Szécsi József

A keresztény-zsidó párbeszédről a rendszerváltás utáni Magyarországon

Elhangzott a "Találkozások – evangélikus-zsidó kapcsolatok az újkori Magyarországon" c. az Magyarországi Evangélikus Egyház által rendezett konferencián a Budapesti Fasori Evangélikus Gimnáziumban 2013. nov. 25-én

2023.02.07.

 

1, A dialógus előtti világról

Vallásközi párbeszéd a mai értelemben nem létezett a II. világháború befejezésig a történelemben. Voltak toleráns és kevésbé toleráns korok és irányzatok, de párbeszéd vallások között érdemben nem volt. Az ókori keleten, ahonnan a zsidóság elindult, a bevett gyakorlat az volt, hogy az egyik kis vagy nagy király legyőzte a másikat. A férfiakat lemészárolták, vagy jobb esetben elhurcolták rabszolgának, etnikai cserét, kitelepítést hajtottak végre, vagy esetleg csak adófizetővé tették őket. Az ellenség isteneit is természetesen legyőzöttnek tekintették, és betették a győztes panteonba. A zsidóság istenfogalma az ókori keleten formálódott, valószínűleg az Él-istenfogalom és a Jahve-kultusz bizonyos eggyé tételéből. Érdemes arra a jelenségre figyelni, hogy mialatt egyértelművé vált a zsidóság istenfogalma, a régi kultikus elemek, vagyis az egyiptomi, a szíriai térség Báál-kultuszai, a kánaániták vallási elemei is ott keringtek a zsidó vallási identitásban, és csak hosszú idő után nyerték el végleges, zsidó értelemben vett monoteisztikus formájukat. Érzékelhetjük nemcsak a magyar honfoglalás, állammá formálódás időszakában, de napjaink afrikai és Dél-Amerikai katolikus-protestáns világában is, hogy a korábbi kultikus elemek milyen intenzitással képesek tovább élni, és valós identitást nyújtani.

 

A vallás, mint maga a lét, pluralisztikus valóság. A hittételek, a dogmák a történeti időben jelennek meg és formálódnak, kulturálisan meghatározottak. A zsidóság vallásának ókori alaptételei, mint a kivonulás, a szövetség, a Tízparancsolat, a messiásfogalom időben született meg és mindig voltak elszíneződései. A kereszténység indulásakor rövid időn belül ütközött a zsidósággal. A zsidó vallási struktúrát leváltotta egy görög típusú egyház. A szigorú monoteizmus helyébe keresztény részen a Szentháromságtan lépett. A Jézus-korabeli zsidóságnak többféle messiásfogalma volt. A korai keresztény-zsidó disputák, polémiák alapvető kérdéskörei ma is ugyanazok, semmit nem változtak. Isten megtestesülése egy asszonyban, Isten kivégzése itt a földön, Trinitás, ezek zsidó részen enyhén szólva egyfajta agyrémként jelentkeztek és jelentkeznek ma is. Ugyanez a helyzet, sőt még elutasítóbb az iszlám részéről a monoteizmus védelmében. Tehát kétezer éven át hitbéli területen semmiféle közeledés nem történt, csak lövészárok- és állóháború van, illetve az az udvarias alapállás napjainkban, hogy beszéljünk csak arról, ami összeköt, és ne azt feszegessük, ami szétválaszt.

 

A teológiai antijudaizmus, vagy közérthetőbben: a keresztény vallási antiszemitizmus kétezer éven át mérgezte a világot. Krisztusgyilkos zsidók, erőszakos térítés, inkvizíció-máglyák, a keresztes hadjáratok zsidómészárlásai, Aranyszájú szent János és Luther Márton fröcsögő zsidóellenes beszédei, hogy magyar vonatkozásokat ne is soroljunk. Helyes azért mégis fölemlíteni Kapisztrán Szent János magyarországi működése előtti abnormális inkvizítori eljárásait, vagy Prohászka Ottokár kötetre való zsidóellenes kirohanásait.

 

2. A holokauszt

A holokauszt a politikai antiszemitizmus kifutása volt, de száz százalékig jelen volt benne a teológiai antijudaizmus mind Európában, mind Magyarországon. Voltak, akik mentettek, és voltak, akik nem. Sajnos az utóbbiak voltak többen, nemcsak azért mert egy tényleges erőszakgépezettel nem lehet mindenkinek szembeszállnia, hanem azért is, mert olyan légkört, genetikailag, zsigerileg kódolt világot sikerült kétezer éven át kialakítani, hogy azt nem lehetett áttörni. Voltak, ahol szembeszálltak, lásd például Hollandiát, és elvitték Edit Stein kármelita apácát is, mert zsidó volt. Szülővárosomban Szegeden voltak papok, például jezsuiták, akik mentettek, és voltak plébánosok, akik a zsidók ellen voltak. Máig nem lezárt kérdés XII. Pius hozzáállása, ti. hogy miként lehet a nagyobb rosszat elkerülni? Aztán volt vatikáni patkány-menekítés a háborús bűnösök felé, - megannyi el nem varrt szál van még ebben az ügyben.

 

Magyarországon egy idő után gyakorlatilag mindenki tudott arról, hogy mi folyik Auschwitzban, Horthy, Serédi vagy éppen Komoly Ottó, tehát állami, keresztény és zsidó részről, de hallgattak. Mindenkinek megvoltak a maga szempontjai, hogy miért, a zsidók pedig elpusztultak.

 

A holokauszt olyan genocídium, amely még nem volt a történelemben. Szokták mondani – tévesen – hogy nem lehet semmivel sem összehasonlítani. Természetesen össze lehet hasonlítani, és össze is kell, és ebből derül ki, hogy mennyiben tér el más genocídiumoktól. Nem a zsidóság tragédiája az egyetlen népi genocídium vagy tragédia. Nincs úgynevezett „még futottak” kategória. Volt örmény genocídium is, amit például Izrael elismer, Magyarország nem, és volt magyar cigány deportálás is. Számuk nem ismert, akár 5, akár 50 ezer volt elpusztított testvéreink száma.

 

Jellemző, hogy amikor a Keresztény-Zsidó Társaság a II. Világháború után először rendezett cigány-holokauszt-konferenciát a Budapesti Deák téri Evangélikus templom nagytermében, sok negatív visszajelzést kaptunk, többek között olyanoktól, akik azóta napjainkban szép nagy konferenciákat rendeznek ezügyben. És még nem beszéltünk olyan kérdésekről sem, mint például a megkeresztelt magyar zsidók elpusztítása a kb. 550.000 zsidó között. Senki sem tudja, hogy hányan voltak, senki sem tudja, hogy ki tért be meggyőződésből, ki jogos félelemből, ki a kettő keverékéből. Mindenesetre ennek az 50-100 ezer fős kivégzett embernek nincs egyetlen egy emléktáblája sem ebben a honban.

 

A holokauszttal kapcsolatban el kell mondani, hogy a holokauszt egy negatívum. A létezés, az élet, pedig pozitívum. Tehát a hangsúlyt a pozitívumra kell tenni, de a soáról elfeledkezni nem lehet. Ez olyan teológiai élménye a zsidóságnak, mint az exodus az ókorban. Rengetegen veszítették el a hitüket. Mégis, amikor összejöttek a rabbik, a vészkorszak után egy péntek délután, hogy eltemessék Istent, mikor bejött az este, erev Sábesz, felálltak és azt mondták: Menjünk imádkozni!

 

3. Általában a keresztény-zsidó párbeszédről a soá után

Egykori hittantanárom, Majtényi Béla, amikor biciklin kikísérte a szegedi zsidókat a deportálás hajnalán, és őt is majdnem bevágták a vagonokba, írta meg emlékirataiban, hogy csak ezután kezdett Szeged ráébredni, hogy mi történt. Amikor Budapesten elment jelenteni a helynökségre, hogy mi minden történik a zsidókkal, udvariasan kitették, de a nunciatúrán azonnal írtak Rómába és azonnal jött is a válasz, és léptek minden irányban. Hamvas Endre, szegedi püspök, akit csendőrszurony nem engedett be a szegedi gettóba, maga is azon az állásponton volt végig a holokauszt alatt, hogy vannak jó és rossz zsidók. Elvitték a jó és a rossz zsidókat is. Ezen nézetét a háború után nyilvánosan revideálta. Ma is a magyarországi vulgár-antiszemitizmus első helyen szereplő egyik toposza az, hogy vannak vallásos zsidók, azok rendes emberek, és vannak vallástalan hitehagyott zsidók, ezek alávaló szemetek. A II. Világháború után a magyarországi zsidóság, mint üldözött egység, jól felhasználható volt a kommunista rezsim által. A nevében keresztény Magyarország nem mentette meg, tehát most baloldalra állt. Jelentős létszámú zsidó volt az államapparátusban, vagy általában vezető pozíciókban. Elmondható az is azonban, ha egy zsidó se lett volna Magyarországon, kommunizmus akkor is lett volna, csak másokkal. Egyébként a szocializmus nem volt zsidóbarát. Ismerjük a sztálini orvos-per mintájára előkészített magyarországi Wallenberg-pert és a hullámokban történt zsidó kivándorlásokat 1945-től a rendszerváltásig. Újra és újra előjövő kérdésfölvetés, hogy Rákosi zsidó volt. Igen, zsidó volt, de a zsidóságához semmi köze nem volt. Szálasi örmény-keresztény volt, de talán nehéz lenne keresztényként elkönyvelni. A Tanácsköztársaság vérengző legényeinek jelentős része is zsidó származású volt, mégsem lehet őket zsidóként aposztrofálni. Megemlítjük például az ez idő alatt Szolnokon kivégzett zsidókat.

 

1947-ben Selisbergben néhány tucat keresztény és zsidó megfogalmazott 10 pontot, hogy hogyan is kellene új alapokra helyezni a soá által megpecsételt sorsú keresztény-zsidó kapcsolatokat. Ezután európai protestáns részről, így holland keresztény részről jelentős elvi dokumentumok láttak napvilágot, melyekről el lehet mondani azt, hogy máig sem történt újabb előrelépés keresztény-zsidó dialógus ügyben ahhoz képest, mint amit ők megfogalmaztak. 1965-ben született meg nem kis huzavona után a II. Vatikáni Zsinat Nostra aetate dokumentuma, ami így a legnagyobb keresztény világegyház megnyilatkozásaként - szerény véleményem szerint – az Újszövetségi iratok után a legfontosabb keresztény megnyilvánulás lett. Ez nem azt jelenti, hogy tökéletes dokumentumról lenne szó, csak azt, hogy egy indulás volt, azóta sokkal komolyabb iratok láttak napvilágot ebben a kérdésben. Ugyanakkor azt is elmondhatjuk, ha a Nostra aetatet 60 évvel korábban adta volna ki a katolikus egyház, az sem lett volna nagy baj! 2000-ben jelent meg amerikai zsidó részről a Dabru emet! – Szóljatok igazat! c. irat, mely zsidó részről talán máig a legfontosabb megnyilatkozás dialógus-ügyben. 2009-ben jelent meg a berlini 12 pont, melyet a Nemzetközi Keresztény-Zsidó Tanács adott ki. Ebben mind keresztény, mind zsidó részről elvárásokat fogalmaznak meg egymás irányában egészen a környezetvédelemig.

 

4. Keresztény-zsidó kapcsolatok a rendszerváltás után Magyarországon

A rendszerváltás időszakában először az ún. Zsidó-Keresztény Baráti Kör létezett, Raj Tamás főrabbi, Iványi Gábor, Dobner Győző, Giczy Görgy, Donáth László részvételével. Létrejött kiváló tanárom, Komoróczy Géza vezetésével az MTA Judaisztikai kutatócsoportja, és létrejött a Keresztény-Zsidó Társaság is.

 

A vasfüggöny nemcsak fizikai, de információs betonfal is volt. Én – személy szerint – nem mozogtam olyan körökben, ahol vallásközi párbeszédről szó esett, erről nem tudtam semmit sem. Tanultam keresztény teológiát, majd orientalisztikát, és judaisztikát. Ezután autodidakta módon belegörögtem a vallásközi dialógusba. Innét nem messze, a Hősök tere sarkán, Gaizler Gyula röntgen főorvos és teológus vezetésével a rendszerváltás előtt működött egy kb. 300 főt felölelő keresztény értelmiségi kör, lelkészek és világiak, akik miután meghívtak maguk közé javasoltam egy hebraisztikai-judaisztikai munkacsoportnak a felállítását, és három éven át keresztény és keresztyén közösségekben tartottunk előadásokat. Egy idő után úgy látszott, hogy a zsidó-keresztény ügy önálló szervezeti formát igényel, így jött létre 1991 januárjában a Keresztény-Zsidó Társaság. A szervezet gyakorlatilag egyedül Magyarországon 1991 óta minden hónapban Budapesten és vidéken rendezvényeket, konferenciákat, vitaesteket, kulturális, zenei rendezvényeket szervez és tart. Lassan másoknak is megjött a kedve, egyéni, vagy magasabb egyházi és állami részről is történnek kezdeményezések. Így a magyar állam mellé állt a 2014-es holokauszt-megemlékezéseknek, és március 19-én Tihanyban rendez konferenciát.

 

Megalakulásunk után derült ki, hogy létezik egy Nemzetközi Keresztény-Zsidó Tanács, amely már a rendszerváltás előtt szeretett volna magyar részleget, ezt azonban az Állami Egyházügyi Hivatal elutasította. A Keresztény-Zsidó Társaság megalakulása után pedig azt szerették volna elérni illetékesek, hogy szűnjön meg a Keresztény-Zsidó Társaság, elég a Keresztény-Zsidó Tanács. Ezen utóbbi szervezettel a kezdet kezdetén felajánlottuk együttműködésünket, de a válasz egy idő után mindig az volt, hogy minek a Keresztény-Zsidó Társaság? A Keresztény-Zsidó Tanács gyakorlatilag nem működött, vagyis a normál szocialista modell érvényesült. Van egy szervezet, bizonyos állami kontroll alatt, ami megújulást nem produkál, de fel lehet mutatni a létét. A Keresztény-Zsidó Társaság elnökségében jelen volt és van a magyarországi zsidó és keresztény egyházak, vallási szervezetek vezetése és a civil szféra, vagyis vezetők és vezetettek. Az elnökségi ülések arra szolgálnak, hogy időről-időre az egyházi vezetők, zsidó és keresztény részről, nagy és kis-létszámúak egyaránt találkozzanak egymással és kicseréljék nézeteiket, napi ügyeikről első kézből értesülve tárgyaljanak és ne a médiában üzengessenek egymásnak. A Keresztény-Zsidó Tanácsnak volt egy komoly és pozitív időszaka, amikor Várszegi Asztrik volt az elnök, aki négy konferenciát szervezett, zsidó, katolikus, református és evangélikus részen. A Keresztény-Zsidó Társaság tagja a Nemzetközi Keresztény-Zsidó Tanácsnak, annak világ-konferenciáin érdemben részt vesz. A Keresztény-Zsidó Tanácsnak hazai bírósági bejegyzése nincs, így nemzetközi szervezetnek sem lehet tagja.

 

5. A párbeszéd eredményei Magyarországon

1991 után az első évtizedben Magyarországon a társadalom megismerte ezt a fogalmat, hogy vallásközi párbeszéd, illetve keresztény-zsidó párbeszéd. Eredmény volt már az első két évben az, hogy amikor az állam tárgyalt az egyházakkal, az mindig csak a katolikus, református és evangélikus részt jelentette. Miután a Keresztény-Zsidó Társaság rendezvényei, melyek rendre megjelentek a sajtóban mindig zsidó-katolikus-református-evangélikus és egy kisebb létszámú keresztény egyházat szerepeltetett, egy idő után az állami tárgyalásokon mindig egy négyes-fogat jelentkezett: zsidó-katolikus-református-evangélikus. Természetesen a kisebb létszámú egyházak, mint komolytalan részlegek szóba sem kerültek általában. Ráadásul ez a négyesfogat mindig – a mai napig, mint történelmi egyházak szerepelteti magát, sőt a jogalkotás is alkalmazza ezt a terminus technikus-t, holott ilyen jogi kategória kis hazánkban nem létezik.

 

Elindult már a kezdet kezdetén a nagy keresztény egyházak hittankönyveinek felülvizsgálata a teológiai antijudaizmus szemszögéből, és ebben jelentős eredmények is vannak, jóllehet ez még korántsem teljes. Egyrészt felül kell vizsgálni általában – vagy vizsgálni kell – a hittankönyvek esetleges antijudaista kitételeit, vizsgálni kell, mit ír (vagy esetleg semmit) a zsidóságról, a holokausztról vagy az embermentésről. És ez csak a hittankönyvek ügye. Én nagyobb problémának tartom napjaink szószéki igehirdetését. Nagyon sok a katolikus, a nagy és kis protestáns egyházakban a teológiai antijudaizmus és általában egymás egyházának a szidalmazása, lekicsinylése. Tehát abból él nagyon sok igehirdetés, hogy szerinte a másik egyház rossz. Ebből pedig nem lehet megélni, csak a pozitívumból. Egymás történelmét pedig általában nem is ismerik. Van olyan katolikus püspök ma Magyarországon, aki azt se tudja, hogy mi az, hogy metodista, adventista vagy baptista.

 

Az élet jele, hogy vannak nézeteltérések. Van úgy, hogy két egyházi szervezet szemben áll egymással, tehát két keresztény vagy két zsidó vallási szervezet. Az igehirdetés vízcsapjaiból általában éjjel-nappal a szeretet folyik. Nem a vallásközi párbeszéd feladata, hogy két keresztény vagy két zsidó szervezet ügyét megoldjuk és egyikükkel vagy másikukkal ezért vagy azért ne működjünk együtt.

 

Keresztény részről fontos szempont Jézus zsidóságának előtérbe helyezése. Ismert a katolikus püspöki kar helyes egykori körlevele, mely utalt arra a nevetséges állításra, hogy Jézus édesanyja pártus-hercegnő volt, Jézus sumér, de legfőképpen magyar. Ez sima antiszemitizmus. Lehet szebb szóval újpogányságnak is hívni, ahogy ez elhangozott a körlevélben, de a lényeg azonos. Zsidó részről tanúi vagyunk egy bizonyos elismerésnek, hogy történik valami keresztény részről. Nagyra értékelik, ha egy egyházi vezető kijelenti, hogy egy keresztény nem lehet antiszemita, így pl. Erdő Péter vagy Ferenc pápa.

 

Vannak azonban zsidó részen is csakúgy, mint keresztény területen, akik elutasítják, értelmetlennek tartják a párbeszédet. Sokan a misszió új formáját látják benne, és vannak keresztény részről, akik ezzel próbálkoznak is. Vannak zsidó gondolkodók határainkon kívül és határainkon belül, akik helyesnek látják a történeti Jézus visszahonosítását a zsidó népbe, alakjának helyes és igaz értelmezését helyreállítani a zsidóságban.

 

6. A párbeszéd napi nehézségei

A rendszerváltás után egy máig nem rendezett probléma az ún. egyházi ügynök-kérdés. Magyarország a Szovjet blokkban a legnagyobb egyházvezetői, lelkészi támogatottsággal rendelkezett. Ennek rendkívül sok variációja volt. A mi álláspontunk az, hogy kis ország vagyunk, összeér a könyökünk. Nem lehet kihajítani a fél országot. Akivel együtt lehet dolgozni, azzal együtt dolgozunk, akivel nem, azzal pedig nem. Volt olyan vallási vezető, aki ügynök volt, de tudott váltani, és lehetett vele normálisan együtt dolgozni, volt, aki hótiszta volt, de katasztrófa volt vele bármiben is együttműködni. Az ügy megoldása pedig nem ránk, hanem az egyházakra tartozik. Általában pedig az a véleményem, hogy a magánéleti bűnöket a magánéletben, a közéletit, pedig a közéletben kell rendezni.

 

Évtizedes távlatban ismert az ún. új antiszemitizmus kérdésköre, vagyis Izrael Állam bírálata burkolt antiszemitizmus. Van ilyen. El kell mondani azt, hogy aki Izrael napi politikáját bírája az eo ipso nem antiszemitizmus. Izraelben is vannak pártok, és adott esetben jobb és élesebb frazeológiával bírálják egymást, mint az nálunk történik. Mégis más valamit a saját bőrömön helyben megtapasztalni Izraelben, és megint más néhány ezer kilométerrel arrébb beszélni valamiről. Vannak nyugaton, így az Egyesült Államokban pro-Izrael és keresztény-cionista szervezetek, amelyek Izrael napi politikáját – bármi legyen is az – hajánál fogva előráncigált bibliai igékkel támogatják. Ugyanakkor az is igaz, hogy Izrael 48-as fennállása óta létéért a küzd, és aki ebben a küzdelemben mellette áll, az szövetségesnek számíthat, aki pedig nem, az nem.

 

Magyarországon napjaink súlyos problémája a politikai antiszemitizmus, amelybe belejátszik, legalábbis színezi Jézus zsidóságának kétségbevonása. A parlamenti antiszemita felszólalások komoly bel- és külpolitikai nehézséget jelentenek az ország jelen vezetése számára. Máshogy érzékel egy mondatot az, aki részese volt a holokausztnak, és máshogy az, aki nem. További nehézség a vallási és politikai faktor összekeverése. Lelkész-képviselők a parlamentben nem a legszerencsésebb szereplők, még akkor sem, ha szüneteltetik lelkészi tevékenységüket politikai tevékenységük alatt, ti. óhatatlanul adódik Isten politikájának azonosítása valamelyik párttal.

 

A legutóbbi esemény, a Horthy- szobor avatása a budapesti református Hazatérés templomában a legkomolyabb ellenreakciókat váltotta ki a vallási és politikai közéletben. A református egyház pedig a maga szövevényes egyházjogi rendszere miatt képtelennek látszik megbirkózni a nehézségekkel. Talán ide tartozik még az a kérdéskör is, amely egy keresztény Magyarország szükségességéről beszél. Ez egy agyrém. Szekularizált állam vagyunk, ebben vannak keresztények, zsidók, muszlimok, krisnások, létüket így és úgy értelmezők, és ez ezután is így lesz, arról nem is beszélve, hogy az államvallású iszlám államokban jelenleg milyen nehézségeik vannak a más világnézetűeknek.

 

7. Az iszlám

Miközben a két kiváló könyvvallás, a keresztény és a zsidó nem tudott egymással zöldágra vergődni, megjelent az iszlám. Van vallási terrorizmus, van Egyesült Államok képviselte neo-protestáns fundamentalista világpolitika, melyben jelenleg a szír ellenzéket látják el fegyverrel szövetségben Szaúd-Arábiával és Katarral, és folyamatban van a szíriai asszír-arámkeresztények kiirtása, elűzése, miután a zsidókat már kiűzték Kairóból, Bagdadból és Damaszkuszból is. Európában növekszik az iszlám jelenlét. Létező jelenség egyrészt az Izrael-ellenesség általában az iszlám világban, és létezik az iszlamofóbia a nem-iszlám világ részéről általában Európában. Sajnálatosan katasztrofális az ismerethiány az iszlámról, például Magyarországon, ezért indítottuk el a Keresztény-Zsidó Társaságban a Zsidó-Keresztény-Iszlám Szabadegyetem-Előadásrendszert. Jelenleg már a Budapest-Mecsetben is van egy egész éves sorozatunk.

 

8. Mi a megoldás?

Mi a megoldás? A hitelesség, elsődlegesen a politikai hitelesség. Senkit nem érdekel a vallási meggyőződés, amíg a közéletben valaki nem hiteles. A háborúk, így az iszlám országokban, vagy a palesztin-izraeli konfliktus igazából minden vallásközi próbálkozást lesöpör. Ezért szükséges, hogy Magyarországon olyan egyházi törvény legyen életben, amely társadalmi konszenzuson nyugszik, vagy az, hogy a pártok választási vetélkedőjüket ne a választók kárára, vagyis népellenes módon végezzék. Keresztény területen át kell gondolni a zsidóság felé való missziót, mert annak teológiai alapjai nem mindig stimmelnek. Az antiszemitizmus ellen elsősorban nem harcolni kell, hanem oktatással és neveléssel új világot építeni. Mi ezt próbáljuk, ha hagyják.