Hermann Zoltán  

Mándy Robin Hoodja

Mándy Iván

2023.02.27.

Mándy Iván 1965-ben, a Delfin könyvek sorozatban megjelent ifjúsági regénye — a könyv a Móra, majd 1990 után például a Ciceró vagy a Palatinus kiadásaival együtt máig több, mint tíz kiadást ért meg — egyike a valószínűleg legtöbbet olvasott Mándy-szövegeknek, ugyanakkor, főleg a Delfin-kiadások egykori lelkes olvasóiban általában egy dolog nem szokott tudatosulni: Mándy szerzősége. Pedig, ráadásul, nem is az 1965-ös kiadás a Mándy-féle Robin Hood első kiadása: az évszám nélkül megjelent első kiadást a katalógusok, bibliográfi­ák — a megszokott, szögletes zárójelben — 1945-re, vagy 1946-ra teszik.

Delfin kiadás		Palatinus kiadás		Móra kiadás

Az első és a második kiadás között eltelt húsz év gyanakvóvá teszi az irodalomtörténészt. Gyanakodhatunk, hogy hatástörténeti értelemben ez az időbeli szakadás két különálló, egymástól eltávolodó értelmezési keretet hozhat létre, a Mándy-Robin Hoodot 1945/46-táján, illetve a hatvanas években (és utána) olvasók emlékezetében. A "koalíciós" évek sajtója és politikai diskurzusa (1946 júliusában jelenik meg például az Újhold első száma) másfajta kontextust teremt Mándy ifjúsági regénye köré, mint a hatvanas évek — meg a közbeeső ötvenes évek mono- és ideologikus — közéleti és kulturális beszédmódjai; és más befogadói keretei vannak az utóbbi évtizedek olvasás- és kiadástörténetének.

Az első kiadásnak kétségkívül van valamiféle, utólag utópisztikusnak mutatkozó látószöge, tele van olyan általános, nyíltan a polgári demokrata, liberális értékrendhez köthető etikai kinyilatkoztatásokkal, amelyek nyilvánvalóan a harmincas-negyvenes évek konzervatív, keresztény szemléletű ifjúsági regényeinek — az iskola- és cserkész-regényeknek — propagandisztikus beszédaktusaival szemben igyekeznek nagyon határozott ellen­diskurzust teremteni.

Ugyanakkor Mándy Robin Hood-regényének (és persze a Csutak-regényeknek, vagy a szintén 1965-ös Locsolókocsinak is) ez az ellendiskurzus jellege például az ötvenes-hatvanas évek rendszerkompatibilis lányregényeivel (Szabó Magda: Álarcosbál, Janikovszky Éva: Szalmaláng, Fehér Klára: Bezzeg az én időmben stb.) és úttörőregényeivel szemben is érzékelhető.¹ Ha a Mándy-Robin Hood szemben áll a két háború közötti cserkész-regényekkel, akkor szemben kell állnia az 50-60-as évek úttörő-regényeivel is. Csakhogy a Mándy-regénynek a hatvanas évek gyerekirodalmi kánonjában elfoglalt helyzete bonyolultabb, hiszen 1960 után a gyerekkultúrához kapcsolt didaktikus és ideologikus diskur­zusok kereteit — a Móra Kiadó újfajta szerepvállalása mutatja — a kultúrpolitika lényegesen kitágította. Annyira, hogy a Mándy-Robin Hood is "része" lehetett ennek az új beszédmódnak: igaz, csak bizonyos átalakításokkal, amelyek talán nem is Mándy, hanem a szerkesztő beavatkozásai.² Vagyis Mándy Robin Hood-regénye remek példája annak, ahogyan az ellendiskurzus belső ellen-diskurzussá képes átalakulni.

Az 1945/46-os Mándy-regénynek az a Robin Hood-tématörténetben példa nélküli megoldása, hogy a regény végén a bujdosók együtt harcolnak a nottinghami bíróval és katonáival a normannok elleni csatában: az 1945/46-os gyerekolvasónak a koalíciós kormányzás "win-win" szituációjának idealisztikus eszméjét közvetíti. A hatvanas évek gyerekolvasója viszont az "aki nincs ellenünk, az velünk van"³ emblematikus jelszavát olvassa/olvashatja bele a regénynek ebbe az epizódjába. Különösen, mert a regény 1965 utáni, a Delfin-sorozatban kanonizálódott, átírt szövege szerint Robin Hoodék és a nottinghami katonák nem a hódító idegenek, a normannok hadseregével, hanem már a jogos uralkodó, Oroszlánszívű Richárd hatalmának védelmében a trónbitorló János herceg seregével veszik fel a küzdelmet. Mándy 1945/46-os Robin Hood- jában a Csapda című fejezet végén, a csata leírása után ez olvasható :

A városbíró a bujdosókhoz lépett. Megfogta Robin Hood kezét.

— Hadd szorítsam meg a kezedet Nottingham polgárai előtt, Robin Hood ! ... Még egyszer kérlek, ne haragudj az üldöztetésekért.

Csönd volt. Mindenki Robinra nézett.

A szabad brittek kapitánya fölemelte a fejét. Elnézett a tömeg fölött a mező felé, ahol szétkergette a normann sereget.

— Nem haragszom, városbíró uram. És ezután együtt küzdünk a normannok ellen!.

Még akart valamit mondani, de a tömeg az emelvényre rohant és vállra kapta. Úgy vitték végig Nottingham utcáin.

— Éljen Robin Hood!.

— Éljenek a szabad brittek!.⁴

Az 1965-ös, és a későbbi kiadásokban ezen a helyen a következőt olvashatjuk:

A városbíró lépett hozzájuk.

— Hadd szorítsam meg a kezedet Nottingham polgárai előtt, Robin Hood. Még egyszer kérlek, ne haragudj az üldöztetésekért.

Csönd volt. Mindenki Robinra nézett. A szabad britek kapitánya fölemelte a fejét. Elnézett a tömeg fölött a mező felé, ahol szétkergette János herceg seregét.

— Az ellenségtől megszabadítottam Nottinghamet. De ha kell, még egy zsarnoktól is megszabadítom ezt a várost.

A városbíró pislogott.

— Igazán nem tudom, kire gondolsz.

— Mi, szabad britek, most elvonulunk innen — folytatta Robin —, de abban a percben visszatérünk, ha azt halljuk, hogy valakivel igazságtalanság történt Nottingham városában. Soha ne feledd el, hogy élnek és harcolnak a szabad britek, hogy él és harcol Robin Hood!

A tömeg az emelvényre rohant, és vállára kapta. Úgy vitték végig Nottingham utcáin.

— Éljen Robin Hood!

— Éljenek a szabad britek!⁵

Ha működtethető az 1956 utáni évtized politikai allegóriája, a Mándy-szöveget átíró, delfinizáló, rendszer-kompatibilis szerkesztő⁶ fejében egy Richárd/Kádár, János herceg/Nagy Imre párhuzam is megjelenhetett. Vagy éppen fordítva: a Richárd/Nagy Imre és János/Kádár párhuzamok — János és János! — következménye az lehet, hogy a hatvanas évek gyerekolvasója érzékelheti a 60-as évek politikai rezsimje által az igazság és az árulás fogalmai köré szőtt hatalmi diskurzus és a politikai ideák közötti disszonanciát: azt, hogy az "életben" nem Richárd győz, hanem János.

A Robin Hood-témában rejlő "bujdosó", hatalom-ellenes diskurzus polgári liberális háttere bombasztikus módon változik meg az 1965-ös szövegváltozatban. Az 1945/46-ös szövegváltozat:

— Polgárok vagyunk, fiam. Egyszerű Polgárok.

— Polgárok — bólintott Willy. — Ó, milyen szép szó ez ! És talán azt jelenti, hogy mindent eltűrjünk, hogy mindenki elbánhat velünk?! Hát nem, apám, ez a szó mást jelent!

— Nekünk már semmit se jelent — sóhajtott az öreg. — Most már üldözöttek vagyunk. Vadásznak ránk, mint az állatokra. Többet aligha mehetünk Nottingham városába.

— Százszor inkább ez az élet, mint a szolgaság! kiáltott Willy. — Az erdőben legalább szabadok vagyunk.⁷

Az 1965-ös és az összes többi, azóta megjelent kiadásban:

- Jobbágyok vagyunk, fiam. Egyszerű jobbágyok.

— Jobbágyok — bólintott Willy. — Talán azt jelenti ez a szó, hogy mindent eltűrjünk, hogy mindenki elbánhat velünk ? !

— Most már üldözöttek vagyunk — sóhajtott az öreg. — Mától fogva vadásznak ránk, mint az állatokra. Többet aligha mehetünk Nottingham városába.

— Százszor inkább ez az élet, mint a szolgaság! kiáltott Willy. — Az erdőben legalább szabadok vagyunk.⁸

A politikai háttér-diskurzusok változásai ellenére nyilvánvaló, hogy a Mándy-Robin Hood mindkét változatának alapmotívuma — már az angol-francia romantikában megjelenő — a "szabadság"-motívum. Walter Scott: Ivanhoe (1819), George Payne Rainsford James: Forest Days (1843) című regényei (James regényét 1844-ben, Robin Hood címen Petőfi Sándor fordította magyarra),⁹ idősebb Alexandre Dumas, Le Prince de Voleurs-je (1872) magától értetődően képviselik — azaz vetítik vissza a középkorba — ezt a klasszikus, polgári liberális szabadságeszmét. Ez a Mándy-regényt átszövő, polgári, majd a hatvanas évektől valamiféle, még vállalhatónak tűnő, "plebejus" szabadság-narratíva Mándynál egyfajta bűntudatból is fakadhat. Mándy "szégyellnivaló" pályakezdését, az 1939-ben, a szélsőjobbos sajtóban megjelent két "antiszemita" novellát, a Jakab úr és A karperec című karcolatait is igyekezhetett feledtetni a Robin Hood megírásával.¹⁰ (A Palatinus Kiadó háromkötetes, Mándy összes novelláit összegyűjtő kiadásában 1940 előttről nincsenek is szövegek.)¹¹

De nem csak arról van szó, hogy Mándy Iván Robin Hood-jának 1965-ös, második kiadása tekinthető az első kiadás átírásának. A későbbiekben mindig az átírt, 65-ös szöveg jelent meg az újabb kiadásokban, még a 2003-as Palatinus-féle kiadásban is, és ezt digitalizálta — nem az 1945/46-ost! — a Digitális Irodalmi Akadémia Mándy-oldala is: hanem az "átírás" kifeje­zést az 1945/46-os változat más értelemben is használja. Ez áll a belső címlapon:

ROBIN HOOD

      A SHERWOODI ERDŐ LOVAGJA

MÁNDY IVÁN

RÉVAI

Vajon minek az átírása az 1945/46-os Mándy-regény? És a továbbiakban — eszerint tehát "az átírás átírásaiban" — miért nem szerepel soha többé az "átírás" mint műfaji megjelölés ?

Filológiai értelemben nem könnyű nyomára bukkanni az átírt forrásnak, hiszen a Petőfi-fordítás harmadik kiadása (1891) és az 1940-es évek közötti időszakban nem jelent meg magyar Robin Hood-könyv, fordítás sem. Ha az európai, közöttük a szakirodalom által számon tartott hatvanegynéhány, 19-20. századi angol nyelvű változat közül dolgozott volna át valamit Mándy, azt sem lenne könnyű azonosítani. Voltaképpen már George James 1843-as feldolgozása kanonizálja a 15. század közepe után fennmaradt Robin Hood-balladák, a Robin Hood kis gestája és a Mayday ünnepéhez kapcsolódó dramatikus játékok történeteiből származó epizódokat, a Little Johnnal és Tuck baráttal való párviadalt, a nottinghami íjászversenyt, az üstfoltozó parodisztikus elbeszélését, a Mariannal folytatott szerelmi viszonyt, a Guy of Ghisborne-nel való párviadalt és más történetelemeket: ezek aztán kötelező elemei lesznek az angol parafrázisoknak, vagyis az epizódok mentén nem jutunk előbbre.¹²

Wilhelm Speyer

Van viszont egy másik filológiai irány: 1940 és 1944 között, két kötetben jelenik meg Menyhárd Sebestyén "a magyar ifjúság számára készült átdolgozása" (Robin Hood, a bujdosó és Robin Hood, a bujdosók vezére címen),13 ami viszont egy igazi cserkész-regény. (A Hungária kiadó a regények kötésén is két cserkész-regényt reklámoz, Rába Leó Fiúk, miénk a jövő ! és Wilhelm Speyer Jü-En hu, a kínai cserkész című regényeit.) Menyhárd Sebestyén átdolgozásának forrása azonban — bár a kiadó nem jelöli meg — egyértelműen megnevezhető: a könyv Louis Rhead, angol-amerikai író 1912-ben publikált, Bold Robin Hood and his Outlaw Band című regényének14 átirata. A Rhead-könyv kultikus könyv, ugyanis a Robert Baden-Powell által 1908-ban alapított nemzetközi cserkész-mozgalom egyik alapszövege: a cserkészet rekvizitumaira, az egyenruha egyes elemeire, a szervezeti és a tábori élet kereteire is hatott a történeti mintaként olvasott Rhead- regény:15 Rheadnél és Menyhárdnál Robin mindig maga tisztogatja a fegyverét, megmenti a fogságba esett bajtársait, stb.

Louis Rhead

A Menyhárd- és a Mándy-regények nem túl szoros összeolvasása is igazolja, hogy a két könyvnek köze van egymáshoz (fejezetek,¹⁶ szereplők jellemei), és hogy Mándy nem a Rhead-féle eredetiből, hanem a Menyhárd-parafrázisból dolgozott, annak változtatta meg, "írta át" irodalmi (narrációs) és ideológiai (keresztény-konzervatívból polgári liberális) karakterét.

Egy másik lehetséges "átírás" egyúttal médiumváltást is jelöl: 1938-ban mutatták be Amerikában, és a pesti mozik 1939. január elsejétől vetítették¹⁷ Michael Curtiz (Kertész Mihály) színes Robin Hood-filmjét Errol Flynn és Olivia de Havilland főszereplésével.

(A Szent István körút 16-ban akkor működő ELIT mozi színesben is vetítette! A filmet 1958. novemberétől újra játszották Magyarországon.)¹⁸ Kertész Mihály filmje lényegében a Robin Hood regény-történetben kanonizált epizódsort viszi végig, és nemcsak 1938-ban, de még évtizedekkel később is pazar látvánnyal kápráztatta el a nézőit. Kertész Mihály filmje alakította ki, sőt, alapvetően ez a film határozta meg a későbbi könyvillusztrációk, képregények, diafilmek ikonográfiáját, például ebben a filmben jelenik meg a jellegzetes, ahogy Mándy írja: Robin Hood-"satyak". Ugyanakkor a film "dráma"-szerűségében is — dráma mint film-műfaj! — nagyon erős: a párbeszédek, dialógusok, nagyjelenetek ugyanolyan jól kidolgozottak, mint a film akciójelenetei, az íjász-mutatványai és a kardpárbajok koreográfiája: nagyon emlékezetes Robin/Flynn párbaja a toronyba vezető csigalépcsőn.¹⁹

Talán filmes hatás, hogy a Mándy-regénynek éppen az a legfontosabb narrációs technikája — szemben akár a "James György"-, vagy a Menyhárd Sebestyén-féle mesélős, mindentudó, sőt didaktikus, tanító elbeszélőket alkalmazó változatokkal —, hogy alapvetően beszédszituációkra és párbeszédekre épít. Egyfajta narratív extremitásként — nem kell végigszámolgatni a szövegben — a Mándy-regény teljes terjedelmének legalább háromnegyede dialógus! A regény narrátora lényegében csak a beszédszituációk környezetének leírásában, illetve a párbeszédek rövid közbevetéseiben, a dialógusban jelen lévő beszélők bonyolult viszonyainak jellemzésében, a megszólalások modalitásának jelzésében van jelen. Vagyis, mintha a Mándy-regény olvasása közben egy képzeletbeli hangosfilmes változat dialógusait, alternatív forgatókönyvét olvasnánk:

— No, ez aztán furcsa parancs, annyit mondhatok! ... Nemes létemre fizessek? Nem hiszem, hogy bármely angol város pénzért engedné be az idegeneket. De jól van! — Hét aranyat hajított a kapitány felé. — Ennyi elég lesz? És még egyet!...

Mondd csak, nemes kapitány, mit csináltok az ilyen pénzekkel ?

— Nottingham szegényeit támogatjuk — mondta a kapitány. — Nottingham utcáin nem is látsz koldust, nemes lovag ! Erről majd magad is meggyőződhetsz !.

— Az már igaz — morgott Charles. — Nottingham koldusait vagy kikorbácsolják, vagy tömlöcbe vetik.

A kapitány tisztelgett a kardjával.²⁰

A filmet, természetesen, 1939-ben felirattal vetítették Magyarországon, ennek a szövegét ma már aligha lehet rekonstruálni: vagyis nincs lehetőségünk a regény megírásakor ismert magyar filmfeliratokat és a Mándy-párbeszédeket közelebbről is összevetni. Az 1958-as felújításkor is magyar felirattal ment a film: egy 2003-as, német kiadású dupla dvd-n van magyar nyelvű srt- fájl, talán ez az 1958-as magyar feliratok alapján készülhetett. Mándy nyilvánvalóan amúgy sem másolni, vagy átemelni szándékozott feliratokat: inkább egy a film szituációihoz, jeleneteihez lazán kötődő, de sokkal összetettebb — Mándy regényében gyakran dicsérik Robin Hood-ot, hogy milyen jól szónokol, milyen "szépen beszél" —, sokkal szellemesebb párbeszédeket akart írni a filmben hallható/olvasható dialógusoknál.

A dialógusok provokatív túlsúlyának azonban van etikai dimenziója is. A néhai és mai, 8-14 éves, a Delfin-könyvet forgató olvasó ugyanis nem egy narratív vagy ideologikus tekintély ítéleteit követve kell döntsön a szövegben elhangzó kijelentésekről, hanem magának a gyerek-olvasónak kell különbséget tennie a párbeszéd rejtett, performatív konfliktusai között; a hazugságokat, az etikai normákat, az iróniát általában a narrátor segítsége nélkül kell felismernie. Az előbb idézett, a Nottingham szegényeiről folyó dialógus megértéséhez sem a narrátor, hanem egy másik szereplő keserűen ironikus megjegyzése ("Nottingham koldusait vagy kikorbácsolják, vagy tömlöcbe vetik") segít hozzá; sőt, Charles megjegyzése nélkül is értenie kell a gyerekolvasónak, hogy a kapitány hazudik, amikor azt állítja, hogy a kapupénz a szegényekhez jut, és hogy a nottinghami őrség — egyszerűbb esetben — a saját zsebére dolgozik.

Hans-Heino Ewers

Amennyiben komolyan vesszük a gyerek- és ifjúsági irodalmi szövegek akkulturációs (akkomodációs vagy asszimilációs) funkcióit — abban az értelemben, ahogyan ennek különböző, társadalmi, nyelvi, retorikai, pszichológiai, műfaji stb. irányairól Hans-Heino Ewersnél olvashatunk21 —, akkor világossá válhat, hogy Mándy Robin Hood-regényének éppen az a különössége, hogy a közösségi/közéleti/politikai diskurzusoknak a párbeszéd hermeneutikájába, a kölcsönös megértésre irányuló dialógus szabályaiba igyekszik bevezetni a gyerekolvasót, illetve megismerteti a gyerekolvasóval a retorikai elemzésnek azokat a készségszinten elsajátítható, egyszerű eszközeit, amelyeknek a segítségével a párbeszédet tönkre tenni szándékozó, kisajátítani igyekvő, hazug, destruktív, diktatórikus, ártó szándékú beszédet le lehet leplezni. Mándyt — ha nyilván nem is gondolkodott ennyire pragmatikusan a Robin Hood első kiadásának megírásakor, de — feltehetőleg intencionálta az 1945 és 1948 közötti relatíve szabad közéleti közbeszéd. A 1965 utáni változat — vagy a Delfin-sorozatot szerkesztő Rónaszegi Miklós sugallatára ő maga, vagy puszta belátásból szabad kezet adva a szerkesztőnek? — maga kezdi rongálni, korlátozott érvényűvé változtatni ezt az eredeti, etikai "szabadiskolát". A pályaképből talán látszik, hogy Mándy kevésbé tekintette a maga számára identikusnak a Robin Hood-ot, mint a többi ifjúsági művét, az Arnold a bálnavadásztól a Csutak és Gyáva Dezsőig stb.

Rónaszegi Miklós

Még egy szempontból érdekes az, ami a dialógusok sorából összerakott történetmondásnak nem is annyira a retorikai, hanem a performatív szerkezeteiből következik. A Mándy-regény — akár az első, akár az átdolgozott változatát nézzük — műfaji transzfigurációja nem egyedül a filmes dialógus (vagy elképzelt forgatókönyv) felé mozdul el, hanem nagyon is reálisan a gyerekbandák, gyerekközösségek imaginatív, közös drámajátékai irányába (is). Az olvasónak néha az az érzése támad, hogy elsősorban nem is a történelmi regények megtörtént/megtörténhetett, hiteles/fiktív (lásd Walter Scott, "James György" és a többiek történeti és kvázi-történelmi narratíváit !) koordinátáival behatárolt rekonstrukciós mintázatai figyelhetők meg a Mándy-regényben, és bizonyos, szűkebb értelemben a Menyhárd Sebestyén-regényben sem! Nem történeti vagy a történeti legendákból szalasztott hősök, vagy a hősöket megszemélyesítő filmszínészek vannak jelen a Mándy-Robin Hood olvasása közben az olvasó mentális képeiben, hanem mintha a gyerekek önfeledt, a hősökkel azonosulni tudó, a felnőtt- és gyerek-lélektani típusok szerint szerepeket osztó, majd a szerepeket újrarendező gyerekközösség komoly játékát figyelnénk. Éppen úgy, mint majd a Csutak-regényekben és a Csutak-rádiójátékban. És ebből a szempontból nem fontos, hogy 1946-ban, 1965-ben, vagy 2019-ben vagyunk –e.

Jegyzetek

1 Márcsak azért is, mert a két háború közötti cserkész-regények és az ötvenes évek úttörő-regényei között poétikai értelemben nincs különbség, csak az ideológia változik ellenkező előjelűvé : pl. Buday Géza 1938-as Krasznabecsi háború és Bogáti Péter 1961-es Az ágasvári csata című regényeiben az erdei élet romantikája, a csoporttudat kialakulásának narratívája, a közösségi normasértések humorral büntetése egyaránt jelen van.

2 Hol lennének "delfinek", ha nem a Delfin-sorozatban ? Vö. : Szörényi László, Szöveggondozás magyar módra (Delfinológiai vázlat) = Sz. L., Delfinárium : filológiai groteszkek, Miskolc, 1998.

3 Kádár János 1957. május 1-i beszédének politikai szalagcímmé vált mondata.

4 Mándy Iván, Robin Hood, a sherwoodi erdő lovagja, Révai, Bp., [1945 vagy 1946.] 177-178.

5 Mándy Iván, Robin Hood, 6. kiadás, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Bp., 1985. 206. [Delfin-könyvek], ld. még Mándy Iván, Robin Hood, Palatinus, Bp., 2003. 267-268. (Ez utóbbi szövegváltozat olvasható a Digitális Irodalmi Akadémia Mándy-gyűjteményében is.)

6 "Felelős szerkesztő: Rónaszegi Miklós", Mándy, 1985. 216. [kolofon]

7 Mándy, [1945/46]. 20.

8 Mándy, 1985, 19., és Mándy, 2003, 23. [DIA/Palatinus]

9 Robin Hood. Angol regény, írta James György, fordította Petőfi, Pesten, Hartleben, 1844. [Külföldi regénytár XXII-XXIII.]

10 Jakab úr, Magyarság, 1939. január 29. 2., A karperec, Magyarság, 1939. augusztus 29. 2.

11 A háromkötetes, legteljesebb novellagyűjtemény első darabja, a Hittel és hit nélkül, 1940- ben íródott: Mándy Iván, Novellák I., Palatinus, Bp., 2003. 7-10.

12 Elisabeth Frenzel, Stoffe der Weltliteratur, Kröner, Stuttgart, 1988. 648-649.

13 Robin Hood, a bujdosó, a magyar ifjúság számára átdolgozta Menyhárd Sebestyén, Hungária, [1940] és Robin Hood, a bujdosók vezére, a magyar ifjúság számára átdolgozta Menyhárd Sebestyén, Hungária, [1944]

14 Louis Rhead, Bold Robin Hood and his Outlaw Band, Harper & Brothers, 1912.

15 "There are historical associations connected with it which give the staff a sentimental value if we look back to the first British Boy Scouts of a Cuhulain armed with staffs, the pilgrims or «good turn trampers», with their cockleshells and staffs, the prentice bands of London with their cloth yards and their staffs, the merry men of Robin Hood with bows and quarter staffs, down to the present-day mountaineers, war-scouts, and explorers; these all afford a precedent which should have its romance and meaning to the boy if properly applied" - írja Baden- 1917. augusztusában kelt, a cserkész-mozgalom számára írt ajánlásában. V.ö. http ://usscouts.org/ history/bpoutlook3.asp

16 Menyhárd átdolgozásában I. Robin Hood megismerkedik a király vadászaival, II. A bujdosók vezért választanak, III. A félelmetes Little John, VI. Tuck barát legény a talpán, VII. Robin Hood az íjászok királya, VIII. Párbaj az erdőn stb., címekkel jelölt fejezeteit, a fejezetek epizodikus rendjét Mándy is átveszi: v.ö. A király vadászai, Az erdő kapitánya, Little John, Tuck barát, A verseny, A párbaj stb. című fejezetekkel!

17 Az Est, 1939. január 1., vasárnap. 8.

18 Film-Színház-Muzsika, 1958. november 14.

19 Kertész Robin Hood-filmje teremti meg a"film de cape et d'épée", a"kardozós"filmek évtizedeken át roppant népszerű műfaját.

20 Mándy, [1945/46]. 34., változatlan szöveggel : Mándy, 1985. 35., Mándy, 2003. 41. [Palatinus-DIA]

21 Hans-Heino Ewers,Kind- und Jugendgemäßheit: Akkomodation und Assimilation = uő.,Literatur für Kinder und Jugendliche. Eine Einführung, Fink, Padeborn, 2012. 167-195