Róbert Péter:

Őrizte gondjait….

2022.07.14.

 

A járvány elvitte, nem érte meg utolsó könyve megjelenését Magyar László András, az író, tudós, múzeumigazgató és kiváló, sokak által szeretett ember.

 

 

Az MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Adattár mély megrendüléssel tudatja, hogy 66 éves korában 2022. március 10-én, rövid, súlyos betegség következtében elhunyt Dr. Magyar László András klasszika-filológus, író, költő, műfordító, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Adattár egykori főigazgatóhelyettese, Zsámboky és Weszprémi díjas orvostörténész.

64 könyvet írt, ismeretterjesztő éppúgy van köztük mint szépirodalom, rengeteget fordított - Latinból és ógörögből is - versei rangos folyóiratokban jelentek meg. Említett önéletrajzi jellegű végső munkájának végén a bibliográfia 30 oldalt tesz ki, fajtánként elkülönítve az önálló köteteket, rengeteg cikket és publicisztikát. Zárómondata szerényen utal, arra hogy több mint három évtizeden át volt az Orvostudományi Közlemények  szerkesztője.

Ebben a hatalmas életműben kevés a kifejezetten zsidó témájú, bár pl. a Mire büszkék a zsidók? című, az Élet és Irodalomban megjelent írása három éve nagy visszhangot keltett, rendszeresen publikált a Szombatban, néha a Múlt és Jövőben is. Utóbbi főszerkesztője, Kőbányai János A gondmegőrző végén személyes hangon emlékezik kapcsolatukra, amelynek a halál vetett véget.

 

Ez a könyv Magyar László András személyes élményein alapul, tartalma az alcím szerint is zsidó történetek, az egyik, A gondmegőrző adta a kötet címét. A szerző gyermekkora a Lipótvárosban telik, nem bővelkedik különös eseményekben. Zsidó családja nagy léptekkel halad az asszimiláció útján, olyannyira hogy hivatalosan már nem „izraeliták” hanem különböző keresztény felekezetek tagjai lesznek. Még az 1956-ban lánytestvérei után megszületett kisfiú s katolikus lesz, keresztanyjával az egykori apáca háztartási alkalmazottjukkal buzgón imádkozik.

 

Persze ez nem sokat változtat azon, hogy otthon sok szó esik zsidóságról, különösen 1944 kapcsán. Történeteikből – amelyet a távolabbi rokonok és a barátok, ismerősök históriái egészítenek ki - kibontakozik a XX. század magyar zsidó történelme, vidám és szomorú részleteivel. A felnövekvő fiú világképét ez formázza, amihez hozzájárul az újlipótvárosi környék, amelynek szinte várostörténeti rangú leírását adja.

Mivel iskolatársai nagyrészt zsidók, nem részesül antiszemita megbántásokban, később meg orvosprofesszor apja tekintélye egyengeti sorsát. Ennek ellenére egyre erősödő érdeklődéssel fordul gyökerei felé, mély érdeklődése a zsidóság iránt e könyvből is kitűnik.

Szerény módon nem említi tudományos munkásságát, valamilyen okból hallgat arról is, hogy az Orvostörténeti Múzeum főigazgató-helyetteseként évekig kollegája volt Antal József a későbbi miniszterelnök.

A könyvben leírt zamatos történetek nem nélkülözik a humort, amelyet írójuk is kedvelt – a borítón arcképe is mosolyog olvasóira…

Novelláskötete végén közölt levelek már a Múlt és Jövő gondozásában a könyvhétre megjelent könyv kiadásának előkészítéséről szólnak, amelynek szerzője nagyon örült volna!

Sajnos a sors másképpen döntött…

Néhány könyv az életműből