Hudra Árpád
Kunszt György mesteréről, Szabó Lajos filozófusról[1]
Szabó Lajos fiatalkori életrajza
 |
Szabó Lajos |
Kunszt György ismertetése szerint Szabó Lajos 1902-ben született Budapesten
egy igen szegény anyagi körülmények között élő zsidó család negyedik
gyermekeként. Két bátyja és egy nővére volt. A szülők a gyermekeket nem
sokkal születésük után az evangélikus egyház szertartásai szerint
megkereszteltették. Arról, hogy a család milyen nyomorban élt, Hamvas Béla
írt Patmosz című munkájában. Példaként megemlítette, hogy a fiatal Szabó
Lajosnak sokszor még arra sem volt pénze, hogy a kikölcsönzött könyveket
villamoson vigye vissza a Visegrádi utcából a Fővárosi Könyvtárba, így
gyalog tette meg az utat odáig.
 |
Kunszt György |
Kunszt György, aki 1948-ban ismerkedett meg
a családdal, elmondta, hogy Szabó Lajosnak, aki akkor édesanyjával és
nővérével élt együtt, mindössze egy függönnyel leválasztott két és félszer
három méteres rész jutott a lakásból, ahol csak egy rekamié és egyetlen
könyvespolc volt néhány könyvvel. A szülők felső ipariskolába iratták be
Szabó Lajost, ahol a vegyipari szakra került. 1919-ben azonban annyira
elkötelezte megát a Tanácsköztársaság mellett, hogy annak bukása után
kizárták az ipariskolából.
Ezután könyvkereskedő-segéd lett és Kunszt György
szerint ekkor merült föl benne az a gondolat, hogy filozófus lesz. Az
1920-as évek elején belépett az illegális kommunista pártba és itt
tevékenykedett. Azonban nagyon hamar megismerkedett a marxizmuskritikát
jelentő gondolatokkal, így Kunszt György szerint elsősorban a frankfurti
iskola gondolkodóinak felismeréseivel.
 |
Kassák Lajos |
1928-ban belépett Kassák Lajos
Munka-körébe, és ott többek között olyan jelentős képzőművészekkel
ismerkedett meg mint Vajda Lajos vagy Veszelszky Béla, továbbá a később a
technológiai esztétikát Amerikában megalapozó és terjesztő Kepes Györggyel.
 |
|
 |
v |
 |
Vajda Lajos |
|
Veszelszky Béla |
|
Kepes Györggy |
 |
Schmidt Jenő Henrik |
Kepes és Veszelszky ismertették össze Kepes Ferenccel, aki Schmidt Jenő
Henrik, a modern gnózis kimunkálója által alapított gnosztikus kör elnöke
volt. Szabó Lajost elsősorban a modern gnózis vallásfilozófiai elképzelései
fogták meg.
 |
Justus Pál |
Az említett marxizmuskritikai gondolatok felgyülemlése pedig oda
vezetett, hogy Szabó Lajos Justus Pállal és Farkas Pállal közösen az
illegális kommunista párton belül úgynevezett oppozíciót hoztak létre, amely
egyre jelentősebb szerepre tett szert, nemcsak a párton, hanem a Kassák-féle
Munka-körön belül is.
 |
Tábor Béla |
Olyannyira, hogy az már Kassák Lajosnak is sok volt és 1930-ban mindhármukat kizárták az oppozícióból. A fiatalokból álló
csoportosulás természetesen tovább működött és rendszeresen találkoztak. Egy
ilyen oppozíciós találkozáson Szabó Lajos hosszabb előadást tartott, amelyen
részt vett Tábor Béla, aki az előadás elhangzása után szót kért és
megkérdezte Szabó Lajostól, hogy összefoglalható-e az, amit mondott, azzal,
hogy a vallás forradalom, az egyház pedig ellenforradalom. Szabó erre
igennel válaszolt, ami Szabó Lajos és Tábor Béla ismeretségének kezdetét
jelentette.
Kunszt György szerint Szabó Lajos azzal a kitétellel, hogy a vallás
forradalom, sok tekintetben megelőzte a korát, mert ez a gondolat az
1970-es, 1980-as években vált uralkodóvá Dél-Amerikában, az úgynevezett
felszabadítás teológia révén.
 |
Leonardo Boff |
Kunszt megemlítette, ennek legnagyobb alakja
Leonardo Boff volt. Ezt a felszabadítás teológiát a Vatikán egyre nagyobb
ellenszenvvel figyelte és egyre erősebb és szigorúbb intézkedéseket tettek
Boff-fal szemben. Ez végül is azt eredményezte, hogy Boff meghasonlott
önmagával, kilépett az egyházból, voltaképpen elkallódott.
 |
Arnulf Zitelmann |
Kunszt idézte Arnulf Zitelmann, világvallásokkal foglalkozó történész 2005 körüli
állítását, amely szerint vallási osztályharcról van szó. Ebben a pásztorok,
halászok, vámosok, házaságtörő nők és a szamaritánusok vallása fordul szembe
a főpapok és írástudók vallásával. Kunszt szerint ez azt bizonyítja, hogy a
Szabó Lajos-i gondolat, a vallás forradalom, nagy pályát futott be azután,
hogy ezt megfogalmazta. Tézisének második részét, hogy az egyház
ellenforradalom, nagyon hamar ellenőrizte és megkülönböztette az egyház élő
tanítását a klerikalizmustól és az előbbihez optált. Az 1930-as évek
közepétől származik tőle az az egyházdefiníció, amit Tábor Béla többször is
megfogalmazott és idézett, hogy "az egyház az alkotók idő fölötti
szivárványszövetsége a kinyilatkoztatás fényében". Kunszt megjegyezte, hogy
Szabó Lajos az idők folyamán egyre közelebb került a katolikus egyházhoz,
főleg 1945 után, amikor a kialakuló Rákosi rendszer egyetlen jelentős hazai
ellenzékét ők jelentették.
Szabó Lajos alapvető gondolatai
Kunszt György elmondta, Szabó Lajos marxista kiindulópontja és vallási
fordulata után kísérletet tesz arra, hogy összefoglalja gondolkodásának a
lényegét. Legelőször, az említett 1930-as megismerkedésük után, a Tábor
Bélával 1936-ban közösen írt Vádirat a szellem ellen című mindössze száz
oldalas kis munka alapgondolatait idézte fel. Ebben a szerzők abból indultak
ki, hogy végre valakinek vállalkoznia kell arra, hogy lerántsa az
ártatlanság leplét az akadémiai, egyetemi és irodalmi fellegvárakba és
elefántcsonttornyokba húzódó szellemről, valamint ostorozza a politikusokat,
akik milliók haláláért felelősek a frontokon. Ostorozza a gazdasági
vállalkozókat is, akik nagy profit megszerzése mellett milliókat tettek
földönfutóvá.
Föl kell vetni azt a kérdést is, hogy a szellem, amely azt
állítja magáról, hogy minden másképp lenne, ha ő irányíthatná a dolgokat,
képes-e erre az irányításra és fölkészült-e rá. A szerzők válasza az volt,
hogy egyáltalán nem – mondta Kunszt -, mert a szellem autarchikus
részletekre bomlik, amelyek kínai fallal veszik körül magukat, és a szellem
egysége ezáltal teljesen megsemmisül, s képtelenné válik arra, hogy az
emberiség nagy kérdéseivel összefogottan, koncentráltan képes legyen
foglalkozni. Ezzel az autarchiára való törekvéssel szemben, a tömegek előtt
végzett szellemi megtisztulásra van szükség, a különböző szellemi területek
értékfelfogása közötti tisztázásra és egységesülésre. Ez a könyvnek az első
fejezete, amely az autarchiával és a megtisztulással foglalkozik.
A második fejezet elmélet és gyakorlat címmel minden gyakorlat nélküli
elmélet és minden elméleti megalapozás nélküli gyakorlat adott helyzeteit
ostorozza.
A harmadik rész A világ szellemi földrajza címet viselte és ebben a szerzők
bonckés alá vették a szociológiát, a marxizmust, a fasizmust, a logikai
pozitívizmust, a pszichoanalízist és végül az egzisztenciális gondolkodókat.
Ezek az elemzések rendkívül erős kritikát tartalmaznak, különösen a
marxizmusra vonatkozóan. Rokonszenvüket az egzisztenciális gondolkodók
nyerték el.
 |
Ebben az időben a francia egzisztencializmus még nem bontakozott
ki, ezért elsősorban a német szellemi területen megjelenő egzisztenciális
gondolkodókról értekeztek, Jaspersről, Heideggerről és másokról. Elsősorban
a vallásos beállítottságú katolikus és protestáns egzisztenciális
gondolkodók érdekelték őket. Ezzel zárul a kis könyv – mondta Kunszt.
|
 |
Karl Jaspers |
|
Martin Heidegger |

Ezt követte egy évvel később Szabó Lajos immár teljesen önálló munkája A hit
logikája – Teocentrikus logika alcímmel. Szabó Lajos gondolkodását tehát
teocentrikus gondolkodásnak kell nevezni, amelyet aztán a később bemutatásra
kerülő "Csütörtöki beszélgetések" során bibliacentrizmusként definiált. Az
1941-43 között írt Biblia és romantiká-t is ez a nagyon erős biblikus opció
jellemzi, ami a teocentrizmushoz járult.
Kunszt szerint Szabó Lajos gondolkodásának a biblicizmust követő alapvető
motívuma az antimammonizmus volt. Az antimammonizmus bibliai eredetű, már az
Ószövetségben is nyoma van. Rendkívül nagy hangsúlyt az Újszövetségben kap
és Ady Endre is innen merítette a mammonizmussal szembeni elítélő
felfogását. Ez tükröződik a Vér és arany című kötetének verseiben, amelyek
Szabó Lajosra is rendkívül nagy hatást gyakoroltak.
 |
Hamvas Béla |
Kunszt elmondta, hogy Hamvas Béla a Patmoszban írt tanulmányában kiemelte, hogy ha Szabó Lajos nem
tett volna mást, mint azt, hogy a mammonizmust a kizsákmányolás és az
erőszak összeszövődésének fogja fel, már akkor korszakot alkotó volna a
filozófia történetében, mivel túllépett a marxista osztályharcnak az
elméletén. Kunszt visszaemlékezése szerint Szabó Lajos 1950-ben egyszer
elmesélte neki egy álmát, amelyben kezében egy gyémántfűrészt mozgatva,
hason kúszva igyekezett megközelíteni egy szögesdrótokkal körülvett
területet, amelyet fényszórók pásztáztak és őrtornyokból géppisztolyosok
ügyeltek erre a körülkerített területre. És ő azért igyekezett a szögesdrót
alatt ide behatolni, hogy elérje azt a gyémánttengelyt, ami a mammonizmus,
amin a kapitalizmus, bolsevizmus és a klerikalizmus világépítménye mozog.
Kunszt szerint ez az álom is azt mutatja, hogy hangulatilag és érzelmileg is
milyen centrális szerepe volt az antimammonizmusnak Szabó Lajos
gondolkodásában.
Filozófiájának következő, az előbbihez kapcsolódó nagy motívuma az
antiatomizmus – mutatott rá Kunszt. Az antiatomizmusa elsődlegesen a
Szokrátész előtti görög filozófiából Parmenidészre, az Egy nagy
gondolkodójára és Demokritoszra, az atomelmélet megteremtőjére vezethető
vissza. A parmenidészi Egy gondolatának és a demokratészi atomelméletnek a
küzdelme ugyanis már akkor felhívta a figyelmet azokra a paradoxonokra,
amelyekre Parmenidész tanítványa, Zénón jött rá, felismerve, hogy ha a
folytonost földaraboljuk, akkor milyen ellentmondásokhoz jutunk.
Egy ilyen
ismert paradoxon Achilles és a teknősbéka esete, amely szerint, ha a görög
hadsereg leggyorsabb futójának útját földaraboljuk, akkor sohasem fogja
utolérni az igencsak lassú teknősbékát. Tehát már az ókorban rájöttek arra,
hogy ha atomisztikus elméleteket állítunk fel, akkor óhatatlanul
ellentmondásokhoz jutunk.
 |
Karl Korsch |
Szabó Lajos a modern kor döntő jelentőségű atomisztikus teóriáját a matematikában
találta meg Karl Korsch Berlinben élő és a Frankfurti Iskolához kapcsolódó
marxista gondolkodónak a révén, aki marxista szempontból tartotta
elfogadhatatlannak a halmazelméletet, főként azt, hogy a társadalmat
egymástól független individuumok halmazaként fogjuk fel. Szabó Lajos azonban
a halmazelméletnek egy sokkal átfogóbb kritikájába kezdett bele Kunszt
elmondása szerint. Szabó ugyanis úgy látta, hogy a halmazelmélet, tehát a
matematikai atomelmélet a modern korban is ellentmondásokhoz, paradoxonokhoz
vezetett.
Végig követte Bernard Bolzanon, Georg Cantoron, Bertrand Russellen
át a halmazelméleti vitákat, eljutva egészen Gödelig, ahhoz az osztrák
filozófusig, aki a 30-as évek elején világhíressé vált tételében kimutatta,
hogy nem hozható létre olyan axiómarendszer, amelyben ne lehetne
megoldhatatlan problémákat definiálni.
 |
|
 |
|
 |
Bernard Bolzano |
|
Georg Cantor |
|
Bertrand Russell |
Kimutatta, hogy lehetetlen végérvényes axiómarendszer létrehozása, egy végtelenbe vezető axiómasorhoz
jutunk. Szabó Lajos anti-atomizmusában tehát a gödeli tétel értelmezésének
is helyet tudott adni.
Kunszt György, mint mondta, az eddig elmondottakban próbálta meg
összefoglalni Szabó Lajos gondolkodásának a lényegét. De – tette hozzá –
éppen a csütörtöki beszélgetések voltak azok, amelyeken Szabó módját ejtette
annak, hogy teocentrikus és biblicista felfogását két vonatkozásban is
konkretizálja. Megadja azt a két nevet, amelyeknek a segítségével a
teocentrizmus, illetve biblicizmus pontosabban írható le.
 |
Ferdinand Ebner |
Ezek közül az első, az osztrák katolikus gondolkodó, Ferdinand Ebner, aki a dialogikus
perszonalizmus néven ismert irányzat egyik megalapítója.
 |
Ezt az irányzatot nálunk elsősorban Martin Buber Én és Te című könyvének alapján ismerjük. De
ismert Magyarországon és nemzetközileg is Franz Rosenzweignek a neve Der
Stern der Erlösung című könyve révén, amely szintén a dialogikus
perszonalizmusnak, a személyek párbeszédes kapcsolatának tulajdonít döntő
szerepet a vallásban és a hitéleten belül. Elsősorban az emberi Én és az
isteni Te közötti párbeszéd az, ami ennek a dialogikus perszonalizmusnak a
vallási terét megadja.
|
 |
 |
|
 |
Martin Buber |
|
Franz Rosenzweig |
Az Encyclopedia Britannica a két utóbbinak több oldalt is szentel, Ebner neve azonban elő sem fordul az enciklopédiában.
Pedig hármójuk közül Ferdinand Ebner jelentette meg először a Das Wort und
die geistige Realität című művét, amelyben a herakleitoszi értelemben vett
szóról, a logoszról és János evangéliuma értelmében vett Igéről, a szellemi
realitások címszó alatt pedig a személyek, csoportok világáról van szó.
Ehhez az ebneri szellemi világhoz kapcsolódott Szabó Lajos, és ennek volt
alapvető képviselője. Kunszt feltételezése szerint Szabó Ebnerhez való
kötődése elsősorban onnan ered, hogy a gnosztikus körben ismerte meg azt a
felfogást, amely szerint az evangéliumok között a János evangéliuma az,
amelyben gnosztikus gondolatok is helyet kaptak. Gondoljunk a kezdetben vala
az Ige és az Ige Istennél vala és Isten vala az Ige jól ismert szövegére.

Kunszt György szerényen megemlítette, hogy Ferdinand Ebnerrel ő is
foglalkozott, több tanulmányt is írt róla, amelyek Szabó Lajos utolsó
tanulmányaival együtt megjelentek az 1995-ben kiadott A hagyomány jövője
című kötetében.
Kunszt beszámolt arról, hogy Szabó Lajos a csütörtöki
beszélgetések záró sorozatán, amely közgazdasági kérdésekkel és
közgazdasági, valamint filozófiai értékelmélettel foglalkozott, Ebnerről
beszélt, akinek a segítségével konkretizálnia kellett, hogy mit ért ő
biblicizmuson. Ugyanakkor kifejtette, hogy nem ért egyet Ebner
matematika-felfogásával, amely a matematikai gondolkodást tipikusan az az én
magányos gondolkodása prototípusának tartotta. Szabó viszont a nyelv révén a
matematikát döntően közösségi, a személyt a társaihoz vezető gondolkodásnak
fogta föl. Azt is hiányolta Ebnernél, hogy a szükségesnél kevesebbet
foglalkozott közgazdasági problémákkal.
A másik gondolkodó, akivel a csütörtöki beszélgetéseken teocentrikus és
biblicista gondolkodását tovább kívánta precizírozni, Canterburyi Szent
Anselmus volt, aki a filozófiatörténetben elsősorban az úgynevezett
ontológiai istenbizonyíték révén vált ismertté. Szabó Lajos ezt az anselmusi
gondolatot rendkívül fontosnak tartotta, ami számára a létezés és értékelés
alapvető összetartozásáról szól. Nem képzelhető el olyan létezés, amely ne
lenne értékelés, és nincs olyan értékelés, amely nem a létezés keretében
történne. Tehát Szabó Lajos a lét és érték anselmusi összekapcsolását
tartotta saját felfogásának precizírozása szempontjából a döntőnek.
Kunszt végül is úgy összegezte az általa elmondottakat, hogy a
teocentrizmussal és biblicizmussal, az anti-mammonizmussal, az
anti-atomizmussal, és az ebneri, valamint anselmusi precizírozással akarta
összefoglalni Szabó Lajos gondolkodásának a lényegét.
Csütörtöki beszélgetések és Szabó Lajos szemináriumai
1945 őszén, miután Szabó Lajos és Tábor Béla egyaránt megjárták a
koncentrációs tábort, Hamvas Bélával hárman létrehozták a "Csütörtöki
beszélgetések"-nek nevezett munkaközösséget, ami a legintenzívebb
kapcsolatba kerülésüket jelentette. Szabó Lajos javaslata az volt, hogy
induljanak ki a már említett Biblia és romantika című írásából.
 |
Franz Xaver von_Baader |
Ez mintegy
tucatnyi motívum konglomerátumát jelentő vázlatos írásmű a címét attól az
összehasonlítástól kapta, hogy Szabó Lajos szerint a romantika nagy alakjai
(Hamann-nal, Novalissal és Franz Baaderral foglalkozott elsősorban)
egymásról nem tudva, egymásról tudomást sem véve, egymással nem
szolidarizálva éltek, míg a biblikus szerzőket éppen a szolidaritásvállalás
jellemezte. Szabó azt a problémát is felveti a Bibliára való hivatkozás
után, hogy a hitközségek, egyházak, a dogmatikák tájékozódásunk további
iránypontjai, de itt rendkívüli ellentmondások állnak elő.
Szabó szerint
ezek a résztvevők belső ellentmondásaira vezethetők vissza. Úgy látja, hogy
az adott szellemi világszituációban a dogmák minden további nélküli
elfogadása éppen annyira lehetetlen szellemileg, mint amennyire egyszerű
elvetésük. Tehát a dogmák elfogadásának és elvetésének a kettős egyidejű
lehetetlensége, az a centrális kérdés, ami a Biblia és romantika szerzője,
Szabó Lajos szerint a szellemi teendők legközpontibb problémája –
hangsúlyozta Kunszt György.
Szabó Lajos az írásban ezek után kitér az ipari axiomatika-összeállításra,
ami az emberi tevékenységek hierarchiáját adja meg az ipari tömegtermeléstől
a próbagyártáson és az ipari kutatáson, a természettudományon keresztül az
axiomatikáig és a szavak latolgatásáig. Kunszt szerint ez a Biblia és
romantikának a másik centrális motívuma.
A harmadik centrális motívum, ami a csütörtöki beszélgetések kiindulópontja
lett, Európának az az összképe, amely szerint a Baudelaire-től
Dosztojevszkijig menő európai szellemi összképben a Kelet képtelen a Nyugat,
a Nyugat pedig a Kelet megértésére. Szabó Lajos szerint Közép-Európa,
elsősorban ennek magyar centruma képes arra, hogy az egységes Európa
szellemi összképét felvázolja.
Ez a rendkívüli ambíció került be Szabó
Lajossal – hasonló ambíciók éltek Hamvas Bélában is – a csütörtöki
beszélgetésekbe, amelyek 1947 közepe táján zárultak le. Ezeken a szűk körű
találkozókon részt vett Kemény Katalin, Hamvas és Mándy Stefánia, Tábor Béla
felesége is. A csütörtöki beszélgetésekről, főként annak első fázisáról
sajnos nem készültek feljegyzések – mondta Kunszt György.
Ez alól kivételt
képez egy 1946 februári vita, amit feltehetően Tábor Béla jegyzett le
gyorsírással. Kunszt szerint a vitában az említett három ember között
rendkívüli feszültség érzékelhető, jóllehet ez nem jelenik meg explicit
formában. Hamvas Béla expressis verbis kitért arra, hogy a Biblia és
romantikában és az utána következő beszélgetésekben ő nem talált olyan
ütközőpontot, amit szóba tudna hozni.
Egyetlen hiányérzetet fogalmazott meg,
és ez az volt, hogy a Biblia, a romantika és Szabó Lajos általános felfogása
általában nem tesz említést a végről, tehát az emberiség életének végéről. A
vég, amiről János evangéliuma szól, azaz az apokalipszis kérdésével Hamvas
szívesen foglalkozott, amit 1935-ben írt Modern apokalipszis tanulmánya is
mutat. Hamvast alapvetően az archaikus kor hagyományai ismeretének
bűvöletében élt és az apokalipszis jelenvalóságában. A történelem abban a
formában, amely Szabó Lajost is foglalkoztatta Hegelig visszamenően,
viszonylag kevésbé érdekelte.
Egy Szabó Lajos által immár fiataloknak
tartott szemináriumon, amelyen a biblicizmus és hinduizmus volt a téma,
Hamvas határozottan hangot adott annak a véleményének, hogy az
Újszövetségben egyetlen egy olyan mondatot sem lehet találni, amely ne lenne
más hagyományos szentírásban. Amiben az Újszövetség egyedülálló és
ismételhetetlen, az Krisztus alakja.
 |
Kotányi Attila |
Kunszt György kitért arra is, hogy ő a csütörtöki beszélgetésekhez 1946
nyarán tudott csatlakozni Kotányi Attila építész évfolyamtársa és barátja
segítségével.
Ekkor két előadást hallgatott meg Hamvas Bélától, az egyik
Jacob Böhméről, a másik a Védákról, azaz a hinduizmusról, s többek között a kundalini jógáról szóltak. Szabó Lajos a valósághoz való kapcsolódást
hiányolta az előadásból. Számára ugyanis magától értetődő volt, hogy a
csütörtöki megbeszéléseken az 1945 után kialakuló világhelyzet az, amivel
meg kell birkózni. De ezt a szándékát nem tudta keresztülvinni.
Az előadások
inkább nagyon érdekes általános témákkal foglalkoztak. Ezért Szabó Lajos
fiataloknak szóló szemináriumokat szervezett, elsőként a pszichológiáról.
Közben a csütörtöki megbeszéléseken előtérbe kerültek a közgazdasági
problémák, és Szabó megkérte a szeminárium hallgatóit, hogy ők is jöjjenek
el ezekre. Szabó Lajos kísérletet tett arra, hogy meghatározza a
világhelyzetet, amelyben rendkívüli jelentőséget tulajdonított a technikai
fejlődésnek, az atombombának, az atomenergia felfedezésének, az
atomkutatásnak és az elektromos számítógépeknek.
Szabó a technika
fejlődésének regisztrálása mellett felfigyelt arra, hogy az Egyesült Államok
ortodox liberális körülmények között volt képes az atomenergia felfedezésére
és kifejlesztésére. Ez azt jelentette számára, hogy azok a marxista
jóslatok, amelyek a kapitalizmus rövid időn belüli összeomlásáról szóltak, a
második világháború alatt sem ment végbe. Az USA tehát az ortodox liberális
feltételek között meg tudott felelni a kor kihívásainak.
Szabó Lajos ezt
marxizmus-kritikájának alapjává tette. Kiemelte, hogy a korábbi marxizmus
Marx nyomában az uralkodó hegeli filozófiából tudott kiindulni, és annak
módosulása révén képzelte el a következményeket. A huszadik század közepi
marxizmus erre képtelen, nem képes figyelemmel kísérni a filozófia újabb
alakulását.
 |
Lukács György |
Erre Lukács Györgyöt is ékes példaként említette, aki emellett
rendkívül negatívan értékelte Nietzschét és Kierkegaardot, akiket Szabó
Lajos igen nagyra tartott Marx és Dosztojevszkij mellett, mint XIX. századi
gondolkodókat. Szerinte a XX. századnak is az a feladata, hogy ezeknek a
gondolkodóknak a hagyományával megütközzék, és ez az, ami a
Lukács-tanítványoknak minimálisan sikerült, beleértve magát Lukácsot is.
 |
Gilbert Keith Chesterton |
Kunszt ismertetése szerint a közgazdasági előadásokon, amely a csütörtöki
beszélgetések záró-sorozata volt, Szabó nagyon határozottan foglalkozott az
egyház szerepével, azzal, hogy a liberalizmus, a demokrácia, a szocializmus
az egyház megvalósításának szekularizált módosulatai. Chesterton gondolatát
idézve megjegyezte, hogy a kereszténységet, itt elsősorban a szocializmusra
gondolva, még nem próbálták ki. Szabó tehát kritizálta az egyházat, hogy a
modernitásban a liberalizmus, a demokrácia és a szocializmus ateista vizekre
evezett.
Kunszt György megjegyezte, hogy ezeken a csütörtöki megbeszéléseken
kapcsolatot látott felfedezni Szabó Lajos és Bibó István felfogása között.
Szerinte Bibó is a középkor egyházfelfogásában látta a modernitás
(liberalizmus, demokrácia, szocializmus) megalapozását.
A marxizmus és az egyház kapcsolatának elemzése után még sor került egy
szemináriumi értékelméleti előadássorozatra is, amelyet Kunszt és Kotányi
Attila szervezett. Ennek a sorozatnak az előadásai teljes mértékben
fennmaradtak, mert Tábor Béla gyorsírással lejegyezte azokat.
Itt került sor
Szabó Lajos hivatkozására Ebnerre és utána a közgazdasági és filozófiai
értékelméletek részletezésére. Ez a rész volt az, ahol Szabó nagyon
részletekbe menően foglalkozott a lét és érték elválaszthatatlanságának
anselmusi pozíciójával. Ebben az értékelméleti elemzésben kritizálta a
közgazdaságtant, amely rendkívül szoros kapcsolatban van a mammonizmussal,
és annak az szálláscsinálója. Kritizálta a gazdasági értékek centrumba
helyezését és a közgazdaságtanon belül azt, hogy a szellemi erőfeszítés,
amely a technikai fejlődésnek és minden fejlődésnek az alapfeltétele, a
közgazdaságtanból gyakorlatilag hiányzik.
Tehát Szabó Lajos nagyon erősen
kritizálta a közgazdaságtant. Végül a szellemi értékeléssel, azaz az
esztétikai, logikai, etikai értékek összefonódásával, a trinitárius
értékrelációval, amiben a szakralitás tükröződik, vagy másképpen fogalmazva,
a szakralitás színképe kvázi trinitárius értékreláció – ezzel a
gondolatkörrel fejezte be Kunszt elbeszélése szerint Szabó Lajos az
értékelméleti előadását és tulajdonképpen véget értek a csütörtöki
beszélgetések.
 |
Kurt Gödel |
A szemináriumi beszélgetések azonban a témák következő sorrendjében
folytatódtak: pszichológia, közgazdaságtan, harmadikként az
egzisztencializmus és a hinduizmus, tehát az ezoterikus relációk,
halmazelméleti logika és nyelvmatézis-koncepció. Utóbbiakban ismét sor
került Gödelre és Anselmusra.
A zárószeminárium témáit maga Kunszt adta meg:
történelemfelfogás, mozgalomelmélet, egyházakció. A politikai helyzet
közben, 1948-ban, egyre
kritikusabbá vált, így veszélyes volt a szemináriumok megtartása is. Szabó
Lajos azt javasolta, hogy meg kellene kísérelni az emigrációt, tarsolyukban
egy halmazelmélet-kritikus és egy nyelvmatézis-elméleti koncepcióval. Ennek
a matematikai tanulmánynak a megírására Kunsztot kérte fel.
Kunszt visszaemlékezése szerint körülbelül egy évig
folytatott elsősorban halmazelmélettel és annak kritikájával foglalkozó
stúdiumokat és ehhez sikerült új amerikai irodalmat is beszereznie. Végül
1951-ben megírta a tanulmányt A dolog és a fogalom a matematika
filozófiájában címmel, Egy adat a vallás és a matematika kapcsolatához
alcímmel.
 |
Szabó Lajos azonban az írást az adott célra, a nyugati közvélemény
elismerésének megszerzéséhez nem találta eléggé feszítővas karakterűnek
Kunszt szerint. A munka értékeit elismerve újabb diskurzus-sorozatot
kezdeményezett Bíró Endrével és Surányi Lászlóval. Mindketten az ELTE
professzorai lettek, Bíró Endre mikrobiológusként, Surányi László pedig a
matematikai logika területén. |
 |
Bíró Endre |
|
Surányi László |
Ezek a kettejük közreműködésével folytatott
beszélgetések sem vezettek igazi eredményre, nem tudtak vállalkozni a kívánt
tanulmány megírására, úgyhogy Szabó Lajos ezt a küzdelmet 1953-ban feladta.
Ő maga kalligráfiával kezdett el foglalkozni. Kalligráfiáit Hamvas Béla,
akivel végig megmaradt a kapcsolata, nagy megértéssel és rokonszenvvel
fogadta. Szabó Lajos 1956 őszén, aránylag korán hagyta el az országot
harmadik feleségével. Bécsben kezdte meg emigrációs pályafutását.
[1]
Kunszt György (1924. november 9 - 2010.
november 9.) előadása 2010. május 6-án
hangzott el a százhalombattai Hamvas Béla
Városi Könyvtárban. Hudra Árpád filozófus,
aki a 2000-es évek végén több beszélgetést
is folytatott Kunszt Györggyel életéről és
munkásságáról, mintegy kötelességének
érezte, hogy ezt a publikálatlan előadást
saját jegyzetei alapján összefoglalja és
közzé tegye.
|