(Stósz) Fábry Zoltán

A CSEH TISZAESZLÁR REGÉNYE
Korunk
9.évfolyam 1934. 11. szám november
2022.05.15.
A fasizmus "szocializmusa", az
antiszemitizmus: az elbutítottak szocializmusa. A streicher-féle agyrémek az
uralkodó fasizmus jóvoltából Németországban hatalmat jelentenek és
tudományszentesítést kapnak. A hét cioni bölcs meséjét ma államapparátus
terjeszti világgá, a rituális gyilkosságok hazug mérgét a Streicherek
büntetlenül injekciózzák.
A Mecséryknek, a Milotayaknak, a
Stribrnyknek a kezére kell játszani a butítás anyagát: a Tiszaeszlárokat és
Polnákat idejében kell felmelegíteni.
 |
Bruno Adler |
Bruno Adler is idejében ismerte
fel a veszélyt és megírta a cseh Tiszaeszlár autentikus történetét — regényben.
(Kampf um Polna. — Kacha Verlag, Prag.) Adler dokumentál, tényeket közöl
folyamatos érdekesen, színesen és meggyőzően. Az egész könyv egy hihetetlenül
csodálatos bűnügyi regény, melyben a csodálatos azonban az, hogy megtörtént. A
regény így válik aztán az emberi gonoszság és butaság ténydokumentumává.
Szerzője tényregénynek nevezi,
mert szigorúan a tények iratták vele a regényt. Adler csak a toll volt, kezét a
valóság fanatizmusa vezette.

1898-ban Csehországban a
legsötétebb butaság olyan atmoszférát teremtett, mely megülte és megfeküdte az
agyakat és szíveket és ezzel egy olyan pszichózist fejlesztett ki, melynek
szociális értelmezése máig is hiányzott. Nyomorúság volt akkor is. . . "és a pap
prédikációja, Isten szava a templomban nem adott feleletet. Világos, hogy a
kalendáriumtörténeteken és imádságos traktátumokon felnőtt kisiparosok és
imádságos nénik, a mindjobban elszegényedő kispolgári osztály nyomorukban
felfigyelnek minden hangra, mely nekik nyíltan vagy titokban megsúgja, hogy ki
az oka annak, hogy vérüket szipolyozzák. Az ellenség pedig ki lehetne más, mint
a zsidó!"
Egy lányt találnak holtan az
erdőben, valaki kimondja a szót: rituális gyilkosság, egy harmadik látni vélte
az országúton a szegény zsidó csavargót: Hilsner Lipótot. Kell itt még
bizonyíték? A klerikális sajtó a kis cseh zuglapoktól a bécsi nagy keresztény
világlapokig világgá ordítja a rituális gyilkosság meséjét és lincshangulatig
szítja a tüzet.
Az eredmény: az egész polnai
környék nem lát, nem hall többé, valami beteg pszichózis üli meg az agyakat, a
tanuk szinte hipnotizáltan kórosan, megszállottan hazudnak. Az eredmény:
halára ítélnek egy szegény embert ártatlanul, akinek még örülni kell, hogy a
kegyelem büntetését életfogytiglanra változtatja.
Hilsner 1918-ban, tehát húsz év
múlva kiszabadul, hogy tíz év múlva az országúton a halálban végre nyugalmat
találjon. A világ, mely annak idején minden szemrebbenés nélkül tudomásul vette
ezt a hallatlan jusztizmordot, Hilsner halálának hírére már reagálni sem tudott,
mert annyira elfelejtette.
Csehszlovákiát a német fasizmus
hullámai fenyegetik. Bruno Adler az antifasizmusnak vél szolgálatot tenni,
amikor a cseh példával a fasizmus tömegbutító méregfogát az antiszemitizmust
próbálja kitörni. Bizonyítéka, fegyvere hőse és ellenmérge nem kisebb ember,
mint Masaryk Tamás.
 |
Tomáš Jan Masaryk |
A polnai embertelen gonoszsággal
és butítással szemben egyetlen egy ember hadakozott: Masaryk. Masaryk
filozófiájával, humanizmusával, demokráciájával, politikájával szemben lehetnek
az embernek pozitív és súlyos ellenvetései, egyet azonban feltétlenül el kell
ismerni: ekkor és itt ő volt a humanizmus telje és hangja, az Ember, aki
kiordította állásfoglalását:
"Ebben a levegőben én élni nem
tudok. Beszélnem kell." És Masaryk beszélt, harcolt, leleplezett, bizonyított
fáradhatatlanul. Egyetlen egy ember az antiszemitizmus szennyes hullámaival
szemben.

A diákok bojkottálták, katedrája,
egzisztenciája veszélyben forgott, németek és csehek, kis és nagy senkik nyíltan
zsidóbérencnek titulálták, de ő nem tágított. A cseh nacionalista lapok
hihetetlen aljas módon támadták.
A Národni Listy például ezt írja: "Menj a pokolba te gaz áruló. Ne merd többé
a mi szent nyelvünket használni és aljas szellemeddel és tisztátlan leheleteddel
beszennyezni... Menj az ellenséghez, akit szolgálsz és felejtsd el, hogy cseh
anya szült téged. Mi téged mint undok fekélyt távolítunk el néptestünkből."
Hogy az antiszemitizmus hová vezet, milyen aljas indulatokra spekulál, hogy a gonoszság, hogy tud egy egész
nemzetet elbutítani, azt ezek a sorok bizonyítják, amikor egy nép egy nemzet
elbódult sajtója árulónak és fekélynek tudja kikiáltani azt, akinek majd később
mindent köszönhet.
|