Róbert Péter:

Összetört, elhagyott, meghalt

Kiállítás a holokauszt operaházi áldozatainak emlékére

2023.01.19.

A kiállítás 2023. január 14-től szombaton és vasárnap 16:00 órától, csoportos vezetések keretében látogatható

Holokauszt kiállítás az Operaházban. Fotó Berecz Valter

Az antiszemitizmus nincs tekintettel a szellemi kvalitásokra, érdemekre. Áldozatai között nagy számmal szerepelnek művészek, rendezők akik pedig sok szép élményt adtak embertársaiknak.

"Összetört, elhagyott, meghalt" - így emlékezik vissza kudarcos szerelmeire az 1939-ben a magyar színpadokról is leparancsolt Jacques Offenbach operájának költője, Hoffmann. Ugyanezt mondhatjuk a vészkorszakban a Magyar Királyi Operaház zsidó származású művészei és egyéb dolgozói sorsáról.

Egy részük elpusztult a lágerekben vagy a munkaszolgálat alatt, sokan kényszerültek örökre elhagyni hivatásuk színhelyét, az Operaházat és gyakran szülőhazájukat is, de még többen megtörtek, lelkükön életük végéig nyomot hagyott a világháború utáni megaláztatásokkal, nélkülözéssel,meneküléssel és bujkálással teli embertelen időszak.

Az Operaház pincéjében kiállítás nyílt, emlékezve sorsukra, a nehéz időkre. A kiállítás elsődleges célja emléket állítani az Operaház  "érintett" azaz meghurcolt és szenvedett egykori munkatársainak, emellett megpróbálja bemutatni az egyedi sorsokat a történelem viharában. Nehezítette, hogy az események óta közel nyolcvan év telt el, így az  közülük már senki sincs életben, ezenkívül   sajnos az egykori túlélők és generációjuk számára a II. világháború utáni években-évtizedekben szinte természetes reakció volt az elhallgatás, a történtek ki nem beszélése. Tény, hogy háborúban mindenki szenved, de a Holokauszt páratlan kegyetlensége egyedülálló a történelemben.

Gábor Sylvie

Gábor Sylvie a bécsi egyetem hallgatójaként diplomamunkája tárgyának választotta a budapesti Operaház állományának történetét a nehéz években és Karczag Márton az operaházi Emléktár vezetője rendezésével megvalósult a kiállítás. Mint ötletgazda és kurátor nem akarta, hogy az eredetileg szóba került "vörös szalon" legyen a helyszín, mivel a tárgy szomorúbb és nem illik szünetekbeli szendvics fogyasztásához.

Karczag Márton

 

Viszont az emberek szeretik a kulisszatitkokat, kíváncsiak az elzárt helyiségekre, ezért a sokfolyosós pince fogadta be az anyagot. Talán az is közrejátszott, hogy a tablókon szereplők nemcsak művészek, hanem díszletezők, adminisztrátorok, minden operaházi munkahely dolgozói látszottak, beosztástól függetlenül.

 

Szóbeli hagyomány már hiányos, de művészeinkről személyes feljegyzések, visszaemlékezések is alig maradtak ránk. Mindez különösen igaz a legembertelenebb időszak, a német megszállás utáni majdnem egy évre, az előzményekről már több az adat. Szép példa erre az OMIKE tevékenységét bemutató tabló. Ez a szervezet –teljes nevén Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület – 1909 óta  folytatott kulturális tevékenysége a háborús években sok a zsidótörvények miatt elbocsátott zsidó művésznek próbált némi csekély megélhetést adni, de ezzel ugyanakkor a széles magyar közönségnek is színvonalas élményeket nyújtottak. Sok operaelőadást tartottak a színházzá, néha hangversenyteremmé alakított Goldmark-teremben – egészen a német csapatok március 19-i bevonulásának szomorú napjáig. Az életben maradt szereplők egy része a következő évtizedek magyar művészeti életének jelentős alakja lett!

Kideríthetetlen - és nem is lenne hasznos pontos  listát készíteni arról -, hogy az állami dalszínháznak 1884-as megnyitása óta pontosan hány zsidó vallású vagy származású tagja volt. Sokan lehettek, ahogy a testvérintézményben, a Népoperában, a mai Erkel Színházban is, amelyet "zsidó operának" becéztek.  E névsor hiányában nagyon nehezen kutatható mindazok sorsa, akik közvetlenül vagy közvetve érintettek voltak a vészkorszak rémtetteiben.

Walter Rózsi

 

Igen széles lenne a spektrum, hiszen beletartozna Fuchs Rózsi, az évtizedek óta nyugdíjban lévő, teljesen asszimilálódott balerina, Walter Rózsi, a kifogástalan származású szoprán-primadonna, aki zsidó férjét és "félárja" kislányát mentette, de számos olyan későbbi művész is, akik fiatalon élték túl a háborút, és csak 1945 után lettek az Operaház tagjai.

 

Személyes "élmények" és az Operaházra irányuló szakirodalom híján maradtak a különféle gyűjtemények és digitális archívumok mélyén meghúzódó lappangó részletek, adatok. Bizonyos könnyebbséget jelentett a kiállítás létrehozásában, hogy a helyszín: az Operaház pince-labirintusának egy olyan része, ahol egykori kollégák bujkáltak és éltek Budapest ostroma alatt.

	Amíg Sámy Zoltán igazgató utasítására néhány nyilas érzelmű - szerencsére nem voltak sokan - dolgozó felpakolta az úgynevezett kultúrvonatra a színház jelmez-, kotta- és hangszerállományát, addig a társulat jelentős hányada a fokozódó bombázások elől (néha családostól) az Operaház alatt keresett menedéket.
Sámy Zoltán		Zeneszerző Sámy Zoltán

 

	Majd 2000-en zsúfolódtak össze itt! Az akkor 9 éves Erdélyi Hajnal balettnövendék könyvéből ismerjük az itteni életet , amelyet a napi egyszeri babétel tartott fenn. (egy részlet a könyvből itt elolvasható)

	A menedéket keresők (és találók ) közül a legnagyobb név Kodály Zoltáné volt, aki felesége, a származása miatt bujkálásra kényszerített Sándor Emma asszony miatt is ide húzódott lakásából. A lehetőségekhez képest szeparálva élt a pincében lévő statisztaöltöző fekete bársonyfüggönnyel elválasztott sarkában, és a Missa brevist komponálta. Még február 23-án, amikor az első előadást tartották – az alsó ruhatárban – a nézők zöme a pincébe tért vissza éjszakára.
Kodály Zoltán		Sándor Emma

Lent vészelte át az ostrom idejét: Budanovits Mária énekesnő a férjével, Palotay Árpáddal, Failoni Sergio karmester, Fodor János baritonista,

					v
Budanovits Mária		Palotay Árpád		Failoni Sergio		Fodor János

Fráter Gedeon karmester, Birkás Lilián énekesnő, Hamala Irén balettművész, Harangozó Gyula balettművész,

Fráter Gedeon		Birkás Lilián		Hamala Irén		Harangozó Gyula

Jámbor László baritonista, Járay József tenorista, Kenessey Jenő zeneszerző, Koréh Endre basszista,

Jámbor László		Járay József		Kenessey Jenő		Koréh Endre

Laczó István tenorista, Laurisin Miklós tenorista, Maleczky Oszkár baritonista, Nádasdy Kálmán főrendező,

Laczó István		Laurisin Miklós		Maleczky Oszkár		Nádasdy Kálmán

Németh Anna énekesnő, Oláh Gusztáv díszlettervező, Orosz Júlia énekesnő, dr. Palló Imre baritonista,

Németh Anna		Oláh Gusztáv		Orosz Júlia		Palló Imre

Palócz Béla tenorista, Palócz László baritonista, Raskó Magda énekesnő, Rösler Endre tenorista, Sárdy János tenorista,

Palócz László		Raskó Magda		Rösler Endre		Sárdy János

Sennyei Vera színésznő, Szilvássy Margit énekesnő, Tiszay Magda énekesnő, Tompa Pufi színész,

Sennyei Vera		Szilvássy Margit		Tiszay Magda		Tompa Sándor

Vashegyi Ernő balettművész, Zsögön Lenke énekesnő és még igen sokan az Operaház műszakából. Itt talált menedékre az operaénekesek közül Bársony Dóra, Palotay Árpád, Venczell Béla és feltehetőleg Egry Lili, valamint Kleir Nelly balettművész.

Vashegyi Ernő		Venczell Béla		Klier Nelly		Zsögön Lenke

Az óvóhely valóságos föld alatti város volt, ahol mindenkinek megvolt a dolga, elfoglaltsága. A népes gyülekezetnek irányításra volt szüksége. A vezetést, az igazgatást Nádasdy Kálmán, Oláh Gusztáv és dr. Palló Imre vállalta.

Az épület labirintusában is rejtetten elhelyezett tárlat 83 egykori kolléga – 14 magánénekes, 5 karmester és korrepetitor, 27 énekkari, 18 zenekari tag, 7 balettművész, 4 adminisztratív dolgozó, valamint 8 műszaki dolgozó – életpályáját mutatja be. A világháborút követően negyvenöt munkatársat visszavett az Operaház, tízen nem élték túl a vészkorszakot. Tizennyolcan nem tértek issza a társulathoz. Egyesek külföldön folytatták, mások elhagyták a pályát, nyolc egykori munkatársról pedig nem tudtak információt szerezni.

	Míg olyan kimagasló énekesek, mint Lendvay Andor és Székely Mihály a világháború után is szép karriert tudhattak magukénak, a magánénekesnők – köztük Diósy Edit és Egry Lili – csaknem mindegyikének pályáját derékba törték a megpróbáltatások.
Lendvay Andor		Székely Mihály

 

	A világháború idején Svájcban ragadt pályakezdő korrepetitor, Solti György végül Nyugaton maradva csinált nagy karriert, míg kollégája, Pless László az Opera Énekkar karigazgatójaként lett évtizedeken át meghatározó alakja a hazai komolyzenének. Tolnay Pál, az Operaház legendás főfelügyelője (mai szóhasználattal műszaki igazgatója) az ostrom utáni újjászervezés egyik kulcsfigurája volt, néhány évvel később azonban a nagypolitika immár véglegesen távolította el pozíciójából.
Solti György		Pless László

A balettművészek közül kiemelkedik Klier Nelly életútja, akit az Operaház neves olasz karmesterével, Sergio Failonival kötött házassága mentett meg a deportálástól. Említésre méltó Hidas Hedvig élete is, aki a háborút követően az Állami Balettintézet mestere, majd igazgatója lett, testvére, az ugyancsak operaházi balettművész, Bruckner Anna azonban sosem tért haza a bergen-belseni koncentrációs táborból.

 

 

Ilyen történeteket és még sok mást hallhattunk a 19 tabló nézegetése közben Pancsik Károly idegenvezetőtől.

 

Reméljük még sokan fognak ellátogatni a hétvégi vezetések során erre a rendhagyó operaházi kiállításra!