Bacsó Péter karácsonykor bemutatott Karády-filmje csalódást okozott számomra. A film azért
indult hendikeppel, mert a legendáshírű színésznő és Újszászy István
tábornok között szövődő románc históriája néhány évvel ezelőtt már
debütált, a Magyar Rádióban. A többrészes rádiójátéknak 1998-ban
sokadmagammal fültanúja voltam. A politikatörténeti adatokba alaposan
beágyazott, valójában izgalmas és érdekes történet (Vámos György
rendezése) kissé naivnak hatott hangszórón keresztül, s a hangjáték
dramaturgiája sem sikeredett túlságosan meggyőzőre...
Benedek István Gábor
A Hamvadó cigarettavég története azonban még ennél is régebbre nyúlik vissza: 1998-ban, a Könyvhétre jelent meg Benedek István Gábor Ezlett a vesztünk, mind a kettőnkveszte
című regénye, nem kevesebb, mint kétesztendei levéltári kutatómunka
gyümölcse, amely a film történetének lényegesen hitelesebb, mondhatni
történelmi hitelességű krónikája (ebből készült a fent említett
hangjáték).
Bacsó filmjének kritikáira vadászva s az
Internetet "lapozgatva" döbbentem rá, mennyi legendára, pletykára
épített tévedés él az emberek emlékezetében Karády Katalin
magyarországi pályafutásával kapcsolatban. Egy interjúból (1) kiderül,
hogy még maga a rendező sem tudja pontosan Karády disszidálásának
időpontját. Az 1949-es esztendő, ki tudja miért, sokak emlékezetében él
- tévesen, annak ellenére, hogy újságcikkek, fényképes riportok és a
régi rádióújság műsora egyértelműen bizonyítják, Karády Katalin 1951
elején hagyta el Magyarországot. Természetesen a távozás körülményeiről
is megszámlálhatatlan mendemonda kering évtizedek óta. Nem csoda hát,
hogy a színésznőre hivatkozva egyesek azt állítják, Karády Vas Zoltán
kocsiján hagyta el az országot, míg mások, például Bacsó is a már
említett interjúban úgy tudja, hogy "lefizetett orosz katonák
segítették Bécsbe".
Karády Katalin
Köztudott, hogy Karády már a maga korában is
legendának számított. Greta Garbóhoz hasonlóan, ügyesen gondoskodott
róla, hogy önként vállalt emigrációjában is az maradjon. Ennek
köszönhetően nem is igen szivárogtak haza róla hírek, legfeljebb csak
1978-ban, váratlan "feltámadásának" kapcsán lehetett valami keveset
hallani New York-i magányáról, no meg a titokzatos kalapszalonról,
amelynek hátsó helyiségéből sosem jött elő, ha magyar szót hallott.
Amerikai éveiről csupán néhány, ott kiadott hanglemez és fakult fénykép
tanúskodik. Nagy ritkán vállalt csak fellépéseket, azokat is leginkább
a nyugati parton vagy Kanadában.
Mi, idehaza ekkorra már szinte
teljesen elfelejtettük őt és filmjeit. Legfeljebb csak a Szabad Európa
Rádió Slágerpatikájának gurgulázó adásaiban hallhattuk régi dalait, s
néha szavait, üzenetét is, amikor Vajda Alberttel beszélgetett
telefonon. Sokszor ígérte, hogy hazatér. A rendszerváltás idején
néha-néha már Magyarországról is felhívták őt telefonon, egy-egy
televízió-, vagy rádióműsor kedvéért. Még Zsütinek is megígérte
egyszer, egyenes adásban, hogy "ami késik, nem múlik...". Karády
azonban jól tudta, hogy sosem fog már hazatérni. Pontosabban szólva:
úgy soha, ahogyan rajongó közönsége várja...
Ennek a jól felépített legendának a
szelét próbálta meglovagolni Bacsó, amikor (vélhetőleg) Benedek István
Gábor kutatásait felhasználva "összeállította" forgatókönyvét. A film
sajtóban megjelent méltatásait böngészgetve nem volt nehéz észrevennem,
hogy szinte valamennyi kritikus csalódottan ragadott tollat. Legnagyobb
igyekezetüket arra fordították, hogy legalább a film műfaját
meghatározzák. Bevallom, e tekintetben magam is zavarban vagyok. Nem is
próbálkozom meg a színészvezetést, a vágó munkáját, a rendezői
koncepciót elemezni.
Számomra mindig inkább az apróságok érdekesek, a
parányi hibák, tárgyi tévedések. Jól tudom, a Hamvadó cigarettavég története fikciós, nem követi hűen a valóságot. Csak félig. És talán ez
zavar a leginkább. E zavaró kettősségről nem csupán az író-filmrendező
tehet. Valószínűleg hazárdjáték áldozata, ellenfele rafináltabb,
ügyesebb kezű volt. Ez
az ellenfél pedig nem más, mint filmjének főszereplője, a legendás,
mindig vidám és slampos, mindenkiről minden intimitást tudó pesti
slemil, a magát "költőkirályként" bemutató Süti, akarom mondani Zsüti,
azaz a posztumusz Kossuth-díjas G. Dénes György, dalszövegíró.
G. Dénes György
Zsüti eredeti neve Guttmann Dénes volt,
amit népszerűsége első perceiben felcserélt a Dénes György
művésznévvel. A jelzésértékű "G" betűt csak kicsivel később ragasztotta
újdonsült nevéhez, az azonos nevű, kitűnő jellemszínész iránti
tiszteletből. Mindenki által használt beceneve, a "Zsüti" eredeti
nevének franciás kiejtéséből származik, s tegyük gyorsan hozzá,
"keresztanyja" nem volt más, mint maga a nagy Karády, aki mellett a
harmincesztendős Zsüti ekkor már rendszeresen ott legyeskedett, mint
ifjú poéta.
1945-öt írtunk ekkor. Az ország örömmámorban úszott, a
romos utcákon szovjet és amerikai katonák sétáltak, a rádióból pedig
felváltva szóltak Miljutyin és Irving Berlin magyarított slágerszámai.
A fiatalok nappal romokat talicskáztak, esténként pedig önfeledten
táncoltak a rohammunkával fogadóképessé tett szórakozóhelyeken, ahol a
zenekarok egymás után húzták a legújabb külföldi slágerszámokat. A
nagyközönségnek persze fogalma sem volt arról, hogy nem magyar
tánczenékre bokázza a foxtrottot, hiszen Pártos Jenő és G. Dénes György
olyan tökéletesen magyarította e külföldi számokat, hogy az mindenkit
megtévesztett.
Ennek egyszerű oka volt: Zsüti zsenialitása és angol
nyelvismerete. Hihetetlenül termékeny szerző volt. 1945-ben csak a
Durium-Pátria hanglemeztársaságnál 12 szerzeményét adták ki, 1946-ban
8-at, míg 1947-ben 26-ot! Érdemes megjegyeznünk, hogy e 46 szerzemény
közül mindössze 5 volt olyan, amelyet Karády Katalin énekelt
viaszkorongra. S még egy adalék: e három esztendő alatt (45-48),
különböző szerzőktől összesen 48 hanglemezfelvétel készült Karádyval a
Durium-Pátria stúdiójában.
Ezek után úgy gondolom, a Hamvadó cigarettavég azon "állítása", mely szerint G. Dénes György Karády Katalin háziszerzője lett
volna, erősen megkérdőjelezhető. Ezen adatok ismeretében, valamint ama
tények bizonyosságában, hogy Karádynak 1942 és 1944 között olyan poéták
írtak szólósláger- és operett szövegeket(!), mint Polgár Tibor, Békeffy
István, Füredi Imre, Mihály István, vagy a ma Szepes Mária néven ismert
Orsy Mária, kissé komikusan hat, hogy a sztárként bálványozott
színésznő egy csonka verssor miatt még a munkatáborba is elzarándokol,
hogy segítséget kérjen munkaszolgálatra bevonult szerzőjétől.
Polgár Tibor
Békeffy István
Füredi Imre
Mihály István
Szepes Mária
Ez azonban csak egy, a sok kedves, ám végtelenül naiv jelenet közül. Sajnos az egész filmre jellemző ez a meseszerű naivitás, ez
a szentimentális infantilizmus, amit néha egy-egy rosszul megírt végszó
vagy csattanó kíván a humor pezsgésével feloldani. Nem ártott volna a
forgatókönyvön kicsit tovább, többet dolgozni, és - bizton állítom - az
is csak javára vált volna a filmnek, ha a történelmi kitekintéseket egy
történész is átnézi a forgatás előtt. Ez
esetben talán nem csúszott volna be a történetbe az a szarvashiba sem,
melyet a nyilas hatalomátvétel napján játszódó rádiófelvétel
jelenetében érhetünk tetten.
Az egyik korábbi, 1942-ben, a Magyar
Nemzet szerkesztőségében játszódó jelentben ugyanis a főszerkesztőné
(Fehér Anna) beszámol arról, hogy Karádyt (Nagy-Kálózy Eszter) aznap
esti koncertjén a nyilasok, mint "zsidóbérenc kurvát," kifütyülik.
Ebből logikusan következik, hogy a hatalomátvétel napjaiban ő lesz majd
az egyik első sztár, akit likvidálni fognak. (Nem beszélve arról, hogy
a filmcsillagok között szép számmal akadtak olyan, a hungarizmus
mellett elkötelezettek is, akik akár még ingyen is vállalták a
"fellépést".) A valóságban tényleg eltávolították Karádyt, a filmen
azonban nem így történt. Bacsó Karádyja lila foltokkal a szeme alatt
még mikrofonba búg egy körülbelül egy esztendővel később született
slágert (2) két, diszkréten ringatózó nyilastestvérrel az oldalán, majd
váratlanul véget is ér a film, éppen a legérdekesebb pillanatokban...
Az egymást sokhelyütt irracionálisan
követő jelenetek mellett sajnos a párbeszédek is gyengécskére
sikeredtek. Talán csak a néhány, epizódszerepben feltűnő ismerős arc
jelzi, hogy mégis moziban ülünk. Ilyen például a törzsőrmester
szerepében Paudits Béla, akiről köztudott, hogy a nyolcvanas években
éppen Karády dalaival vált országosan ismertté, s ma is könnyen
azonosítják e korszak sanzonjaival, életérzésével. Kedves meglepetés
volt a "városvédő" Ráday Mihály szerepeltetése is, aki a szerkesztőségi
szobában felállított szovjet térkép előtt, szeretett városáért aggódva
ecseteli a legfrissebb hadijelentéseket.
Illés György
Ugyancsak jóleső érzés volt
viszontlátni a filmgyári jelenetben Illés György operatőrt, aki ugyan
sosem fotografálta Karádyt, mégis figyelmes jelzés volt a rendező
részéről, hogy a "magyar operatőrök doyenjét" felkérte e kétmondatos
szerepre.
Makay Árpád
De ha ezt megtette, miért nem örökítette meg e méltó helyen
egyúttal Makay Árpádot is, aki egykoron tényleg fényképésze volt Karádynak! Olyannyira az volt, hogy Karády első filmjét, a Halálos tavaszt is ő fotografálta.
Bacsó Péter filmjének kárára vált, hogy
túlságosan is épített G. Dénes György visszaemlékezéseire. Zsüti
végtelenül kedves ember volt, a régi Pest talán egyik utolsó mohikánja,
s éppen ezért köztudott volt róla, hogy élénk színeket és vastag
pemzlit használ történetei ecseteléséhez. Mindenki szerette őt és ő is
szeretett mindenkit. Jómagam huszonévesen találkoztam vele először a
Fészek klubban, és olyan szeretettel fogadott bizalmába egy
szempillantás alatt, mintha legalábbis egy priccsen feküdtünk volna
Ukrajnában. Ahogy megjegyezték róla nekrológírói, valóban nagy túlélő
volt, s ebben leginkább szerencséje és persze életvidám jókedve
segítette. Példaértékű ez
a hozzáállás az élet viszontagságaihoz!
Szerencsésen megúszta a
háborút, végigkacagta az ötvenes éveket, és vidáman, boldogan élt 86
éves koráig. Magas kort ért meg, s mire utolsó évtizedét taposta, már
szinte minden fontosabb pályatársa kihalt mellőle. Egyedül maradt.
Ekkor fogott igazán csak a mesélésbe. Sokszor, sokhelyütt mondta el
nagyszerű történeteit - hol így, hol úgy. Senki sem szólt közbe, senki
sem szólhatott már közbe, "hogy az nem úgy volt!". De voltaképpen nem
is érdekes a színtiszta igazság, mert a történet talán a lényegét
veszítené el. Zsüti egyes meséinek igazságmagvát kideríteni persze ma
már szinte lehetetlen feladatnak látszik, s talán nem is érdemes.
Itt
van mindjárt az a mozzanat, amely szerint Újszászy a keleti frontra
külön harckocsit küldött Zsütiért. Sajnos ez
a történet nem így igaz. Nem mellékes tudnunk Újszászy jobb megismerése
érdekében, hogy a tábornok nem csak Zsütit, hanem hét másik zsidó
munkaszolgálatos életét is megmentette ezzel a harckocsival (3). A film
meséjének szempontjából persze ez
lényegtelen, talán csak az igazság szempontjából fontos.
És talán az az
"aprócska füllentés" is ártalmatlannak minősíthető, hogy Bacsó
filmjének címadó dalát, a "Hamvadó cigarettavég" című slágert nem is Zsüti írta. Mert bizony nem!
Az 1942-es esztendő egyik legnagyobb
slágere volt ez
a dal, egy 29 esztendős fiatal újságíró, Hegedűs Tamás szerzeménye.
Hegedűs szinte egyidős volt G. Dénessel, 1913-ban született Budapesten.
A Nemzeti Zenede hallgatójaként zeneszerzést tanult, és szólóslágereit
már a harmincas évek elején játszották. Sőt, két komplett revüműsorhoz
írott muzsikája ment ezekben az években estéről estére a Nagymező utcai
Moulin Rouge-ban. (4) Hanglemezei is szép számmal jelentek meg a
negyvenes években, de az igazi sikert a "Hamvadó cigarettavég" hozta
meg számára, amely 1942 tavaszán és nyarán egyszerre három
lemezkiadónál is megjelent. (5)
Hegedűs Tamás
Mint a mellékelt cikkből (6) kiderül,
ennek sikerén felbuzdulva fogott hozzá egy operett megkomponálásához,
ami ugyancsak szép sikert hozott számára. Ez volt a Kitty-Kati-Katinka, amit követett még kettő: az 1944 januárjában bemutatott Patyolatkisasszony, és a nagysikerű Ballépés jobbra,
melyeknek dalszövegeit is ő jegyezte. S e helyütt jegyezzük is meg
gyorsan: Karády Katalin a már említett Durium-Pátria cégénél 1942 és
1948 között összesen 8 Hegedűs Tamás-szerzeményt énekelt lemezre.
Hegedűs Tamás utolsó, lemezen megjelent szerzeménye 1948-as keltezésű.
Életének és pályájának további alakulása a jazzkutatók előtt
ismeretlen. Annyi bizonyos még, hogy Zsütivel két közös szerzeményük
volt: 1945-ben a "Félpár gyűrött kesztyű" és két évvel később a "Téged
látlak én" című számok.
Horváth Jenő
Bacsó filmjének azonban nem csupán
címadó dala, más betétszámai is zavarosan helyezkednek el az időben és
térben. A "Próbáljuk meg újra," amely a filmmese szerint 1942-ben, a
munkaszolgálat idején, az autó tetején születik meg, a valóságban hat
évvel később, 1948-ban keletkezett Horváth Jenő zeneszerző Rákosi János
szövegére írt dallamaként. Zsütinek tehát ehhez a kompozícióhoz sem
volt sok köze.
Malcsiner Béla
A filmgyári jelenetben elhangzó "Hiába menekülsz"
kezdetű régi Karády-slágert filmen soha senki nem énekelte. Malcsiner Béla saját szövegére írt szerzeménye hanglemezen jelent meg csupán,
Karády előadásában, 1942 novemberében. De nem is érdemes folytatni a
sort! A számok itt is magukért beszélnek: a film tíz betétdala közül
mindösszesen kettő íródott Zsüti szövegére.
Nem is igazán érthető, hogy
az egyébként tehetséges poéta miért ékeskedett a halála előtti években
idegen tollakkal... Nem volt rá ugyanis semmi szüksége. Zsenijét
mindenki egyformán elismerte. Nevét olyan slágerek tették
halhatatlanná, mint a "Csinibaba," a "Megáll az idő," vagy a "Járom az
utam."
Van egy olasz mondás, mely szerint nem
az a fontos egy történetben, hogy igaz-e, vagy sem, a lényeg az, hogy
jól legyen kitalálva. Zsüti, mint afféle "gyógyíthatatlanul" életvidám,
mediterrán lény, ezt a receptet követte. "One man show"-ja valóban
pótolhatatlan és egyedülálló érték volt. Olyannyira, hogy még
Kossuth-díját is ezért, a "Zsüti-műfaj" megteremtéséért kapta (7).
Többen próbálták már filmre vinni Rejtő Jenő regényeit és bizony
beletörött a bicskájuk. Rejtő stílusa nem filmre termett, mint ahogyan
Zsütié meséi sem. Az ő történeteit csak ő tudta elmesélni, és a
hallgatóságából mindenki maga döntötte el, hogy mennyit hisz el belőle.
Jegyzetek
1 Magyar Hírlap, 2000. március 27
2 Jó éjt - dal (Bródy Tamás - G. Dénes György)
3 Az információ Benedek István Gábor kutatásaiban található.
4 A Magyar Muzsika Könyve, Szerk: Molnár Imre Dr. Budapest, 1936. Kiadó:Havas Ödön p:393
5 Pátria B 991 [Durium-Pátria D 10.012] Karády Katalin énekével,
Radiola RB 371 Keresztessy Mária énekével, RB 373, Odeon A 198076
Kalmár Pál énekével
6 Film Színház Irodalom, szerk: Egyed Zoltán, 1942. 19. Szám
7 2001. március 15. Kossuth-díj G. Dénes György dalszövegírónak, a
pesti polgár életérzésének megragadásáért, a hétköznapi és kávéházi
hangulatok utánozhatatlan megidézéséért, lírai erejű, páratlan nyelvi
leleménnyel megírt, egyedülálló slágerszövegeiért és fordításaiért, a
"Zsüti"-műfaj megteremtéséért; http://www.kancellaria.gov.hu/hivatal/felepites/kituntetesek/01-marc15-kossuth.htm
A Hamvadó cigarettavég című filmben elhangzó dalok és eredeti szerzőik:
HAMVADÓ CIGARETTAVÉG - slow
Zene és vers: Hegedűs Tamás
MINDIG AZ A PERC - lassú fox
Zene: Fényes Szabolcs
Vers: Mihály István
FEL
2002
