Sztankay Ádám
ORIGO 2023.02.12.
Az ÁVH-s kihallgatótiszt, aki létrehozta a Kádárt szolgáló kommunista kabarét
2023.10.29.
Rabbinövendék volt, bár senki nem emlékszik arra, hogy vallásos lett volna, a második világháború utolsó szakaszában elvitték munkaszolgálatra, ahonnan megszökött, a háború végén pedig önként jelentkezett rendőrnek. Nem sokkal később már az Államvédelmi Hatóságnál töltött be vezetői tisztségeket, de kiképzett kihallgatótisztként a napi rutinmunkától sem zárkózott el. Nemcsak a vádlottak szenvedték meg módszereit, beosztottjai között is akadtak, akik úgy érezték: vezetőjük rendre megfogalmazódó vádaskodásai előbb-utóbb az öngyilkosság felé terelhetik őket. Az ÁVH-tól kikerülve pártlapoknál töltött be fontos pozíciókat, majd alapító-igazgatója lett az általa kifundált és a kommunista hatalom fő funkcionáriusaival egyeztetve működtetett Mikroszkóp Színpadnak. A teátrum műsora „szelepként" szolgált: a bornírt és romlott rendszer polgárai a bátornak tűnő kabaréműsorok alatt kiengedhették a gőzt, a hétköznapok során felgyűlt feszültséget. Ávós múltjáról nem beszélt, s noha szinte mindenki tudott róla, alig akadt, aki firtatta volna. Látszólagos nyugalomban élte a társadalom felett álló színházi tekintély kiváltságos életét, de mind többet ivott, a hatvan évet sem érte meg. Nem kívánt öröksége azonban máig jelenvaló.
Mindenben megállta a helyét
János kicsit zárkózott, kicsit talán fölényes modorú, sokat olvasó, kedves, szőke fiú volt, aki nem azért lett jeles, mert Kohn Zoltán unokaöccse volt, hanem mert jól tanult. Leginkább az irodalomban nyújtott kiemelkedőt, de mindenben megállta a helyét.
Schweitzer József, Széchenyi-díjas tudós, vallástörténész, egykori országos főrabbi nyilatkozott így egy memoárkötetben az idővel országosan ismertté lett konferansziéról, a Mikroszkóp Színpad alapító igazgatójáról, Komlós Jánosról – akivel együtt jártak hajdan a zsidó gimnáziumba.
A tanulásban mindkét fiú szorgalmas volt, nem éltek vissza kivételezett helyzetükkel: említett Kohn Zoltán, Komlós János nagybátyja a zsidó gimnáziumban tanított, Schweitzer József anyai nagyapja, Hoffer Ármin pedig a rabbiképzőben.
A szigorú követelményeket támasztó középiskola felvételijénél azonban mindkét fiú esetében némi előnyt jelentettek az illusztris rokonok. Schweitzer József nyaranta gyakran átment Komlósék Rómaifürdőn bérelt lakásába. A környéken bicikliztek, fürödtek, tették a szépet a lányoknak.
A nyolcosztályos gimnázium ötödik évében azonban Komlós János átiratkozott a még komolyabb elvárásokkal működő rabbiképzőbe. Schweitzer József, a majdani főrabbi az érettségiig a zsidó gimnázium tanulója maradt.
Schweitzer József, hiába a barátság, sosem értette pontosan – ahogy erről másoknak sincs egzakt tudása –, hogy Komlós János miért ment rabbiképzőbe.
Schweitzer Komlós egyéb döntéseinek okait sem látta át – miért állt be a kommunisták közé, miért lett tagja az ÁVH-nak, miért vállalt vezető szerepet pártlapoknál, miért ment el konferansziénak, színházigazgatónak.
Már Komlós halála után úgy összegzett:
Komlós Jánosra, azzal együtt, hogy a
pályaficamait nem értettem, és ma sem értem, hogy ő miért nem maradt meg a
filozófia, a pszichológia, az irodalom, a pedagógia vonalán, ugyanúgy
szeretettel emlékezem, mint úgyszólván minden osztálytársamra. Hogy így
fordult az élete, nem tudom, boldog volt-e, vagy sem. De aki az élete végén
minden nap megivott egy üveg konyakot, az nem hiszem, hogy boldog ember
volt.
Komlós János portréja 1961-bőlForrás: MTI / Vigovszki Ferenc
Teológiai és világi tudás
Komlós János György 1922. február 9-én született Budapesten középosztálybeli zsidó polgári családban. Anyja Strausz Irma gyors- és gépírónő, apja Komlós Zsigmond terménykereskedő volt, akinek Pestszenterzsébeten volt jól menő lisztkereskedése.
A család előbb a Király utcában lakott, majd miután fiuk átment a rabbiképzőbe, átköltöztek az ahhoz közelebbi Vas utcába, a 15/b.-be. János apja, Komlós Zsigmond Schweitzer József emlékei szerint nem ortodox, inkább konzervatívabb neológ zsidó volt, aki a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógába járt.
Komlós János mindenképpen vallásos nevelést kapott.
A gimnáziumot 1932-ben kezdte meg az Abonyi utcai Pesti Izraelita Hitközség Reálgimnáziumában, a mai Radnóti Miklós Gyakorlóiskolában.
Osztályfőnöke egyes történészi munkák szerint saját nagybátyja, Kohn Zoltán volt. Schweitzer József emlékei szerint azonban bizonyos Fenyvesi Andor töltötte be ezt a tisztet. Annak elsősorban családi presszió lehetett az oka, hogy Komlós János az első négy osztály elvégzése után az akkori Ferenc József Országos Rabbiképzőben folytatta tanulmányait.
A rabbiképző tagozat szigorúbb keretei közt, főleg humán tantárgyakból folyt kimagasló oktatás.
Komlós János – az egykori éltanuló – rabbiképzősként a „sima gimnazistáknál" egy évvel később, 1941-ben érettségizett le elégséges eredménnyel.
Ezt követően mint rabbinövendék folytatta tanulmányait az iskola felső, főiskolai szintű évfolyamában. Ugyanakkor – mivel a rabbidiplomának előfeltétele volt a teológiai ismeretek mellett a világi tudás is – a Pázmány Péter Tudományegyetemre is bekerült. A zsidótörvények miatt korlátozott jogú hallgatóként.
Apját nem sokkal korábban, 1941 augusztusában letartóztatták a korabeli sajtóban nagy visszhangot kapott „Pest környéki lisztpanama"-ügyben „folytatólagosan elkövetett árdrágító visszaélés bűntettének" gyanújával.
Az úgynevezett uzsorabíróság – mint bűnsegédi bűnrészest – egy hónapi és 16 napi fogházra, továbbá 100 pengő pénzbüntetésre és egyévi politikai jogvesztésre ítélte. Büntetését másodfokon a Kúria három hónapi fogházbüntetésre és 500 pengő megfizetésére módosította.
Szabadulása után segédmunkásként helyezkedett el egy cipőgyárban.
Akadt persze más is, ami árnyékot vetett Komlós János életére.
„Megyünk kifelé!"
Amikor Komlós János érettségi után főiskolai szintre került a rabbiképzőben, Schweitzer József is az intézmény hallgatója lett. Barátságuk újraéledt.
Amikor 1944. március 19-én az országot megszállták a németek, a rabbiképző József körút és Bérkocsis utca sarkán álló épületének egy részét lefoglalták és átmeneti internálótábornak nyilvánították.
A rabbiképző internátusa – teljes ellátást biztosító kollégiuma – egyelőre tovább működhetett az épület harmadik szintjén.
Komlós János édesapja ekkoriban már cipőgyári munkásként dolgozott, de fia szemmel láthatóan jobb körülmények között élt, mint hallgatótársai.
Nem is az internátusban lakott, mint Schweitzer József, hanem a család Vas utcai lakásából járt az előadásokra.
Amikor Schweitzer József kezdte magát kényelmetlenül érezni a német internálótábor felett működő zsidó kollégiumban, átköltözik Komlósék Vas utcai otthonába. Egy nap Komlós János egy egész napra eltűnik, s mikor késő éjszaka hazaérkezik, Schweitzer József aggódva kérdezi barátját: mi oka van annak, hogy ilyen vészterhes időkben kint kószál az éjszakában?
Komlós János akkor megemlíti: egy ideje már kapcsolatban van az illegális kommunista szervezetekkel, kimaradását is ez magyarázza.
A rabbiképzősöket először egy évvel korábban, 1943-ban hívták be munkaszolgálatra Mohácsra, de akkor még elfogadták tőlük a tanintézmény halasztást biztosító igazolását.
1944 májusában már mindenki számára előírták a kötelező munkaszolgálatot.
Komlós János a jászberényi gyűjtőtáborba került. A laktanyaparancsnok Zentai István ezredes volt. Két méter magas ember, egyik egykori alárendeltje szerint olyan hanggal, hogy amikor elkezdett ordítani, az egy kilométerre is elhallatszott. A háború után a népbíróság 15 évre ítélte.
Komlós Jánost Jászberényből hamarosan átvezénylik Pusztamizsére, a 101/306-os munkaszolgálatos századhoz.
Mindeközben Komlós János édesapja, a Budapesten maradt Komlós Zsigmond bekerül egy deportálásra kijelölt csoportba.
1944 augusztusában marhavagonból írja utolsó üzenetét a családjának, melyet a szellőzőrácson át dob ki az induló vonatból, s amely el is kerül idővel az övéihez.
Megyünk kifelé, Isten veletek!
Komlós János az MSZMP XII. kongresszusának második napján az ülésteremben, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában, 1980-banForrás: MTI / Németh Ferenc
Komoly viták
Komlós János munkaszolgálatosként tizenhat rabbiképzős társával került egy századhoz. A négy polgárit végzett hajdani sorstársuk, Holczer Jenő évtizedekkel később állította:
rendszeresen imádkozni csak egyet látott közülük.
Nem Komlóst, hanem a később Izraelbe kivándorolt Morgensteint.
A század többsége – Holczer Jenővel ellentétben – egyetemistákból állt.
Az illusztris társasághoz tartozott mások mellett a majdani költő Somlyó György, a jövendő humorista Somogyi Pál, az írói pályára készülő Karinthy Ferenc író, a későbbi közgazdász Guth László. Utóbbi volt a magyar izraelita egyetemisták egyesületének elnöke, Komlós János pedig az alelnöke. Holczer Jenő emlékei szerint
Guth László a kapitalizmusban hitt, Komlós János a szocializmusban, és komoly vitákat folytattak a pusztazsámolyi lapátolás, árokásás közben.
A századot idővel felvezényelték Budapestre, ahol egy Illatos úti iskolában aludtak, feladatként a romeltakarítást kapták.
Komlós János húszfős szakaszát pár nap után átküldték Pomázra, ahol egy német repülőtér építésében segédkeztek. Szállásuk a HÉV-állomás közelében volt, egy kocsma szalmával felszórt nagytermében. Várkonyi Tibor, a majdani újságíró is tagja volt a szakasznak. Emlékei szerint a többség rendszerint talpfákat és betonelemeket rakodott ki vagonokból.
Komlós János általában csak szemlélődőként volt jelen, ugyanis rabbi mivoltára hivatkozva – még nem tett rabbivizsgát, ezt később sem pótolta – felmentést kapott.
A század
mellett semmi dolga nem volt, mert nem akadt közöttük egyetlen munkaszolgálatos sem, aki gyakorolta volna a vallását. Várkonyi Tibor szerint Komlós Jánoson sem látszott, hogy vallásos lett volna, kipát sem hordott.
Lőtt, de nem talált
Egy bombázást követően – melyet mindenki szerencsésen átvészelt, csak a század szállása pusztult el – az Illatos úti század – melyhez csatlakozott Komlós Jánosék pomázi szakasza is – átvonult a Rózsák terére, ahol a Brunswick Terézia Óvónőképzőben helyezték el.
A Rózsák terén Komlós János egyike volt azoknak, akik összehoztak egy könyvecskét – volt benne vers, rajz, egy kisebb esszé – amely a századparancsnokukat dicsőítette. Komlós láthatólag lelkes volt, Karinthy Ferenc inkább humorral fogta fel a dolgot.
A többség viszolygott a századparancsnokot éltető gesztustól.
A munkaszolgálatosokat a Budapest köré telepített német légvédelmi ütegekhez küldték ki mint segédszemélyzetet. Ahogy a front közeledtével fokozódott a káosz a fővárosban, egyre többen megszöktek.
Komlós János sem várta meg a maradék század nyugatra szállítását. Maga így írt erről Az érem harmadik oldala című kötetében: Sokáig kerülgettem a katonát, aki a Szabolcs utcai palánknál őrködött. Jámbor képe volt, a cigarettát is elfogadta, ami jó jel egy uniformisba burkolt jellemet illetően. Harmadnapra meg is állapodtunk, hogy este, ha a palánkon átugrom, nem akadékoskodik. Adok neki száz pengőt, amit kártyán nyertem a hármas szakaszban, ő pedig nem lő. Nem részletezem tovább, üzleti ügyek nem valók az irodalomba. Én odaadtam a százast, és ugrottam, ő pedig lőtt, de nem talált.
A rendőrségen nem bántalmaztak
Komlós János a szökését követően néhány hónapig „illegalitásba vonult", máig nem tudni, hogy hol bujkált. Amikor előbukkant, belépett a Szociáldemokrata Pártba, és közellátási nyomozóként kapott állást a Városházán. Hamarosan önkéntesként jelentkezett a szerveződő politikai rendőrségnél.
1945 májusában a Belügyminisztérium állományába került, augusztusra letette a nyomozói szakvizsgát a Politikai Rendészeti Osztályon, s időközben átlépett a kommunista pártba.
A politikai rendőrségen a VI. alosztályon kezdte pályafutását, amely csoport az állami szféra megfigyelésével foglalkozott. Egyik fő feladatuk volt a B-listázás ellenére megmaradt „reakciós" személyek kiszűrése a közhivatalokból. Ugyancsak ennek a csoportnak kellett ügynöknek beszervezni az arra alkalmas dolgozókat.
1947 tavaszán Komlós Jánost már főhadnagyi rangban helyezték át Szegedre, a helyi Államvédelmi Osztály helyettes vezetőjének.
A hagyományosan konzervatív értékekkel bíró, többségében római katolikus vallású Tisza-parti megyeszékhelyen a kommunista párt csak erőszakkal tudta megvetni a lábát. Az 1947. március 19. és 22. között zajlott diáktüntetés résztvevői közül több személyt internáltak vagy bíróság elé állítottak.
A szegedi Államvédelmi Osztály 1947 szeptemberétől elkezdte kidolgozni egy összeesküvés koncepcióját,
amely november elejétől hivatkozásként szolgált arra, hogy letartóztathassák a Magyar Függetlenségi Párt helyi vezetőit, országgyűlési képviselőit. A velük kapcsolatba hozható személyeket pedig rémhírterjesztés és államellenes szervezkedés vádjával vitték el.
Az eljárások során Komlós János kihallgatótisztként is közreműködött.
Az őrizetesek 1947 novemberében kerültek a népügyész elé.
Kihallgatási jegyzőkönyvükben általában ott szerepelt a „rendőrségen nem bántalmaztak" kitétel, vagy az volt dokumentálva, hogy megtagadták a választ a bántalmazásukra vonatkozó kérdésekre.
A népügyész előtt többen mégis gyomorvérzésre, vagy szív- és vesebántalmakra panaszkodtak, és kórházi vizsgálatot kellett kérniük megromlott egészségi állapotuk miatt.
„Nagyon aranyos ember volt"
Komlós János 1949-ben visszakerült Budapestre, ahol a BM–ÁVH Budakörnyéki Osztályának lett előbb helyettes vezetője, majd augusztusban vezetője.
Eleinte rendőr-, majd 1950. január elejétől államvédelmi őrnagyi rangban. /A kezdetben közös struktúrában működő két szervezet idővel különvált - Sz. Á,/
Komlós Jánost február 16-án kinevezték az ÁVH Pécsi Osztályának vezetőjévé. A mecseki városban azt folytatta, amit Szegeden is csinált.
A hatalmat akkor már teljesen kisajátító kommunista párt által elvárt törvénytelen eljárások levezénylését: a reakció elleni harcot, az erőszakos kollektivizálást.
Ahogy beosztottjai később megfogalmazták: Az 1950-es tagosítás alkalmával a Pécsi Osztály az ő utasítására törvénysértések sorozatát követte el.
Ami nem ment mindig simán.
1950. február 28-án a Magyar–Szovjet Hajózási Részvénytársaság, a MESZHART kezelésében lévő pécsi bánya Széchenyi-aknájában két halálos áldozatot követelő szerencsétlenség történt. A helyi ÁVH – kiterjesztve a vizsgálatot más, korábbi bányaszerencsétlenségekre is – szabotázsra gyanakodott. 1950 júliusában és augusztus elején koholt vádak alapján vettek őrizetbe négy embert: Wietorisz Róbert, Lugosi (Laurincsek) György és Rihmer László bányamérnököket, valamint Mosonyi (Meicher) Sándor bányamestert.
A "Nagy Októberi Szocialista Forradalom" 62. évfordulója alkalmából a szovjet nagykövetségen rendezett fogadáson Komlós Kádár Jánossal 1979-ben (Kádár és Komlós között balról jobbra: Pálfy József, aki 1969-től majdnem 20 évig volt a TV Híradó műsorvezetője és külpolitikai kommentátora; Lakatos Ernő, aki ekkor még az MTI vezérigazgató-helyettese, nem sokkal később az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának vezetője, a magyar sajtócenzúra rettegett alakja; Berecz János, aki nem sokkal később az MSZMP KB tagja, majd a Népszabadság főszerkesztője lett, még később a párt szűkkörű vezetésének, a Politikai Bizottságnak a tagja, és Király Andrásné, az MSZMP budapesti első titkára).Forrás: MTI / Soós Lajos
Komlós nem válogatott az eszközökben, amikor megpróbálta vallomásra bírni a bányamérnököket: éjszakai kihallgatások, alvásmegvonás, testi fenyítés, fogdaügynökök alkalmazása, sötétzárka.
Rihmer László így idézete fel az átélteket:
Kezdtek rendszeresen gyötörni, rám akarták erőszakolni a vádakat. Amit éjjel kimerülten aláírtam, másnap délben visszavontam. Ezért nagyon haragudtak rám! Ordítottak, fenyegettek, káromkodtak, elneveztek mindennek. Egyik éjjel bemutattak a pécsi ÁVH parancsnokának, Komlós János őrnagynak. Ugyanúgy gúnyolódott, kezeivel mutogatott, mint napjainkban a televízióban. Nem bántott senkit, nem nyúlt senkihez, csak utasított. Nagyon fontos személy lehettem, mert egy éjszaka kipattant a cellám vasajtaja, s ott állt Komlós, 2-3 ávós törzstiszttel, kihízott pestiek lehettek. Meg akartak mutatni nekik! Én vigyázzban álltam, és Komlós kedvesen mosolyogva annyit mondott: »Rihmer úr, milyen szépen megnőtt a szakálla!« Bevágódott a vasajtó. (...) Általában naponkint kétszer hallgattak ki bennünket: délben vagy délután 2 órától és este 8 órától éjjel 1-2 óráig. Ez volt az első idegkifárasztási módszer, az állandó kihallgatás. Később egész nap folyt a kihallgatás, váltott nyomozókkal, egészen eszméletlenségig. És mindig ugyanazok az ostoba kérdések, ezerszer egymás után és csupa műszaki lehetetlenség.
Durva, goromba
Komlós János minden igyekezete ellenére a közvélemény előtt is mind nyilvánvalóbbá vált:
a bányaszerencsétlenség okai nem szabotázsra, hanem a bánya fenntartóinak mulasztásaira vezethetőek vissza.
Rihmer László és társai ügyének tárgyalását végül 1950. december 8-án tartotta a Pécsi Megyei Uzsorabíróság Különtanácsa
a nyilvánosság teljes kizárásával, mert a szakmailag megalapozatlan vád nyilvános ismertetését nem merték vállalni.
A pécsi államügyészség elnöke eredetileg halálbüntetést kért Rihmerre és Wietoriszra. A Moszkvából éppen visszatérő Jurij Ivanovics Umnov, a MESZHART Pécsi Szénbányavállalat akkori szovjet igazgatója ezt megakadályozta. /A szovjetek számára kínos lett volna egy ilyen súlyú ítélet egy általuk is felügyelt üzem dolgozója esetében. Sz. Á./
Végül Rihmer László bányamérnök tíz-, Wietorisz Róbert bányamérnök öt-, Lugosi György bányamérnök négy-, valamint Mosonyi Sándor bányamester háromévi fegyházbüntetést kapott.
Mindemellett Komlós János felettesei elégedetlenek voltak, amiért nem tudott összeeszkábálni a bányaügyből egy példaértékű koncepciós pert.
Pécsi beosztottjai sosem rajongtak érte.
ÁVH-s személyzeti anyagában több pécsi munkatársa egybehangzóan vallott arról, hogyan vezette a megyei osztályt. Egyikük így fogalmazott: Rendkívül durva, goromba volt velük szemben. Indokolatlanul késő éjszakáig (sokszor a hajnali órákig) tartva bent az elvtársakat lealacsonyító hangon beszélt hozzájuk (te hülye, marha stb.), és nem megfelelően segítette őket a munkában. Ez a magatartása olyan hangulatot idézett elő, hogy az elvtársak legszívesebben elkerülték vezetőjüket, féltek tőle. Többen leszerelés és öngyilkosság gondolatával foglalkoztak, mert Komlós szabotázzsal vádolta őket.
Puha kispolgár
1950 decemberének második felében Komlós János ismét a budapesti központba került, de már csak beosztottként. Mivel mint kihallgatótiszt jól szerepelt, a Vizsgálati Főosztályra helyezik.
Idővel majd nyomozásokat is vezethetett, több olyan ügyben is, amelyekben végül halálos ítéletek születtek.
Személyzeti anyagában ekkoriban mind több az elismerő megjegyzés. Magas műveltségét, szakmai felkészültségét, nyelvtudását említik (Tény: Komlós János jól beszélt angolul, németül, oroszul, valamint héberül és latinul is, de utóbbiakat akkori életrajzában nem vallotta be. Sz. Á.)
Pályája 1953 elején különös fordulatot vesz: a titoktartási nyilatkozat
aláírása után elbocsátják az ÁVH-tól. A dicséretek után után így indokolják
a menesztését a vonatkozó aktában:
Gyakran fölényes, merev, öntelt. Apró
részletmunkákkal nem szívesen foglalkozik, azok elvégzésére nem fordít kellő
gondot, inkább a nagy ügyekkel szeret foglalkozni. Beosztottai felé mondott
bírálata az elvtársakra inkább bántólag, mint nevelőleg hat. Szakmai és
politikai felkészültségét érezteti másokkal, a beosztottjaival nem tud
közvetlen kapcsolatot kiépíteni. Siránkozó, puha kispolgár, aki a kemény
bírálat hatására összeomlik, letörik. Hibáin a kritikák hatására némileg
változtatott, igen kis eredményt ért el ezen a téren. Kispolgári
magatartása, megnyilvánulásai, amelyek annyira belerögződtek, hogy teljesen
megszokottá váltak nála, nem teszik őt alkalmassá államvédelmi szolgálatra.
Komlós János ekkoriban már nős ember. A szerelemre is az államvédelem soraiban talált rá.
Nem volt beleszerelmesedve
Molnár Klára kolozsvári zsidó család hetedik gyermeke volt. Óvónőnek tanult, s a második világháború előtt ment férjhez a neves, békéscsabai illetőségű nyomdász, könyvművész Tevan Andor unokaöccséhez, Tevan Pálhoz.
Molnár Klára a vészkorszakot egy keresztény nyomdászlány hamis papírjaival, budapesti keresztény rokonoknál vészelte át. Férje odaveszett.
Klára a háború idején került össze egy férfival, aki a harcok végeztével a politikai rendőrségen helyezkedett el, ahol párjának is állást intéz.
Két évig vidéken szolgálnak, gyermekük születik, majd Molnár Klára - párkapcsolatából kilépve – a fővárosba jön a gyermekkel.
Az ÁVH pártbizottságának lett munkatársa az Andrássy út 60.-ban, közös pártcsoportban az ÁVH rettegett vezetőjével, Péter Gáborral.
Molnár Klára személyzetisként interjúzta a nyomozónak jelentkező rendőröket. Komlós Jánossal akkor találkozott, amikor Komlós a szegedi és a pécsi szolgálati állomásai között – mintegy melléktevékenységként – ideológiai fejtágító szemináriumokat tartott az ÁVH Andrássy úton működő központjában. A férfi Pécsről is tartotta a kapcsolatot az asszonnyal. Miután visszavezényelték a fővárosba, összeköltöztek Molnár Klára Szabadság-hegyi lakásába.
Komlós János 1970-benForrás: Fortepan / Szalay Zoltán
A lakás az Aroza nevű társasházban volt, budapesti zsidó családok korábbi nyári üdülőjében, amelyet az ÁVH elkobzott.
Molnár Klára egy emlékezésében így írta le Komlós János akkori megjelenését: Nagyon jóképű volt, akkor még valamennyi haja is volt. Hajtottak rá az elvtársnők erősen. Mondjam azt, hogy én győztem?
A pár 1949-es megismerkedésük után egy évvel, 1950-ben házasodott össze. Pártutasításra, két utcán felkért tanú előtt, miután híre ment, hogy együtt élnek.
Molnár Klára később azt állította: férjét azt követően távolították el 1953-ban az államvédelemtől, miután a tervezett Kádár János elleni per egyik kihallgatótisztjeként tájékoztatta kollégáit arról, hogy a kihallgatási jegyzőkönyvek alapján világosan kiderül Kádár János ártatlansága, valamint az is, hogy koncepciós per készül ellene.
Molnár Klára csak a történet férje által előadott változatát ismerhette. Őt már előbb leszerelték, miután határozatot hoztak, amely tiltotta, hogy házaspárok dolgozzanak az ÁVH-nál.
A feleség állítása szerint Komlós János rezignáltan vette tudomásul a menesztését. Molnár Klára állította: Komlós János akkoriban már kritikusan viszonyult a rendszerhez, és ha nem is csalódott benne, nem volt beleszerelmesedve, inkább csak hűvösen kötődött hozzá.
Ezt az állítást is érdemes erős forráskritikával kezelni.
Párthű elvtárs
Komlós Jánost valójában nem szerelték le, hanem átirányították a vallatószobák világából a tudomány területére.
1953 nyarán a Mezőgazdasági Kutatóintézethez került, majd a Távközlési Kutatóintézetnél és a Középgépipari Technológiai Intézetnél dolgozott mint műszaki fordító.
Mindeközben folyamatosan jelentett az ÁVH felé, bármiféle gyanúsnak vélt történésről.
Munkahelyi felettesei pedig róla jelentettek.
Elismerően:
Munkáját kifogástalanul és lelkiismeretesen végzi, pontos,
fegyelmezett munkaerő, minden tekintetben példamutató. A határidőket
pontosan betartja, eredményes munkát végez, ezáltal minden hónapban eléri a
40-60%-os prémiumot. Alapfizetése 2070 forint (1953-ban az átlagkereset
Magyarországon 988 forint volt - a szerk.)
Pártcsoportbizalmiként is aktív.
1955. február 21-én az I. (Kémelhárító) Főosztály vezetője, Balázsi Béla államvédelmi alezredes javasolta Komlós visszavételét a szervhez: titkos állományú tisztként, hiszen „politikai szempontból megbízható, párthű elvtárs", aki „igen komoly operatív gyakorlattal és képességekkel rendelkezik."
Maradt, aki volt
1955 végén hivatalosan is visszakerült az ÁVH állományába, őrnagyi
rendfokozatát is visszakapta. Hamarosan kinevezték a Külkereskedelmi
Minisztérium protokollfőnökének. Muzserák József százados így jellemezte
akkoriban egy vonatkozó aktában:
Miután teljesen átvette a meglévő hálózat
irányítását, az operatív munka ezen a területen lényegesen megjavult.
Az
1956-os forradalom eseményei, illetve az azt követő történések kapcsán
érdemes idézni Ablonczy László vonatkozó írásából:
1956. október 23-án a
rádióból a tömeget figyelő szaktársai Komlóst a tüntetők között vélik
észrevenni. S ha ez nem az őt gyűlölő ÁVH-sok hamis vádja, akkor
hangulatfelelősi provokátornak is gyaníthatjuk, mert november 2-án már az
MSZMP tagja, azonban a kémelhárítás emberei nem óhajtanak vele találkozni. S
minő fordulat: »Az ellenforradalom után a Rádió magyar irodalmi csoportjának
vezetője lettem« – írta életrajzában.
Komlós János, mielőtt áttette volna székhelyét az irodalom világába, a forradalom leverését követően – elsők között belépve az MSZMP-be – nem került azonnal a Rádióhoz. Egy ideig még maradt a Külkereskedelmi Minisztérium biztosította fedésben (operatív állományban) mint a II/3. (Hírszerző) Osztály egyik alosztályának vezetője.
Ez volt az utolsó hivatásos beosztása.
Ám kulturális pályafutása alatt is állambiztonsági nyilvántartásban maradt tartalékos tisztként.
Vigyáznia kellett
Komlós Jánost egész pontosan 1957 februárjában helyezték át a Magyar Rádióhoz az irodalmi osztály vezetőjének. Felesége szerint férje „nagyon kemény munkával" elérte, hogy az írók – Molnár Klára neveket nem említett visszaemlékezésében –, akik nem nagyon álltak szóba a rendszer embereivel, mégiscsak dolgozni kezdtek a rádió számára.
Komlós János azonban nem maradt sokáig az intézménynél.
Komlós János a Rádió Kabarészínházának egy felvételén a Láng Művelődési Központban, 1975-benForrás: Fortepan / Szalay Zoltán
1957. november 1-jén átkerült a Magyar Nemzethez, ahol a kulturális rovat belső munkatársa, majd 1958-tól vezetője lett.
A lap főszerkesztője Mihályfi Ernő, a Független Kisgazdapárt balszárnyának egykori vezetője volt. Komlós rovatához olyan újságírók tartoztak, mint Mátrai-Betegh Béla, Ruffy Péter, Csillag István, Zay László. Többségük – nézeteik miatt – semmiképpen sem kaphatott helyet a hivatalos pártlap, a Népszabadság szerkesztőségében, de működésükkel – miként a Magyar Nemzet létezése önmagában is – a pluralitás látszatát keltették.
Voltak kollégái, akik utóbb nem csupán Komlós János hétköznapi történéseken élcelődő cikkeinek stílusát, írójuk vibráló intellektusát emelték ki emlékezéseikben, hanem azt is említették: a rovatvezető egy-egy esetben még általános szilenciumra ítélt szerzőknek is lehetőséget biztosított a lapnál. Arra is volt példa, hogy Komlós hozzájárulásával jelent meg méltatás a tiltott kategóriába tartozó, világszínvonalú képzőművészről, Kondor Béláról.
Egykori kollégája, Várkonyi Tibor mást idézett fel egy írásában:
Szokták
mondani, hogy a Magyar Nemzetnél mindig formális volt a pártszervezet
jelenléte. Komlós regnálása ez alól kivétel. Ő igen aktív párttitkár volt,
aktívabb, mint bárki az utódai közül. Annyira, hogy Mihályfi mint
főszerkesztő félt tőle. Félt tőle mint volt ávóstól, és félt tőle mint
párttitkártól.
Komlós János egy alkalommal meghívta egy pártgyűlésre a lap egykori munkatársát, Kocsis Tamást, aki akkor már a pártközpontot képviselte.
Komlós arra biztatta kollégáit: bátran bírálják mindazt, amivel elégedetlenek.
Egyedül Antalffy Gyula újságíró hallgatott rá, aki az illusztris vendég előtt fejtette ki, miként köti gúzsba a szerkesztőséget a pártirányítás.
Felszólalása után Komlós János visszautasította kollégája "ellenforradalmár, rendszerellenes" megnyilvánulását.
Miután a pártfunkcionárius vendég távozott, megölelte Antalffyt és azzal magyarázta kemény szavait: nem akarta bántani, ám vigyáznia kellett, nehogy arról tájékoztassák a pártközpontot, hogy a Magyar Nemzetnél rossz a légkör.
A pártfogó szerepében
Komlós Jánost 1962-ben a Népszabadság kulturális rovatának élére nevezték
ki. Az MSZMP PB hozzájárulásával bekerült a szerkesztőbizottságba is. A
történtek a párt mély bizalmát jelzik.
Akkoriban kerül a laphoz a frissen végzett bölcsész, Rózsa Gyula is – ma már
Munkácsy Mihály-díjas művészettörténész, egyetemi oktató –, aki a lap
belpolitikai rovatánál kezd képzőművészeti kritikákat írni.
A nagyszájú fiatalember folyamatosan feszegeti írásaiban azokat a határokat, amelyeket egy pártlap belpolitikai rovatánál még megközelíteni sem tanácsos.
Rózsa Gyula zabolátlansága miatt egyre nagyobb a feszültség. Komlós János akkor átveszi a maga rovatához.
Egy értekezlet után elmeséli pártfogoltjának, hogy a szerkesztőség egy fontos elvtársa szót emelt az ellen, hogy egy tejfelesszájú fiúcska – Rózsa Gyula – kritizál olykor tisztes pályát befutott, nyolcvanas éveiben járó képzőművészeket. Komlós azt is elmondja, hogy egyetlen kérdéssel csillapította le a szerkesztőbizottság háborgó tagját: Szerinted hány éves korban kezdődik a tehetség?
Az Országház kupolacsarnokában a Kiváló és Érdemes Művész címek ünnepélyes kiosztásán Komlós János beszélget Aczél Györggyel, Hofi Gézával és Lázár Györggyel, 1977-benForrás: MTI / Szebellédy Géza
Kihallgat egy kislányt
Rózsa Gyula múltidéző megszólalásában arról is beszámolt, hogy a mindig választékosan öltöző, ruháit Király utcai szabónál készíttető Komlós János sosem tagadta: első generációs értelmiségiként különösen fontosnak tartja a választékos megjelenést. Rózsa Gyula emlékei szerint Komlós a kor legkiválóbb újságíróit hívta a laphoz, valamint – ez ügyben Rózsa Gyula maga is elcsodálkozott –
igyekezett olyan békebeli hangulatot teremteni, mint amilyen a kilencszázharmincas évek szerkesztőségeit jellemezte.
Mindemellett az is közismert tény volt a szerkesztőségben, hogy Komlós egyaránt maga mögött tudhatta Aczél György és Szirmai István támogatását, miközben a két pártpotentát harcban állt egymással a kultúra feletti teljhatalomért. A különös kettősség mikéntjéről azonban a szerkesztőségen belül Komlós Jánoson kívül más nem tudott.
Rózsa Gyula is kiemelkedő intellektusnak írta le Komlós Jánost. Ugyanakkor felidézett egy esetet, amikor arra a kérdésre, hogy miként tudta ezt a kiemelkedő intellektust összeegyeztetni az ÁVH-val, Komlós azt felelte:
Hallottál már olyat, hogy reneszánsz egyéniség?
Rózsa Gyula beszámolt egy másik epizódról is. Akkoriban történt, amikor Komlós János már nem csupán írásaival szerepelt mind többet a nagyközönség előtt. Komlós állami gondozott kislányról készített televíziós riportot, a kritikusok pedig nem győzték dicsérni, hogy milyen okosan és célratörően faggatta a gyermeket. A szerkesztőségben is többen gratuláltak neki, amit azzal hárított el:
ő nem riportot készített a kislánnyal, hanem valójában kihallgatta.
Komlós őrnagy népszerű lesz
A színházrendezőként diplomázott, elkötelezetten baloldali Marton Frigyes – 1962-ben lett a Magyar Rádió rendezője, majd a Rádiókabaré alapítója – 1963 augusztusában kérte fel Komlós Jánost, hogy működjön közre a Rádiókabaré műsoraiban.
Komlós igent mond, majd kabaréműfajra alkalmatlan ötletekkel áll elő. A poénokat élőszóban összetettségük, hosszúságuk miatt kilúgozó írott szövegekkel.
Marton elmagyarázza a kabaré lényegét, beszél a poentírozás ritmikájáról. Komlós felfogja. Hamarosan szerzője, állandó konferansza lesz a rádiókabaré előadásainak.
Ugyanakkor produkciói, konferanszai már akkor sem többek – minden szellemességük mellett –, mint amire a Mikroszkóp Színpad alapozza majd a működését.
Komlós János a Mikroszkóp Színpadon Gera Zoltán és Bilicsi Mária színművészek társaságában, 1971-benForrás: MTI / Keleti Éva
Látszólag bátor kritikák, amelyek ugyanakkor hangsúlyozzák: a rendszer jó, ám az ember esendő, ráadásul olykor buta.
A szövegek fontos eleme a pártkorifeusokkal egyeztetett komlósi filozófia is, amely szerint mindenképpen küzdeni kell – a humor eszközével is – a butaság ellen.
Komlós Rádiókabaréban elért sikerei televíziós lehetőségeket hoztak. Az államvédelem tartalékos őrnagya megtapasztalja: új szerepkörében mind többen ismerik fel az utcán, s a felismerő pillantásokban nem a megvetés tükröződik, hanem a népszerű komédiásoknak kijáró elismerés.
Felvetődik benne az ötlet: alkalmi megmutatkozások helyett jó lenne állandó játszóhelyet találni.
Elképzeléseit dolgozatba fogalmazza, mely dolgozatot a kultúra területén teljhatalmat szerzett Aczél György kedvtelve olvas el.
A Művészeti Dolgozók Szakszervezete által létrehozott Nagymező utcai Rátkai Klub helyiségeiben alakítják ki a száznyolcvan néző befogadására alkalmas, Komlós János vezetésével 1967-ben megnyíló Mikroszkóp Színpadot. Az építészeti terveket a főváros akkori főépítésze, Janesch Rudolf készítette, aki Komlós János budai villáját is tervezi majd.
A színház felállításának célja Aczél megfogalmazása szerint az volt, hogy szatirikusan agitálva mutassa be a Kádár-rendszer „fonák jelenségeit": a dekadenciát, az arisztokratizmust, a Nyugat-imádatot, a különféle polgári eszméket. Aczél azzal érvelt a keményvonalas elvtársai előtt – Biszku Béla, Gáspár Sándor pártbizottsági tagok tartózkodva fogadták a színház tervét –, hogy Komlós mindezt „politikailag helyesen és jó hatásfokkal" lesz képes megvalósítani.
„Kreálmányok"
Az első műsor első három előadása bukás, ugyanis Komlós János – biztos, ami biztos – a színházi világ meghatározó emberét, az akkoriban a Bertolt Brecht-féle elidegenítést minden műfajban alkalmazni kívánó Major Tamást bízza meg a kabarészámok színre vitelével.
Major színházi víziói annyira passzolnak a műfajhoz, amennyire Komlós körmondatai illettek volna hozzá, ha időben le nem szokik róluk.
Marton Frigyes meggyőzi Komlóst: maradjon a kaptafánál, köszönjön el Major Tamástól. Komlós ez esetben is hallgat a pártkabaré honi mesterére, köszönettel búcsút vesz Major Tamástól. Utóbbi, aki számtalan egyéb teátrumi ötletet dédelget, nem orrol meg Komlósra, még fellépőként is részt vesz majd egy-egy mikroszkóp színpadi produkcióban. (Ő lesz például a Rádiókabaréban is rendszeresen elhangzó Jenő és Lujza-jelenetek Jenője.)
Marton átrendezi a produkciót, amit kacagva tapsol a publikum.
Komlós János érdemeként szokták említeni, hogy tizenhárom éves regnálása alatt olyan kabaréművészek jutottak lehetőséghez – például Boncz Géza, a Markos-Nádas duó –, akik számára a Mikroszkóp Színpad jelentett igazi ugródeszkát ahhoz, hogy a teátrumtól elválva is maradandót alkossanak a műfajban. Mind között Hofi Gézát tartják Komlós János legnagyszerűbb kreálmányának, aki kétségkívül a Mikroszkóp Színpadon kapta első nagy lehetőségét – idővel pedig minden kabaréműsorban harmincperces, önálló blokkja volt.
Hofi rendszerváltást is túlélő humora, unikális színpadi egyénisége önmagában azt sejteti: a tehetség nemcsak korfüggetlen – ahogy azt Komlós János is felismerte -, de bizonyos szint felett azt nem formálhatja külső akarat, csak az „kezelheti", akinek eleve megadatott.
De nemcsak Hofi, mások is helyet találhattak volna a pályán Komlós nélkül – nem átélve azokat a megalázó helyzeteket, amely miatt Hofi Géza idővel meg is szakította a kapcsolatot Komlós Jánossal.
Kádárnak tetszik
Komlós konferanszaiban nem csupán a butaságot vette górcső alá.
Ablonczy Géza a már idézett írásában fejti ki, hogy mi mindent tett Komlós János a „nemzeti önpiszkolás" programja szerint.
Nemzeti tradíciókon élcelődve, vagy a hagyományőrzés olyan programjain ironizálva, mint a televízió népzenei műsorai, vetélkedői.
Elődeit sem kímélte. Az ezerkilencszázas évek elején működött Nagy Endrét antibolsevizmusa miatt tette margóra,
súlytalanítva a tényt, hogy Nagy Endre volt a magyar politikai kabaré, a konferanszié műfaj megteremtője.
Az általa vezetett kabarék számára a korszak komoly írói, költői írtak jeleneteket, kuplékat, egyfelvonásos darabokat.
Komlós Békeffi Lászlót is kipécézte. Békeffi köztudottan antifasiszta volt, a második világháború legsúlyosabb szakaszában is bátor, egyben szellemes konferanszokat előadó, mielőtt elhurcolták a dachaui koncentrációs táborba. (Túlélte, de sosem tért haza, inkább Amerikát, majd Svájcot választotta.)
Békeffi László esetében Komlós János azt próbálta a publikum fejébe rögzíteni:
Békeffi nem volt több, mint Horthy kormányzó kedves embere, kártyapartnere.
Amit a honi kabaré nagyjainak esetében sosem említett: egyikük sem az állam pénzéből működtette kabaréját.
Komlós János színidirektori működésének egyik csúcspontján Kádár János és Aczél György is beültek a Mikroszkóp Színpad nézőterére, majd a műsor után Kádár azt mondta: Gratulálok, ez jó!
Marton Frigyes rendező és Komlós János 1980-banForrás: Fortepan / Szalay Zoltán
Görcsös gesztusrendszer
A
Mikroszkóp Színpad igazgatójának működése kapcsán Ablonczy László úgy
fogalmazott:
Komlós János átváltozóművész és internacionalista politikai
légsúlymérő, s egyben hitelminősítő volt, akit a humor drogbárójának is
nevezhetünk. Máig szívjuk azt a pesti bolseviki belterjes fülledtséget,
melynek nyomásából oly nehezen ébredünk tisztázott nemzeti voltunkra.
Komlós János mind erősebb alkoholizmusa azt is jelezhette, hogy a szeszgőz csillapítja a lelkiismeret rándulásait, abba burkolódzva képes úgy-ahogy egyben maradni a „pályaficamaitól" meghasonlott ember.
Marton Frigyes – aki idővel a Mikroszkóp Színpad főrendezője lett – beszélte el a Komlós János alakját megidéző könyvben:
az első felest maga ajánlotta görcsoldóként az igazgatónak, aki bár a civil életben mindig magabiztosnak mutatkozott, színpadi gesztusrendszerében görcsösnek látszott.
Marton Komlós színpadi görcsössége kapcsán úgy fogalmazott:
Láttam a halál izgalmát az
arcán.
Komlós János még házasságban élt, amikor a Népszabadságban összejött egy újságíró gyakornokkal, akit később kinevezett a Mikroszkóp Színpad dramaturgjának.
Nem házasodott újra, de közös gyermeküket adoptálta. Feleségétől 1973-ban vált el, de csak három évvel később költözött el zugligeti otthonukból. Új élettársa házépítésre ösztönözte. Komlós János színházi, televíziós, rádiós feladatai mellett folyamatosan körbehaknizta az országot.
Már azt megelőzően is láncdohányos volt, mielőtt rászokott volna az alkoholra. Harmincnyolc évesen esett át első infarktusán.
Ötvenes éveiben fizikailag mind rosszabb állapotba került. A Rádiókabaré és a Mikroszkóp Színpad egy NDK-turnéján képtelen volt színre lépni, az utolsó pillanatban kellett átdolgozni a konferanszaira felépített műsort. Marton Frigyes ennek ellenére felajánlotta: megteszi tervezett tévéműsora vezetőjének, ha kivizsgáltatja magát, és ha a diagnózis bajt jelez, akkor változtat az életmódján. Komlós János kivizsgáltatta magát, majd közölte Martonnal, teátruma főrendezőjével:
az orvosok összevissza dumálnak, mert ha bármi igaz lenne abból, ami szerintük kiolvasható a leletekből, akkor már nem lenne az élők sorában.
Komlós János 1969-benForrás: Fortepan / Bauer Sándor
1980. július 18-án éjszaka rosszul lett, megpróbálta bevenni a gyógyszereit. A tabletták szétgurultak, az ágy előtt végezte a szőnyegen, holtában talált rá élettársa.
Források:
Kertész Péter: A Komlós. Ulpius-ház Könyvkiadó Bt., 2002
Cserényi-Zsitnyányi Ildikó: Komlós János államvédelmi fellépéseinek
színterei. Arc és álarc. A Hamvas Intézet folyóirata, 2019. III. évfolyam 1.
szám
Ablonczy László: Az ávós az ávóst is figyelte, gondola.hu, 2017. augusztus
7.
Arcanum Digitális Tudománytár
