ARCOK

Sztankay Ádám

Kabos Gyula

komédiákban, tragédiákban bővelkedő, fájdalmasan rövid élete

2018.12.30.

Kabos Gyula negyvenéves kora után kezdett forgatni. Aztán már folyamatosan készültek a nevével fémjelzett mozidarabok – egészen addig, amíg a zsidótörvények miatt el nem hagyta az országot. Majd Amerikában azért nácizták, mert védte Magyarországot. Amúgy sokszor maga adta az ötleteket a sztorikhoz, vagy saját érzése szerint igazított a forgatókönyvön. Unikális profizmusa miatt nemcsak filmgyári stábok, de a közönség is úgy kezdte emlegetni: a magyar Chaplin. Mindemellett a színész csak pénzkeresetnek tekintette a mozgóképes lehetőségeket, valójában a színpadon vágyott nagy drámai feladatokra. Abból kevés jutott neki. Annál bővebben a huszonéves korától százával játszott operettszerepből, vígjátéki feladatból, valamint a gyakorta maga által jegyzett kabaréjelenetből. Mindezért viszont olykor erős lenézést tapasztalt a kollégáktól. Áttételesen komoly csalódások is részesei lehetnek annak, hogy az egyik legnagyobb honi nevettetőnk ötvenötödik születésnapját sem élhette meg. Sorsa különös, bár szakmájában nem egyedi.

Villanás egy filmből

Kabos Gyula a Meseautó című filmben a Központi Bank osztályvezetőjét, Halmos Aladárt alakítja. A film elején beosztottja kérésére ajánlja állásba annak barátnőjét, Kovács Verát a bank vezérigazgatójánál. Az új lányt első munkanapja végén arra inti Halmos: másnap pontban nyolckor legyen az irodában. Vera másnap késik, noha fontos számára az állás. Halmos ingerülten járkál az irodában, idegesen fürkészi a faliórát. Ő ajánlotta Verát a vezérnek, őt vehetik elő a lány miatt. Sejthető: ha Vera beesik végre, a felpaprikázott Halmos maga rúgja ki kapásból
Ám Kabos geggel csavar a dolgon. Egyszer csak megáll az óra előtt, felsóhajt,ezt nem bírom nézni,majd vonalzó segítségével a nyolc óra tízet jelző szerkezet mutatóit átigazítja hét óra ötvenötre. Amikor az éppen befutó Vera bocsánatot kér, azzal teremti le: előbb érkezett, ilyesmiért nem kell bocsánatot kérnie!
Abszurd gesztusa, ahogy „szembeszáll” az idővel, mulattató. Másfelől lélekemelő.

   
  Meseautó (1934)Forrás: Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára  

Különös – Kabos dühe teszi azzá – példája a megbocsátásnak, együttérzésnek.

Az 1934-ben forgatott Meseautó Kabos Gyula ötödik nagyjátékfilmje, amelybe – hasonlóan az előzőekhez – kedve szerint építheti bele a maga ötleteit, amelyeket hétköznapi megfigyelései, önreflexiói inspirálnak.

Apró adalék Kabos Gyula zsenialitásához: a Meseautó villanásnyi tréfájában is felfedezhetők a színész személyiségének meghatározó vonásai. A részben az egész.

 

Horgok és tanulmányok

Kabos Gyula Kann Gyula néven született 1887-ben Budapesten.

Édesapja, Kann Zsigmond kereskedelmi ügynök volt. Édesanyja, Meister Róza háztartásbeli.

Lánytestvérei közül Amália nyolc, Gizella öt, Aranka két évvel idősebb Gyulánál. Két fiútestvére közül Móric két évvel, Márkusz néggyel fiatalabb a bátyjuknál. A család a századforduló környékén költözött át a Felsőerdősor utca 15-ből a Király utca 76. számú bérházba.
Kabos Gyula az elemi iskolában padtársa volt a későbbi kiváló komikusnak, Salamon Bélának. Kedvelték egymást. Bár Salamon szerint – visszaemlékezéseiben említi – Kann Gyulának majomfeje volt. Ez különben nem volt igaz: a kis Kann csinos fiúcska volt, a Salamon inkább csúnyácska. Ugyanakkor mindketten úgy vélték: a másik semmire sem viszi a maga semmilyen nevével.Kabos Gyula már ifjú színészként mesélte interjúkban: édesapja, Kann Zsigmond az 1800-as évek derekán Amerikában időzve újságírással és ökölvívással foglalkozott, s ebből vezethető le saját vonzódása is az Új Világ és az ökölvívás iránt. Egy másik interjúban arról értekezett: anyai nagybátyja, Leopold Meister egyike volt a legnagyobb amerikai színészeknek, ami genetikailag magyarázhatja saját színészi képességeit. Csakhogy amikor Kabos Gyula édesapja az 1850-es években kíváncsi utazóként – s nem a századforduló utáni időszak kitántorgóinak egyikeként – eljutott Amerikába, a pár száz fős magyar diaszpórának nem volt magyar nyelvű újságja. Másfelől Kann Zsigmond Amerikában sem tanult meg rendesen angolul, így amerikai lap sem foglalkoztathatta. Ami pedig az Amerika-szerte híres nagybácsit illeti: színháztörténeti munkákban nincs nyoma Leopold Meister nevű aktornak.

 

Szemjon Sz. Juskevics: Szonkin és a főnyereményForrás: Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára

Kabos Gyula arról is gyakran beszélt, hogy szülei könyvelőnek szánták. Ez úgy igaz, ahogy van, de az egyebek kapcsán akadhatnak fenntartások. Kabos már színészként idézte fel:amikor a Wesselényi utcai Kereskedelmi Iskola tanulójaként elmondta édesapjának, hogy márpedig színész lesz, ökölvívó múltú szülője szabályos horogütéssel küldte földre. Kabos Gyula hozzáfűzte, hogy nem sokkal később édesapja naponta utazott le utána Kunszentmártonba – ahol a kis Gyula kereskedelmi tanulmányait állítólag feladva beállt egy bizonyos Gáspár Jenő színtársulatába –, és ott a haragvó atya már napi rendszerességgel ütötte ki fiát, mielőtt hazaindult. Csakhogy Kabos Gyula a szökés általa említett időszakában a Kereskedelmi Iskola mellett Solymosi Elek színiiskolájának is hallgatója volt. Esténként meg napi rendszerességgel látogatták – mint arról egykori diáktársai is beszámoltak – a Népszínház előadásait, ahol például a fénykorát élő Fedák Sári vendégfellépése a Bob herceg címszerepében külön inspirációt jelentett a kis Gyulának a színi pálya felé.

Gyanítható: a tinédzser Gyulának nemigen volt ideje szökdösni. Ugyanakkor bérlista dokumentálja: a tizenöt esztendős Kabos Gyula statisztának is jelentkezett a Népszínházhoz. 1902. április 17-én színpadra is került a Kínai mézeshetek című darabban: negyvenedmagával alakított menyegzői lampionhordozót. Kabos később azt is állította: ő volt az egyetlen, aki egy kanyarban elnézve a lépést beleesett a zenekari árokba, ami a nézőknek külön mulatságot jelentett. Számára két hét ágynyugalmat.

Idővel, pályája delelőjén másként idézte fel szülei alakját, kihúzva a kiütéses jeleneteket: A szüleim irigylésre méltó, józan gondolkodású emberek voltak. Érthető, hogy engem is becsületes, reális pályára szántak. El is végeztem – akaratukhoz hűen – a kereskedelemi iskolát.Mindehhez azért hozzátette: Ugyanakkor az én akaratomról sem feledkeztem meg, és szint oly hűségesen látogattam a Szidi néni színiskoláját a szüleim tudta és beleegyezése nélkül.

 

Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés. Marmeladov szerepében (1933) Forrás: Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára

A Solymosi Elek színiiskolájánál nívósabb Rákosi Szidi-féle színitanoda hallgatói névsorában nem szerepel Kabos Gyula neve, Solymosiéban viszont igen. Kabos Gyula jól írt, amit szkeccsei, karcolatai, novellái is bizonyítanak. Olykor kedvet kapott, hogy saját múltjának történésein is igazítson. Abból sosem lett baja.

 

Plakátot ragaszt, majd Ofélia apját játssza

Kabos Gyula a Solymosinál szerzett mesterlevelével 1905-ben kerül Pesti Ihász Lajos szabadkai társulatához. A tizennyolc éves fiút kóristafeladatok mellett plakátragasztással is megbízzák. Fél évad után átszerződik Polgár Károly szerényebb kiállítású lugosi truppjához, ott több a lehetőség.

1907. január 31-én a budapesti Nemzeti Színház amorózója, Beregi Oszkár adja Hamletet a lugosiak vendégfellépőjeként, míg Ofélia szomorú sorsú atyját, Poloniust a huszonegy éves Kabos Gyula.Lugoson két ifjú kollégájával, Sík Rezsővel és Turányi Alajossal bérelnek szobát, melynek ablakai a Temes folyó kietlen, piszkos partszakaszára néznek. Bútorzatuk pár szék, rozsdás vaságy, süppedt sezlon, kopott biedermeier faláda. Utóbbi éjjelente Turányi fekhelye – székkel meghosszabbítva.Kabos és Turányi idővel haragba keverednek Sík Rezsővel, amiért tudta nélkül felvesznek egy neki címzett csomagot: sonkákkal, pogácsával, meleg ruhákkal. Csak akkor békélnek meg, amikor évek múltán összetalálkoznak a nagyváradi színház társulatában. Ám az eset azonnali hozadékaként Turányi Alajos átköltözhet a biedermeier ládáról a Sík által hátrahagyott sezlonra. Mindemellett Kabos Gyulának mégiscsak a lugosi társulatban megismert Gózon Gyula lesz igazán szívközeli barátja: testvéri szeretetben pergetik majd életüket – hol közös, hol külön társulatoknál. Kabost második lugosi évadjában említi először kritika egy – a címe nem maradt fenn – előadás kapcsán. 1908. március 21-én a Krassó-Szörény Lapok ítésze így fogalmaz: Kabos Gyula Náci pincért oly remek mimikával adta, hogy a közönség nem bírta abbahagyni a nevetést. Amikor hamarosan Suppé Boccaccio című operettjében kap feladatot, a recenzió „ügyes rögtönzéseit” említi. Pedig akkoriban nem gyakorlat a rögtönzés, egyedi gesztus, unikális mimika. Még a legkedveltebb komikusok is évtizedes színpadi paneleket alkalmaznak – ki több, ki kevesebb tempóérzékkel, technikai képességgel. Külső adottságaik felerősítésével, tompításával.
Évtizedekkel később, pályakezdő korát idézve írta Kabos Gyula: Fiatal színész koromban nagyon irigyeltem azokat a komikus színészeket, akiknek nagy orruk vagy valami más torzságuk volt, mert amint beléptek a színpadra, az emberek már nevettek. Ez így nagyon könnyű lehetett, és én kétségbeestem, mert akkoriban egészen rendes, szabályos gyerek voltam. Ahol játszottam, a patikákban nem maradt egy csepp deákflastrom sem, akkora orrokat ragasztottam.Hozzátette: Aztán megtanultam, hogy a színészetet nem a külsőségekben kell keresni, s hogy nem az orr, a szem és a száj a fontos, hanem a belső humor, hogy meg kell találni az embert, és az ember igazi torzságait kell a színpadra vetíteni.Lugosi időszakában gyakran megesik, hogy az előadások utáni kocsmázások helyett inkább hazamegy olvasni. Művelődik, képezi magát. Akadnak kollégái, akik a kocsmában pár pohár után rendre mondogatják:

Kabosból sosem lesz jó színész!

 

Visszamegy Szabadkára, tinilányok epekednek

1909 nyarán nagy múltú színművész, Krémer Sándor kerül a szabadkai színház élére. Kabos Gyula találkozót kér tőle, beszámol a lugosiakkal szembeni fenntartásairól azt sem titkolva, nagyon hiányzik neki a már Szabadkán játszó cimborája, Gózon Gyula. A direktort meglepi a fiatal színész választékos, szellemes stílusa. Visszaszerződteti a teátrumhoz.

 

Jelenet az 1934-ben bemutatott Márciusi mese című filmből – Kabos Gyula, Turay Ida és Törzs JenőForrás: Wikimedia Commons

Kabos Az elvált asszony című operett hálókocsi-kalauzaként mutatkozik be. Kritikai reflexió: A közönség szeretete egy csapára Kabos felé fordult. Valódi humor mozog benne. Szabadkán nagyon fogják szeretni.1909. november 10-én jegyzi fel naplójába a tizenöt éves szabadkai Lányi Hedvig: Ilyen érdekes még nem volt az iskolai élet, mint ezen az őszön. Az osztályunk ablakai és a Nemzeti Szállónak az a szobája, amelyikben Kabos Gyula lakik, pont szemben vannak egymással. Szünetben az egész osztály az ablaknál tolong, s még órákon is oda-oda lesünk. Ebből már több kellemetlenség származott, s ha így megy, befalazzák az ablakokat. Közben a művész úr olyan kimért ábrázattal viseli ezt a nagy érdeklődést, mintha nem is érdekelné. De azt is olyan aranyosan csinálja, mint a színpadon. Az elvált asszonyban Sugár Jolán és Szatmári jelenetében is őrá kell figyelni. Az új zenekar, a pompás díszletek mind elfakulnak, amikor ő halálosan komoly arccal, hadarva, hebegve mond valamit. Akármit. Mert nem is a tartalom, hanem a félszeg tartás, a bocsánatkérő nézés fogja meg az embert. Azt a benyomást kelti, hogy miközben esetlenül viccel, belül, a lelkében valami okosság rejtőzik, s arra is figyel. A füle egy kicsit szétáll, s baloldalt, felül, hiányzik egy szemfoga. A lányok viccelnek, hogy osztálypénzen meg kellene csináltatni. Buták, mert ez is jól áll neki. Sokat gondolkodom azon, hogy ki ilyen sokoldalú művész, hogyan is érheti be ilyen bohóc szerepekkel. Lehet, hogy nem szívesen. Állítólag néha ki is mutatja, hogy a szerepeiről meg a szerzőkről is megvan a véleménye. Jó lenne, ha még sokáig itt maradna. Az újságok magasztalják, s a lányokkal elhatároztuk, hogy legközelebb küldünk neki egy nagy csokrot." Hedvig udvarlója, a huszonegy éves Kosztolányi Dezső – akkor már egy publikált verseskötet szerzője – olykor hangos jelenetben kéri ki magának a leány feltűnő lelkesedését a hiányos fogazatú színész iránt.

Amúgy Hedvig fent idézett diagnózisa – utóbb orvos lett belőle – tárgyszerű. A szabadkai színház lényegében egy előadásgyár évente száz körüli bemutatóval. A minőség olyan, amilyen. A Friss Újság egy 1910 márciusában színre került operettjükről: Minden szereplő egy nappal az előadás előtt kapta meg a szerepét. A tegnap esti harmadik felvonásban késtek, egymás szavába kaptak, tétováztak a szereplők. Kabos Gyula azonban még ilyen körülmények között is annyira fölül áll minden kritikán, hogy nem tudjuk összehasonlítani senkivel.

Szabadkán sejti mindenki: Kabos Gyula csak ideig-óráig lesz társulatuk tagja. Erdélyi Miklós, a rangos nagyváradi Szigligeti Színház direktora Gózon Gyulát már 1909-ben odaszerződteti színházához. Gózon tanácsára egy év múlva Kabos Gyulát is.

 

Szerelemből nősültem (1937) Csortos GyulávalForrás: Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet

Rögtönöz, strófákat gyárt, meghódítja Nagyváradot

Kabos Gyula 1910. szeptember 19-én mutatkozik be Nagyváradon Az obsitos című operettben: a Tihamér nevű fiatalembert alakítja – félig üres nézőtér előtt. A városban kolerajárvány tombol. Ám Nagyvárad meghatározó kritikusai nem félnek semmi kórtól, ott ülnek a zsöllyesorban. Dudka Ákos, aki költő is, valamint a Nagyvárad című lap szerkesztője, azt írja: Kabos Gyula nagyon sok jót ígér. Egyszerű, természetes, jó humorú ember. Egy csöppet sem pózol, és mégis hatást kelt. Egyelőre nem akarunk elébe vágni a közönség ítéletének, de azt hisszük, Kabos Gyula hirtelen népszerű lesz Nagyváradon. Emőd Tamás, aki Ady leghűségesebb kísérője volt a költő nagyváradi évei alatt, maga is poéta, illetve a Nagyváradi Napló színházi rovatvezetője, úgy fogalmaz: Az obsitosban Kabos Gyula és Turányi Alajos léptek fel. Az új emberek felette megnyerték a közönség tetszését. Kabos Gyula kiváló komikus, ötletes és természetes humorával kelt kacagást. A Szigligeti Színház erősödött, az új tagok tehetségesek, és ambiciózus játékukkal sokat ígérnek.
Kabos Gyula első évadjában a színház 195 esti és 35 délutáni előadásából 171-ben vesz részt. A számok jelzik: a nagyváradi színház – ha több pénzből gazdálkodhat is, mint gyérebben lakott vidékek – ugyancsak előadásgyár. Pontosabban feldolgozóüzem: munkadarabjai elsősorban komédiák és operettek. Ami színpadra kerül, annak minőségét elvben már eleve behatárolják a szerzők. Kabos Gyula ugyanakkor epizódszerepek sorában is bizonyítja: nincs olyan apró feladat, amelyből ne lehetne egy számmal nagyobbat készíteni; nincs olyan elfuserált szöveg, amelyet ne tudna fogyaszthatóvá igazítani.
A váradi közönség hamar rajongója lesz színpadi rögtönzéseinek, amelyeket olykor többnapos otthoni kísérletei előznek meg.A Nagyváradban írja 1911. november 14-én Franyó Zoltán kritikus: Egész este Kabos uralta a közönséget ötletes, közvetlen humorával. Ha a közönség mégis mulatott ezen az együgyű darabon, az szinte kizárólag Kabos érdeme. Nagy sikere volt saját készítésű aktuális strófáival is.

 

Kétszáz pengős kellékpénz Kabos Gyula portréjával Vagyóczky Károly festőművész, Ferenczy-díjas grafikus, rézmetsző, Szent István király modern pénzei című új kiállításán a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának Kisgalériájában, 2015-benForrás: MTI/Balaton József

Barikád és az elmaradt párbaj

Gózon Gyula és Kabos Gyula az Úri utca 41. szám alatt bérelnek közös szobát. A februári farsang idején már Nagyvárad-szerte ismert történetek keringenek a két „rosszcsont” csínytevéseiről. Nem sokkal később a Nagyváradi Napló külön rovatot indít Két ilyen cimbora, avagy egy rosszfiú naplójából címmel. Esik benne szó tört szívekről; hajnalig tartó tivornyákról; ahogy arról is, hogy midőn egy este vitába keveredtek a helyi értelmiség körében kedvelt Pannónia kávéház törzsközönségével, az idejekorán távozó két kópé a már bezárt terasz bútoraiból emelt barikádot a kijárat elé, amivel jócskán megnehezítették a szellem helyi embereinek helyiségből való kijutását. Akad botrány bőven. Kabos gyakorta haknizik a közeli községekben. Egy ilyen alkalommal azt tapasztalja: bár a mezőtelegdiekkel énekszámokban is megállapodtak, mégsincs zongora a színpadon. Ezért, bár előre felvette az estjéért járó pénzt, egy kurta színpadi tréfa után távozik. Másnap ráadásul a Nagyváradi Napló cikkében ironizál – szeretik a szerkesztő urak, kap teret tőlük, ha kéri – meghívói figyelmetlenségén. Írását a mezőtelegdiek nevében Feldman Sándor utasítja vissza, a maga dolgozatában arra is kitérve, hogy Kabos Gyula elsikkasztotta a pénzüket. A színésznek több sem kell, mindjárt elküldi hozzá a párbajsegédeit, két színészkollégáját. Feldman velük üzen vissza: ő az egész közösség nevében válaszolt Kabos cikkére, úgy ha elégtételt akar, bizony sok idejét leköti majd az. Kabos fontolóra veszi a helyzetet. Végül úgy határoz: túl nagy szívesség lenne részéről – tekintettel népszerűségére – egyenként megvívni Mezőtelegd teljes nagykorú lakosságával.

Ellenben hamarosan igazgatóját, Erdélyi Miklóst is kihívja párbajra.

Újházy Edéhez méri magát, lefokozzák

Történt ugyanis, hogy Kabos Gyula késve érkezett az 1913-as évad egyik márciusi próbájára, amiért Erdélyi keményen leteremtette. Ezt követően állítanak be az igazgatóhoz Kabos Gyula párbajsegédei, két helyi nobilitás. Erdélyit nem hatja meg a rangjuk, közli velük: megjelenésüket beavatkozásnak tekinti legintimebb igazgatói jogkörébe, amit egyben visszautasít, az ügyet pedig a lovagiasság szabályai szerint lezártnak tekinti.

Kabos Gyula talán valóban túlreagálta igazgatója korábbi dörgedelmét, bár zaklatottsága sem előzmények nélküli.

A náluk népszerűbb Kabos Gyulát a nagyváradi társulat többsége, főként persze szerényebb képességű, maradibb színjátszást képviselő kollégák nem tudják megkedvelni. Ott kötnek bele a kamaszévein alig túljutott fiúba, ahol tudnak. Ha erejével kérkedik, azt mondják rá: agresszív és kínosan egyszerű. Ha pajtási hangnemmel próbálkozik, azt kapja: puhány, nem elég férfias. (Azon persze gyűlölködő kollégái is könnyesre nevetik magukat, amikor Kabos Gyula – magyar színpadon először – finom ízléssel, mégis tagadhatatlan női vonásokkal ruházta fel Gilbert Az ártatlan Zsuzsi című operettjének Alexis nevű bajuszos főpincérét.)
Erdélyi Miklósnak eleinte nincsenek kisszerű fenntartásai legjobb színészével szemben. Akkor is védi, amikor Kabos egyik szerepében könnyed kiszólással csinál bolondot a nézőtéren helyet foglaló, amúgy a teátrum működése felett diszponáló helyi színházi bizottság elnökségi tagjából. Rögtönözve persze, hiszen a játszott operett librettójában szó sem esik a korlátoltságáról közismert nagyváradi főhivatalnokról. (Aki elvörösödve, a közönség pedig vastapssal fogadja Kabos gegjét.)

Valójában azok után változik Erdélyi Miklós és Kabos Gyula viszonya, hogy a direktor csupán a helyi lapokból értesül arról: az évad közben rövid időre Pestre látogató színésze a következő évadra szerződési ajánlatot kapott Beöthy Lászlótól, a fővárosi Király Színház igazgatójától.

Akkor már Gózon Gyula is a fővárosba szerződött egy kabarészínházhoz, Erdélyit pedig bántja, hogy másik kulcsembere egyeztetés nélkül döntött a távozásáról. Eleinte még így is nagyvonalú: 1912 nyarán zokszó nélkül bontja fel Kabos Gyula szerződését, csak annyit kérdez, kit ajánlana maga helyett.

 

Nagyváradi kép 1912-bőlForrás: Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára

Kabos akkor kihívja direktorát az irodájából, rámutat a színház előcsarnokában függő, Újházy Edét ábrázoló festményre. Újházy Ede akkoriban hatvannyolc éves, az ország első számú drámai színésze, a Nemzeti Színház örökös tagja, a Színművészeti Akadémia tanára. Kabos az mondja Erdélyinek: Nagyon tehetséges színész, úgy hiszem, ha igyekszik, tán be tudja tölteni azt a helyet, amit én üresen hagyok.Nem tudni, mi történt Kabos Gyula évadközi pesti látogatásán. Az sincs dokumentálva, mi zajlott le Beöthy és Kabos között 1912 nyarán, miután a színész szerződést bontott Nagyváradon. Annyi biztos, hogy 1912 őszén Kabos Gyula arra kéri Erdélyi Miklóst: szerződtesse vissza. Erdélyi rábólint. Nem sokkal később Kabos Gyula döbbenten tapasztalja: szerepei súlyát tekintve ott tart megint, mint újonc korában. Körülötte kárörvendő kollégák. Az Új Nagyvárad – már a párbajaffér után – 1913. március 29-i számában Hol van Kabos? címmel publikál cikket: Hol van Kabos? Ez a kérdés ma már olyan népszerű Nagyváradon, mint az, hogy lesz-e háború? (...) Kabos Gyula egy idő óta mindenütt látható, csak a színpadon nem. A színpadon a legjobb szerepeit mások játsszák, s a csalódott közönség estéről estére türelmetlenül kérdezgeti: hol van Kabos, mi történt vele? (...) A színház körül tudnak róla, hogy valami titkos, diszkrét összeszólalkozás történt a direktor és a komikus között, amely után a direktor igen salamoni bölcsességgel úgy ítélt, hogy a legnépszerűbb színészétől, a Szigligeti Színház vezető művészétől elszed minden szerepet. (...) Diétára fogja az amúgy is sovány szezonban a publikumot és önmagát. Kabos nagyon tetszett, tehát nem fog játszani. Hadd játszanak azok, akik sose tetszettek. Erdélyi Miklósnak el kell hinnie, hogy a színpadon nem aszerint jó színész valaki, hogy barátságban van-e az igazgatóval, vagy hidegen szorít vele kezet.
Az Erdélyit pellengérre állító írás után persze Kabos Gyulának nem lesz könnyebb a helyzete. Ami segít elviselni: 1913. tavasszal valóban megköttetik – amiben alighanem a Pestre került Gózon Gyulának is része lehetett – a következő évadtól életbe lépő pesti szerződés Beöthy Lászlóval.

 

Pufi cipőt vesz (1914) Huszár PufivalForrás: Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára

A merénylet

Kabos Gyula Budapesten a Király utca 87-ben bérel szobát. Közel szülei lakásához és új színházi otthonához.

„Újra startvonalon”, gondolja, amikor megkapja első szerepét: néhány tőmondatot A mozikirály című operett harmadik felvonásban. Ám az Újság kritikusa Kabos villanásnyi bemutatkozását is dicséri.
Morzsák után mégiscsak a júniusban színre vitt Napsugárkisasszony címlapján szerepel neve elsők közt a plakáton. Csakhogy a sajtó nem említi. Igaz, eleve ritkásabban írnak bármely kulturális eseményről.

A Napsugárkisasszony június 28-ai előadása alatt mozgolódás támad az emeleti páholyokban. Egyesek ki-be járkálnak, visszatérve nem a játszókat nézik, hanem páholybeli ismerőseikkel sugdolóznak. A hír a kulisszák mögé is beszivárog, tapsrendnél szétesik a koreográfia, a nézők tolonganak a kijárat felé.Kabos Gyula görcsbe rándult gyomorral, mégis szokott rutinnal indul szokott vacsorázó helye felé, az Erzsébet körúti Royalba. A vasárnapi éjszakában emberek sokasága rajzik a pesti utcákon, rikkancsok lobogtatják kurjongatva az újságokat: Különkiadás! Szerbiában meggyilkolták a trónörököst és Zsófia hercegnőt!

Öccse elesik, a színészt rokkantnak nyilvánítják

Kabos Gyula a negyvenes évek elején Amerikában lejegyzett írásában többször megidézi fiatalabb öccsét, Márkuszt, aki lakatosként dolgozott, miközben ő még a kereskedelmi iskolába járt.Ő aludt a díványon, én – az idősebb jogán – az ágyon. Ha későn jöttem és önzőn meggyújtottam a lámpát, ott láttam hatalmas nagy testét feküdni a kis díványon. Lába, feje lelógott, két izmos munkáskarja szétvetve majdnem a földet érte, és én, az ingyen kenyeret fogyasztó diák kényelmesen belesüppedtem az ágyba. Hosszú-hosszú évek múltak el, de ma is felkelek sokszor az ágyamból, és átpislantok a „szellemdíványra", és kínálom szegény öcsémnek az ágyat, mely nem adatott meg neki soha. Jött a világháború! A tizenkilenc éves fiú önként vonul be, s úgy pusztul el, hogy temetni sincs mit. Családja Az ismeretlen katona sírjához viszi a virágot. Kabos Gyula az első világháború kitörése idején huszonhat éves. Kollégái közül is sokan vonulnak be katonának önkéntesként.

Kabos Gyulát egykori katonakönyve szerint „rokkantnak” nyilvánították, és írnokként dolgozhat egy pesti századparancsnokságon. Éjszakáit szülei lakásában tölti a Király utca 76-ban. Mindezt egy inkognitóját érthető okból megőrző, a színész művészetét felettébb kedvelő főtisztnek köszönhette.

Vigadót nyit Nagyváradon, nőül vesz egy hadiözvegyet

Még tart a háború, amikor 1916 áprilisában a katonai papírja szerint rokkant Kabos Gyula feltűnik a Kristálypalota Szerecsen (ma Paulay Ede) utcai mulató műsorában. Majd minden állítólagos fogyatékossága ellenére ősztől már a Nagymező utcai, az előbbinél jóval színvonalasabb Fővárosi Orfeum színpadán játszik, rendez, és jegyez szerzőként is néhány jelenetet.

Orfeumi produkcióira már a Színházi Élet is reflektál: Kabos Gyula egész egyéni eszközökkel, a sablonoktól mindig messze eltérően, idegen iskolákat sosem követve teszi a dolgát a rivaldában. Mindig frissen hat ez a fiatal színész. Tánca és játéka egészen meglepő, és igazolja azt a népszerűséget, amelyre rövid idő alatt sikerült szert tennie.Csakhogy Kabos Gyula gyűlöli az esztrád létet. A háború utáni hónapokban többször is ajánlkozik különböző színházaknál – köztük a Király Színháznál –, de a kabarévilágban megszerzett gyors pesti népszerűsége nem jó ajánlólevél.

Ismerősei összehozzák két rendkívül jómódú, kabarékedvelő személlyel – név szerint Politzer Sándorral és özvegy Corner Lajosné Tolnai Helénnel –, akiket meggyőz: fektessék pénzüket a művészeti vezetésével megnyitandó nagyváradi Vigadóba. A színészt nagyváradi ismerősei informálták: a városban nincs igazán nívós szórakozóhely, amely színt vinne Nagyvárad életébe. Egyebekről nem szóltak, így a kabarékedvelő szponzorok 1918 júliusában hatalmas összeget fektetnek a nagyváradi Fekete Sas Hotel báltermének átalakításába. A készülő Vigadó Varieté díszleteit Budapesten csináltatják, a konyhai előkészületeket pedig a fővárosi Britannia Szálló mesterszakácsa vezényli. Kabos Gyulát lelkesen fogadja a helyi publikum, a Nagyvárad című lap cikke arról tudósít: Kabos Gyula, ez a nagyszerű művész mindenütt ott van, a színpadon, a szereplőknél, a próbán, s mint direktor éles látással vezet mindent. Azért mégis akad, amit nem akar észrevenni. Malatinszky Lajos, Bihar vármegye főispánja rendre adakozásra szólítja fel a város még tehetősebb polgárait az egyre szélesebb rétegeket érintő elszegényedés féken tartására. A városban gyakori az áruhiány alapvető cikkekből, ősszel spanyolnátha sújtja Nagyváradot, a szénkészletek már a tél előtt kimerülőben. Sok derűre az sem ad okot, hogy a város már novemberben román fennhatóság alá kerül. Közben Nagyváradon új vigalmi adóról hoznak rendeletet, amely előírja: az eladni szánt jegyek után még azok értékesítése előtt be kell fizetni az adót. Kabos Gyula Varietéja hetek alatt adósságspirálba kerül, a csekély bevétel nemigen fedezi azokat a valóban nívós műsorszámokat, amelyeket a Nagyvárad, Bécs és Budapest között – mind kimerültebben – cirkáló direktor leszerződtet.

1919. február 15-én a Nagyváradi Napló közleményben tudatja:Kabos Gyula megvált a Vigadó Varieté vezetésétől.De még egy ideig a városban marad.

Házassági anyakönyvi kivonatForrás: Kabos család archívuma

Március 8-án nőül veszi az akkoriban megismert hadiözvegyet, Puhalag Máriát, egykori dr. Surányi Imrénét, kinek előző férje az olasz fronton esett el harminchat éves korában. Az asszony nyolcéves kislányát, Surányi Gabit apjaként neveli majd. A házasságukat követő évben megszületik közös gyermekük is, Kabos István György.

Kabos Gyula igazi társra talált Máriában, aki kitart mellette azok után is, hogy a színész szert tesz majd egy „árnyékcsaládra”.

Ajnározza a kritika, a színész fajsúlyos, orosz hősökről ábrándozik

A friss házas Kabos Gyula Pestre visszatérve először a Medgyaszay Vilma által alapított Dunaparti Színházban játszik. Eleinte – ismét startvonalra sorolva – epizódszerepeket kap a színház fő profilját jelentő francia egyfelvonásosokban, bohózatokban. A kritika mégis minduntalan felfigyel rá. Folyvást említik: habkönnyű csacskaságok karaktereibe is képes mélységet vinni, miközben marad mulattató. A Király Színház korábbi igazgatója, Beöthy László időközben megalapítja a több teátrumot magába foglaló Union Rt.-t. Miután Beöthy megtekinti Kabost egy már direkt a színész számára írt vígjátékban, azonnal leszerződteti, majd beosztja az Andrássy úti színházához. Kabos Gyula 1920 őszétől 1924 nyaráig negyvennégy kisebb-nagyobb egyfelvonásosban, tréfában szerepel. Megesik, hogy egyetlen este két Union-színházban van jelenése.

1923 áprilisában mutatják be az Union Rt.-hez tartozó Magyar Színházban Tersánszky Szidike című darabját. Annak kapcsán először ír Kabosról recenziót az egykori szabadkai kislány, Lányi Hédike volt udvarlója, Kosztolányi Dezső:Kabos, aki egy kisvárosi, részeges adóhivatalnokot játszik, remekbe készült figurát vetít elénk, amelynek minden mozdulatáról, köhintéséről tanulmányt lehetne írni. Részletező művészete egyenrangú az íróéval.
Az Union Rt. Belvárosi Színházában Zilahy Lajos A jégcsap című új darabjában játszik: egy anyagi gondokkal küzdő, ám tehetős szépasszony körül sündörgő ügyvédjelöltet. A visszafogott hangú kritikus, Kárpáti Aurél terebélyes mondatokban áradozik Kabos Gyula emberábrázoló képességéről.

A harminchat éves Kabos Gyula akkoriban ad interjút a tekintélyes reggeli lapnak, a Magyarországnak: Igazi sikerekre nem emlékszem. Az operetteket sosem értékeltem sokra. Két szerep nőtt igazán a szívemhez. Az egyik a Szidikében, a másik A jégcsapban. Nemcsak felületesen nevettetni, hanem mély, igaz emberi érzéseket szólaltatni meg a színpadon: ez minden vágyam. Furcsa, tragikus orosz figurákra gondolok leginkább, melyeket az orosz klasszikus írók keltenek életre, és amelyek a legközelebb állnak hozzám.

Orosz hősöket játszik, mennybe megy, a közönség a bohócot akarja

Kabos Gyulát 1924-ben szerződteti a Vígszínház, amely a Nemzeti Színház után az ország második legtekintélyesebb teátruma. Kabos Gyula a körúti teátrumban játssza el Jób Dániel rendezésében a Cseresznyéskert Lopahinját.

A Pesti Hírlap recenziója:Kezdjük a meglepetéssel: Kabos Gyula a gazdag paraszt karakterszerepében mesterit produkált, csupa szín, zamat, ízlés.

A színház „színi bölényei” közül többen is rosszul viselték a kabaréból közéjük került Kabos sikerét. A vezető művészeinek némileg kiszolgáltatott direkció parkoltatni kezdi. Kabos – szerződésére hivatkozva – perrel fenyegetőzik, mire ígérnek neki ezt-azt, de lényegében parkol tovább. Második vígszínházi évadja végén távozik a teátrumtól. Merész húzás, mert a Víg még tartja magát, de már a színházakban is érezteti hatását a begyűrűző gazdasági válság. Sorra zárnak be, szórványosan nyitnak újra a magánteátrumok. Bárdos Artúr, a színházi élet élő legendája ilyen körülmények között is művész színházat szervez a Nagymező utcában. A Renaissance teátrum direktora Kabos Gyulát kéri fel Szemen Juskevics orosz zsidó író „Szorkin és a főnyeremény” című tragikomédiájának címszerepére. Munkában megroppant hivatalnokot alakít, aki beleőrül abba, hogy megüti a lottófőnyereményt. Öt héten át ott tolong az előadáson az egész színházi szakma, valamint a fővárosi és vidéki kritikusok, hogy lássák Kabost. Kosztolányi Dezső a színész zsenialitására egyebek közt azt hozza példaként: Kabos csak az őrülési jelenetben teszi világossá, hogy a nyomorult Szorkin már rég eszét veszített ember volt. Kabos Gyula drámai színészként is mennybe megy. Ám a hatodik héten elfogynak a hivatásos érdeklődök.

A civil közönség nem kíváncsi kedvelt bohócuk efféle kunsztjaira.

Családok fenntartója

Kabos Gyula 1926-ben a Fővárosi Operettszínházhoz szerződik.

Szakmányba játssza az operettek kliséfiguráit. Először kezdik emlegetni a kritikák: önmagát ismétli, maníros. Anyaszínháza mellett kabarékban is fellép, rendre hasonló karakterekben. Hajtja a pénzt.

Édesapjának, aki rendkívül büszke fia népszerűségére, jegyszedői állást intéz a Fővárosi Nagycirkusznál, ugyanakkor anyagilag is támogatja az öreget. Komoly összegekkel finanszírozza édesanyját, testvéreit is. Egyik nővére a mamát gondozza, a két másik, optikusnak tanult lány állástalan, ahogy találmányokkal próbálkozó bátyja sem biztos egzisztencia. Ott van még felesége, fia és nevelt lánya is. Ráadásul lesz egy plusz családja.

Az Operett Színházban keveredik viszonyba mutatós, amúgy színészileg gyengécske kolleginával.

 

Ábrahám Pál: Zenebona. Fővárosi Operettszínház, 1928. Kabos Gyula (Silvestre), Fejes Teri (Lia)Forrás: Wikimedia Commons

Utóbb arról suttognak: a nő valamiképpen megzsarolta Kabost, amikor az kilépett volna a kapcsolatból. Annyi biztos: hamarosan kislány születik a viszonyból, akit anyjával együtt ugyancsak élete végéig támogat. Mária tud mindent, de csak akkor hozza szóba a dolgot, amikor megtudja: a nő csalja Kabost. A feleség valójában védeni akarja férjét a megrázkódtatástól.

Kabos Gyula élete végéig szenvedett a kettős helyzettől: a világ felé – és persze felesége, fia, nevelt lánya körében is – igyekezett tisztes, polgári családapaként feltűnni. Ám ebbe a képbe belemaszatolt a másik család létezése, akik iránt szintén felelősséget érzett.

Direktor lesz, belebukik

1929-ben az Operettszínház vezetése csődöt jelent.

Tizenhét másik aspiráns mellett Kabos Gyula és az országosan ismert konferanszié, Békeffi László közösen pályázzák meg a teátrumot. A színház felett diszponáló konzorcium számára kettejük neve garancia a színház újraélesztésére. Hitelezők, befektetők is melléjük állnak.

Kabos Gyula azt gondolja: muszáj belevágnia, már csak a színház száznyolcvan dolgozója miatt is, máskülönben egyik napról a másikra utcára kerülhetnek. Ő senkit nem akar elbocsátani. Ugyanakkor azt is érzi: itt az idő, ráadásul a lehetőség is a művészi megújulásra.

 

Egy operettszerep a sok közül, Haraszti MarivalForrás: Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára

A teátrum homlokzatára új felirat kerül: Fővárosi Művész Színház. Az operettsztárok gázsiját megfelezi. Van, aki azonnal otthagyja a teátrumot. A maradókkal megtartják első, programadó bemutatójukat. Zsolt Béla Erzsébetváros című darabjában Kabos Gyula alakítja a drogista Kardos urat, akinek egyik napról a másikra csúszik szét egész élete – magánviszonyai, egzisztenciája. A bemutató után írja a Magyar Hírlap kritikusa: Kabos Gyula alakítása lokális és emberi vonatkozásban is mély és közvetlen. Néhány pillanata ünnepélyesen avatja drámai színpaddá ezt a még nemrég operettszínházat.Hozzá kell tenni: és egyben kiürítette. A lapok mind elismeréssel fogadják az Erzsébetvárost, de a közönség ismét elutasítja kedvenc mókamesterük komolykodását. Elég nekik a maguk valósága.

Kabos Gyula kapkodni kezd. Újra előveszi az operetteket is, olasz bábcsapatot léptet fel – a pesti közönség akkoriban szinte egyáltalán nem érdeklődik a bábszínház iránt –, kínai témájú vígjátékot rendel, de próbálkozik drámával is.

Egyik napról a másikra dönt új bemutatókról, felfüggesztve már beindult próbafolyamatokat. A Pesti Hírlap vezércikkben ironizál: „Még csak egy figyelmeztetésünk van a közönség számára, az, hogy ne szegje kedvét, ha azt olvassa, hogy szombaton már megint bemutatót hoz Kabos Gyula. Ebben az a szándék vezeti, hogy műsorát változatosabbá tegye. Nem is értjük, hogy miért keresztelte a nehézkes új névre színházát. Ez lett volna jó: Fővárosi Műsor Színház.”Békeffi László hamarosan kihátrál a vállalkozásból. Kabos Gyula azonban késő éjszakáig benn van a színházban. Éjfél körül hazatérve – hogy ne zavarják fel a gyerekeket – a fürdőszobába zárkózva beszéli át Máriával a napi történéseket. Hatkor talpon van, megy vissza a színházba.

 

 
Katscher: Riviéra Expressz (1929)Forrás: Bajor Gizi Színészmúzeum

Intézkedik, próbál, rendez, éjfélre ismét elszív három csomag Kék Darlingot. 1929. január 6-án este vígjáték aznapi előadásának főszerepére készül. Beállít hozzá a fivére. Móric zokogva borul öccsére, eldadogja: meghalt az édesapjuk, motorkerékpár ütötte el, amikor hazaindult a cirkuszból. Miután Móric magára hagyja, Kabos Gyula bezárkózik az irodájába. Eszébe jut, hogy lemondja az előadást, de tudja, hogy már egyetlen törölt program is súlyos következményekkel járhat a színház működtetése szempontjából. Kezdés előtt tétován kopog ajtaján az ügyelő, Kabos kilép, követi a színpad felé. De nincsenek csodák. 1930. május 4-én Kabos Gyula összepakolja személyes dolgait az igazgatói irodában. A színház működtetésére addig felgyűlt személyes tartozása kétszázezer pengő.

Cinóber Muki

Kabos Gyula 1930 júliusában Feld Mátyás hatodrangú városligeti kabarészínpadán Cinóber Mukit alakítja vörös parókában. Gázsijából már vonják adósságait.

Feleségével, Máriával hamar eladják négyszobás elegáns lakásukat. A bevétel jó része a hitelezőké.

Kabos Gyulát szeptemberben visszaszerződteti a nevét visszanyert Fővárosi Operettszínház. Három évet tölt a társulatnál. Folyamatosan érzetetik vele: igazgatói működését sosem bocsátja meg neki a szakma. De amit színészként tud, arra szükség van. Az előadásokon kívül kevesekkel tart kapcsolatot. Csak néhány fiatal színész barátságát fogadja el: előadások után Peti Sándor és Keleti László kísérik haza a korábbinál jóval szerényebb, Dessewffy utcai lakásáig.

Kabos Gyula mások felé egyre bizalmatlanabb, legfőképpen a színidirektorok bőszítik. Gyarapodásuk, luxuséletvitelük.

Bármely honi jövedelméből – egészen amerikai távozásáig – nyolcvan százalék a hitelezőit illeti. Vádlottként is megidézik, amikor egy művész színházi befektetője állítja: ő valójában hitelező volt.

Csak négy év után tisztázza magát a bíróság előtt Kabos, de nem érez elégtételt. Még bőven maradt felé jogos követelés. Civilben deprimált, színészként mégsem törik.

 

 
Az 1932-es bécsi vendégjáték plakátja előttForrás: Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára

Kabos és Dosztojevszkij

Kapos Gyula még 1933-ban átszerződik a maga csődje után újra nyíló Magyar Színházhoz. A teátrum új vezetői – köztük Heltai Jenő, aki több, Kabos által sikerre vitt operettet magyarított korábban – drámai szereppel kínálja meg. A kishivatalnok Marmeladovot alakíthatja a Nemzeti Színház éléről elmozdított Hevesi Sándor által rendezett Bűn és bűnhődésben. Színészsorsát tekintve szimptomatikus, hogy az ítészek minden jelentős drámai megmutatkozására nem várt újdonságként csodálkoznak rá. Azok is, akik már korábban is megtették ezt. Ilyen Schöpflin Aladár is, aki a Nyugat hasábjain írja:Nagy meglepetés Kabos Marmeladovja. Ezt a kitűnő színészt eddig csak komikus, sokszor groteszk s majdnem mindig zsargon ízű szerepekben láttuk, s most egyszerre kiderül róla, hogy tragikus aláfestésű groteszkben talán még kitűnőbb, olyan penetráns züllöttséggel, maszknak, mozgásnak, beszédnek olyan hitelességével, olyan félreismerhetetlenül orosz atmoszférában játszik, hogy az alak megnő, és epizódból főszereppé válik. Mindezzel együtt Kabos Gyula újabb feladatokat is elvállal az Operettszínházban, majd hamarosan más társulatoknál.

Időközben felpörög filmes karrierje, ami színházaknál is kapósabbá teszi.

Kabos és a film

Kabos Gyula, ha újságírók operettszínházi bukásáról kérdezik, gyakran említi a hangosfilm honi megjelenésének káros hatásait. Azt is elmondja: eleve nem tartja sokra a mozit, hiába csábítja magához a közönséget filléres jegyeivel. 1931-ben, egy januári estén éppen az Operettben lép fel. A nézőtéren ott ül az Amerikát is megjárt filmrendező, Székely István, aki a Hyppolit, a lakáj című tervezett mozijához keres főszereplőt. Előadás után bekopog Kabos öltözőjébe.

Kabos Gyula a Hyppolit Schneider urával rögvest megalapozza filmes pályáját. Ötödik mozija, a Meseautó bemutatója után minden vászon elé lépő szereplő szép tapsot kap. Az utoljára szólított Kabos Gyulát viszont állva ünnepli a közönség.

 

 
Hyppolit, a lakáj (1931) Csortos GyulávalForrás: Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet

Felesége és lánya magyarázzák el neki az autóban: filmsztár lett belőle.

Rajongók és skandálók

A „Kabos-film” külön fogalom lesz. Siker követ sikert.

Mindeközben Kabos Gyula elsősorban délelőtti pénzkeresetnek tekinti a dolgot, amelynek segítségével adósságai rendezése talán belátható közelségbe kerül. Ugyanakkor a filmesek éppúgy imádják, ahogy a moziközönség.

 

 
Halló, Budapest (1935) Bársony RózsivalForrás: Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet

Már első filmjeinél kiderül: Kabos Gyula, mint egy született filmszínész, napok múlva is ott tud folytatni bármely jelenetet, ahol befejeződött. Képes ugyanolyan hangnemben megszólalni, mint azt korábban tette – rendkívül megkönnyítve ezzel a rendezők, operatőrök, hangmérnökök munkáját. Nyolc év alatt negyvenöt filmben játszik. Közben fellép a Magyar Színház, Vígszínház, az Operettszínház, a Magyar Színház produkcióiban. A Pesti Színházban 1935-ben mutatják be Hunyadi Sándor darabját, a Lovagias ügyet. Kabos Gyula Virág urat játssza, a talpig becsületes kishivatalnokot, aki a történet szerint megpróbál elégtételt kapni, miután megalázza főnöke arrogáns unokaöccse. Egyed Zoltán még színpadi alakításáról írta: Kabos ezt a típust talán a legjobban ismeri, tehát szívdobogtató szuggesztivitással játssza. Remegése, sebzett felbődülése, drámai szívfájdalma (az összeomlás előtti percekben), bánatos nüánszai elragadóak, nagyszerűek. Kabos a világ grandiózus ábrázolóművészeinek egyike lehetne, ha történetesen amerikainak, vagy franciának születik.

 

 
Dunaparti randevú (1936) Keleti LászlóvalForrás: Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára

1936-ban Székely István rendezésében elkészül a Lovagias ügy filmváltozata. A kritikák áradoznak, a vetítéseken hetekig táblás házak. Ám pesti bemutatóját több száz fős tüntetés zavarja meg. A szélsőjobb szervezetek által felbérelt diákok azt skandálják:

Le a zsidó filmmel! 

A vidámság mániákusa

Kabos Gyula egy 1936-os interjú félmondatában utal rá: civil életében gyakran érez szomorúságot a világ történései miatt. Az újságíró elcsodálkozik: Hiszen maga olyan vicces ember! Kabos azt feleli: Ez nagy tévedés, én egy nagyon szomorú ember vagyok, csak mániákusa a vidámságnak, és addig nem nyugszom, amíg nevető arcokat nem látok magam körül. De különben is, ma jókedvet csinálni – kötelesség, és akkor is nevetni kell, ha sírni szeretnék! Volna egy tippem: rendeletet kellene hozni, hogy egy hónapig mindenkinek mindent mosolyogva kell csinálnia.

 

 
Pierre Veber: A hölgy hozzám tartozik (1938) Kiss ManyivalForrás: Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára

Nagyjából az interjú idején történik – a színész íróbarátja, Boross Elemér jegyezte le az epizódot –, hogy Kabos Gyula és néhány színész, színházi ember együtt ülnek be valamely színházi bemutató után a Pátria étterembe. Miközben vacsoráznak, a szomszéd asztalnál italozó fajvédő süvölvények isszák túl magukat, és zsidó vért kezdenek követelni korsóikba. A színháziak többsége feszeng, egy-két amúgy színárja hőskarakter a hátsó kijáratot fixírozza. Kabos azt mondja: Nyugalom! Feláll, kihúzott vállal odasétál egy borospalackkal a tombolókhoz. Nyújtja feléjük az italt, dadogás nélkül, tiszta artikulációval mondja:Tessék, parancsoljanak. Zsidóvér.Azok döbbenten nézik, nem a Kann gyereket látják benne, hanem „A Kabost”. Egyikük elveszi a palackot, belekortyol, továbbadja. Mind fintorog, kiköpi. Azt mondja egyikük: Művész úr, ez keserű! Kabos erre: Az, kérlek alássan. Keserű. Zsidóvér.Áll előttük, mint a cövek, azok meg kezdenek szedelődzködni, elpárologni. A színháziak kérdezik Kabostól: Hogy csináltad? Azt feleli: Sört öntöttem a borba. Mint a Weiszlovics Váradon, amikor a vendég panaszkodott, hogy nem édes a kávé! Elismerően hajt fejet egy ifjú kolléga: Szép kunszt!Csendesen teszi hozzá:Csak nem tudni, meddig elég bármi kunszt.Kabos Gyula filmbéli figuráit idéző tanácstalansággal von vállat.

A New York-i kikötő

1938. április 8-án a reggeli lapok főcímeiben két szám és két szó látható: 80% keresztény, 20% zsidó. A Darányi-kormány rendelete szerint 1939 végéig ilyen arányban kell átalakítani a közélet egészét. A törvényjavaslat végigfut a parlamenten, és hamarosan első zsidótörvényként lesz ismert.

A zsidó származású művészek sorsa is megpecsételődik: elbocsátás, kizárás az újonnan alakuló fajvédő Színész Kamarából, ami egyben a pályáról való eltiltást is jelenti. Kabos Gyula előbb István fiát juttatja ki Londonba, aki ott elvégzi az egyetemet, s mérnökként éli majd életét Angliában.

Kabos Gyula és felesége Gabi lányukat rokonokra bízzák, majd István után utaznak Londonba. Pár napot együtt töltenek, majd a szülők átmennek Southamptonba.

 

 
Útlevél Forrás: Kabos család archívuma

1939. február 1-jén onnan fut ki a 28 ezer tonnás Paris nevű tengerjáró – a turistaosztály egyik kabinjában M. Jules Kabossal, Mme Marie Kabossal. A Paris tíz nappal később, február 11-én kora reggel éri el New York partjait. Útját filmjeinek amerikai forgalmazói, az Egyesült Államokban élő Szenes fivérek támogatják, ők álltak jót a házaspárért az amerikai hatóságoknál. Terveik szerint Kabos Gyula majd végigturnézza az ország magyarok által sűrűbben lakott vidékeit, s fellépései előtt levetítik egy-egy sikerfilmjét. Ám a New York-i kikötőben egzaltált nő lép Kaboshoz, és tökéletes magyarsággal győzködi: ne bízzon a Szenes fivérekben, azok csak ki akarják használni. Mire Kabos észbe kapna, a nő eltűnik, de már fellobbantotta a színészben a bizalmatlanságot. Kabos közli az elébe siető Mr. Szenessel, hogy pár nap haladékot kér az amerikai turnéval kapcsolatosan, amíg tájékozódik az amerikai színházi viszonyok felől. Mr. Szenes sértődötten hagyja magára a művészt. Viszonyuk később sem rendeződik.

Műkedvelők társasága

Kabos Gyula némi helyi támogatással előbb nevével jegyzett színpadot nyit Knész Ferenc New York-i vendéglőjében. A vállalkozás egy hónap után érdeklődés hiányában befuccsol. Kabos még a nyitás előtt azt írta az otthoniaknak: Most, december 25-én nyílik meg itt, N. Y.-ban a Kabos-színpad. Ha csak ezek a tetvesek el nem gáncsolnak, mert csupa feljelentő, áruló ez mind. Egymást megölnék egy kanál vízben. Itt akartam én, naiv lélek magyar célra pénzt összehozni és hazaküldeni, úgy örültem, milyen szép lesz, de ezek mindent megakadályoznak. Nem baj, majd valamit kitalálok, ha ezek meg nem akadályoznak benne.

 

 
Vajda Ernő: Váratlan vendég című darabjábanForrás: Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára

Kabos Gyula a New York-i bukás után saját szervezésében turnézza végig két alkalommal is az Államokat. Neve nem ismeretlen, de a tervezett filmek előzetes vetítése nélkül – amelyeknek jogai a Szenes fivéreknél vannak, s amelyek garanciái lettek volna sikernek –, pesti tréfái nemigen hatnak. Ráadásul szedett-vedett társulatában tréfái untermannjai kínosan amatőr műkedvelők. Máig fennmarad egy Kiss nevű minorita szerzetes bizonyos Chemnitzky vikáriusnak küldött távirata, amelyben arról érdeklődik, hogy a hozzájuk közeledő, és a Chemnitzky városában már fellépő Kabos-trupp produkciója alkalmas-e arra, hogy katolikus körben műsorra tűzzék. Kiss atya táviratában azt is említi, hogy addig semmi jót nem hallott Kabosék Zűrzavar című előadásáról, rosszat viszont igen. (Chemnitzky viszontválasza nem maradt fenn.)

Ami a turnék bevételéből Kabos Gyuláéknak összejön, az a napi betevőt s a lepukkant szálláshelyek költségeit fedezi. Kabos Gyula 1940-ben írja egy levelében: Kedveseim, lent voltunk most egész St. Louisig, de nem volt nagyon érdemes. Ez az egész túra csak annyit jelentett, hogy tudtunk Pistának egyszer 100 dollárt, egyszer 80 dollárt küldeni, és a mi részünkre további 350-400 dollárt jövedelmezett, és mondjuk az 5 heti ellátást. Szóval semmit! Ennyit odahaza krumplikapálással is meg lehet keresni, ennyi szörnyű munkával.

 

 
Strandszerelem Forrás: Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára

Kabos Gyula hazaküldött leveleinek többsége egyrészt kétségbeesett jajkiáltás, másrészt mindig szó esik bennük arról is, miért nem sikerült egy-egy turné: hol a böjti időszakra, hol az amerikai elnökválasztási kampányra fogják a kudarcot. Ugyanakkor a legkisebb pozitív történés kapcsán azonnal arról ír: ha nagyobb pénzhez jut, azonnal hazatér Magyarországra. Mintha elfeledte volna távozásának egyik fő okát. Néhány sor egy 1940 novemberében keltezett leveléből:Hazulról nem tudunk semmit, mert én csak angol lapokat olvasok, és nem hiszem még a századrészét sem annak, mert én ismerem a fajtámat, és az nem olyan. Túl sokat jár itt az emberek pofája, és miután én ellentmondok és verekszem a magyarságért, hát azt mondják rám, hogy náci vagyok. Egy időben az előadásaimat bojkottálják ezért.

Brooklyn, Broadway, Cedar Park, Farkasrét

Abszurd soraiból az is kiderül, hogy Kabos Gyula napra nap tökéletesíti angoltudását. Annak is köszönhető, hogy lehetőséget kap egy angol nyelvű darabban, egy kis brooklyni színházban. Majd Lengyel Menyhért ajánlására nyúlfarknyi szerepet kezd próbálni – már egy Broadway-teátrumban, ahol épp Lengyel-bemutatóra készülnek. Az első Broadway-lehetőség érzékelhető bevételt ígér, amiből legalább egy hazalátogatásra is futotta volna – s akkor Kabos Gyulát könnyen éri másféle végzet. Így azt történik, hogy a kis brooklyni színházban egyik előadás közben Kabos a szívéhez kap, összeesik. Kórházba kerül, állapota javulni kezd. Ám orvosai tanácsára a továbbiakban kerülnie kell a színészettel járó megpróbáltatásokat.

Kabos Gyula nem törődik az intelmekkel. Játszik tovább Brooklynban, próbál a Broadwayn.

Második rosszulléte egy próbán történik. A harmadik már otthonában. Kórházba szállítják, ott tüdőgyulladást kap, két hétig fekszik oxigénsátorban. 1941. október 6-án hal meg. Aznap már egyetlenegy filmjét sem játsszák a magyar mozik. A Magyar Távirati Iroda október 9-én jelenti: New York-i jelentés szerint Kabos Gyula magyar színész, aki két év óta az Egyesült Államokban tartózkodik, hirtelen meghalt. A közleményt minden lap lehozza. Nekrológot sehol sem közölnek.

 

A siófoki nyaraló teraszán  Forrás: Kabos család archívuma

Kabos Gyula filmjeit a második világháborút követő kommunista diktatúrában legközelebb az 1970-es évektől lehetett megtekinteni az akkor nyíló Filmmúzeumban. Addig „kispolgári eszmeiségük” miatt tiltva voltak.

Kabos Gyulát a New Jersey állambeli Emerson város Cedar parki temetőjében temették el – Gyula Kobas néven. Utóbbi tényt adminisztratív hiba magyarázhatja, amelyet a betegséggel küzdő, férje halálától megrendült feleségnek nem volt ereje kijavíttatni. Kabos Gyula hamvait – miután a névelírás miatt évtizedekig keresték, majd végre megtalálták –, 1996-ban hazahozták, november 6-án pedig rajongói, tisztelői, utókorbéli kollégái körében ismét nyugalomba helyezték a Farkasréti temető művészparcellájában. Végül méltó helyre került.

 

 


Források

Kabos Gyula: Pesten kezdődött – Kabos Gyula filmtörténete – Royal Printing, Cleveland 1940.

Kabos Gyula: Öcsém ... Kabos Gyula könyve – The Feldman Press, New York 1941

Bános Tibor: Sorsok és Pályák – Kozmosz könyvek, Budapest 1981

Cenner Mihály, Geréb Anna, Karsai Kulcsár István, Nemeskürty István, Veres József: Kabos Gyula 1887-1941 Születésének századik évfordulójára – A Magyar Filmintézet kiadványa, Budapest 1987.

Bános Tibor: Kabos Gyula – Athenaeum 2000 Kiadó, Budapest 2000

Kalmár Tibor: Legendás Komédiások – Kossuth Kiadó Zrt., Budapest 2012.
Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet: színházi adattár