Szabó Cipora Jáel
Diner- Dénes József (1857-1937)
szociáldemokrata politikus, művészettörténész, író, újságíró, lapszerkesztő
2023.02.21.
Diner-Dénes József, író és hírlapíró (írói nevei: Csereklye Bálint, Domokos Illés, Impresszionista, Paul Mernie, Idem), Liptószentmiklóson született 1857 jún. 27-én. Középiskoláit Zólyomban, Bécsben és Drezdában, mérnöki tanulmányait a Drezdai Műegyetemen, Párizsban, a brüsszeli École Libre-ben és Bécsben végezte. Drezdában és Münchenben fizikával és kémiával, Bécsben pedig archaeológiával, művészettörténeti és filozófiai tanulmányokkal foglalkozott.
1881-ben Budapesten a Nemzeti Múzeum tisztviselője lett. Már ekkor jelentek meg értekezései a bécsi Zeitschrift für Epigraphikban és a budapesti Archaeológiai Értesítőben.
1889-ben Pulszky Ferenc ajánlatára Párizsba ment és az ötvös műkiállítás és a Kárász-féle gyűjtemény összeállításán dolgozott, mely utóbbinak katalógusát is elkészítette. Majd Berlinben élt, ahol a Freie Bühne c. folyóirat munkatársaként Nietzschéről írt bővebb tanulmányt.
Rövid idő múlva visszatérve Budapestre, 1891-ben megindította az Élet c. modern irányú hetilapot. 1892-ben a Pester Lloyd, 1896. a Neues Pester Journal munkatársa, majd a Magyar Újság színi kritikusa volt. 1906-1910 között a Munka Szemléje c. szociálpolitikai folyóirat szerkesztője. Azután az Irodalmi Szalont, Budapest első modern kölcsönkönyvtárát alapította meg.
A Károlyi-kormány alatt, mint külügyi államtitkár működött, a proletárdiktatúra kikiáltásakor külföldre távozott, attól kezdve Párizsban élt.
Művészeti és irodalmi cikkei a hazai és külföldi folyóiratokban jelentek meg. Önálló munkái: Sammlung Géza v. Kárász (1890, franciául is); Katalog der Sammlung Spitzer (Budapest 1890); Ungarische Fayencen und Töpferwaren (1890); Vergangenheit und Zukunft (Berlin 1906); A XIX. század magyar festészetének története (1901. a párisi kiállításról szóló hivatalos díszmunkában); Az elefántcsont-faragás története (1905); Lionardo da Vinci és a renaissance kialakulása {1906, Művészeti könyvtár), mely legutóbbi munkájában a történelmi materializmus álláspontját juttatja kifejezésre.[1]
Gyermekkorát félig német, félig szlovák környezetben töltötte, talán ennek is köszönhető, hogy a magyar nacionalizmustól mentes maradt és a nemzetiségeknek egyenlő jogokat követelt.
A Monarchia helyett olyan államszövetséget képzelt el, amelyben a nemzetek egyenlő demokratikus jogokat kapnak. 1903-tól kötelezte el magát a marxizmus mellett, de elutasította a bernsteini revizionizmust és a bolsevizmust. Magyarországon a feudalizmus megdöntését, a polgári forradalom kivívását tartotta létfontosságúnak, 1905-től a magyar oligarchia hatalmának letöréséért, a német szövetségből való kilépésért, illetve a nyugati orientációért küzdött minden lehetséges módon és fórumon.[2]
"Elmúlt 61 éves, mikor a minisztertanács 1918. november 12-én kinevezte államtitkárrá, hogy a létesítendő magyar külügyminisztérium politikai osztályát vezesse. Megválasztása után azonnal hozzákezdett a magyar külügyminisztérium felállításának előkészítéséhez. Már másnap este Bécsbe utazott a frissen kinevezett bécsi magyar követtel, Harrer Ferenccel, hogy tárgyaljon a közös külügyminisztérium megszüntetéséről annak vezetőivel. Megkezdte az új diplomáciai kar és a külföldi követségek szervezését. A követek kiválasztásánál igyekezett Magyarország gazdasági és kereskedelmi érdekeit figyelembe venni, nem pedig a régi diplomáciai szempontokat. A személyét ért támadások ellenére szakértelmét nagyra becsülték, így két hónap múlva, 1919. március 8-án a minisztertanács beválasztotta a frissen megalakított Külügyi Tanács tagjai közé, melynek feladata a külügyminisztériumon belül az volt, hogy elvi jelentőségű kérdésekben szakvéleményt adjon a kormány számára. Akkoriban a legfontosabb és legsürgetőbb teendő a béketárgyalások teljes anyagának előkészítése volt. A Tanácsköztársaság idején Párizsba küldték, s ott teljesített szolgálatot. Később Amerikába emigrált, majd visszament Párizsba, ahonnan többé nem tért haza."[3]
1927-ben a frankhamisítási botrány kapcsán írja meg a La Hongrie [4] című művét. Célja a nyugati közvélemény felvilágosítása arról, hogy Magyarország az oligarchák országa, idegen test a demokratikus Európa közepén, melynek ebben a formájában el kell tűnnie.
A könyvhöz barátja, Leon Blum francia miniszterelnök, szocialista aktivista írt előszót. ( itt közöljük)
Ezért a könyvért 1929-ben vádiratot ad ki Sztrache Gusztáv királyi főügyész, viszont Károlyi Mihály melegen üdvözölte az írást.
1933-ban Marx - monográfiát ad ki [5], melyben megírja Marx életrajzát és a Tőke első kötetének kivonatos ismertetését.
Idézetek Jászi Oszkár, Diner- Dénes József temetésére írt nekrológjából:
“Diner-Dénes József a legkorszerűtlenebb ember volt otthon, 'elvtársai' számára tehertétel, viszont minden egyéb körben is gyökértelen maradt. A német kultúra jegyében indult és tökéletesen sosem tanult meg magyarul, bár határozott nyelvtehetség volt. Nem habozom elismerni, hogy még annak számára is, aki nem hitt az ő elveiben és kételkedett információiban, volt valami példát adó élete utolsó két évtizedében. Kevés embert ismertem, akiben az Eszme úgy uralkodott a Test felett, a képzelet a környezet felett, mint ebben a hithű materialistában. Személye egy nagy regényírónak, egy Balzacnak tollára volt méltó. Annak a nemzedéknek, amely Októbert megcsinálta és elbukott, nem lehet megfesteni a képét Diner-Dénes profilja nélkül.”
Leon Blum (1872-1950)
Jómódú, asszimilált zsidó családban látta meg a napvilágot. Az École Normal Superieure
és a párizsi Egyetem elvégzése után irodalomkritikus és ügyvéd lett. Háromszor
volt francia miniszterelnök, szocialista aktivista és a náci párti Vichy rezsim
bátor ellenfele. Alapjaiban változtatta meg a francia társadalmat.
"Az I. világháború után a Szocialista Párt azon frakciójának vezetője volt, amely megtagadta a csatlakozást a III. Internacionáléhoz az 1920-as Tours Congress-en." (lsd. Leon Blum Archive. https://www.marxists.org/archive/blum/index.htm (elérhető 2019.12.01.) A szocialista parlament egyik legfontosabb képviselője. 1936-ban a Népfront kormányát vezette. Olyan intézkedéseket vezetett be Franciaországban, mint a negyven órás munkahét és a fizetett szabadság. Emellett láthatóan büszke volt zsidó, cionista gyökereire. A buchenwaldi koncentrációs tábor túlélője volt. Összesen három alkalommal volt Franciaország miniszterelnöke, legutoljára 1946 és 1947 fordulóján.
Előszót írt barátjának, Diner- Dénes Józsefnek 1927-ben a magyarországi frankhamisítási botrány nyomán franciául írt La Hongrie című c. könyvéhz.
[1] Ez a címszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk. Újvári Péter) található. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor: Az 1929-es magyar zsidó lexikon adatbázisa. Szociológiai adatbázisok No. 1. WJLF, Budapest, 201322
[2] Komlós A. , Diner-Dénes József in: Jöjj el, szabadság! 1967.
[3] Részlet. TORMA GALINA 1918. december 24-30. 1918 utolsó hetében c. írásából https://filmarchiv.hu/hu/aktualis/filmhiradok-100-eve/a-borze-egy-izgalmas-napja (elérhető: 2019.11.25.)
[4] Bracke fordításában, Leon Blum előszavával, Paris 1927
[5] Diner-Dénes József: Karl Marx, L’homme et son genie 1933
FEL