ESEMÉNYEK

MúzeumCafé:

Szentendrén egy költőről

2022.07.14.

 

Vas Istvánról kiállítást rendezni nem könnyű feladat. Nem tanítják, nincsenek versei, amiket egy részlet alapján sokan felismernének, talán nem is része az általános műveltségnek – jelentsen ez ma bármit is. Viszont megírta az életét, sőt, a 20. századi irodalom- és művészettörténet zömét olvasmányosan, izgalmasan és érzékenyen. Élete nagy részét egy képzőművész mellett élte le, aki mindezt rengeteg humorral és empátiával illusztrálta, majd az elakadt elbeszélést folytatta ott, ahol Vas abbahagyta.


Ferenczy Múzeumi Centrum

Szántó Piroska

A szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum főépületében, viszonylag kicsi térben látható Szilágyi Zsófia Júlia világosan tagolt, gazdag, Vas István életét és életművét bemutató Az idő metszeteiben című kiállítása. A helyszín kiválasztását indokolja, hogy a költő sorsfordító emlékei kötődtek a településhez, nem mellesleg itt ismerkedett meg Szántó Piroskával, akivel itt is kötötte harmadik házasságát, és évtizedekig töltötték a melegebb hónapokat a régi zsidó temető mellett vásárolt telken felépített nyaralójukban. (Akkor még nem Hold utcának hívták, később igen, állítólag az ő kérésükre.) A tárlat három részre tagolódik: az írót, a költőt és a műfordítót mutatja be, a termek bal oldalán a művekre, jobb oldalán az életrajzi elemekre és tárgyi emlékekre építve.

Vast a Nyugat harmadik nemzedékéhez sorolják, indulását mégis inkább Kassákhoz kötjük: őszinte és kíméletlen emlékezései megmutatják, Kassák hogyan vetett árnyékot fiatal követőire, akik aztán eltávolodtak tőle, hogyan bánt a nőkkel, hogyan viszonyult pályatársaihoz. Nevelt lánya, a tragikusan fiatalon elhunyt táncművész, Nagy Etel mellett Vas a többieknél is többet kapott belőle. Az Eti halálát követő gyászból a saját életének mentése hozta vissza, újabb szerelem, munkaszolgálat, a barátokért való aggodalom. A világháború éveire az Azután című regényében emlékezik: Radnótira, a munkaszolgálatra, Szentendrére, Örleyre, a legjobb barátra, Ottlikra, aki bújtatta, Marikára, aki mentette, Piroskára, akitől már nem tudott többé elszakadni. Kettejük történetét Szántó Piroska rajzolta, festette és írta tovább.

Vas jól élt a háború után, kiadói szerkesztő és ünnepelt költő, foglalkoztatott műfordító, Aczél közeli barátja (aki álnéven felbukkan az Azutánban is), Gróza Péter (később: Várkert) rakparti lakásukban, szentendrei házuk kertjében látja vendégül kortársait és követőit, musicalt ír (Egy szerelem három éjszakája) és sokat utazik. Rengeteg fotó, levél, irat maradt Szántó Piroska hagyatékában, melyet még életében a Szombathelyi Képtárnak ajándékozott (ma a Savaria Múzeumhoz tartozik), nem beszélve a képes "tudósításokról", Szántó ugyanis élete során szellemes karikatúrákkal, képregényekkel rögzítette élményeit, a keze ügyébe eső tömbökre, lapokra, levelek széleire – ezek közül több is látható a kiállításon, Vas életének illusztrációjaként. Versekkel teleírni falakat nyilvánvalóan értelmetlen, de versek nélkül költőt bemutatni lehetetlen. Kreatív megoldással lapozható "slejfniken" lehet böngészni a tematikusan válogatott művek között.

Az egyik térben egy kisebb enteriőr idézi meg a budai lakás hangulatát, a sajnos nem működő emléklakásból ideszállított íróasztallal és személyes tárgyakkal. A plafonról logó búrák alatt pedig eredeti nyelven hallhatók azok az irodalmi művek, amelyeket Vas fordított, német, francia, angol nyelvről. A világirodalom lényegét ismerjük Vas tolmácsolásában: többek között Moliére-t, Shakespeare-t, Schillert. Úgy gondolta, és meg is oldotta: a lefordított drámáknak, regényeknek, verseknek magyar műként is működniük kell.

A kiállítás Vas munkanaplójával indul és zárul (mivel ugyanott kezdjük és hagyjuk el a teret), benne 1991. december 16-án Szántó Piroska kézírásával: "Pista meghalt". De nem jövünk el üres kézzel: a hengerbe sodort versek közül véletlenszerűen választhatunk egyet, magunkkal hozhatunk egy emléket. E sorok írójának ez jutott: "Az átszellemült éjben, a kicsi házból, / Amelybe én egy kapcsolót sem szereltem, / A villanyfény a hársfára csapódik…"

Mi más, mint Szentendre…

A kiállítás szeptember 25-ig tekinthető meg.

 

 

FEL