ESEMÉNYEK


Róbert Péter:


Sztálin születésnapja Budapesten

 

 

Már sajnos egyre kevesebben emlékszünk arra az időre, amikor még ünnepelni kellett "a népek nagy vezérének "születésnapját.

Jellemző módon már a dátum se volt hiteles, ugyanis az egyházi anyakönyv szerint 1878. december 6-án, azaz a gregorián naptár szerint 18-án látta meg a napvilágot egy grúz kisvárosban. Ő maga azért tette 1929-ben az 1879. december 21-i dátumot hivatalossá, mert ekkorra szilárdult meg hatalma olyan mértékben, hogy az 50. születésnapját már az egész Szovjetunió ünnepelje.

 

Magyarországon az 1945 utáni első években már újságcikkek, gratuláló táviratok köszöntötték "Sztalin Józsefet" mert még ékezet nélkül, magyarosan írták a nevét, de igazi kultusza csak a kommunista hatalomátvétel után kezdődött.

1949-ben a 70. születésnapot már kormánybizottság készítette elő, amelynek megalakítását  "a szeretet és hála jeleként" Rákosi Mátyás javasolta a Minisztertanácsnak október 14-én. Azonnal csatlakozott a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SzOT) egy munkafelajánlási mozgalommal.

Október 28-án a Ganz Villamossági Gyár kezdte a munkaversenyt, de gyakorlatilag minden üzem csatlakozott a "sztálini műszakokhoz". Külön pártbizottság alakult "a magyar nép minden rétege" bevonására az ünneplésbe. Körlevelet adott ki a Népművelési Minisztérium Népnevelési Főosztálya, Ünnepi Műsorkönyv is megjelent.

 

 

Írók, költők ragadtak tollat, Zelk Zoltán A hála és a hűség éneke c. kötete írásakor nem sejtette, hogy a forradalom leverése - emiatt - majd börtönbe juttatja.

 

 

 

30.000 példányban kiadták Sztálin műveinek első kötetét, a könyvbemutatót a Városi (ma Erkel) Színházban rendezték, ahol az egész országból gyűjtött ajándékok kiállítása volt. Csak négy napig, utána különvonat vitte Moszkvába!

Kiállítás nyílt a Nemzeti Múzeumban is, Sztálin harcos élete címmel. Biztos, ami biztos: Rákosi még a hivatalos megnyitó előtt megnézte, eléggé  „vonalas” e? Magyar Tudományos Akadémia  dísz közgyűlését nem a székházban, hanem az Operaházban rendezték, ahol december 21-én a 180 perces hatalmas ünnepséget Gerő Ernő beszéde nyitotta meg.(Főnöke, a "legjobb tanítvány" személyesen köszöntötte a vezért Moszkvában).

 

A korabeli - természetesen az ekkorra már megfogyatkozott - ( a cionista lapokat már betiltották) zsidó sajtó is kivette részét az ünneplésből, annál is inkább, mert tartottak a szovjet antiszemita intézkedések hazai átvételétől.

Az izraeli hírek rovására – a rovat is megszűnt - dominálnak a kommunista pártokról, szovjet zsidókról szóló anyagok. Sztálint gyakran említik, így az 1949. március végi számban terjedelmes cikket találunk Sztálin a jiddis népköltészetben címmel.

Egy 110 éves "odesszai népköltő" azt kívánja a vezérnek, hogy ő is érje el ezt a kort, a pohárköszöntő is "Un far Sztálin, unzer Tate" (Sztálin atyánkra) szól.

A december 1-i szám a Pesti Izraelita Hitközség – amely ugyan csak pár hónap múlva jött létre - dolgozóinak a szakszervezeti napon tett felajánlásait sorolja. Könyvelés, napközik, az összes munkahely kitett magáért. Túlórát vállaltak, a műszakiak kézmosókat építenek, faliújságot készítenek. Felajánlásaik egy része a kort tükrözi: mozgalmi dalokat tanítanak az óvodásoknak, Szabad Nép félórát szerveznek.

Beszámol a lap más eseményekről is, többek között ellátogat a Nemzeti Múzeum Sztálin-kiállítására. Következő heti száma első oldalán birobidzsáni kolhoztagok jelentik Sztálinnak a búza-beszolgáltatás teljesítését. Szorgalmukat valószínűleg növelte a helyi zsidó pártfunkcionáriusok előző évi agyonlövetése, amiről persze a sajtó hallgatott.

A december 22-i 51.szám szinte teljes egészében Sztáliné, csak az utolsó oldalak köszöntik Chanuka ünnepét. A vezércikk címe: Ünnepet ülnek a világ dolgozói. Alapgondolata: "A béke hívei Sztálint tekintik vezérüknek".

A harmadik oldalon Sós Endre írásának címe: Sztálin az új világért és az új emberért. A könyvrovat verseskönyvet és Sztálin életrajzot ismertet. Ritkán közöl verset, de most kivételt tesz, Kiss Lászlót, a Gorkij Iskola VI. osztályos tanulóját megihlette a 70.születésnap.

Költeménye záró versszaka:

" Szavad a folyóknak parancsol:
Széthullanak nyomán a hegyek.
És te vigyázol álmaikra
Rádkacagnak a gyermekek…"

A lelkesedés még a következő polgári évben is tartott. A január 26-i 4. számban Arnold Zweig írót nem könyveiről, hanem a frissen alapított nemzetközi Sztálin-díjról interjúvolták. Az év végén a 71. születésnapon még a vezércikk biztosított arról, hogy: "Sztálin neve a békét  jelenti", de a lapban már csak Sós Endre köszöntötte őt "Sztálin és az élenjáró szovjet tudomány" című cikkében.

 

1949. december 21-én hivatalos munkaszünet volt, ekkor indult meg az első pesti troli-járat, amely a 70-es számot viselte a születésnapra utalva. Később a szám évente eggyel emelkedett, egészen 79-ig.

 

 

 

December 14-én született meg a határozat a Sztálin-szoborról. Pályázatot írtak ki, de a szobor csak két év múlva készült el.

1956. október 23-án a tömeg döntötte le…