Lányi Pál:

Holczer családi kiállítás

MEGNYITÓ

2021.10.24.

 

Kedves barátaim, tisztelt vendégek, szeretettel üdvözöllek benneteket. Áthevült szívvel állok most itt ezek között a falak között, ahol őseim majd' 120 éve mindenféle donációval – ablakok, növények adományozásával, szakipari munkák és építésszervezés vállalásával, nemkülönben sok koronányi pénzzel is segítették a különleges szépségű Újzsinagóga megteremtését. (Landesberg Mór dédapám réz névtáblácskája ma is ott van a baloldali 3. padsor egyik székének támláján.) Még régebben, a dualizmus korában más fölmenőim sokféle tisztséget viseltek a közösségben: ketten két ciklusban is voltak rasé kohl (vagyis hitközségi elnöki) beosztásban, mások árvaszéki, vagy ügyészi és további bizottmányi feladatokat láttak el.

Mottóként egy versrészlettel indítok:

"Nem múlnak ők el, akik szívünkben élnek,
Hiába szállnak, árnyak, álmok, évek,
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még…"
(Juhász Gyula)

Ennek a csodálatos kamaratárlatnak a szereplői a Holtzer Család majdnem 200 évének auktorai, egy patrícius szemlélet képviselői. Mi is az a patríciusság? Nádas Péter: "Az élet sója" című könyvében szinte definíciószerűen ír olyan találó meghatározást, ami a Holtzerekre is teljesen jellemző. "Patríciusságukat nem Isten kegyelméből kapták egy másik személytől, hanem azzal a képességükkel nyerték el, hogy családi vagyonukat generációról generációra gyarapítani tudták, s gyarapodásukat többé vagy kevésbé nemes lélekkel a köz javára fordították."

Tamási Mihály 2001-ben megjelentetett egy visszatekintést "A régi szegedi gazdasági elit (1870–1944)" címmel – ebben több más értékelési szempont mellett közel évtizedenként összegyűjtötte a virilisták rangsorát –, az említett családok egyes prominensei ezeken a listákon mind a 75 évben előkelő helyeken szerepeltek. A családok egyes tagjai textillel kereskedtek, bankot alapítottak, vezetői voltak kaszinónak, kamarának és a Hitközségnek; mások (későbbi elődök) ügyvédek, építészek, orvosok, művészek, szociális segítők lettek.

Holtzer Salamon, a kereskedelmi cég alapítója Szegeden született, 1811. jún. 4-én. Apja Jakab az első gyermek születésekor az anyakönyvi bejegyzés szerint szegedi születésű és lakos volt. Anyja neve Krummajer (Finkel) Franciska. Holtzer Salamon 1848-ban alapította a céget, "Holtzer Salamon és Fiai" név alatt, első üzletük a Széchenyi téren volt a Zsótér házban, 1883-ban költöztek át a család Híd és a Deák Ferenc utca sarkán lévő saját házába. Nagykereskedelmi tevékenységet folytatott, foglalkozott posztóval gyapjúval, szövettel, szőrmeáruval. A szabadságharcban önkéntes honvédként harcolt, és ez idő alatt felesége, Steinitz Katalin vezette az üzletet. Holtzer Salamonnak öt gyermeke volt. A legidősebb Jakab, nagyapja után kapta a nevét, a többi: Mihály, Kálmán, Fáni és Mina. Holtzer Salamon 75 éves korában, 1886-ban halt meg. Aktív felekezeti életet is élt. Hitközségének templomatyja, az elöljáróságnak választmányi tagja volt (1860), pénztárnoka (1865), de más tisztségeket is viselt.

Az alapító halála után a céget fiai örökölték, habár tekintettel arra hogy az egyedüli tulajdonos Jakab volt, valószínű, hogy a többi testvér kivált és őket az elsőszülött kifizette. Ahogy Salamon volt az alapító, úgy Jakab (1835-1906) a gyarapító. Nagy szorgalmú és igen takarékos ember volt. Jakab felesége Gruber Julianna Újvidéken született 1846-ban. Házasságkötésük Budapesten történt 1864-ben. Igazi egyéniség volt, aki jelentős szerepet játszott a közéletben is. Férjének az üzlet kifejlesztésében és vezetésében is nagy segítségére volt. Amikor férje 1906-ban meghalt, ő vezette tovább a céget, amíg át nem engedte a kormányrudat három fiának. A Szegedi Izraelita Nőegyletnek hosszan volt választmányi tagja, 1884 után további különböző szerepeket töltött be, pénztáros és ellenőr, míg 1909-ben élete végéig elnöke lett az egyesületnek. Halálakor 1929. november 23-án ez a megemlékezés jelenik meg a "Délmagyarország" c. újságban:

"Hosszú, áldásos és jótékony tevékenykedés után hunyt el Holtzer Jakabné, aki mintaképe volt a nagyasszonyoknak. Matróna kort ért el, és ez a 83 esztendő a fáradhatatlan munkálkodásé s a soha nem szűnő jótékonykodás jegyében telt el. Dolgozni reggeltől estig, aztán a munka gyümölcséből részt juttatni a szűkölködőknek: ez volt özv. Holtzer Jakabné."

Kiállításunk színhelyének, a majdnem 120 éve fölavatott Újzsinagógának az építéséhez a családok jelentős pénzösszegekkel, tárgyadományokkal járultak hozzá és a kórus feletti hat felső ablakrész üvegművészeti munkáinak a kivitelezési költségeit is magukra vállalták.

Kiemelek néhány idézetet LÖW Immánuel tudós főrabbinak a templom fölszentelésekor elmondott beszédéből: " […] Az embernek kitüntető méltósága a munka, ezt hirdeti ennek az új háznak első jelképe jutalmazó kalászok közt ragyogó ekében. Arcod verejtékével egyed kenyeredet. […]" Ez a messze földön legszebbnek tekintett zsinagóga "Hirdeti a fejlődés meg nem szakadó történeti fonalát a hagyomány korában, midőn tágul nagy történelmi rázkódások nyomán kelet népének látóköre. Haladó mívelődést, felszívott, áthasonított idegen tudást jelképez, nyugati dongáiban a hagyomány irodalmának egyiptomi lilioma, örmény felföldről bevándorolt rózsája s Európa delének keletre szakadt patakmenti leándere. De mind e további fejlés a kupolának szinte szabadon lebegő merész boltját beszövő csipkebokorral, az ősi hittel marad egybeszőve. Ezt hirdeti ez az új épület: nem akar lelketlen kőrengeteg lenni, hanem hirdeti tagolásában önnön rendeltetését, a négy világtáj felé az imának szentelt időket."

A kiterjedt (és családfájában szinte áttekinthetetlenül sokágú) Holtzer Család sarjai is a négy világtáj szerint szóródtak szét a Föld számos kontinensére és országába. Jelen idő szerint egyikük sem itthon él. A svédországi Horváth-Lindberg Judit – Holtzer Jakabné dédunokája –  ambicionálta, hogy múltbeli jelentősége szerint emlékezzünk meg arról a sok jótéteményről, amivel több mint száz éven át gazdagították Szeged javait, értékeit és társadalmát, nem utolsó sorban sportéletét is. Ábrahám Vera kezdeményezésének és Dr. Frauhammer Krisztina szakszerű gyűjtőmunkájának – valamint annak a szerencsés körülménynek köszönhetően, hogy az előző elnök, Dr. Lednitzky András úr indítványozta családtörténeti emlékkiállítások rendezését és Buk István elnök úr a rekonstrukció keretében kialakíttatta ezt a kiállítótermet – most itt csodálatos lenyomatát láthatjuk sokirányú ténykedésüknek.

Megköszönve a Hitközség vezetésének az emlékezés e színvonalas lehetőségét, kérem odaadó figyelemmel nézzék meg ezeket a dokumentumokat!