Róbert Péter:

Efraim Kishon azelőtt Kishont (Hoffmann) Ferenc

 

A XX. század egyik legnagyobb humoristája 1924. augusztus 23-án látta meg a napvilágot egy budapesti zsidó polgárcsaládban. Irodalmi érdeklődése - novellája pályázatot nyert a jezsuita gimnáziumban - és jó anyagi viszonyai (apja bankigazgató volt) ellenére nem mehetett egyetemre a rá vonatkozó kirekesztő rendeletek miatt ezért ötvösnek tanult.

Munkaszolgálatos volt Jolsván, ahol sakktudása miatt lett a parancsnok titkára. Később megúszott egy tizedelést, „élni hagytak egy szatiristát” Utána Stanó András néven bujkált, fővárosi pincében kezdte írni Hajvédők című első könyvét.

A szovjet csapatok ugyan elfogták és csak Bjelorussziában tudott megszökni, de néhány évig felfelé ívelt a sorsa. Humoristája lett a népszerű Ludas Matyinak, de írt a Szabad Száj című másik vicclapba is – amíg később ezt a szájat is be nem fogták! Írt egy szatírát egy pártról, amely a kopaszokat akarta kiirtani. Darabjával irodalmi versenyt nyert, művét azonban nem adták ki, érthető okok miatt: Rákosi Mátyás is kopasz volt.

Közben elvégezte a művészettörténetet az egyetemen és magyarosította nevét Kishontra. Azért erre mert eredetileg ugyan Hontra gondolt, de Hont Ferenc színházi szakember iránti tiszteletből elé tette a kicsinyítő szócskát.

A diktatúra kibontakozásával egyre rosszabbul érezte magát és 1949-ben elhagyta Magyarországot. A születő zsidó állam vonzotta, feleségével évekig kibucban éltek.

Nehéz munkákat végzett, de közben fáradhatatlanul tanulta az új haza nyelvét – olyan sikeresen, hogy az 50-es években már héber színdarabokat és könyveket írt!

1952-től 32 éven át munkatársa volt a Maariv cimű izraeli lapnak, katonáknak készült egyfelvonásosai műfajt teremtettek Izraelben, humoros könyvei az izraeli, majd nemzetközi könyvpiac élére kerültek.

1957-ben Tel-Avivban kabarészínpadot alapított Zöldhagyma néven. 1959-ben jelent meg New Yorkban Forduljon meg, Lót asszony című könyve. A Broadway egyik színházában mutatták be Unfair to Goliath című darabját, és 1964-től Hollywoodban forgatókönyvíró és rendező is volt.

37 nyelven, 40 millió példányban jelentek meg művei, paradox módon talán Németországban volt a legnépszerűbb.

Mint ottani sikeréről írta elégtétellel tölti el „hóhérai unokáinak” érdeklődése.

Filmeket is írt, a Saliah Sabatiban a keleti bevándorló figurája legendává vált. 1984 óta jelenhettek meg könyvei magyarul

Megkapta a Herzl-díjat, a Jabotinsky-díjat, a Szokolov-díjat, a Till Eulenspiegel-díjat, a párizsi Noble-díjat. Filmjeivel kétszer nyerte el a San Franciscó-i Golden Gate-díjat és háromszor a hollywoodi Golden Globe-díjat. 1999-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, 2002-ben az Izrael-díjat kapta meg.

2011-től emléktáblája van a Nagymező utcában.

2005. január 29-én a svájci Appenzellben halt meg., 15 éve.