Ábrahám Vera
Kóró Kroó Imre levele a Szegedi Zsidó Hitközség Archívumában
Kóró Króó Imre[1]
Kóró Kroó Imre a Szegedi Zsidó Hitközség elnöke számára 1941 január 10.levelet írt, melyben 1941. febr. 6-án szerzői est megtartására elkérte a hitközség dísztermét. E levélnek a szövege is visszatükrözi az író egyedi stílusát. Az írásból néhány mondatot illusztrációul kiemeltem.
„Mélyen tisztelt Elnök Úr! [2]Írógépen írok. A toll még csak leírná a szegénységemet. Ám a pásztor is megvakarja fületövit ha önmagát kell dicsérnie. A gép furcsa jószág: erő hajtja. A toll kényes portéka: máskép szolgálja az éhes embert és máskép a megelégedett atyafit. A toll magával ragadja a gazdáját, mint a lázongó paripa, míg az irógép /különösen a kölcsönbe vett/ még arra is vár, hogy noszogassa az emberféle. S erre most magam is rászorulok: Arra kérem Nagyságodat, hogy kegyeskedjék a Hitközségi palota dísztermét rendelkezésre bocsájtani (...) hogy hallgatóim előtt megrajzoljam azoknak a szegedi íróknak az alakjait, akik a magyar népies irodalomban komoly nevet vívtak ki maguknak izzó magyarszeretet árasztó munkáikkal. Áldozni akarok Balassa Ármin emlékének a Parasztszívek nagy sikerű szerzőjének. Én az egyetlen élő /kenyéren és vizen/ szegedi népies irányu iró, kit Móra Ferenc és Szalay József atyafiságos szeretettel vettek kerül (...) és egyengették az utamat”(...) A magyar zsidóság élet-halál harcában a legnehezebb fegyvernem: a kultura. Nagyságodra vár az a magasztos feladat, hogy magyar tárgyú és hazafias célu előadásokkal bizonyitsuk, hogy elleneink mindentől megfoszthatnak, de magyarságunktól soha. Estem jövedelmének 1/3 részét a Pártfogó Irodában dolgozó szellemi munkásoknak juttatom. A reám eső bevételből nemcsak subát akarok beszerezni /bár télikabátom nincs/.”
Néhány sor Kroó Imre az életéről. Szegeden született 1896-ban és itt is halt meg 1961-ben. Édesapja, Kroó Dezső előbb gazdálkodó majd később feleségével együtt kereskedő lett. Az író a polgári életben a családi hagyományt követve huzamos ideig borkereskedőként dolgozott, a politikai életben a szociáldemokrata pártnak volt tagja, és aktív részese a szegedi értelmiségi ifjúság irodalmi mozgalmának.
Domaszéken volt tanyájuk, apósa, dr. Berkes Dezső révén is kötődött a vidékhez, ő ugyanis Mórahalmon[3] tisztiorvosként szolgált. Kroó a város környéki homokvilág paraszti életének kiváló ismerője volt. Az „Írásainak a tárgyismeretből fakadó életessége mellett a humor adja savát-borsát. Az elesettekkel való együttérzése ugyanis – ami sosem kétséges – nem fosztotta meg életképeit szerzőjük eleven humorától, ez pedig ábrázolt alakjainak furfangos észjárásával tart igen közeli rokonságot. A <<homoki embör>> sajátságos világának s egyben a két világháború közti magyar paraszti életformának hiteles irodalmi lenyomatát lelhetjük” [4] Műveinek száma jelentős, kb. 300 tárca, novella jelent meg tőle a szegedi és budapesti lapokban[5] és több nagy példányszámú újságnak volt munkatársa. 1934-től vezette a Délmagyarország szegedi kiadóhivatalát, és a Szegedi Naplónak munkatársa lett 1936-tól. Barátságot ápolt Móra Ferenccel Péter László irodalomtörténész halálakor írt megemlékezésében nagyra tartva őt, méltatta munkásságát.[6]
1941.jan. 10-én kelt levél 1. és 2. oldala[7]
[1] Emberek a homokon. Tárcák és novellák. Budapest: Magánkiadás, 1994. Fedélterv Jordán Gusztáv. A kötet hátsó borítóján szereplő fotó
[2] Stern Márton
[3] Korábban: Alsótanya.
[4] Emberek a homokon. Tárcák és novellák. Budapest: Magánkiadás, 1994. Hátsó borító szövege.
[5] Est-lapok, a Borsszem Jankó (1931-től), a Hétfői Rendkívüli Újság (1932-től). Társadalmi Heti Újság, a Népszava, a Budapesti napló, a Magyar Nemzet
[6] Délmagyarország, 1961. január 9 p.5.
[7] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma = HU_SZZSH_A_II_5_1941_001_005_01. és HU_SZZSH_A_II_5_1941_0 01_005_02
FEL