Ábrahám Vera

Tardoss-Taszig Ármin vendégkönyvéből

dr. Szepesi Imre orvos

2023.05.26.

 

Tardoss –Tauszig Ármin 3. vendégkönyve 0032 és 0033.oldalát dr. Szepesi Imre szegedi orvosnak szentelte. Személyes, politikai, munkásmozgalom-történeti kapcsolata az orvossal, még fel nem tárt kutatási terület, melyhez adalék a vendégkönyv.

A beragasztott gyászjelentés az elhantolás helyéről, idejéről és családtagjairól is számot ad. Dr. Szepesi Imrét betegei, pályatársai, szerettei, hittestvérei siratták. Szepesi doktor halálhíre: „Péntekre virradóra 47 éves korában meghalt dr. Szepesi Imre, aki az orvos hivatását igaz emberséggel, széles szaktudással gyakorolta[1]

A naplólapokon újságkivágatok, dr. Frenkel Jenő rabbi beszéde a sírkőavatáskor, kézírásos bejegyzések és Tardoss-Tauszig által tervezett síremlék képe látható. Ceruzával írt személyes megjegyzései: „Nyugodjék békében az életen túl... mert az életében nem engedték élni... Biedl Sámuel dr. 1933.XII.9.ki jelentése  szerint: ... kár hogy elsodródott ...!!(?!)”            

Részlet Frenkel főrabbi sírkőavatási beszédéből: „Mi ismertük a munkásság értékét, láttuk, hogy a próféta igéje teljesedett rajta. >>Az örökkévaló Isten a tanultak nyelvét adta nekem/Jes.50.4/.<< Tanultság, alapos felkészültség, széleskörű olvasottság tarsolyából merítette az eszméket, melyekért küzdött, a szavakat,. melyekkel eszméit hirdette. De beteljesítette a próféta további igéjét is.<<Vissza sose tántorodtam. Hátamat odaadtam az ütőknek, arcomat a tépdesőknek. Orcámat nem fedtem el a megszégyenítés elől /U.o. 5.6/. >> Szenvedést vállalt az előtte szentséget képező eszmékért, megadással viselte érettük a félreismerés gyötrelmeit is.”

Azt is elmondta róla a főrabbi, hogy bensőségesen ragaszkodott a családjához, vallásos emberként pedig reggel este a zsinagógában imádkozott. Életcéljában a gyógyítás és segítés, csak a javítás és építés lehetett célja minden küzdelmének.

Életéről, közéleti munkásságáról a Délmagyarország[2] részletes, képes cikket közölt 1976.július 5-én. Emléktábláját egykori háza falára rögzítették, mely már nem látható a szövege azonban megmaradt. [3]