Vörös Sára
Gondolatok az antiszemitizmusról
az Egyenlőség c. folyóirat 1882-1892 közötti számai nyomán
1.
1882. november 5. , 12. , 19., 26.,
A kor akkor is, és napjainkban is, mind a hazai, mind pedig a nemzetközi közvéleményt megrázó eseményének sajtóvisszhangjáról számol be az Egyenlőség első száma: a tiszaeszlári vérvád.
A vezércikk először is megmagyarázza, mit jelent egy jólelkű magyar újságírónak az a szó, hogy zsidó sajtó: a zsidó összeesküvő világhatalom kormányzó gépezetének eszközét.
A zsidók olyan bűvészek, akik képesek arra, hogy a szabad
sajtót saját titkos összeesküvésük szolgálatába állítják. ezzel felélesztik
a sötét középkor boszorkányvádjait, ezzel bizonyítva.
A sajtó, mely a nyilvánosság ezerhangú hangszere, a zsidók oly bűvészek,
hogy nyilvánosság, világosság leple alatt megteremtik a sötétség uralmát.
Ilyen csodára semmilyen más hatalom nem képes a világon.
Milyen gőzerővel csapkodhatott szerte-széjjel, hogy elkendőzze a
nyilvánosság előtt a rituális gyilkosságnak beállított tiszaeszlári
eseményt, hogy megakadályozza a bírákat a lelkiismeretes nyomozás
folyamatában, és elhitesse a naiv olvasókat csak azért, hogy a
sakterfanatizmus továbbra is szedhesse véres áldozatait ártatlan keresztény
kislányok élete árán.
Sajnos, a félrevezetett közvélemény nem néz a tényekre, hogy a zsidó
befolyás alatt titulált sajtó épphogy a méltányosság, és a közérdek
legalapvetőbb követelményeiről is megfeledkeznek a tiszaeszlári bűneset
tárgyalásában, nemhogy zsidók védelmét sugallná.
Hiába bizonyult a vizsgálatok által teljesen alaptalannak a vád, mégis az
elfogulatlanság fenntartása helyett a sajtó folyamatosan korbácsolja a
köznép minden aljas, vad szenvedélyét, és táplálja azt mérgező táppal az
elmérgesedett indulatokat.
Az antiszemitizmus sikk, a modern szenzációra éhes közönségnek pedig a
szenzációs hírek kellenek, a hírlapok pedig ezen szenzációk eladásából
keresik a kenyerüket. A tiszaeszlári ügy egy gazdag bánya a szenzációk
kutatására. Ez pedig fontosabb, mint a higgadt józan tartózkodó hang
megszólaltatása.
A tudósítók is minden eszközzel azon fáradoztak, hogy híreik minél inkább
érdekfeszítőbb, kíváncsiságot fenntartóbb visszhangra leljenek.
Természetesen nem nyílt antiszemitizmussal írtak a jelentős olvasótáborral
bíró nagy lapok, mint a Pesti Napló, a Függetlenség és az Egyetértés,
nyilván megőrizték az európai műveltség színvonalát, de a hatáskeltés volt
mégis a legjelentősebb jellemzőjük az esettel kapcsolatban.
A képviselőházban Kozma Sándor főügyész bizalmatlansággal fogadta Ónody Géza
vádemelését az egész izraelita felekezet ellen, és ugyanígy fogadták az
értelmes közvélemény is. A vádat Solymosi Eszter állítólagos rituális
meggyilkolása során hangoztatta Ónody, aki az Istóczy nevével fémjelzett
antiszemita párt szimpatizánsa volt.
A főügyész értesült a környéken elharapózott rendőri hivatali
visszaélésekről, túlkapásokról, ezért is nézte bizalmatlanul a megyét, és az
itt lejátszódott dráma körülményeit. Az antiszemiták nem érték el céljukat,
így a főügyész ellen, és mindazok ellen támadtak, akik nem akarták elhinni,
hogy rituális gyilkosság történt.
Erről a november 19-i számban olvashatunk: Kozma főügyész elvitte Verhovayt
a fogházba, hogy meggyőződjön állításai képtelenségeiről. A foglyok
vallottak is, így Verhovay meggyőződhetett arról, hogy eddigi tudósításai az
ügyről minden alapot nélkülöznek.
Közölte, hogy a már megírt cikkeket elküldte, így azok meg is jelennek a
Függetlenségben. Viszont ettől kezdve elindult a lap ádáz támadása Kozma
főügyész ellen.
Pedig Verhovay pár évvel azelőtt lelkesen dicsérte a zsidóság magyarosodni
kívánó vágyát. Mégis, pár év leforgása alatt véleményt változtatott, és a
dícsérőből a legádázabb ellenség szószólója lett.
Hogy milyen folyamatok történtek ennek kialakulásában nem nehéz nyomon
követni. A kisebb újságok szenzációhajhászását, és a nagy lapok passzív
hozzáállását kihasználva az antiszemiták sikeresen befolyásolták
Magyarország közvéleményét, sőt terrorizálták is.
Kozma szerint az egész mesét öt-hat úr rendezte, ezért nem hiszi el a
rituális gyilkosság vádját. Ezt a tiszaeszlári bírónak mondta állítólag
egyik magánbeszélgetése során. Magánnyilatkozatai nem maradtak titkon, sőt
ezeket alaposan el is ferdítették.
Ezek után Kozmát részrehajlónak, és elfogultnak tüntette fel a képviselőház
és a minisztérium iránt. Az egyre inkább elmérgesedő ügy során az is
kiderült, hogy a tanúvallomásokat nagyban befolyásoltak megvesztegetések, és
megfélemlítések. Az újság szerint Magyarország későbbi történelemírói majdan
szégyenkezve fognak a nemzet eme sötét időszakára.
Ha Magyarországnak hivatása van még a jövőben, meg kell, hogy szabaduljon az
antiszemitizmus lidércnyomásától. A Függetlenség nevezetű lap
főszerkesztője, Verhovay Gyula nyílt üzenetet kapott dr. Kenedy Gézától a
Pesti Hírlap hasábjain.
Verhovay a lapot azzal vádolta, hogy érdekből foglal állást a zsidók
mellett. Kenedy, mint főszerkesztő a leghatározottabban visszautasítja, és
mély megvetését tudatja Verhovayval. A cél világos: a recepció minden
vívmányát semmissé tenni. A zsidók legyenek idegenek a magyarságtól, ne
akarjanak abba mindenáron beolvadni, elsősorban tartsák a zsidóságukat.
Ami Tiszaeszláron történt, az az alkotmány nyújtotta legfontosabb jogoknak a
felfüggesztése. Ehhez pedig a társadalom többsége hallgatagon megegyezett.
Akik a büntető eljárás tanait elkötelezett felelősséggel tanították az
egyetemen a leendő bíráknak, épp azok ezt törvénytelenséget a legnagyobb
közönnyel nézték el.
Az ügyet nem cáfolták meg kellőképpen. Dr. Heumann védő nem szemlélhette meg
a holttestet, pedig a törvény szerint a védő a boncolásnál jelen lehet. így
nem derülhetett fény arra, hogy a megtalált holttest valóban Solymosi
Eszteré-e.
Más, több szabálytalanság is felmerült a vizsgálatok során, melyek azt
támasztják alá, hogy az nem a pártatlan igazságot támasztja alá, hanem a
saját meggyőződést erősítse meg.
A sajtó szerepe, hogy elhitesse a közvéleményt abban, hogy a zsidóság
együttes erővel fog össze, hogy az egész ügyet elpalástolja. Talán még a
sötét középkor boszorkányperei is nagyobb társadalmi vitát eredményeztek,
mint éppen a szabad sajtó, a gőzgépek, és a villany korában a tiszaeszlári
ügy.
Ez tehát az állítólagos zsidó sajtó terméke. Az egyetértés, és a Pesti Napló
is mind zsidó sugallatok befolyása alatt áll, egyedül a Függetlenség a
megbízható hírforrás.
A tiszaeszlári híreknek a legtöbb információt a helyi katolikus pap
szolgáltatta a lapoknak, elsőként a Függetlenségnek. A Szabolcsi Közlöny
segédszerkesztője, és Ábrányi Lajos festőművész, pedig egyenesen
romantizálta Solymosi Eszter személyét, akit feltehetőleg életében egyszer
sem látott. Megfestette a hősnő alakját úgy, ahogy azt az antiszamita
közönség látni kívánta.
Hol van itt a zsidó befolyás a sajtóra, amely igyekszik elpalástolni a valós
történetet?
Mert az antiszemiták szerint a zsidók bérlik fel az újságírókat, hogy
nevetségessé, komolytalanná tegyék az egész ügyet, sőt, még a pozsonyi
zavargások hátterében is ők állnak felbujtóként, hogy ezzel kompromittálják
az antiszemitizmus dicső tendenciáit.
"A művelődéstörténelem örök adata, marad, hogy a rituális vérvád babonáját a
XIX. század vége felé Magyarország intelligens köreiben, parlamentben,
bíróságok előtt, és a sajtóban egész komoly látszattal lehetett tárgyalni. A
sajtó fejlesztette az esetet azzá, amivé a közönség képzeletében, és a bírói
botrányok által lett." –írja a cikk írója.
A középkori állam természetéből következett, hogy a zsidók csak olyan
foglalkozásokat űzhettek, amit az állam rájuk kimért, és sanyarú sorsuk nem
a hibájuk miatt következett be, hanem vallásuk miatt.
A reformáció a vallás alapokról világira helyezte az államot, de megmaradt a
vallás köpenyébe burkolt intolerancia. A középkori állam reakciója a modern
állam alapeszméi ellen antiszemitizmus képében.
A régi uralkodó osztályok, az elfogult, irigy német nyárspolgárok, az anyagi
gondokkal küszködő középbirtokosok képviselői állnak elöl azzal a váddal,
hogy lecsúszásuk okozói a zsidók.
Pedig ők hozzák a törvényeket, a közhivatalokat ők foglalják el. Nem zsidók
teremtették a modern államok gazdasági törvényeit, ezek a rétegek pedig
képtelenek alkalmazkodni a megváltozott állapotokhoz.
A parasztság, akik javarészt együtt élnek a zsidókkal, azok látják
mindennapi küzdelmeiket, sorsukat, így velük nehezebb elhitetni, hogy a
zsidók élősködnek a nyakukon, nekik is éppúgy nehéz boldogulniuk, mint
nekik.
A munka és a takarékosság hiánya mindenkinél megmutatkozott, ha nem volt
jelen, mind kereszténynél, mind zsidónál. A középkori vérvádak
képtelenségeit pedig úgy hiszik el, hogy vele együtt felrúgnak minden
modernkori vívmányt, amit eddig felépítettek.
A zsidóság a recepcióval azt kívánta elérni, ha hű fia lesz annak a
nemzetnek, aki őket befogadta, akkor lejár az antiszemitizmus ideje.
Súlyosan tévedniük kellett a tiszaeszlári ügy kirobbanása során. A
közvélemény nehezen volt formálható.
Újabb botrányt kellett generálni, ez pedig a hullaúsztatás volt. Bary József
pedig minden eszközzel azon dolgozott, hogy a vádat rábizonyítsa a zsidókra.
teljesen Ónody fejével gondolkodott.
A tanúkat kínvallatással, erőszakkal, megvesztegetéssel vették rá, hogy
valljanak olyan ügyben, mely csupán kitaláció.
2.
1882. december.17.
Apponyi Albert gróf új eszmét népszerűsített a
Képviselőházban: a szocializmust.
Annak ellenére, hogy sokat hivatkozik a zsidó Lassalléra, és Marxra, a gróf
mégis antiszemita nézeteket vall. Divatba tudja hozni, hisz az új eszme az ő
főúri patrónusa alatt vonult be a parlamentbe.
Míg másutt a burzsoá ellen fordul a szocializmus, és agrárpolitika támadása,
az Magyarországon ezen réteg hiányában a zsidókra irányul. Apponyi
felszólalását taps fogadta, és mindjárt ezután a zsidókra terelődött a szó.
Nem volt várható egy ilyen műveltségű főúrtól, hogy a szocializmust a zsidók
ellen érvényesítse. Pedig a szocializmus eszméjének népszerűsítői között
éppúgy találhatók zsidók is. Ha pedig az új tan célja nem az emberi nyomor
enyhítése, hanem politikai agitáció. Azt kutatja, mi a vagyonuk eredete?
Erkölcsösebb volt-e más nemesek vagyonhoz való jutása, mint egy zsidóé?
Apponyi gróf modern jelszavak alatt szűkkörű osztály, és egyéni érdekeit
kívánja biztonságba helyezni, minthogy az igazság, emberszeretet játszaná
központi szerepét.
A gazdag és szegény ellentéte évezredek óta egy kibékíthetetlen ellentét.
Sok irodalmi alkotás, és zenemű szólaltatta meg ezt a keserű konfliktust.
Ezekben pedig nincs szó a zsidókról. Ott tudták nagyon jól, mely társadalmi
osztály az, mely belőlük élősködnek, vérüket szívják. Ezek pedig a sokszor
vezettek az uralkodó osztályok elleni lázadáshoz.
De ha a parasztokat sikerül felheccelni, akkor azok a zsidók ellen is
támadnak. nem azért, hogy gyűlölik őket. Viszont tisztában vannak azzal,
hogy számos zsidó még szegényebb náluknál is, ezért az eddigi izgatások is
kevés zavargáshoz vezettek.
Ha az a sok heccelés, mely eddig a zsidók ellen folyt a nemességet támadná,
akkor már parasztlázadás tört volna ki. Viszont egy célt mindenképp elér: a
köznép erkölcsi érzetének megrontása.
Ha viszont ez megdől, akkor már többé nem a zsidók a célpontok, hanem maga a
nemesi osztály.
A keresztényszocializmus csak címében keresztény, valójában istentelen, és
pogány, mely egyaránt sújt mind a keresztényre, mind pedig a zsidóra
egyaránt. Mit is jelent ez?
Nagyurak hozzák divatba, nem azért, hogy a kizsákmányolástól mentsék meg az
embereket, hanem hogy egyedül maguk legyenek a kizsákmányolók. Azért
haragszanak a zsidókra, mert azok felszabadultak az önkényük, és jármuk
alól, nem húzathatják őket deresre, ezért rájuk uszítsák az antiszemita
vérebeket, akik a társadalom szemetjeiből tevődnek össze.
A szocialista eszmék különben kedvező fogadtatást értek el a zsidóság
körében, mert szimpatikus felfogásnak mutatkozik, hogy valaki ne a
születése, összeköttetései révén legyen kiváltságos.
Viszont ezt csak úgy tudja elérni, hogy egy réteget lelketlenül feláldoz,
akkor nem több mint népámítás.
Az Istóczy által sokat gyalázott Talmudra reflektáltak, miszerint épphogy
nem a földművelés ellen, hanem mellette szól.
Továbbá az uzsorás kamatszedést egyenesen megvetendőnek tanítja. Így tehát
érthetetlen, és alaptalan a vádaskodás.
De mindez hiába, mert ha zálog általi pénzre van szükség, csak a zsidóhoz
kell menni.
Miért tud a zsidó adni egy hedonista életvitelű uraságnak kölcsönt, mert ő
nem pazarol.
Ha fizetniük kell, akkor a zsidó a hibás. Ezért szívesen élcelődnek a
kávéházakban, és az egyetemeken olyan zsidó társukkal, akik mit sem ártottak
nekik.
3.
1882. december 24.
Mint manapság is, ekkor is a titkos zsidó világösszeesküvés a
dolgok mozgatórugója – mármint az antiszemiták szerint. Képesek minden
ellenőrzés nélkül elhinni, hogy a gazdag amerikai, bécsi, párizsi zsidó
bankárok vesztegették meg a bírákat, hogy kiszabadítsa a tiszaeszlári
saktereket a bajból, mintha más elfoglaltságuk nem is lenne ezen kívül. Ha
egy zsidó tettest elítélnek zsebtolvajlásért, uzsoráért, ki segít neki
esetleg a családján kívül?
Hol van ilyenkor a zsidó szolidaritás? Hiába mondták már ki évszázadokkal
előbb a keresztény egyházi vezetők, az uralkodók is, hogy teljesen alaptalan
a vérvád, csupán pénzsóvárság, vagy személyes bosszúvágy motiválja. De itt
még a régebbi eseteknél is rosszabb helyzet áll elő: a magyar bíróság
megszegi a magyar bűnvádi eljárást, hamis tanúkra, és kínvallatásokra
alapoz, hogy egy, a valóságban nem létező vádra bizonyítékokat gyártsanak.
Az, hogy mégis feltámadt a zsidók közötti szolidaritás, az nem a bűnpártolás
miatt van, hanem ezen eset által az egész vallásra ránehezedett egy súlyos
igaztalan előítélet, miszerint keresztény vérre van szükségük vallási
szertartásaiknál.
Erre a képtelen vádra természetes, hogy felemelte a szavát az egész
izraelita felekezet, és rajtuk kívül minden felvilágosult józan ember.
4.
1882. december 31.
1882 előtt nem volt arra példa Magyarországon, hogy az
antiszemitizmus társadalmi tényező lett volna. aránylag békesség volt
különböző felekezetek, népcsoportok között. Mint súrlódások azelőtt is
előfordultak mindkét oldalról, de hogy rendzavarás, ellenségesség
bontakozott volna ki belőle, az idáig példátlan volt. Sem gazdasági válság
nem robbantott ki bűnbakkeresést, sem pedig a zsidók nem változtak meg, és
lettek volna provokatív elemekké.
Ha az ok itthon nem lelhető fel, akkor azt külföldön kell keresni.
A nyomok muszkaföldre, a cári birodalomba vezetnek. Még a németországi
mozgalmak sem leltek itthon különösebb visszhangra. Aki mégis antiszemita
volt, az a közélet komikus figurájának tekintették.
Pár éve Ignatijev gróf pánszláv mozgalmat indított a nyugati államok ellen.
A próbaüldözés célpontjai először a zsidók voltak. A menekültek áradata
riadalmat keltett Magyarországon: jönnek a muszka zsidók, és elárasztják az
egész országot!
Az Alliance Israelite zsidóországot akar Magyarországból csinálni. A pánikot
sikerült elindítani, és senkinek sem tűnt fel, hogy a menekültáradat legelső
ellenzőé épp a honi zsidók voltak.
Mikor Wahrmann Mór ezt kifejtette, már a közvélemény meg volt szédítve az
ámítás szellemével. A muszkaföldről menekülteknek nem sok terve volt
letelepedni az országban, útjuk inkább Amerikába, vagy az Ősi Földre
vezetett.
Mikor kiderült, hogy mégis alaptalan a pánik, gyors utánpótlásról kellett
gondoskodni. ehhez pedig a tiszaeszlári rémeset szolgáltatott terepet. Ez
még inkább borzolta a közhangulatot, és immár az antiszemitizmus hivatalos
köntösben is színre léphetett.
Az országba beszivárgó pánszláv, és antiszemita szláv röpiratoknak magyar
változatai is születtek röpiratok, plakátok és ponyvairodalom képében. Nincs
kizárva, hogy néhány ilyen kiadványt a katolikus egyház szponzorált.
De végig érthetetlen, hogy mégis a felbujtásból származó zavargásokból
milyen erkölcsi, anyagi haszna származhat az országnak.
Vajon méltó-e mindez Széchenyi, Deák, Kossuth szellemi örökségéhez?
A zsidókérdés olyan fontos téma lett, minta ezen forogna a haza becsülete,
boldogulása.
Időszerű volt-e ezen kérdés felmerülése, vagy mesterségesen szított külső
okok generálták fontos, megoldandó kérdéssé?
A tapolcai kérvényt benyújtó urak tagadják, hogy a tiszaeszlári helyzet
miatt fogalmazták volna meg indítványukat. 2174 választó aláírásával
erősítették meg óhajukat, hogy az emancipációs törvény vonják vissza.
De kik adják ezt a 2174 számú sokaságot?
A kerület választóinak száma mindössze 2085, ebből négyszáznak nincs
választási jogosultsága, bennük mintegy 120 zsidó, akik kétséges, hogy saját
maguk ellen szavaztak volna. Tapolca egyébként szláv eredetű lakosokból
állt, akik büszkék a magyarságukra.
Ki tudná megmondani pontosan, hogy minden felmenője visszavezethető a
honfoglaláskor érkezett ősmagyarokkal?
A Sváb lakosok sem Árpáddal érkeztek ide, mégis annyira féltik az ősmagyar
faj tisztaságát. Itt ennek kutatása nem lényeges.
A valóságos cél a nyerészkedés, melyet az irigység motivál. Hogy lehet
sikeres, gazdag egy zsidó?
Csakis azért, mert a nemzet nyakán élősködik.
Hogyan lehet elvenni tőle azt, amivel bír?
Koholt elavult vádakkal gyűlöletessé, kivetendővé tenni a társadalom előtt,
elüldözni, lehetetlené tenni, majd jogszerűségre hivatkozva elrekvirálni a
vagyonát, életét, hírnevét.
5.
1883. május 20.
Kétségtelen, hogy a tiszaeszlári vád célja nem az volt, hogy
néhány zsidó családapát gyanúsítva börtönbe juttassák, hanem az, hogy
először is a hazai zsidóságot kompromittálják, majd ezáltal a felheccelt
közvéleményt felhasználva egy irtó hadjáratot indítsanak, inkvizíció
módszereihez hasonló vallatásokkal törvényes formát adva megfosszák a
vagyonuktól, birtokaiktól.
A csőcseléket sikertelen gazdálkodók, kereskedők, értelmiségi, vagy művészi
pályán eredményt felmutatni nem tudó megkeseredett emberek, tanulatlan, vagy
félművelt hivatalvadászok, és babonás tanulatlan nincstelenek tették ki,
akik egyetlen uszító szóra képesek minden vizsgálat nélkül megtámadni
védtelen zsidó családokat.
Ezek megfékezésére az egyetlen fegyver a kormány erélyes kompromisszumot nem
tűrő fellépése, és zugsajtójuk felszámolása.
Ezt tette Tisza belügyminiszter is a Pozsonyban kirobbant lázongáskor. és
alkalmazni rájuk a fennálló jogszabályokat.
Ha pedig a kormány elnézően szemet huny, netán úgy tesz a Parlamentben,
mintha nem hallaná, röplapjaik, újságjaik, honlapjaik büntetlenül mérgezik a
válság által sújtott sok adósságcsapdában vergődő, létéért küzdő magyar
családok zavaros, szappanoperákból, és reality showokból táplálkozó
lelkivilágát, akkor a csőcselék hatalomra kerül, és eléri célját.
6.
1884. augusztus 31.
Az ágostai bányakerület nagygyűlésén Fabinyi Teofil elnök a
megnyitó beszédében nem rögtönzött. Egy előzetes megbeszélésen a tagok közös
óhaját fogalmazta meg. A kibontakozó antiszemitizmus miatt aggódtak, mely
veszélyezteti a vallásfelekezetek közötti békét. Akik megindították az
emberi jogok legszentebbje ellen, azok a csőcselék által elvakított nép.
Az államhatalom csak akkor lép közbe, amikor a gyűlölség magát az államot
veszélyezteti. A protestantizmus történelme során is átélt kiközösítéseket,
üldözéseket, és talán ezért is megértőbb. Az, hogy felemelte a szavát, az
így elhatott az ország legtávolabbi zugába is, és gondolkodásra készteti
azokat, akik ezt hallották.
Az egyházgyűlés méltó volt a protestantizmus múltjához. Napjainkban is
világszerte éppen a protestáns, főleg a neoprotestáns gyülekezetek emelik
fel szavukat az antiszemitizmus, és az anticionizmus ellen, konferenciákat,
ismeretterjesztő előadásokat szerveznek, ez által erőteljes felvilágosítást
nyújtanak a hallgatóságnak, a média által is.
Érdemes tanulmányozni a felekezeti harcokat, és az állam szerepét az
Egyesült Államokban. Ott nem beszélhetünk antiszemitizmusról. Amerika
rendkívül sokszínű felekezetek sokasága szerint. Ott a mormonok okoznak
fejtörést sajátságos vallási szabályaikkal, így a többnejűséggel. A versengő
republikánusok, és a demokraták szavazataikért harcolnak: az előbbiek a
mormonok elleni szavazókért, az utóbbiak pedig a mormonok szavazataira
számolnak.
7.
1884. szeptember 21.
Az antiszemita lapok, így a Függetlenség együgyű hiszékeny
olvasói között példátlan lépésre szánta el magát egy ceglédi asszony. Hogy
bebizonyítsa, a vérvád valóságát, tőrbe akarta csalni egyik helyi
kereskedőt, hogy jutányos áron hozzájuthat egy liter keresztény vérhez,
melyet tovább értékesíthet hittársai között.
Egy gyereket használtak fel az üzengetésre, a kereskedő kifaggatta, hogy ki
küldte. Rögtön a hatósághoz fordult. A nyomok egy parasztasszonyhoz
vezettek, akit életveszélyes állapotban találtak ereit felvágva.
Miután sikerült megmenteni, megdöbbentő vallomásában feltárta, hogy ő maga
tette ezt a szörnyűséget, mert ily módon akart pénzre szert tenni, és ezzel
be is kívánta bizonyítani, hogy a zsidóknak valóban szükségük van a vérre.
Bevallotta, hogy férje olvasta fel neki a Függetlenség egyik cikkét, és
azért követte el ezt a szörnyűséget, hogy pénzt remélt a zsidóktól.
Ezt követően Józsefvárosban is egy képtelen esetről számoltak be, mivel
eltűnt egy négyéves kisfiú. A gyanúsított Hollander Henrik rongyszedő
rejtette el hosszú, zsíros kaftánja alá. Az asszonyok ordítozása jelentős
számú tömeget generált, melyek berontottak Hollander házába, feldúltak
mindent, lerántották a fazekat a tűzhelyről, melyben egy jókora marhafej
főtt.
Mikor kiderült, mégis tévedtek, a felbőszült asszony akkor is azt állította,
hogy a marhafej az ő unokaöccse feje. Sőt voltak az összecsődült tömegben
olyanok is, akik saját szemükkel látták, amint a rongyszedő zsidó a kaftánja
alá rejtette a gyereket, aki keservesen sírt.
A kisfiú végül előkerült, a szomszéd utcába kódorgott el, ott talált rá az
anyja. A felbujtó asszony, mikor látta, hogy tévedett, észrevétlen
eloldalgott a rendőri intézkedés alól. akárcsak Huri Andrásné, aki
erőteljesen okolható Solymosi Eszter eltűnéséért: ő sem akarta a
Tiszadadánál kifogott holttestet azonosítani.
A vérvád azért tud évszázadokon keresztül fennmaradni, mert nincs az az
abszurdum, mely hívőre ne akadna, és nincs az a meg nem történt dolog,
melynek szemtanúja ne lenne, különösen babonás vénasszonyok, vagy ezek
hatása alatt felnőtt anyámasszony katonái között.
8.
1885. július 19.
Istóczy szerint az antiszemita párt szakadásának az oka az,
hogy heterogén elemekből állt. nem volt egységes, a koalíció volt az oka
mindennek. Erre a megoldás az alkatelemekre való oszlás, és így ásni alá a
zsidóbarát ellenzékre bontó Hatást gyakorolni, akár Házon kívül is.
Miért van erre szükség?
Azért, hogy legyen a pártnak szabadelvű, mérsékelt ellenzéki, és független
irányzata, hogy a választóknak lehessen alkalma bármelyikhez csatlakoznia,
ha netalán az egyiket szélsőségesnek tartja. Talál is olyan
képviselőjelölteket, akik képesek ilyen lépésre, hogy megőrizhessék
mandátumukat.
Helyes megállapítás, hogy az antiszemitizmus elsősorban a jogegyenlőség
negációja, továbbá be nem vallott, és különféle politikai és gazdasági
ürügyek alatt folytatott rablóhadjárat a tőke ellen.
Istóczy tévedett, amikor azt állította, hogy a koalíció az oka a pártja
szétbomlásának.
Az igazi alap az elv, és az erkölcs hiánya. Nézetük, és vágyaik vannak
mindösszesen, de elveik nincsenek. Itt közrejátszottak olyan személyek, akik
felelősséget éreztek, hogy a szabadság egyenlőség testvériesség elvét
megóvják. Voltak ilyen papok, lelkészek, írók, zsurnaliszták, és képviselők,
akik felnyitották az elvakított tömeg szemét.
Ma is a rongáló, ordítozó huligánsereg, akiket kacérkodnak a sötét kort
idéző fekete gúnyájukkal, megrémítve idős megtört embereket, akik pont eme
gyilkos eszme következtében vesztették el szeretteiket, az ő életük pedig
hallatlan küzdelmek árán maradt fenn, kisemmizve árván, cél nélkül
megalázottan kellett folytatniuk életüket, és küzdeni mégis a létért. Ezek
mellett kell, hogy legyenek olyan hathatós szervek, médiaeszközök, akik
segítenek abban, hogy ma is mind a Tisztelt Ház, mind pedig a
választópolgárok átlássanak a szitán, és lelepleződjön, hogy az
antiszemitizmus gonoszság, mely ámításon és csaláson alapul.
Sajnos, ezek az ámítások odáig mentek, hogy 1885 nyarán a 78 éves nagyidai
rabbit is meghurcolták.
Házkutatást tartottak nála, hogy hol tartja a sennyei, és sajóvámosi zsidók
által adott embervért.
A kutatás során egy kis üveget találtak benne piros folyadékkal, ami nem
volt más, mint gyógyfüvek főzete, mellyel a rabbi beteg unokáját
gyógyítgatták.
A lepecsételt üvegcsét megvizsgálták, és valóban gyógynövény-főzetet
tartalmazott.
Ekkor meg vallatták az idős rabbit, miért keresik fel olyan sűrűn
hitrokonai.
A vizsgálóbíró le is íratta azt az imát, mellyel a rabbi meglátogatóit meg
szokta áldani.
Sárréten egy hullát is találtak, melynek kivizsgálása izgalomban tartotta az
egész környéket. Természetesen a Függetlenség tudósítói azonnal történetet
faragtak az ügyből, és a tanyákon, csapszékeken felolvasásokat is tartottak
a lapból az egyszerű emberek rémisztgetésére.
Ennek nyomán több esetről is beszámoltak, ahol elámított cselédlányok
fóbiájuk következtében komoly zaklatás, és ártatlan meghurcolás ért
zsidókat.
Miután kiderült, hogy az egész csak vaklárma.
A helyi sajtó előbb kíváncsivá tette olvasóit, majd az ügy tisztázódása után
nemhogy felvilágosította volna a népet, hanem eltussolta az esetet.
9.
1885. december 6.
Az antiszemita sajtó kétféle módon működik: az egyik
valamilyen párt, vagy a klérus uszályhordozója jó pénzért, a másik pedig
mindenáron forradalmat akar szítani, és ahhoz a politikai áramlathoz
csatlakozik, amely ezt a célját megvalósíthatja.
A kor egyik ilyen lapja a Magyar Állam.
A főszerkesztője folyamatosan támadja a zsidó sajtót, a zsidókat csalóknak,
és ördögi lényeknek festi le a hiszékeny olvasók előtt. A zsidó sajtó
szerinte erkölcsmételyező néprontó hatású.
A feudális és klerikális párt mindig is a nép ellensége volt, akik csak arra
volt jó, hogy fizessen, és dolgozzon, de hallgasson. Nem igen érdekelte őket
a nép erkölcsi színvonala.
Kossuth Lajos törte meg ezt az évszázados igát, hirdetve a szabadelvűség, és
a kulturális haladás eszméjét. Kétségtelen, hogy a szabadelvű irányzatot
képviselő lapok zsurnalisztái között szép számmal találhatók zsidók is, de
ők nem arra hivatottak, hogy a nép erkölcsét megrontsák.
Pontosan ők, akik ezeket a rágalmakat hangoztatják, ők vétenek leginkább az
erkölcs és a tisztesség ellen, sőt a hit ellen is. Tisztességes embereket
rágalmaznak, általánosítanak, ezzel meggyalázzák Jézus, és az apostolok
származását is, akik soha nem fordultak szembe származásukkal. nyelvükkel,
kultúrájukkal, hitükkel.
Ha általánosságban szerintük a zsidók gazemberek, és csalók,
erkölcsmételyezők, akkor bizony megkáromolják azokat is, akik a keresztény
hit alapkövei. De ezek a támadók nem ismerik, és nem is akarják megismerni a
Szentírást. Nekik olyan vallás kell, ahol annak Jézusa, apostolai, Bibliája
meg vannak fosztva a zsidóságuktól. A mai antiszemitáknak is ez a
betegségük.
Akik pedig a zsidóság, Izrael mellett kiállnak, azok gúnyneve: zsidóbérenc,
cionista szekta.
10.
1892. október 20.
A vérbabona a műveletlen nép között nagyon el van terjedve.
Strack könyvében számos példát mutat fel a barbár pogány babonás
szokásokból, és mennél elképesztőbb a hiedelem, annál több követője akad.
Viszont a diaszpórában élő zsidóságot sem kerülte el a babonás dolgokban
való hiedelmek sora. De hogy bármihez akár állat, kiváltképp pedig embervért
használtak volna rituális célból, arra sehol, semmilyen forrásban sem lehet
bizonyítékot lelni.
A Tóra, és a Talmud oldalakat ír a vérevés tilalmáról. Igaz, állatok véréről
beszél, de emberi vér még csak szóba, gondolatba sem kerülhetett, ezért
nincs is említés róla.
Mi tehát az oka, hogy mégis ilyen visszhangra lel e képtelen, alaptalan vád?
Erre Strack is helyesen utal: a főszerepet az irigység, és a gyűlölet
játssza. Sajnálatos, hogy épp a keresztényeknek fogalmuk sincs, mi zajlik
egy pészachi vacsorán, mit jelentenek és jelképeznek a vörösboros poharak.
egyáltalán maguk az ünnepi szokások és érthetetlenek számukra.
Hiába csodálják meg Leonardo csodás freskóját, az utolsó vacsorát, melyet
maga Jézus vezet le, mégsem látnak összefüggést a hitük alapja alapítója és
a zsidó vallás között.
Srtack a könyve végén Tertulianust idézi: "Bizonyítsátok hát be, ha hisztek
benne, vagy ne higgyétek, ha nem tudjátok bebizonyítani."
11.
1892. december 30.
Huszonöt évvel az emancipáció elfogadása után a zsidóság azt
gondolná, hogy végre elérkezett hányatott sorsának javulása. A többség
megtanult magyarul, sőt többen s magyar nyelv hűséges népszerűsítője is
lettek. A gazdasági élet fellendült, és nem kevés haszon gazdagította az
országot.
Ennek ellenére a parlamentben néhány uraság még mindig kérdőre vonja az
emancipációs törvény hasznosságát.
Pedig Eötvös József akkoriban összegyűjtötte a legtöbb vádakat,
ellenkezéseket, melyek előjöttek az emancipációs törvény megalkotásakor, és
kiadta a Budapesti Szemlében, mint egy röpiratot a "Zsidók emancipációja"
címmel.
Negyedszázaddal a törvény hatályba lépése után bebizonyíthatta a zsidóság,
hogy az ellenük felhozott vádak alaptalanok. Sajnos, a zsidóságon belül nem
mindenki lelkesedett az állam által nyújtott szabadságnak.
Az ortodoxok egyenesen a legfőbb ellenségnek nevezték, mely leginkább az ősi
hitet veszélyezteti. A vallási türelmetlenség, melyet eddig a keresztény
felekezetek irányából tapasztaltak, most a saját valláson belül lett úrrá.
Minden haladást ellenségnek vélnek, még a nyelvet sem beszélik, és Izrael
árulóinak tartják emancipációt, a haladást előnyben részesítő hittársaiknál.
Veszélyesebbek az emancipáció vívmányaira azok a nagyurak, akik a
parlamentben agitálnak. Fényes nevek, hatalmas vagyonok örökösei, művelt,
világot látott emberek.
Ezek egy célt tűztek ki: a felsőházban az emancipációs törvényt megbuktatni.
Hogy miért? erre nincs magyarázat, mint ahogy eddig sem volt. Az
oktalanságok, és az előítéletek időt állóbbak bármely már régen
bebizonyosodott tényeknél. Ahogy egyik ország kigyógyul az antiszemitizmus
betegségéből, úgy beleesik a másik. Ha a köznép kijózanodott, akkor az úri
réteg kapja el ezt a nyavaját.
A főurak nagyon keveset érintkeznek a valós élettel, vajmi keveset
érintkeznek azokkal, akik felett ítélkeznek.
Ma is ugyanez a helyzet. Az Országház öltönyös elegáns urai csak a
választási kampányútjaik során találkoznak azzal a néppel kiknek szavazatai
által helyeztettek ebbe a pozícióba. Ha azok igénye és füle antiszemita
rémmeséket kívánnak hallani, akkor ezt is hangoztatják. függetlenül attól,
hogy meg vannak-e győződve az ellentétéről. Indokok nincsenek, csak
elfogultságok. az ő pozícióik vagyonaik, vallásuk nincs veszélyeztetve,
mégis ellenségként lépnek fel.
Olyanok, mint Fáy András kutyája: belefekszik a szénakazalba, elugatja onnan
a teheneket, hogy ne jöjjenek oda enni, pedig ő maga nem eszik a szénából.
12.
Manapság
Istóczy nem méltatta Gambetta nagyságát, egyedüli véleménye
róla az, hogy ő is tagja annak a titkos szövetkezetnek, mely a világot
lebékózza. Ugyanezzel vádol más századok zsenijeit is, kikre a hazájuk
büszke, és Gambetta ravatalánál is egész Franciaország gyászol, mégis nem a
hazaszeretete, hírneve szerint néznek rá, hanem honnan származik.
Zsidó-e, vagy sem?
A titkos pénzügyi háttérhatalom, mely fenyegető léte az egész világot
sakkban tartja, mely miatt a nemes nemzet csak nyög, és képtelen bármiféle
kibontakozásra, szabadságra, mert eme hatalom tartja markában a sajtót, az
igazságszolgáltatást, és mérhetetlen vagyonával lefizet, megvesz mindent,
mindenkit, vagy levadássza, ha ellenáll.
Több mint százharminc évvel később, két világégés, és az emberiség
legszörnyűbb tragédiája a Holokauszt után ismét feléledt csipkerózsika
álmából ez a paranoia, melynek egyik szócsöve napjainkban az Echo Tv.
Szaniszló műsorában erre-arra kitér, de alig várja, hogy végre a témánál
köthessen ki, ekkor már nemcsak a zsidók, hanem a mellettük álló Amerikai
Egyesült Államok is célpont, és mindenki, aki szót emel a zsidóság, Izrael
Állam léte mellett.
Ezeket mind a háttérhatalom pénzeli.
Mint becsületes vallásos magyar ember egyet nem tesz, illetve hogy is
tehetne: fél kinyitni, és szembesülni a Szentírás szavaival, mert ugye ezt
is a titkos pénzügyi hatalom befolyásolja…
Azért voltak akkor is olyanok, akik bíztak a magyar nép józan
ítélőképességében, hogy nem hisznek a rágalomhadjáratoknak. A tapolcai
kérvényről megjelent cikkre többen reflektáltak, akik nem kérnek az
Istóczy-féle hazafiságból, és a költő szavaival biztatták a zsidóságot: "Ha
fölül a gálya, alul a víznek árja, mégis a víz az úr."
De a józan hangok ellen is támadás zajlik: aki a zsidók mellett áll, az
vagy maga is zsidó, vagy a zsidók által le van fizetve. Így egyedül csak
nekik lehet igazuk. Sorozatokban taglalják a zsidók hibáit. Ha magyarosodnak
azért, ha nem, akkor idegenek.
Befurakodnak az egyetemekre, ott elfoglalják a legjobb helyeket, behízelgik
magukat a professzoroknál, és kiharcolják a legjobb pozíciókat.
Hogy Salamon királyunk bölcsességét napjaink is aktualizálják: nincs semmi
új a nap alatt. A jobbik által megfertőzött fiatalság az egyetemeken újra
listáz, és újra bajuk támad olyan társaikkal, akik ránéztükre zsidóra
emlékeztetnek, vagy netalán hangoztatják is zsidósághoz való kötődésüket,
vagy szimpátiájukat.
1982 előtt százhúsz évvel Franciaországban, Toulouseban is lezajlott egy
vérvád. Igaz, ott nem zsidók, hanem a jezsuiták által megbélyegzett
protestánsok voltak az áldozatok. A katolikus babonás hiedelmek szerint, ha
egy protestáns családtag áttér más vallásra, azt megölik, mert ez náluk
vallásuk szabálya.
Ezt az egyszerű műveletlen népréteg minden kritika nélkül el is hiszi. A
gyanúsított szülőket a kor büntetése szerint kerékbe törték. hosszú
évtizedekbe tellett, mire tisztázódott a vád alaptalansága.
Amit a polgári szabadság, az egyenlőség és jogállam kivívott, a középkor
sötét denevérszárnyai ismét elhomályosítottak. Mint akkor, úgy a
tiszaeszlári esetnél is a felheccelt képzelődésű gonosz hírkoholók,
tébolyodott, megfélemlített tanúk, félrevezetett bíróság, és elvakult
szenvedélyektől szaturált tömeg, no meg egy pár ingyenélő léha szeretne
meggazdagodni a zsidóüldözés fosztogatásaiból.