emlékezet

Molnár Andrea 

Az "el-Aksza özön művelet" utórezgéseiről

Erec Jiszráél a polgári év fordulóján

2024.02.24.

 

"Megszégyenülnek és hátraszorulnak
mindazok, akik gyűlölik a Siont.
Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű,
amely kiszárad, mielőtt letépnék."
Zsoltárok könyve 129:5-6

 

Népírtás, válaszcsapás, holtak, sérültek, vádak, ellenérvek, tűzszünet, fogolycsere. A felsorolás csak a felszínét érintgeti annak a sokrétegű, szerteágazó és szövevényes eseménysornak, mellyel az elmúlt év októberében indított Hamasz-támadástól napjainkig tartó időszak izraeli nemzetbiztonsági helyzete körvonalazható. A belpolitikai csatározásokat felülíró terrormerénylet nyomában létrejött válságkormány kellő határozottsággal, egyúttal sajátos önkorlátozással fogott neki a katonai válaszlépésnek, melyet alapvetően – Izrael nemzetközi renoméjának megőrzésén messze túlmutatva – a gázai civil lakosság megóvásának szándéka motivált. A Vaskardok elnevezésű katonai művelet megindítása előtt minden lehetséges módon felszólítást intéztek a célterületen élők felé, hogy szabad elvonulást biztosítsanak számukra, de a humánum diktálta törekvés hatékonyságát megroppantotta az egyiptomi határ felől emelt akadály, a háború csapdájába ejtve ezzel palesztinok ezreit. Később ugyan a kairói kormány döntött a humanitárius folyosó megnyitása ügyében, ugyanakkor továbbra is makacsul elzárkózott a határátkelők teljes megnyitása elől, csupán az autonóm területen rekedt külföldi állampolgárok és a sérülést szenvedett civilek juthattak át a rostán.

Az izraeli földre történt erőszakos behatolást követően Joav Gallant védelmi miniszter széleskörű mozgósítást rendelt el a tartalékosok körében és rendkívüli helyzetet hirdetett a Gázai övezet határától számított 80 kilométeres körzeten belül. A felhívással szinte egyidőben tömegek indultak a megfelelő katonai támaszpontokra, hogy felvegyék a szolgálatot, köztük nyugdíjaskorú katonák, sőt sokan a diaszpóra tagjai közül főként az Egyesült Államokból. A Tzahal megkezdte a légicsapásokat a Gázai övezet felett, majd a szárazföldi alakulatok is elindultak a Human Rights Watch által csak "szabadtéri börtönnek" nevezett földszakasz felé.

 

Benjamin Netanjahu kormányfő már az első média megjelenéskor egyértelművé tette: a palesztin autonóm területen terrorista-vadász akciót indítanak, mégpedig "a teljesség igényével". Több erőteljes kijelentést is megfogalmazott a témában, mely bejárta világsajtót, sokakban határozott averziót váltva ki. Ezek egyike arra hívja fel a figyelmet, hogy "a Hamasz olyan, mint az Iszlám Állam és el fogjuk tiporni, mint ahogy a világ is eltiporta az Iszlám Államot", míg egy másik beszédében megerősítette, hogy "a Hamasz iszlamista terrorszervezet minden tagja halott ember". A védelmi tárca vezetője egy sajtótájékoztatón ennél is tovább ment, amikor kifejtette: "A gázai iszlám államot eltöröljük a föld színéről. nem fog létezni többé. Nem lesz olyan helyzet még egyszer, amikor izraeli gyermekeket gyilkolnak…""A "harmadik intifáda kezdeteként", illetve "Izrael szeptember 11-e pillanataként" jellemzett biztonsági szituációban Izrael számára érthető módon nemzeti létkérdésként fogalmazódott meg a Hamasz aktivitásának teljes felszámolása, jóllehet a vezérkar eliminálása, s a terror-lovagok bebörtönzése vagy likvidálása vélhetően nem tudja semmissé tenni az irreális, mégis (tovább)élő "Free Palestine"-ábrándokat.

Mintha önmagát ismételné a történelem: a véres eseményeket követő többé-kevésbé egyöntetű nemzetközi felhördülést először az óvatos hümmögés, majd az izraeli ellenlépést egyre inkább elítélő hangok sokasága követte. Abban nincs semmi meglepő, hogy Szaúd-Arábia, Egyiptom, Jordánia, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Marokkó, Pakisztán és Törökország deeszkalációra szólította fel a feleket, mint ahogy abban sem, hogy Afganisztán ;a megszokott forgatókönyv szerint támogatását fejezte ki a palesztinok irányába. Irán mindeközben – tagadva a Hamasz-offenzíva kivitelezésében nyújtott segítséget – méltatta "a palesztinok spontán megmozdulását a megszálló hatalommal szemben".  A szaúdi királyság "legfőbb külügyére" okozta az első hökkenetet, amikor egyik közleményével némiképpen rácáfolt országa Izrael irányába tanúsított közeledési politikájára, mondván, hogy "többször is figyelmeztettünk arra, hogy Izrael folyamatos gázai megszállása további erőszakot gerjeszt". Az állítás tartalmilag önmagában értelmezhetetlen, mondhatni némi eufémizmussal akár csúsztatásnak is, hiszen Gáza státuszát tekintve autonóm terület, saját közigazgatási apparátussal, jóllehet többféle ellátási szempontból (víz, villany, üzemanyag) Izrael jóindulatú támogatására szorul.

Ami a legnagyobb meglepődésre adhat okot – vagy tán mégsem – az leginkább az a retorika, melyet a két monstre nemzetközi szerveződés, az Európai Unió és az Egyesült Nemzetek Szervezete megszólalásait jellemzi a legújabb izraeli-palesztin konfliktus kapcsán. Ennek lényege, hogy a terroristák által előre megtervezett, s a zsidó lakossággal szemben végrehajtott célzott mészárlást egyszerűen összemossa az izraeli hadigépezet gázai civileket érintő nem akaratlagos, hadiveszteségként értékelhető cselekményeivel.

Elismerve ugyan Izrael önvédelmi jogát, egyenlőségjelet helyeznek a két szituáció közé, miközben igyekeznek a világ közvéleményében tudatosítani: "az izraeli hadseregnek többet kell tennie a gázai polgári lakosság védelméért, meg kell találnia a Hamász elleni küzdelemnek azt a módját, amellyel nem veszélyezteti oly sok palesztin életét." Érdekes módon a "mikéntre" vonatkozóan eddig egyik szervezet sem állt elő konkrét, elfogadható javaslattal. Reagált viszont a palesztin vezetést célzó izraeli "vádakra" az Iszlám Dzsihád szóvivője, s leszögezte:"Mi nem civileket ölünk. Izrael egy katonai társadalom."

Fontos külpolitikai-biztonsági momentum, hogy a Gáza elleni szárazföldi támadást követően az Izrael-politikát illetően mérsékelt irányzatot képviselő Jordánia visszahívta nagykövetét a zsidó államból, ezzel párhuzamosan felszólította az izraeli külügyminisztériumot, hogy ammáni nagykövetét, aki már korábban elhagyta az arab királyságot, ne küldjék vissza szolgálati helyére. A jordániai diplomáciai tárca első embere egy nyilatkozatban kiemelte azt is, hogy a királyság elítéli az ártatlan emberek életét követelő "tomboló izraeli háborút", amely "példátlan humanitárius katasztrófát idézett elő", miközben "a harcok nemcsak az egész régió biztonságát, de a nemzetközi békét is veszélyeztetik."

Megszólalt az izraeli-palesztin szembenállás újabb fordulója kapcsán Jens Stoltenberg NATO-főtitkár is, aki egyfelől elítélte a szélsőséges palesztin szervezet Izrael elleni támadásait, ugyanakkor kijelentette, hogy "Izraelnek a nemzetközi jognak megfelelően kell végrehajtania válaszlépéseit, meg kell kímélnie a civil életeket, és lehetővé kell tennie a humanitárius segélyek bejutását a Gázai övezetbe." Megjegyzem: Izrael éppen ezt teszi. A szervezet vezetője azt is hozzáfűzte, hogy meg kell akadályozni a fegyveres konfliktus kiszélesedését, regionálissá fejlődését, ugyanakkor Izraellel ellenséges egyetlen nemzet vagy szervezet sem próbálhat meg előnyt kovácsolni a térségben kialakult helyzetből.

A háborús helyzetet illetően Vlagyimir Putyin azzal a merész állítással állt elő, mely szerint "a konfliktust nem lehet kezelni az olyan kérdések megoldása nélkül, mint a palesztin állam létrehozása." Az elnök szemrehányásokkal illette egyúttal az Egyesült Államokat, mert "megkerülte az izraeli-palesztin konfliktus rendezésének bevett folyamatát" és komoly feszültséget keltett a térségben azzal, hogy hogy repülőgép-hordozókat irányított a régióba. Mindezek mellett ráadásul alaptalannak nevezte azt a feltevést, hogy Irán részt vehetett a Hamász-támadás menedzselésében.

-----

Az izraeli haderő feladatvégrehajtása Gázában több szempontból is rendkívüli nehézségeket vet fel. Amellett, hogy a térséget elhagyni nem tudó vagy éppen nem akaró polgári lakosság védelmét maximálisan figyelembe kell venniük, nem elhanyagolható körülmény, hogy a mélyen gyökerező "palesztin eszme" okán a civilek nem minden esetben jámbor áldozatai a Hamasz vezetésnek, ahogy azt esetenként a média közvetíti, hanem tevőleges támogatói. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az időközben szabadon bocsátott izraeli túszok meghatározó része a tanúk elmondása szerint palesztin családok otthonában volt őrizet alatt. Mindez megnehezíti a terror-aktivisták tényleges beazonosítását a gyakorlatban, amely komoly veszélyforrás a Tzahal erői számára.

Természetesen nem lehet azt sem kizárni, hogy ez a "őrző-védő funkció" az esetek bizonyos hányadában a terroristák részéről kierőszakolt szerepvállalás és nem önként vállalt küldetés, minden esetre csekély információ birtokában, s az azonnali reagálás kényszere mellett a különbségtétel nem éppen kézenfekvő.

A másik tényező, mely a katonákat próba elé állítja, hogy felderítő tevékenységük során számos esetben időzített vagy más jellegű robbanószerkezetek állják útjukat, melynek következtében napi rendszerességgel érkeznek hírek zsidó katonák haláláról, illetve életveszélyes sérüléséről, táptalajt adva ezzel a elfojtható indulatoknak.

Harmadsorban a lépésről-lépésre történő tisztogatás során tekintettel kell lenni arra is, hogy az izraeli túszok maradékának tartózkodási helye valójában ismeretlen, így egy adott lőparancs vagy behatolási kísérlet nyomán az izraeli erők "baráti tüzet" generálhatnak, veszélyeztetve ezzel a fogvatartottak életét. Erre szolgáltatott szomorú példát az az eset, amikor három fogságból megszökött zsidó fiatalembert saját honfitársaik lőttek le, az ellenséges táborhoz való tartozásukat feltételezve. A túszokról szólva fontos megjegyezni, hogy többszáz izraeli és külföldi állampolgárságú személy került a palesztin fegyveresek fogságába, akiknek egy részét a katari közbejárást követő fegyverszünet idején kisebb csoportokban szabadon engedtek, de százhúsz ember – köztük kicsiny gyermekek – sorsa továbbra is kétséges.

Számos vád érte a Hamasz-akcióval összefüggésben Izrael méltán legendás titkosszolgálatát, a Moszadot, hogy miért nem szolgált "up to date" információkkal egy lehetséges terrortámadásról az érintett terület ellen. Peter Baumont politikai újságíró a fiaskót "a hírszerzés korszakos kudarcának", míg a Jewish News Syndicate egyik szerzője "a képzelőerő csődjének" minősítette. Egy BBC elemzés azon sopánkodott, hogy bár Izrael rendelkezik a térség legkiterjedtebb és legjobban finanszírozott hírszerző szervezetével, illetve a militáns csoportokon belüli informátorok és ügynökök hálózatával, mégsem látta előre a véres agressziót, majd hozzáfűzte: "a Hamász rendkívüli szintű operatív erővel kell, hogy rendelkezzen, hogy mindezt véghez vihette." Amir Avivi, az izraeli hadsereg gázai hadosztályának volt parancsnokhelyettese hasonlóan nyilatkozott a Financial Times kérdésére, amikor így fogalmazott: "a támadások megingatták az ország hírszerző szolgálataiba vetett hitet. Ez egy olyan kudarc, amely nem kisebb, mint amit a jom kippuri háború idején tapasztaltak."

Kétségtelen, hogy a felelősség kérdése nem csupán a biztonságpolitikai elemzők, de az izraeli társalom egésze számára komoly fejtörést okoz, ezzel együtt az országvédelem olyan mértékű prioritást élvez, hogy sok egyéb mellett vélhetően ennek a dilemmának a megtárgyalása is egészen a harcok lezáródásáig késik majd. Az, hogy a puszta létében fenyegetettség érzete – háttérbe szorítva minden mást – mennyire áthatja a zsidó nemzetet, talán semmi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy az izraeli társadalmon belül különös "enklávéként" viselkedő ultraorthodox csoportok tagjai közül is többen azonnali katonai szolgálatra jelentkeztek a konfliktus kirobbanását követően.

Sokan tették fel az elmúlt hetekben a támadásra vonatkozó "miért éppen most" kérdést is. Ezzel összefüggésben a The Times of Israel egyik elemzésében azt írja, hogy "a Hamasz erőszakosan visszaterelte a világ figyelmét a palesztinokra, és nagy kárt okozott az Izrael és Szaúd-Arábia közötti, az Egyesült Államok által közvetített, mérföldkőnek számító megállapodás megkötésének lendületében." Ezt a feltevést erősítette meg a The New York Times cikke, mely szaúdi forrásra hivatkozva hívja fel a figyelmet a szerinte evidens okozatra: "a helyzet robbanással fenyegetett a palesztin nép és törvényes jogainak semmibe vétele, valamint a szentségei elleni rendszerszintű provokációk megismétlődése következtében."

A The Economist egyik szerzője úgy vélekedik, hogy a "Hamasz felrobbantotta Biden alkuját a Közel-Kelet újjáalakításáról", mert szerinte "egy szaúdi-izraeli-amerikai háromoldalú megállapodás tető alá hozatala cserben hagyta volna a palesztinokat, s ezért döntött úgy a Hamasz, hogy elébe megy ennek a számára keserű alkunak." Hozzátette, hogy "Gázából nézve a dolgok csak rosszabb irányba fordulhattak volna, tekintve, hogy Netanjahu koalíciós partnerei ellenzik a kétállami megoldást, és inkább Ciszjordánia egészét annektálnák, bevállalva akár Izrael apartheid államként való megítélésének ódiumát is. Ezt meg kellett előzni."

Több szakértő Irán szándékait sejdíti a véres akció mögött, melynek alapvető céljaként az Izrael és Szaúd-Arábia közötti kapcsolatok szabotálását jelölik meg. Ez utóbbi vonatkozásban figyelemre méltó adalék a szaúdi kormányzat és az iráni vezetés közötti közeledés, melynek hátterében egyes elemzők az iráni atomhatalom szerep egyfajta mérséklésének szándékát vélik felfedezni szaúdi részről.

A veszteséglista mind izraeli, mind palesztin oldalról drámai, az autonómia egészségügyi minisztériumának legutóbbi tájékoztatása szerint legalább 29.000-en veszítették életüket, mely számadatot a WHO kicsit kevesebbre, 23.000 körülire becsüli. Izraeli részről a Hamasz-behatolást követően a súlyos sérült civilek és katonák közül később többen életüket vesztették, míg a Gázába hurcolt túszok némelyikét holtan találtak az izraeli katonai erők a területen zajló felderítés során.

 

Az IDF az eddigi hadműveletek keretében több, mint tizenegyezer terrorista célpontot támadott és semmisített meg, köztük  hadműveleti főhadiszállásokat és a Hamász kisebb terrorista-egységeit, alagutakat robbantottak be, terror-vezetőket tett félre az útból, miközben Jahja Szinvár, a Hamasz gázai szárnyának vezére saját (talmi) biztonságának szavatolása végett az IDF közlése szerint izraeli túszokkal vette körbe magát a Han Junisz alatt meghúzódó alagútrendszerben.

A palesztin terrorcsoport által generált fegyveres összecsapás végkifejlete a dolgok jelenlegi állása szerint várat magára. Annyi bizonyos csupán, hogy – mintegy dávidi minta szerint – Izrael a terrorszervezet teljes felszámolásáig folytatja majd a harcokat, ahogy arra vonatkozóan Benjamin Netanjahu szinte valamennyi nyilatkozatában egyértelmű utalást tesz.. Kérdés persze, hogy a folytonos utánpótlással rendelkező iszlám radikalizmus visszaszorítása mekkora áldozatot igényel, mennyi időt vesz igénybe, illetve, hogy lehetséges-e egyáltalán. A gázai terület egy jelentős részén ugyan sikerült a terrorerők jelenlétét felszámolni, de számos rendezetlen ügy továbbra is nyitott kérdésként fogalmazódik meg a két nép viszonyában, illetve a regionális biztonsági ágendában.

Megoldásra vár az elraboltak ügye, magának az autonóm területnek a jövőbeni státusza, miközben vitatott ötletként merül fel a Gázában élő palesztinok Ciszjordániába való áttelepítése, illetve a kétállami megoldás (ir)realitása, mely a zsidó haza mellett egy tisztán palesztin államalakulat létrehozását célozza. Izrael egyértelművé tette, hogy nem kívánja kiterjeszteni fennhatóságát Gázára, mint ahogy az is, hogy nem áll szándékában kompromisszumot kötni senkivel saját nemzetbiztonsága kárára, ahogy azt a hivatalban lévő miniszterelnök is megfogalmazta: "nem engedem, hogy Izrael megismételje Oslo hibáját. Nem engedem, hogy állampolgáraink és katonáink óriási áldozatai után olyanokat engedjünk be Gázába, akik terrorizmusra oktatnak, támogatják és finanszírozzák a terrorizmust. Gázát nem fogja irányítani sem a Hamász, sem a Fatah"


 

Felhasznált irodalom:

Avraham, Yuval:A Gazan worked in Israeli kibbutzim for decades. Then came Oct. 7. +972 Magazin. 2023.11.06.

Beaumont, Peter: Hamas morderous attack will be rememberedas isra eli intelligence failure for the ages. The Observer. 2023. 10.07

Dettmer, Jamie-Oliver, Christian: Iran’s support for Hamas fans suspicion it’s wrecking Israel-Saudi deal. Politico. 2023.10.07.

Experts react: Israel is ‘at war’ after Hamas militants launch major assault. Atlantic. Council. 2023. 10. 07.

Fabian, Emanuel-Pachiani, Gianluca: IDF estimates 3,000 Hamas terrorists invaded Israel in Oc. 7 onslaught. The Times of Israel. 2023.11.01.

Fairclough, Gordon: Israel Plans for Next Phase of Gaza War, Defense Minister Says. The Washington Post. 21024.01.17.

Human shield horror' and Israel's '9/11 moment. BBC News. 2023.10.08.

Kingsley, Patrick: Israel-Gaza ConflictAir-Raid Sirens in Israel Warn of Continued Strikes on Sunday. The New York Times. 2023.10.07.

Kluth, Andreas: Hamas Just Torched Biden’s Deal to Remake the Middle East. Bloomber. 2023.10.07.

Panikoff, Jonathan: The Isrel-Hamas conflict reaches a new level – and it’s only just beginning. Atlantic. Council. 2023. 10. 07.

Shotter, James: The day that stunned Israel: arracks shake faith in intelligence services. Financial Times, 2023. 10.08.

Staff, Toi: Saudi-Israeli normalization effort takes a violent detour after Hamas attack. in: The Times of Israel. 2024.01.10.

https://hirado.hu/kulfold/cikk/2023/12/12/netanjahu-elter-izrael-es-az-egyesult-allamok-elkepzelese-a-haboru-utani-gazai-ovezeti-rendezesrol

https://www.hrw.org/news/2022/06/14/gaza-israels-open-air-prison-15

https://www.nato.int/cps/en/natohq/search.htm?query=Hamas&submitSearch=

 

 

FEL