(Stósz) Fábry Zoltán  

A CSEH TISZAESZLÁR REGÉNYE

Korunk 9.évfolyam 1934. 11. szám november

2022.05.15.

A fasizmus "szocializmusa", az antiszemitizmus: az elbutítottak szocializmusa. A streicher-féle agyrémek az uralkodó fasizmus jóvoltából Németországban hatalmat jelentenek és tudományszentesítést kapnak. A hét cioni bölcs meséjét ma államapparátus terjeszti világgá, a rituális gyilkosságok hazug mérgét a Streicherek büntetlenül injekciózzák.

A Mecséryknek, a Milotayaknak, a Stribrnyknek a kezére kell játszani a butítás anyagát: a Tiszaeszlárokat és Polnákat idejében kell felmelegíteni.

Bruno Adler

Bruno Adler is idejében ismerte fel a veszélyt és megírta a cseh Tiszaeszlár autentikus történetét — regényben. (Kampf um Polna. — Kacha Verlag, Prag.) Adler dokumentál, tényeket közöl folyamatos érdekesen, színesen és meggyőzően. Az egész könyv egy hihetetlenül csodálatos bűnügyi regény, melyben a csodálatos azonban az, hogy megtörtént. A regény így válik aztán az emberi gonoszság és butaság ténydokumentumává.

Szerzője tényregénynek nevezi, mert szigorúan a tények iratták vele a regényt. Adler csak a toll volt, kezét a valóság fanatizmusa vezette.

1898-ban Csehországban a legsötétebb butaság olyan atmoszférát teremtett, mely megülte és megfeküdte az agyakat és szíveket és ezzel egy olyan pszichózist fejlesztett ki, melynek szociális értelmezése máig is hiányzott. Nyomorúság volt akkor is. . .  "és a pap prédikációja, Isten szava a templomban nem adott feleletet. Világos, hogy a kalendáriumtörténeteken és imádságos traktátumokon felnőtt kisiparosok és imádságos nénik, a mindjobban elszegényedő kispolgári osztály nyomorukban felfigyelnek minden hangra, mely nekik nyíltan vagy titokban megsúgja, hogy ki az oka annak, hogy vérüket szipolyozzák. Az ellenség pedig ki lehetne más, mint a zsidó!"

Egy lányt találnak holtan az erdőben, valaki kimondja a szót: rituális gyilkosság, egy harmadik látni vélte az országúton a szegény zsidó csavargót: Hilsner Lipótot. Kell itt még bizonyíték? A klerikális sajtó a kis cseh zuglapoktól a bécsi nagy keresztény világlapokig világgá ordítja a rituális gyilkosság meséjét és lincshangulatig szítja a tüzet.

Az eredmény: az egész polnai környék nem lát, nem hall többé, valami beteg pszichózis üli meg az agyakat, a tanuk szinte hipnotizáltan kórosan, megszállottan hazudnak. Az eredmény: halára ítélnek egy szegény embert ártatlanul, akinek még örülni kell, hogy a kegyelem büntetését életfogytiglanra változtatja.

Hilsner 1918-ban, tehát húsz év múlva kiszabadul, hogy tíz év múlva az országúton a halálban végre nyugalmat találjon. A világ, mely annak idején minden szemrebbenés nélkül tudomásul vette ezt a hallatlan jusztizmordot, Hilsner halálának hírére már reagálni sem tudott, mert annyira elfelejtette.

Csehszlovákiát a német fasizmus hullámai fenyegetik. Bruno Adler az antifasizmusnak vél szolgálatot tenni, amikor a cseh példával a fasizmus tömegbutító méregfogát az antiszemitizmust próbálja kitörni. Bizonyítéka, fegyvere hőse és ellenmérge nem kisebb ember, mint Masaryk Tamás.

Tomáš Jan Masaryk

A polnai embertelen gonoszsággal és butítással szemben egyetlen egy ember hadakozott:  Masaryk. Masaryk filozófiájával, humanizmusával, demokráciájával, politikájával szemben lehetnek az embernek pozitív és súlyos ellenvetései, egyet azonban feltétlenül el kell ismerni: ekkor és itt ő volt a humanizmus telje és hangja, az Ember, aki kiordította állásfoglalását:

"Ebben a levegőben én élni nem tudok. Beszélnem kell." És Masaryk beszélt, harcolt, leleplezett, bizonyított fáradhatatlanul. Egyetlen egy ember az antiszemitizmus szennyes hullámaival szemben.

A diákok bojkottálták, katedrája, egzisztenciája veszélyben forgott, németek és csehek, kis és nagy senkik nyíltan zsidóbérencnek titulálták, de ő nem tágított. A cseh nacionalista lapok hihetetlen aljas módon támadták.

A Národni Listy például ezt írja: "Menj a pokolba te gaz áruló. Ne merd többé a mi szent nyelvünket használni és aljas szellemeddel és tisztátlan leheleteddel beszennyezni... Menj az ellenséghez, akit szolgálsz és felejtsd el, hogy cseh anya szült téged. Mi téged mint undok fekélyt távolítunk el néptestünkből."

Hogy az antiszemitizmus hová vezet, milyen aljas indulatokra spekulál, hogy a gonoszság, hogy tud egy egész nemzetet elbutítani, azt ezek a sorok bizonyítják, amikor egy nép egy nemzet elbódult sajtója árulónak és fekélynek tudja kikiáltani azt, akinek majd később mindent köszönhet.