Ábrahám Vera

Vadász Endre emlékezete

A neves művész Tardoss-Tauszig Ármin hét vendégkönyvében saját, ismerősei, barátai, munkakapcsolati partnerei, valamint alkotóműhelye látogatóinak bejegyzései, aláírásai olvashatóak. Mellettük cikkek, ismert költők versei,[1] rajzok, meghívók egyéb iratok is sorakoznak.

 

Vadász Endre lapjai a Tardoss-Tauszig Ármin vendégkönyvében[2]

A vendégkönyvekből Vadász Endréről szóló két oldalt választottam rövid bemutatásra. Egyik lapján a művész aláírt rézkarca, másikon 1927. szept. 27-én írt sorai és egy kiállításának meghívója olvasható. Az emléksorok szövege: "Tardoss Tauszig Mester műhelyében a kultúra halk csöndes öröme él és kimondhatatlanul jól esik és biztató, hogy vannak ilyen lelkes ideálokat nem vesztett emberek, mint Ő is. Önbizalmat ad arra az aszkéta útra, amin egy festő halad. Idehúzódom én is, azok közé, akik átlépték műhelyének küszöbét és bűnjelül hálám jeléül felragasztom ezt a kis rézkarcom."

A beragasztott meghívó Szegeden 1927. szeptember 25-én a Kass-szállóban tartandó képkiállítás megnyitójára szól.

Vadász Endre [3]

Vadász Endre (Szeged, február 28. – Gödöllő, 1944. június 3.) festőművész, grafikus. Heller Ödön, Fényes Adolf, Glatz Oszkár voltak a mesterei. Művészeti munkásságára vonatkozóan néhány fontos tény, hogy 1933–1935 között Nagybányán festett, és gyakori résztvevője volt a Munkácsy-céh, a Szinyei Merse Pál Társaság és az Ernst Múzeum kiállításainak is. Ott volt műveivel a velencei biennálékon. Továbbá a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesülete nemzetközi tárlatain szerepelt olaj- és temperaképeivel, akvarelljeivel és finom vonalú rézkarcaival. 1944. június 3-án, amikor megtudta, hogy feleségének másnap a budapesti gettóba kell vonulnia, a gödöllői munkaszolgálatos táborban öngyilkos lett, mint ahogy felesége is.

Gál György Sándor írta róla: "Vadász Endre képei nem sorolhatók semmiféle iskolához. Egy festő boldog álomlátásai ezek. Kivételes tehetség, nagy festő volt. És bátor ember."