Ábrahám Vera

Előadóművészek és jótékonyság a Szegedi Zsidó Hitközség Archívumának irataiban

2023.01.29.

 

Gábor Arnold

Ezt az 1939-ben keletkezett levelet Gábor Arnold bariton énekes küldte a Szegedi Zsidó Hitközség elöljáróságának. Programokat javasolt Szegeden az 1940. év első negyedére vonatkozóan azzal, hogy az előadások bevételével a közösség jótékonysági alapjait gyarapítsa.

Céljának komplex megvalósulásáról nem maradt irat a hitközségben, azonban a helyi napilap a Délmagyarország hírt adott az egyik eseményről. Ez áprilisban zajlott, így hirdették:

 „Hangverseny. Az izraelita hitközség dísztermében április 6kán este 20.30-kor nagyszabású hangversenyt rendeznek, amelynek műsorán ifjú szegedi tehetségek szerepelnek. Gábor Arnold prológját Aczél Ilona mondja el a műsor bevezetéseként, majd zene-, ének- és táncszámok következnek a kitűnőnek ígérkező bemutatkozó est rendjén. A műsor ára 50 fillér, a tiszta jövedelmet az árvaegylet és a cserkészcsapat között osztják föl”.[1]

Az eredeti levél[2]

 

A szöveg gépírással: A Szegedi Izraelita Hitközség Tekintetes Elöljáróságának. Hitközségünk jótékony célú alapjait gyarapítandó, továbbá a zsidó közösségnek fejlesztésre alábbi elgondolásomat terjesztem a Tekintetes Elöljáróság elé: 1940 január február és március havában rendezzen az izraelita hitközség három hangversenyt, illetve estélyt. Januárban: Ady estet Péchy Blankával az európai hírű előadó művésznővel és több szegedi szereplővel. Februárban: balett és revü ezt kizárólag tehetséges szegedi szereplőkkel utána tánccal. Márciusban: zeneestély ugyancsak kizárólag tehetséges szegedi szereplőkkel: hegedű, zongora, énekszóló. kamarazene. A három hangverseny összköltsége 600-700 pengőbe kerülne: az Ady estét cc 250 pengőben irányzom elő, miután Péchy Blanka tiszteletdíja 100 pengőt tenne ki. Az összes rendezési munkálatokat magamra vállalom, nivóját garantálom. A tiszta bevétel a hitközség. Javaslatom elfogadása esetén kérem mielőbbi B. értesítésüket, Szeged 1939.XII:6. Hittestvéri üdvözlettel: Gábor Arnold.

A levélben néven szereplő művészek Gábor Arnold, és Péchy Blanka későbbiekben szóba került Aczél Ilona is.

Néhány sor a művészekről:

Gábor Arnold [3] (Balassagyarma1880-Hollywood 1950.) bariton operaénekes,  énekelni Berlinben és Olaszországban tanult. 1902-től a Gramofon Társaság és később más lemezcégek is rendszeresen készítettek hangfelvételeket vele is Verdi-áriákból, Bécsben, Budapesten, Berlinben Londonban, és Prágában.[4]  A Budapesti Nemzeti Operában futott be sikeres karriert. 1914-ben nagy sikerrel hozta Magyarország számára Amfortas szerepét a „Parsifal” magyarországi bemutatójában. Ebben az évben visszatért Németországba, és a következő évtizedben különböző német operaszínpadokon tevékenykedett. 1941-ig az operaház megbecsült tagja maradt. Később New York-i oktatási területen dolgozott. [5]

Gábor Arnold[6][7]

 

Aczél Ilona (Királyhelmec 1884 - Budapest 1940.) Szülei: Alter Sándor és Nébenzáhl Paula. A Színiakadémiát 1905-ben fejezte be, majd 1906-ban Kolozsvárra szerződött. 1908-ban lett a Nemzeti Színház tagja.1912 decemberében szerződtette a , de 1914 és 1935 között ismét a Nemzeti Színházban játszott, később pedig a Magyar Színházban és a Vígszínházban szerepelt. Természetes humorával, széles jellemábrázoló készségével, tiszta beszédtechnikájával elsősorban a vígjátékokban volt sikeres, de jól érvényesült Shakespeare és Shaw komédiáiban is. 1928-ban a Nemzeti Színház örökös tagja lett.[8]

Aczél Ilona akadémiai növendék korában[9]

 

Péchy Blanka Szülei: Greiner Mór és Sohr Szidónia. (Pécs, 1894.– Budapest, 1988.) 1914-ben végezte el a Színművészeti Akadémiát, Bajor Gizi évfolyamtársaként. Első szerződése a Vígszínházhoz szólt, melyet két év után a Magyar Színház és a Belvárosi Színház követett. Péchy Blanka versmondó képességével kiemelkedett kortársai közül. Ő volt Adyköltészetének egyik első népszerűsítője. Előadóművész, író, nyelvművelő, rádiós műsorvezető, érdemes művész. A Bécsi Magyar Nagykövetség kulturális attaséja, a Bécsi Collegium Hungaricum igazgatója, alapítványtévő és a Kazinczy-díj megalapítója. Díjat nevezett el a róla a Kazinczy-díj alapítvány 1994-ben.[10]

Péchy Blanka 11