DOKUMENTUMOK

Ábrahám Vera   

Egy vers dr. Pelle János nagyváradi ügyvédtől

2024.01.30

 

A Szegedi Zsidó Hitközség Archívumába néhány irat került Kellner János(1922-2005) mérnök a hitközség elöljáróságának tagjának hagyatékából. Köztük több gépírásos vers is. Szerzői: Emőd Tamás, dr. Pelle János, Ady Endre, Fedor Ágnes és Purjesz Jánosné. Témájuk a zsidóság tragédiája. A költemények közül a "Népek golgotája" című dr. Pelle János által írt verset választottam ki.

Néhány mondat a szerzőről: dr. Pelle János jogász, költő, publicista. A középiskoláit a Nagyváradi Lugoson végezte. Jogi tanulmányait a Nagyváradi Jogakadémián és Kolozsvári Egyetemen folytatta, ahol doktorrá avatták, ügyvédi képesítését Budapesten szerezte meg. Joggyakorlatot Nagyváradon folytatott. Sokat tett a város korszerű fejlesztéséért és több művelődési egyesületben vállalt vezető szerepet. 1921-1933 között elnöke volt a Nagyváradi Atlétikai Clubnak (NAC), s nevéhez fűződik az első sportpálya és a városi strand létesítése is. Fiatal korában versekkel, színművekkel is jelentkezett.[1]

Kellner János szavai a vershez

"Megjelent ismételten dr. Katona Béla könyvében a nagyváradi zsidók deportálását leíró regényében a <<Várad a viharban>> cím alatt. (1946-ban) Kiadta a Teala Kórháztámogató Egyesület. Előállította a Grafika nyomdai műintézet. Oradea-Nagyvárad. E dokumentumregény 267. oldalán fellelhető vers elé a következő szöveg van írva:  Temesváron élt különben a Váradon évtizedeken át oly népszerű dr. Pelle János ügyvéd. Ő is önzetlenül igyekezett a váradi menekülteknek segítségére lenni. Pelle János az előző román impérium idején lelkes védelmezője volt a kisebbségi sportnak, s húsz éven át a NAC elnöke is volt. Ez a román ügyvéd már ifjú korában feltűnt jó csengő és mély értelmű magyar verseivel. s az első világháború idején << Népek golgotája>> címen kötete jelent meg. Nyilván verselő kedve utóbb sem apadt ki s a váradi események hatása alatt, nyomban megrázó hangú verset írt."

 

Íme a vers:

Népek golgotája

Régi magyar virtuskodás volt,
mit nemzedékek sora ápolt.
De mert csak divat volt és hóbort.
elmúlt... de aztán minden jó volt.
De mikor a német járvány
áttört a kis ország határán,
elfeledték, hogy pénzét dobta
magyar ügyért, magyar célokra,
s a magyar színekre volt büszke,
gőgös magyar volt, ha kitűzte.
E hírhedtté vált magyar voltát,
még ezt is bűnül rótták.
De mindenkit tetemre hívnak
s gettó és a sárga csillag.

 

Mindig gyász volt: sárga folt, gettó.
Élő halaknak mérgezett tó.
Égő erdő a madaraknak,
hol fészket többé nem rakhatnak.
Benne, mint bélyeges bús állat,
csak sárgafoltos zsidó járhat,
A zsidó-gyűlölet betegség,
akár a pestis, vagy veszettség,
gyilkol a jó Isten nevében,
de ha lecsitul dühödt vére,
nem is kell rajta ülni törvényt,
ítélkezik magáról önként:
mert mindenkit tetemre hívnak
a gettó és a sárga csillag.

 

Világmegváltó nagy csatákon,
most v a l ó lesz az ember-álom,
Kis és nagy népek örömére:
egyenlőség lesz... a béke, béke!
És élhetsz te is zsidó testvér,
ember jussodért megszenvedtél,
hazád lesz, s nem véred rablója
a felszabadult Európa.
S mit emeltek: drótsövények
örökre ledőlnek... s a bélyeg,
a sárga folt, mit rád aggattak,
az égre költözik csillagnak.
Mert mindenkit tetemre hívnak
a gettó és a sárga csillag.


 

FEL