Róbert Péter:
Első világháborús zsidó hadisírok felújítása Magyarországon
2020.02.10.
Az első világháborúban elesett katonák milliói nem mindig részesültek temetésben. Később sírjaik nagy része is megsemmisült. Pedig voltak szép számmal , köztük zsidók is akiket bajtársaik igyekeztek rabbi jelenlétében elföldelni, de tömegsírokban katonatársaikkal együtt, sokszor kereszt alatt nyugodtak, amelyre ezért néha Dávid-csillagot véstek. Később hadseregparancs gondoskodott az "egységes zsidó sírjelről". Számuk növekedésével megrendezték a Zsidó Hadisírok Napját.
Sajnos a második világháború munkaszolgálatosai már nem részesültek katonai végtisztességben, csak bajtársaik mondhattak felettük kádist azután meszet dobtak rájuk és el volt intézve. Sírjaikra sem írhatták: "Pro Patria", akkor hivatalosan Magyarország nem volt a hazájuk.
Az idő, különösen a diktatúra szekuláris évtizedei nem kedveztek az elesettek tiszteletének, a katonatemetők tönkrementek.
Ezen próbált segíteni az a három és féléves program melynek ünnepélyes zárására 2020. február 6-án került sor a Honvéd Kulturális Központban.
Dr. Kovács Vilmos ezredes a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka üdvözölte a színháztermet megtöltő megjelenteket, beszámolva az Európában első, példaértékű kezdeményezés eredményeiről.
Mivel a távoli csatatereken elesett majd hatszázezer magyar katonának kevés sírja van határainkon belül ezeket, mintegy 25.000-t felújították és több mint 180 emlékművet is. Viszont sok, a másik oldalon küzdő katona halt meg nálunk hadifogságban és az ő temetőiket is rendbe hozták. "Halott katona nem ellenség" – idézte a régi mondást.
Ezután került sor a Véres csaták után látnak édes álmot című dokumentumfilm bemutatójára, amelynek előzményeiről rövid bevezetőt hallhattunk, hangsúlyozva: a háború az utolsó halott eltemetésével ér véget.
A filmben többek között Totha Péter Joél tábori rabbi méltatta a magyar zsidóság első világháborús helytállását, név szerint említve Hazai Samu vezérezredes honvédelmi minisztert (Tapintatosan elhallgatva, hogy ő már kadétként kikeresztelkedett! R.P.)és Bauer Gyulát a híres somogyi 44. ezred (a "rossebbakák") parancsnokát. Persze megjelentek a zsidó katonasírok is. Bizony csak a fővárosban 4000 zsidó elesettet jelentettek, akiknek fele Rákoskeresztúron nyugszik, ahol hatalmas emlékmű, a Dohány utcában az 1931-ben épült Hősök Temploma tartja ébren a zsidó katonák emlékét. Közrejátszott a zsidó sírok és emlékművek ápolásában, hogy a kortársak közül sokan kétségbe vonták a zsidók áldozatait a világháborúban. Még perre is sor került, amely a zsidóság háborús szerepét tisztázta.
A honvédelmi miniszter nevében Erdélyi Lajos humán államtitkár beszélt. Szólt a hadisírok ápolásának hazai előzményeiről, amelyeket még a háború alatt az 1917. évi VIII. törvénycikk rögzített és az 1924-as évtől minden május utolsó vasárnapján megemlékeztek a magyar hősöktől. 40.000 hősi emlék volt Magyarországon, ezeket ilyenkor megkoszorúzták. Persze a pártállami időkben ez megszakadt, megszüntették a fővárosi hősi nyugvóhelyet, 20 parcellát dúltak fel, 15 méteres emlékművet romboltak le azon a címen, hogy lejárt a 30 éves használati tartam. Szerencsére az utolsó években megújult a hagyomány. Kétmilliárd Ft-os költséggel hozták rendbe országszerte a katonasírokat. Kitüntetések átadása zárta az ünnepség első részét, a vidéki zsidó temetők katonasírjainak ápolásáért Tamás Péter miniszteri elismerését Winkler Miksa vette át.
Az emlékezetkultúra – amelynek fontos eredményét jelenti a most lezárult projekt – tárgyi részét jelentik a sírok és emlékművek. Napjainkban szerepük megnövekedett, hiszen ezek többszörösen hasznos források egyrészt a kegyelet, másrészt a kor, az őket létrehozó viszonyulás valamint az a adott település története szempontjából. Szép számmal vannak köztük zsidó emlékművek is. Nem mind nyugodnak külön parcellában, így a már említett Krupieci Bauer Gyula márványos sírja a Farkasréti zsidó temetőben található. Somogyi ezredének katonái nótát írtak róla, amit néha most is énekelnek "Somogyországban":
Bauer ezredes úr levelet írt a frontról
Katonát kér a harctérre
Somogyból-Tolnáról.
Meg is kapta a katonákat, ahogy a magyar nemességet is "krupieci" előnévvel.
Persze az elesett zsidó katonák zöme csak egyszerűbb sírban nyugszik, ezek ápolása és emlékük fenntartása kötelesség feléjük és történelmünk felé egyaránt!