevének magyarosítását, addig az itt élő zsidó lakosság majdnem 60%-ban tartott rá igényt (3).)

Édesapja, Dr. Glänzer Mór, orvosként dolgozott Ónodon. A család Szegedre költözését követően pedig, ebben a városban folytatta praktizálását. Édesanyjáról, csak annyit lehet tudni, hogy Kiss Jankának hívták. Mint a régi jómódú polgári családoknál akkoriban szokásban volt, az anyák/feleségek fő feladata a gyermek(ek) nevelése és a háztartás vezetései voltak. Amit a zsidó adófizetésből következtetni lehet, a Glänzer család, egy jómódú vallásos zsidó család volt. Arról, hogy a család mikor költözött Ónodról Szegedre, nem lehet tudni.

Arról, hogy Jenőnek lett volna testvére, illetve mi lett a szüleivel, nem maradt semmilyen adat. Jenő, hol és mikor folytatta elemi és gimnáziumi tanulmányait, szintén nincs adat. Az viszont ismert, hogy egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, és 1899-ben szerzett gyógyszerész mesteri diplomát. (Ennek a diplomának, közjegyzői másolata a szegedi zsidó levéltárban megtalálható.) Három éves gyógyszerészsegédi idejét Budapesten dolgozta le, majd 1901. 08.12-én letette az approbációs vizsgáját. Ezt követően Szegedre utazott, ahol gyógyszertárat vásárolt. (Ahhoz, hogy abban az időben, valaki gyógyszertár tulajdonos lehessen, a gyógyszerész diplomamellé a fent említett két dolog kellett (4).)

1901 őszén megvásárolta a szegedi - 1874-ben alapított - "Kígyó" elnevezésű gyógyszertárat Érdy Istvántól. A hivatali ügyintézéseket követően 1902. január 1-től a patika teljes jogú tulajdonosa és vezető gyógyszerésze lett. (Ekkoriban Szeged lakossága 85.569 lélekszámú volt, melynek igényeit 9 gyógyszertár látta el - 9.507fő/patika.)

1901 nyarán vette nőül a jómódú hódmezővásárhelyi Keleti Adolf és Weiss Jusztina leányát, Adélt. Házasságukból három leány született. Ibolya, sajnos nagyon korán meghalt. Magdolna (Duci néni), aki 1907. február 1-én Szegeden született, egy gazdag húsüzem tulajdonos fiához ment feleségül. Ám a férj a háború hősihalottja lett, és az özvegy gyermektelenül hetvenöt éves korában meghalt. Theodóra, Ágnes (Dodó) nevű, harmadik leányukról, maradt fenn a legtöbb információ. Ő 1916. 11. 28-án született Szegeden, ahol elemi és gimnáziumi tanulmányait is folytatta. Mivel a tovább tanulás nem ment, így a családalapítással próbálkozott. Dr. Kemény Lászó, ügyvéd felesége lett, de a háború hamar özvegységre jutotatta. Később többször is próbálkozott a férjhezmenetellel, de egyik sem sikerült. Öregségét a betegségei tetézték, míg 1985. 08. 24-én eljött érte a megváltó halál.

    Az I. Világháborút követően a Tanácsköztársaság alatt a kommün kormánya az egészségügy bizonyos területein államosítását hajtott végre. Ebből adódó gazdasági nehézségeket még a váltópénz hiánya is nehezítette. Majd francia segítséggel szerb, és román katonák szállták meg Magyarország dél, dél-keleti és keleti területeit, közte Szegedet is. A trianoni békediktátumból még fel sem ocsudó hazánk, a II. Világháború következtében újabb borzalmakat kellett, hogy átéljen.

A magyarországi zsidótörvények értelmében előbb zsidó munkatársaitól kellett megválnia Gerle Jenőnek, mint pl. Gergely Miklóstól. (Akinek leánya, prof. Dr. Gergely Judit, a debreceni Orvostudományi Egyetemen dolgozik.) Majd gyógyszertárának eladására is rákényszerítették, melyre 1940. november 4-én került sor, de a tényleges átadás csak 1941. január 1-én történt meg Takáts István javára. (Ekkor Gerle Jenő 65 éves volt.) A kényszerű vásárlás pénzéből Gerle Jenő Budapesten vásárolt tulajdoni hányadot maga és leányai javára egy bérházban.

   Azt lehet mondani, hogy 1944 májusáig a hazai zsidótörvények megszorításai ellenére, viszonylag normál kerékvágásban folyt a család élete. A katonai szolgálatra kötelezett férfiakat egyre gyakrabban és hosszabb időre hívták be munkaszolgálatra. 1944-ben Szegeden is felállításra került a gettó, illetve megkezdődtek a Gestapó fogdáiban a kínvallatások, majd a deportálást is elrendelték.

A háború borzalmait az egész család túl élte, bár volt időszak mikor a gyógyszerész úr a gestapó hódmezővásárhelyei börtönének "vendégszeretetét" élvezhette.

A háborút követően, a  Debrecenben felállt Kormány rendezni kívánta törvényei és rendeletei segítségével - 10.480/1945. M. E. számú rendeletével - a zsidók hátrányos megkülönböztetéseiből adódó vagyoni kárait (5). Ennek értelmében Gerle Jenő is vissza kívánta kapni a gyógyszertárát.

A háború utolsó időszakában, pontosabban az ország új kormányának megkezdett működéséig a gyógyszertárat hatósági kezelők vezették. A gyógyszertár személyi jogának és tulajdonlásának eldöntésére per indult, melynek eredményeként Gerle Jenő eladta a budapesti ingatlanját és visszafizette Takáts Istvánnak az 1940-ben kapott pénzt, Gerle Jenő, illetve becses családja lett ismét a gyógyszertár tulajdonosa. A gyógyszertár működtetését illetően 50-50%-ban lettek üzlettársak. Itt végre nyugvópontra kerülhetne történetünk, de az élet újabb meglepetést tartogatott még Gerle Jenő számára, mondhatni még csak most jött számára az igazi fekete leves.

Ugyanis, hazánkban 1947 őszén megkezdődött az államosítás. Előbb a nagy bankokat, 1948 tavaszán a gyárakat és "közép" üzemeket, 1949 évvégéig a 10 fő feletti magánvállalkozásokat vették állami kezelésbe.  A gazdag parasztok kuláklistára kerültek, közülük is sokakat elvittek "málenkij robotra" - magyar polgári lakosság tömeges deportálása szovjetuniói lágerekbe - és elkezdték a földek téeszesítését.

1950. évi XXV. törvénycikke alapján a magyarországi gyógyszertárakat, közzel egyszerre és egy időben, 1950. július 28-án állami tulajdonba vették (6). Ám a patika számláit nem vállalta át az igen tisztelt állam. Sőt a mai napig nem történtek meg a patikák valós kártalanítása! A leltározásokat gyógyszertáranként háromtagú bizottsággal végeztették el, majd a patika volt tulajdonosait egy másik gyógyszertárban alkalmazták. Hiába voltak szakmailag jók, származástól függetlenül, megbízhatatlanoknak tekintették őket a hatalom urai.

A 74 éves gyógyszerész már nem kellett senkinek, nyugdíjat alig kapott, melyből a patika elmaradt számláit kellett megfizetnie. 1951-ben meghalt szeretett felesége. Ebben az évben még egy csapás érte, az eddig családi tulajdonban meghagyott ingatlanokat is állami tulajdonba vették, és csak az a kis lakás maradhatott meg, melyben a család  lakott.

A vagyonaitól teljesen megfosztott gyógyszerész a Magyar Szocialista Népköztársaság "védelmét" és "szeretetét"  haláláig élvezhette, mely 82 éves korában következett be. Szeged egyik leggazdagabb gyógyszerészének ennyire szomorú élete volt a valóságban.

Remélem, az általam készített írással sikerült egy nagyszerű szakmabeli emberről nem csak megemlékezni, hanem méltó tiszteletadást is adni.

Dr. Szabó Attila


1.  Botos János: 100 éves az állami anyakönyvezés (1895-1995) Budapest, 1995
2.  Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára, Akadémia 1957
3.  Theodor Fritsch: A zsidókérdés kézikönyve, Lipcse, 1933
4.  Magyarország a XX. században, főszerkesztő: Kollega Tarsoly István, Babits Kiadó Szekszárd 1996-2000. 4. kötet
5.  Magyar Közlöny, 1945. március 15.
6.  Magyar Közlöny, 1950. május 20.