Hudra Árpád

Kunszt György mesteréről, Szabó Lajos filozófusról[1]

Szabó Lajos fiatalkori életrajza

Szabó Lajos

Kunszt György ismertetése szerint Szabó Lajos 1902-ben született Budapesten egy igen szegény anyagi körülmények között élő zsidó család negyedik gyermekeként. Két bátyja és egy nővére volt. A szülők a gyermekeket nem sokkal születésük után az evangélikus egyház szertartásai szerint megkereszteltették. Arról, hogy a család milyen nyomorban élt, Hamvas Béla írt Patmosz című munkájában. Példaként megemlítette, hogy a fiatal Szabó Lajosnak sokszor még arra sem volt pénze, hogy a kikölcsönzött könyveket villamoson vigye vissza a Visegrádi utcából a Fővárosi Könyvtárba, így gyalog tette meg az utat odáig.

Kunszt György

Kunszt György, aki 1948-ban ismerkedett meg a családdal, elmondta, hogy Szabó Lajosnak, aki akkor édesanyjával és nővérével élt együtt, mindössze egy függönnyel leválasztott két és félszer három méteres rész jutott a lakásból, ahol csak egy rekamié és egyetlen könyvespolc volt néhány könyvvel. A szülők felső ipariskolába iratták be Szabó Lajost, ahol a vegyipari szakra került. 1919-ben azonban annyira elkötelezte megát a Tanácsköztársaság mellett, hogy annak bukása után kizárták az ipariskolából.

Ezután könyvkereskedő-segéd lett és Kunszt György szerint ekkor merült föl benne az a gondolat, hogy filozófus lesz. Az 1920-as évek elején belépett az illegális kommunista pártba és itt tevékenykedett. Azonban nagyon hamar megismerkedett a marxizmuskritikát jelentő gondolatokkal, így Kunszt György szerint elsősorban a frankfurti iskola gondolkodóinak felismeréseivel.

Kassák Lajos

1928-ban belépett Kassák Lajos Munka-körébe, és ott többek között olyan jelentős képzőművészekkel ismerkedett meg mint Vajda Lajos vagy Veszelszky Béla, továbbá a később a technológiai esztétikát Amerikában megalapozó és terjesztő Kepes Györggyel.

			v
Vajda Lajos		Veszelszky Béla		Kepes Györggy

Schmidt Jenő Henrik

Kepes és Veszelszky ismertették össze Kepes Ferenccel, aki Schmidt Jenő Henrik, a modern gnózis kimunkálója által alapított gnosztikus kör elnöke volt. Szabó Lajost elsősorban a modern gnózis vallásfilozófiai elképzelései fogták meg.

Justus Pál

Az említett marxizmuskritikai gondolatok felgyülemlése pedig oda vezetett, hogy Szabó Lajos Justus Pállal és Farkas Pállal közösen az illegális kommunista párton belül úgynevezett oppozíciót hoztak létre, amely egyre jelentősebb szerepre tett szert, nemcsak a párton, hanem a Kassák-féle Munka-körön belül is.

Tábor Béla

Olyannyira, hogy az már Kassák Lajosnak is sok volt és 1930-ban mindhármukat kizárták az oppozícióból. A fiatalokból álló csoportosulás természetesen tovább működött és rendszeresen találkoztak. Egy ilyen oppozíciós találkozáson Szabó Lajos hosszabb előadást tartott, amelyen részt vett Tábor Béla, aki az előadás elhangzása után szót kért és megkérdezte Szabó Lajostól, hogy összefoglalható-e az, amit mondott, azzal, hogy a vallás forradalom, az egyház pedig ellenforradalom. Szabó erre igennel válaszolt, ami Szabó Lajos és Tábor Béla ismeretségének kezdetét jelentette.

Kunszt György szerint Szabó Lajos azzal a kitétellel, hogy a vallás forradalom, sok tekintetben megelőzte a korát, mert ez a gondolat az 1970-es, 1980-as években vált uralkodóvá Dél-Amerikában, az úgynevezett felszabadítás teológia révén.

Leonardo Boff

Kunszt megemlítette, ennek legnagyobb alakja Leonardo Boff volt. Ezt a felszabadítás teológiát a Vatikán egyre nagyobb ellenszenvvel figyelte és egyre erősebb és szigorúbb intézkedéseket tettek Boff-fal szemben. Ez végül is azt eredményezte, hogy Boff meghasonlott önmagával, kilépett az egyházból, voltaképpen elkallódott.

Arnulf Zitelmann

Kunszt idézte Arnulf Zitelmann, világvallásokkal foglalkozó történész 2005 körüli állítását, amely szerint vallási osztályharcról van szó. Ebben a pásztorok, halászok, vámosok, házaságtörő nők és a szamaritánusok vallása fordul szembe a főpapok és írástudók vallásával. Kunszt szerint ez azt bizonyítja, hogy a Szabó Lajos-i gondolat, a vallás forradalom, nagy pályát futott be azután, hogy ezt megfogalmazta. Tézisének második részét, hogy az egyház ellenforradalom, nagyon hamar ellenőrizte és megkülönböztette az egyház élő tanítását a klerikalizmustól és az előbbihez optált. Az 1930-as évek közepétől származik tőle az az egyházdefiníció, amit Tábor Béla többször is megfogalmazott és idézett, hogy "az egyház az alkotók idő fölötti szivárványszövetsége a kinyilatkoztatás fényében". Kunszt megjegyezte, hogy Szabó Lajos az idők folyamán egyre közelebb került a katolikus egyházhoz, főleg 1945 után, amikor a kialakuló Rákosi rendszer egyetlen jelentős hazai ellenzékét ők jelentették.

Szabó Lajos alapvető gondolatai

Kunszt György elmondta, Szabó Lajos marxista kiindulópontja és vallási fordulata után kísérletet tesz arra, hogy összefoglalja gondolkodásának a lényegét. Legelőször, az említett 1930-as megismerkedésük után, a Tábor Bélával 1936-ban közösen írt Vádirat a szellem ellen című mindössze száz oldalas kis munka alapgondolatait idézte fel. Ebben a szerzők abból indultak ki, hogy végre valakinek vállalkoznia kell arra, hogy lerántsa az ártatlanság leplét az akadémiai, egyetemi és irodalmi fellegvárakba és elefántcsonttornyokba húzódó szellemről, valamint ostorozza a politikusokat, akik milliók haláláért felelősek a frontokon. Ostorozza a gazdasági vállalkozókat is, akik nagy profit megszerzése mellett milliókat tettek földönfutóvá.

Föl kell vetni azt a kérdést is, hogy a szellem, amely azt állítja magáról, hogy minden másképp lenne, ha ő irányíthatná a dolgokat, képes-e erre az irányításra és fölkészült-e rá. A szerzők válasza az volt, hogy egyáltalán nem – mondta Kunszt -, mert a szellem autarchikus részletekre bomlik, amelyek kínai fallal veszik körül magukat, és a szellem egysége ezáltal teljesen megsemmisül, s képtelenné válik arra, hogy az emberiség nagy kérdéseivel összefogottan, koncentráltan képes legyen foglalkozni. Ezzel az autarchiára való törekvéssel szemben, a tömegek előtt végzett szellemi megtisztulásra van szükség, a különböző szellemi területek értékfelfogása közötti tisztázásra és egységesülésre. Ez a könyvnek az első fejezete, amely az autarchiával és a megtisztulással foglalkozik.

A második fejezet elmélet és gyakorlat címmel minden gyakorlat nélküli elmélet és minden elméleti megalapozás nélküli gyakorlat adott helyzeteit ostorozza.

A harmadik rész A világ szellemi földrajza címet viselte és ebben a szerzők bonckés alá vették a szociológiát, a marxizmust, a fasizmust, a logikai pozitívizmust, a pszichoanalízist és végül az egzisztenciális gondolkodókat. Ezek az elemzések rendkívül erős kritikát tartalmaznak, különösen a marxizmusra vonatkozóan. Rokonszenvüket az egzisztenciális gondolkodók nyerték el.

	Ebben az időben a francia egzisztencializmus még nem bontakozott ki, ezért elsősorban a német szellemi területen megjelenő egzisztenciális gondolkodókról értekeztek, Jaspersről, Heideggerről és másokról. Elsősorban a vallásos beállítottságú katolikus és protestáns egzisztenciális gondolkodók érdekelték őket. Ezzel zárul a kis könyv – mondta Kunszt.
Karl Jaspers		Martin Heidegger

Ezt követte egy évvel később Szabó Lajos immár teljesen önálló munkája A hit logikája – Teocentrikus logika alcímmel. Szabó Lajos gondolkodását tehát teocentrikus gondolkodásnak kell nevezni, amelyet aztán a később bemutatásra kerülő "Csütörtöki beszélgetések" során bibliacentrizmusként definiált. Az 1941-43 között írt Biblia és romantiká-t is ez a nagyon erős biblikus opció jellemzi, ami a teocentrizmushoz járult.

Kunszt szerint Szabó Lajos gondolkodásának a biblicizmust követő alapvető motívuma az antimammonizmus volt. Az antimammonizmus bibliai eredetű, már az Ószövetségben is nyoma van. Rendkívül nagy hangsúlyt az Újszövetségben kap és Ady Endre is innen merítette a mammonizmussal szembeni elítélő felfogását. Ez tükröződik a Vér és arany című kötetének verseiben, amelyek Szabó Lajosra is rendkívül nagy hatást gyakoroltak.

Hamvas Béla

Kunszt elmondta, hogy Hamvas Béla a Patmoszban írt tanulmányában kiemelte, hogy ha Szabó Lajos nem tett volna mást, mint azt, hogy a mammonizmust a kizsákmányolás és az erőszak összeszövődésének fogja fel, már akkor korszakot alkotó volna a filozófia történetében, mivel túllépett a marxista osztályharcnak az elméletén. Kunszt visszaemlékezése szerint Szabó Lajos 1950-ben egyszer elmesélte neki egy álmát, amelyben kezében egy gyémántfűrészt mozgatva, hason kúszva igyekezett megközelíteni egy szögesdrótokkal körülvett területet, amelyet fényszórók pásztáztak és őrtornyokból géppisztolyosok ügyeltek erre a körülkerített területre. És ő azért igyekezett a szögesdrót alatt ide behatolni, hogy elérje azt a gyémánttengelyt, ami a mammonizmus, amin a kapitalizmus, bolsevizmus és a klerikalizmus világépítménye mozog. Kunszt szerint ez az álom is azt mutatja, hogy hangulatilag és érzelmileg is milyen centrális szerepe volt az antimammonizmusnak Szabó Lajos gondolkodásában.

Filozófiájának következő, az előbbihez kapcsolódó nagy motívuma az antiatomizmus – mutatott rá Kunszt. Az antiatomizmusa elsődlegesen a Szokrátész előtti görög filozófiából Parmenidészre, az Egy nagy gondolkodójára és Demokritoszra, az atomelmélet megteremtőjére vezethető vissza. A parmenidészi Egy gondolatának és a demokratészi atomelméletnek a küzdelme ugyanis már akkor felhívta a figyelmet azokra a paradoxonokra, amelyekre Parmenidész tanítványa, Zénón jött rá, felismerve, hogy ha a folytonost földaraboljuk, akkor milyen ellentmondásokhoz jutunk.

Egy ilyen ismert paradoxon Achilles és a teknősbéka esete, amely szerint, ha a görög hadsereg leggyorsabb futójának útját földaraboljuk, akkor sohasem fogja utolérni az igencsak lassú teknősbékát. Tehát már az ókorban rájöttek arra, hogy ha atomisztikus elméleteket állítunk fel, akkor óhatatlanul ellentmondásokhoz jutunk.

Karl Korsch

Szabó Lajos a modern kor döntő jelentőségű atomisztikus teóriáját a matematikában találta meg Karl Korsch Berlinben élő és a Frankfurti Iskolához kapcsolódó marxista gondolkodónak a révén, aki marxista szempontból tartotta elfogadhatatlannak a halmazelméletet, főként azt, hogy a társadalmat egymástól független individuumok halmazaként fogjuk fel. Szabó Lajos azonban a halmazelméletnek egy sokkal átfogóbb kritikájába kezdett bele Kunszt elmondása szerint. Szabó ugyanis úgy látta, hogy a halmazelmélet, tehát a matematikai atomelmélet a modern korban is ellentmondásokhoz, paradoxonokhoz vezetett.

Végig követte Bernard Bolzanon, Georg Cantoron, Bertrand Russellen át a halmazelméleti vitákat, eljutva egészen Gödelig, ahhoz az osztrák filozófusig, aki a 30-as évek elején világhíressé vált tételében kimutatta, hogy nem hozható létre olyan axiómarendszer, amelyben ne lehetne megoldhatatlan problémákat definiálni.

Bernard Bolzano		Georg Cantor		Bertrand Russell

Kimutatta, hogy lehetetlen végérvényes axiómarendszer létrehozása, egy végtelenbe vezető axiómasorhoz jutunk. Szabó Lajos anti-atomizmusában tehát a gödeli tétel értelmezésének is helyet tudott adni.

Kunszt György, mint mondta, az eddig elmondottakban próbálta meg összefoglalni Szabó Lajos gondolkodásának a lényegét. De – tette hozzá – éppen a csütörtöki beszélgetések voltak azok, amelyeken Szabó módját ejtette annak, hogy teocentrikus és biblicista felfogását két vonatkozásban is konkretizálja. Megadja azt a két nevet, amelyeknek a segítségével a teocentrizmus, illetve biblicizmus pontosabban írható le.

Ferdinand Ebner

Ezek közül az első, az osztrák katolikus gondolkodó, Ferdinand Ebner, aki a dialogikus perszonalizmus néven ismert irányzat egyik megalapítója.

Ezt az irányzatot nálunk elsősorban Martin Buber Én és Te című könyvének alapján ismerjük. De ismert Magyarországon és nemzetközileg is Franz Rosenzweignek a neve Der Stern der Erlösung című könyve révén, amely szintén a dialogikus perszonalizmusnak, a személyek párbeszédes kapcsolatának tulajdonít döntő szerepet a vallásban és a hitéleten belül. Elsősorban az emberi Én és az isteni Te közötti párbeszéd az, ami ennek a dialogikus perszonalizmusnak a vallási terét megadja.

Martin Buber		Franz Rosenzweig

Az Encyclopedia Britannica a két utóbbinak több oldalt is szentel, Ebner neve azonban elő sem fordul az enciklopédiában. Pedig hármójuk közül Ferdinand Ebner jelentette meg először a Das Wort und die geistige Realität című művét, amelyben a herakleitoszi értelemben vett szóról, a logoszról és János evangéliuma értelmében vett Igéről, a szellemi realitások címszó alatt pedig a személyek, csoportok világáról van szó.

Ehhez az ebneri szellemi világhoz kapcsolódott Szabó Lajos, és ennek volt alapvető képviselője. Kunszt feltételezése szerint Szabó Ebnerhez való kötődése elsősorban onnan ered, hogy a gnosztikus körben ismerte meg azt a felfogást, amely szerint az evangéliumok között a János evangéliuma az, amelyben gnosztikus gondolatok is helyet kaptak. Gondoljunk a kezdetben vala az Ige és az Ige Istennél vala és Isten vala az Ige jól ismert szövegére.

Kunszt György szerényen megemlítette, hogy Ferdinand Ebnerrel ő is foglalkozott, több tanulmányt is írt róla, amelyek Szabó Lajos utolsó tanulmányaival együtt megjelentek az 1995-ben kiadott A hagyomány jövője című kötetében.

Kunszt beszámolt arról, hogy Szabó Lajos a csütörtöki beszélgetések záró sorozatán, amely közgazdasági kérdésekkel és közgazdasági, valamint filozófiai értékelmélettel foglalkozott, Ebnerről beszélt, akinek a segítségével konkretizálnia kellett, hogy mit ért ő biblicizmuson. Ugyanakkor kifejtette, hogy nem ért egyet Ebner matematika-felfogásával, amely a matematikai gondolkodást tipikusan az az én magányos gondolkodása prototípusának tartotta. Szabó viszont a nyelv révén a matematikát döntően közösségi, a személyt a társaihoz vezető gondolkodásnak fogta föl. Azt is hiányolta Ebnernél, hogy a szükségesnél kevesebbet foglalkozott közgazdasági problémákkal.

A másik gondolkodó, akivel a csütörtöki beszélgetéseken teocentrikus és biblicista gondolkodását tovább kívánta precizírozni, Canterburyi Szent Anselmus volt, aki a filozófiatörténetben elsősorban az úgynevezett ontológiai istenbizonyíték révén vált ismertté. Szabó Lajos ezt az anselmusi gondolatot rendkívül fontosnak tartotta, ami számára a létezés és értékelés alapvető összetartozásáról szól. Nem képzelhető el olyan létezés, amely ne lenne értékelés, és nincs olyan értékelés, amely nem a létezés keretében történne. Tehát Szabó Lajos a lét és érték anselmusi összekapcsolását tartotta saját felfogásának precizírozása szempontjából a döntőnek.

Kunszt végül is úgy összegezte az általa elmondottakat, hogy a teocentrizmussal és biblicizmussal, az anti-mammonizmussal, az anti-atomizmussal, és az ebneri, valamint anselmusi precizírozással akarta összefoglalni Szabó Lajos gondolkodásának a lényegét.

Csütörtöki beszélgetések és Szabó Lajos szemináriumai

1945 őszén, miután Szabó Lajos és Tábor Béla egyaránt megjárták a koncentrációs tábort, Hamvas Bélával hárman létrehozták a "Csütörtöki beszélgetések"-nek nevezett munkaközösséget, ami a legintenzívebb kapcsolatba kerülésüket jelentette. Szabó Lajos javaslata az volt, hogy induljanak ki a már említett Biblia és romantika című írásából.

Franz Xaver von_Baader

Ez mintegy tucatnyi motívum konglomerátumát jelentő vázlatos írásmű a címét attól az összehasonlítástól kapta, hogy Szabó Lajos szerint a romantika nagy alakjai (Hamann-nal, Novalissal és Franz Baaderral foglalkozott elsősorban) egymásról nem tudva, egymásról tudomást sem véve, egymással nem szolidarizálva éltek, míg a biblikus szerzőket éppen a szolidaritásvállalás jellemezte. Szabó azt a problémát is felveti a Bibliára való hivatkozás után, hogy a hitközségek, egyházak, a dogmatikák tájékozódásunk további iránypontjai, de itt rendkívüli ellentmondások állnak elő.

Szabó szerint ezek a résztvevők belső ellentmondásaira vezethetők vissza. Úgy látja, hogy az adott szellemi világszituációban a dogmák minden további nélküli elfogadása éppen annyira lehetetlen szellemileg, mint amennyire egyszerű elvetésük. Tehát a dogmák elfogadásának és elvetésének a kettős egyidejű lehetetlensége, az a centrális kérdés, ami a Biblia és romantika szerzője, Szabó Lajos szerint a szellemi teendők legközpontibb problémája – hangsúlyozta Kunszt György.

Szabó Lajos az írásban ezek után kitér az ipari axiomatika-összeállításra, ami az emberi tevékenységek hierarchiáját adja meg az ipari tömegtermeléstől a próbagyártáson és az ipari kutatáson, a természettudományon keresztül az axiomatikáig és a szavak latolgatásáig. Kunszt szerint ez a Biblia és romantikának a másik centrális motívuma.

A harmadik centrális motívum, ami a csütörtöki beszélgetések kiindulópontja lett, Európának az az összképe, amely szerint a Baudelaire-től Dosztojevszkijig menő európai szellemi összképben a Kelet képtelen a Nyugat, a Nyugat pedig a Kelet megértésére. Szabó Lajos szerint Közép-Európa, elsősorban ennek magyar centruma képes arra, hogy az egységes Európa szellemi összképét felvázolja.

Ez a rendkívüli ambíció került be Szabó Lajossal – hasonló ambíciók éltek Hamvas Bélában is – a csütörtöki beszélgetésekbe, amelyek 1947 közepe táján zárultak le. Ezeken a szűk körű találkozókon részt vett Kemény Katalin, Hamvas és Mándy Stefánia, Tábor Béla felesége is. A csütörtöki beszélgetésekről, főként annak első fázisáról sajnos nem készültek feljegyzések – mondta Kunszt György.

Ez alól kivételt képez egy 1946 februári vita, amit feltehetően Tábor Béla jegyzett le gyorsírással. Kunszt szerint a vitában az említett három ember között rendkívüli feszültség érzékelhető, jóllehet ez nem jelenik meg explicit formában. Hamvas Béla expressis verbis kitért arra, hogy a Biblia és romantikában és az utána következő beszélgetésekben ő nem talált olyan ütközőpontot, amit szóba tudna hozni.

Egyetlen hiányérzetet fogalmazott meg, és ez az volt, hogy a Biblia, a romantika és Szabó Lajos általános felfogása általában nem tesz említést a végről, tehát az emberiség életének végéről. A vég, amiről János evangéliuma szól, azaz az apokalipszis kérdésével Hamvas szívesen foglalkozott, amit 1935-ben írt Modern apokalipszis tanulmánya is mutat. Hamvast alapvetően az archaikus kor hagyományai ismeretének bűvöletében élt és az apokalipszis jelenvalóságában. A történelem abban a formában, amely Szabó Lajost is foglalkoztatta Hegelig visszamenően, viszonylag kevésbé érdekelte.

Egy Szabó Lajos által immár fiataloknak tartott szemináriumon, amelyen a biblicizmus és hinduizmus volt a téma, Hamvas határozottan hangot adott annak a véleményének, hogy az Újszövetségben egyetlen egy olyan mondatot sem lehet találni, amely ne lenne más hagyományos szentírásban. Amiben az Újszövetség egyedülálló és ismételhetetlen, az Krisztus alakja.

Kotányi Attila

Kunszt György kitért arra is, hogy ő a csütörtöki beszélgetésekhez 1946 nyarán tudott csatlakozni Kotányi Attila építész évfolyamtársa és barátja segítségével.

Ekkor két előadást hallgatott meg Hamvas Bélától, az egyik Jacob Böhméről, a másik a Védákról, azaz a hinduizmusról, s többek között a kundalini jógáról szóltak. Szabó Lajos a valósághoz való kapcsolódást hiányolta az előadásból. Számára ugyanis magától értetődő volt, hogy a csütörtöki megbeszéléseken az 1945 után kialakuló világhelyzet az, amivel meg kell birkózni. De ezt a szándékát nem tudta keresztülvinni.

Az előadások inkább nagyon érdekes általános témákkal foglalkoztak. Ezért Szabó Lajos fiataloknak szóló szemináriumokat szervezett, elsőként a pszichológiáról. Közben a csütörtöki megbeszéléseken előtérbe kerültek a közgazdasági problémák, és Szabó megkérte a szeminárium hallgatóit, hogy ők is jöjjenek el ezekre. Szabó Lajos kísérletet tett arra, hogy meghatározza a világhelyzetet, amelyben rendkívüli jelentőséget tulajdonított a technikai fejlődésnek, az atombombának, az atomenergia felfedezésének, az atomkutatásnak és az elektromos számítógépeknek.

Szabó a technika fejlődésének regisztrálása mellett felfigyelt arra, hogy az Egyesült Államok ortodox liberális körülmények között volt képes az atomenergia felfedezésére és kifejlesztésére. Ez azt jelentette számára, hogy azok a marxista jóslatok, amelyek a kapitalizmus rövid időn belüli összeomlásáról szóltak, a második világháború alatt sem ment végbe. Az USA tehát az ortodox liberális feltételek között meg tudott felelni a kor kihívásainak.

Szabó Lajos ezt marxizmus-kritikájának alapjává tette. Kiemelte, hogy a korábbi marxizmus Marx nyomában az uralkodó hegeli filozófiából tudott kiindulni, és annak módosulása révén képzelte el a következményeket. A huszadik század közepi marxizmus erre képtelen, nem képes figyelemmel kísérni a filozófia újabb alakulását.

Lukács György

Erre Lukács Györgyöt is ékes példaként említette, aki emellett rendkívül negatívan értékelte Nietzschét és Kierkegaardot, akiket Szabó Lajos igen nagyra tartott Marx és Dosztojevszkij mellett, mint XIX. századi gondolkodókat. Szerinte a XX. századnak is az a feladata, hogy ezeknek a gondolkodóknak a hagyományával megütközzék, és ez az, ami a Lukács-tanítványoknak minimálisan sikerült, beleértve magát Lukácsot is.

Gilbert Keith Chesterton

Kunszt ismertetése szerint a közgazdasági előadásokon, amely a csütörtöki beszélgetések záró-sorozata volt, Szabó nagyon határozottan foglalkozott az egyház szerepével, azzal, hogy a liberalizmus, a demokrácia, a szocializmus az egyház megvalósításának szekularizált módosulatai. Chesterton gondolatát idézve megjegyezte, hogy a kereszténységet, itt elsősorban a szocializmusra gondolva, még nem próbálták ki. Szabó tehát kritizálta az egyházat, hogy a modernitásban a liberalizmus, a demokrácia és a szocializmus ateista vizekre evezett.

Kunszt György megjegyezte, hogy ezeken a csütörtöki megbeszéléseken kapcsolatot látott felfedezni Szabó Lajos és Bibó István felfogása között. Szerinte Bibó is a középkor egyházfelfogásában látta a modernitás (liberalizmus, demokrácia, szocializmus) megalapozását.

A marxizmus és az egyház kapcsolatának elemzése után még sor került egy szemináriumi értékelméleti előadássorozatra is, amelyet Kunszt és Kotányi Attila szervezett. Ennek a sorozatnak az előadásai teljes mértékben fennmaradtak, mert Tábor Béla gyorsírással lejegyezte azokat.

Itt került sor Szabó Lajos hivatkozására Ebnerre és utána a közgazdasági és filozófiai értékelméletek részletezésére. Ez a rész volt az, ahol Szabó nagyon részletekbe menően foglalkozott a lét és érték elválaszthatatlanságának anselmusi pozíciójával. Ebben az értékelméleti elemzésben kritizálta a közgazdaságtant, amely rendkívül szoros kapcsolatban van a mammonizmussal, és annak az szálláscsinálója. Kritizálta a gazdasági értékek centrumba helyezését és a közgazdaságtanon belül azt, hogy a szellemi erőfeszítés, amely a technikai fejlődésnek és minden fejlődésnek az alapfeltétele, a közgazdaságtanból gyakorlatilag hiányzik.

Tehát Szabó Lajos nagyon erősen kritizálta a közgazdaságtant. Végül a szellemi értékeléssel, azaz az esztétikai, logikai, etikai értékek összefonódásával, a trinitárius értékrelációval, amiben a szakralitás tükröződik, vagy másképpen fogalmazva, a szakralitás színképe kvázi trinitárius értékreláció – ezzel a gondolatkörrel fejezte be Kunszt elbeszélése szerint Szabó Lajos az értékelméleti előadását és tulajdonképpen véget értek a csütörtöki beszélgetések.

Kurt Gödel

A szemináriumi beszélgetések azonban a témák következő sorrendjében folytatódtak: pszichológia, közgazdaságtan, harmadikként az egzisztencializmus és a hinduizmus, tehát az ezoterikus relációk, halmazelméleti logika és nyelvmatézis-koncepció. Utóbbiakban ismét sor került Gödelre és Anselmusra.

A zárószeminárium témáit maga Kunszt adta meg: történelemfelfogás, mozgalomelmélet, egyházakció. A politikai helyzet közben, 1948-ban, egyre kritikusabbá vált, így veszélyes volt a szemináriumok megtartása is. Szabó Lajos azt javasolta, hogy meg kellene kísérelni az emigrációt, tarsolyukban egy halmazelmélet-kritikus és egy nyelvmatézis-elméleti koncepcióval. Ennek a matematikai tanulmánynak a megírására Kunsztot kérte fel.

Kunszt visszaemlékezése szerint körülbelül egy évig folytatott elsősorban halmazelmélettel és annak kritikájával foglalkozó stúdiumokat és ehhez sikerült új amerikai irodalmat is beszereznie. Végül 1951-ben megírta a tanulmányt A dolog és a fogalom a matematika filozófiájában címmel, Egy adat a vallás és a matematika kapcsolatához alcímmel.

	Szabó Lajos azonban az írást az adott célra, a nyugati közvélemény elismerésének megszerzéséhez nem találta eléggé feszítővas karakterűnek Kunszt szerint. A munka értékeit elismerve újabb diskurzus-sorozatot kezdeményezett Bíró Endrével és Surányi Lászlóval. Mindketten az ELTE professzorai lettek, Bíró Endre mikrobiológusként, Surányi László pedig a matematikai logika területén.
Bíró Endre		Surányi László

Ezek a kettejük közreműködésével folytatott beszélgetések sem vezettek igazi eredményre, nem tudtak vállalkozni a kívánt tanulmány megírására, úgyhogy Szabó Lajos ezt a küzdelmet 1953-ban feladta.

Ő maga kalligráfiával kezdett el foglalkozni. Kalligráfiáit Hamvas Béla, akivel végig megmaradt a kapcsolata, nagy megértéssel és rokonszenvvel fogadta. Szabó Lajos 1956 őszén, aránylag korán hagyta el az országot harmadik feleségével. Bécsben kezdte meg emigrációs pályafutását.