DOKUMENTUMOK

Fodor Péter

Szemelvények a csongrádi zsidóság történetéből

2020.08.15.

A Tari László Múzeum helytörténészeként még 2010 -ben elhatároztam, hogy a város fontos o b- jektumait, épületeit, látnivalóit lefényképezem, hogy legalább digitálisan megmaradjon a város

XXI. század eleji képe az utókornak. Ekkor jutottam el - az azóta elhunyt - Grünwald Sándor segít­ségével először az izraelita temetőbe. S ha már ott jártam, természetes vonzalmat éreztem ahhoz, hogy minél többet megtudjak e viszonylag kis létszámú közösségnek a történetéről. 2014-ben a Múzeumok Éjszakája programjába iktattunk be egy temetőlátogatást, s egy általam tartott előadást, majd 2016-ban a Kabbala Hagyományőrző Egyesület elnöke, Rév András kért meg arra, hogy se­gítsek egy kiállítás létesítésében, melyet a temetőhöz tartozó felújított ravatalozó épületben rendez­tünk be. A kiállítás előkészítése közben sok minden derült ki a helyi zsidó közösség életéről, s a korábbi ismereteimmel kiegészítve ezeket foglaltam össze ebben a tanulmányban.

Csongrád zsidósága a 18. századtól a 20. század elejéig

Csongrád vármegyében 1760-ban engedélyezték, hogy a zsidók kereskedéssel és iparral foglal­kozzanak, s ez egyfajta lökést adott betelepülésükhöz. Csongrádon 1790 körül már találkozhatunk izraelitákkal. Érdemes megemlíteni, hogy Csongrádon született 1788-ban vagy 1789-ben Schwab Rozália, aki Pest megyei zsidó betelepülők gyermeke volt, s egyben a Makón született világhírű újságíró, Pulitzer József nagymamája.[1] Az 1808-1809-es türelmi adó jegyzék szerint már négy csa­lád élt itt.

1825-ben a szegedi zsidó hitközség indítványozta, hogy a többi vármegyei zsidó közösséget alá­juk rendeljék, de a vármegye a türelmi adót községenként vetette ki 1848-ig. 1837-ben a csongrádi járásban (Csongrád, Csanytelek, Felgyő, Tömörkény) már 24 zsidó család élt.[2]

A hitközség 1806-ban megalakította a Chevra Kadisát, ebből az évből való a temetőben lévő leg­régebbi sírkő is. A Chevra Kadisa a zsidó temetési egylet, amely a temetéseket, s az ehhez kapcso­lódó szertartásokat intézte, továbbá jótékonysággal foglalkozott. Egy 1896. november 8-i közgyűlé­sen (egyleti elnök: Szendrői László, egyleti titkár: Büchler Márton, hitközségi elnök: Holczer Adolf) hozott alapszabályzat a következőképpen állapítja meg a Csongrádi Chevra Kadisa működé­sét:

„A Chewrah önálló egyesület, de a csongrádi zsidó hitközség védelme alatt áll. Lelkiismeretesen teljesíti a betegek, haldoklók, elhaltak körül az Izrael vallása által követelt kegyes szolgálatokat. Ápolja és segélyezi a szegény betegeket. A temetőt gondozza, elvégzi az ott szükséges munkálatokat. A Chewrah tagja lehet minden csongrádi és Csongrád környéki nagykorú zsidó férfi, akinek erköl­csi magaviselete kifogástalan és a hitközség tagja. Kivételesen megválasztható tiszteletbeli tagnak más felekezetbeli férfi is. A tagok évi járuléka 1 forint 20 krajcár. A Chewrah adományokat gyűjthet a zsinagógában istentisztelet közben. A temetés előkészítése a következőkből áll: leemelés, thieréh (mosás), felöltöztetés és a smireh (virrasztás). A Chewrah tagok temetésére a gondnokok kötelesek 10 tagot felváltva meghívni, akik a koporsót a szertartás helyére, majd a halottas kocsira viszik. A rabbi gyászbeszédet csak magyar nyelven tarthat. A csongrádi temető négy részre oszlik: Chewrah hely egyleti tagok részére, helyek Chewrán kívüliek részére, gyermekek helye, állóhely mely nem szolgál temetkezési célokra. A sírkövekre vonatkozóan előírja, hogy az előlapon héber, a sírkő alján és túloldalán viszont magyar felirat alkalmazható.”[3]

A hitközség jelentős elnökei voltak 1862 -ben Cziner Sámuel, 1905-ben Rosenberg Ede, s 1944 elején Faragó István.[4]

A Csongrádi Zsidó Hitközségnek is - ahogy a többi kis létszámú zsidó hitközségnek - problémát okozhatott a vallási előírások betartása, a különféle rítusok lebonyolítása elegendő szakember híján. Mindenféleképpen szükség volt rabbira, sakterre, előimádkozóra, sameszre. Továbbá zsidó bába­asszonyra (II. József 1787-ben előírta a bábaképző intézeteknek, hogy az alkalmas zsidó tanoncnő- ket felvegyék), aki eseti jelleggel kapta fizetségét, így az olyan kis létszámú hitközségeknél, mint Csongrád nem zárkózott el attól, hogy segédkezzen a katolikus és más keresztény felekezetű asszo­nyok szülésénél. A 19. század első feléből Böhm Rozáliát ismerjük név szerint, aki nagy népszerű­ségnek örvendett, annak ellenére, hogy a konkurenciái között két városi alkalmazott és jelentős számú parasztbába is volt. A Csongrádi Újság pedig az alábbiakról tudósított 1904. július 10-én:

„K. hó 8-án temették el nagy részvét mellett özv. Rosenberg Jakabné szül. Szilberer Mária bába­asszonyt, akit Csongrád apraja-nagyja ismert. A gyilkos kór 65 éves korában vetett véget a köztisz­teletben élt néni életének. Nyugodjék békében”. Az újság minden bizonnyal tévesen írta az elhunyt nevét, hiszen a polgári halotti anyakönyvben özv. Rosenfeld Jakabné van bejegyezve. Innen meg­tudhatjuk azt is, hogy veje, Stern Bernát jelentette be az anyakönyvvezetőnek a hírt, s a halál oka májrák volt.[5]

A lakosság számarányához képest kis közösség igyekezett alkalmazkodni a hozzávetőlegesen 98%-os katolikus többséghez. Az 1862. április 23-i Idők Tanúja a következőkről számol be:

„Harminc zászlót, tíz keresztet, a Szent Szűz szobrát, s a koronatársulat jelvényét vitték a körm e- neteken. Tarackok durrogtak, a templom körüli köz és magánházakat, még az izraelitákét is kivilá- gították.”[6]

A zsidó lakosok száma folyamatosan nőtt a 19. században. A számbavételek alkalmával 1 827- ben 10, 1840-ben 26, 1850-ben 319-en (a jelentős gyarapodás a Nyitra megyei Ürmény községből 1848-ban idetelepülteknek köszönhető), 1866-ban 527-en, 1880-ban 382-en éltek Csongrádon a zsidók. Az anyakönyveket tanulmányozva is világossá válik, hogy lélekszámuk évről-évre gyarapo­dott, különösen az 1840-es évektől az 1860-as évek végéig, bár arról sajnos nincsenek adataink, hogy közülük hányan hagyták el Csongrádot a jobb élet reményében. Az 1849-1895 közötti időszak csaknem minden évében meghaladta a születések száma a halálozásokét, jó példa erre az 1866-os év, amikor 31 születéssel szemben 21 haláleset történt. Az Ürmény községből betelepültekkel is találkozhatunk: néhány évvel 1848-as Csongrádra érkezésük után több elszármazott kötött házassá­got vagy született gyermeke. Megtudhatjuk azt is, hogy a kiegyezés utáni évben többen magyarosí­tottak: így lett Schlesingerből Sebestyén, Engelből Tímár, Weiszből Fehér vagy Hackerből Horvát.[7]

Az anyakönyvek szerint az 1854-re felépült zsinagóga első rabbija Heilbrun Jakab volt, majd őt Nobel József (1830 körül - 1920) követte, aki 1862-től 1868-ig vezette a csongrádi gyülekezetét. Utána Tatára került [ahol már a dédapja Kuttna József (elhunyt 1829-ben), és a nagyapja Kuttna Áron (1814-1874) is rabbik voltak], majd a nyolcvanas években Halberstadt-ban (ma Németország Szász-Anhalt tartományában található város) lett rabbi egészen haláláig. Többek között a Jüdische Presse című lapba is írt. [8]

Nobel József után Weisz Lázár következett a vallási vezető posztján, mint rabbihelyettes (1869­1885). A hitközség fennállása alatt nem volt mindig állandó rabbi, gyakran - akár évtizedekig is - a helyi közösség egy jelentős alakja vagy ideiglenesen mások látták el a rabbi feladatait. Fontos meg­említeni, hogy a hitközség 1869-ben a neológ irányzathoz csatlakozott.

A zsidó közösségnek különböző egyletei is működtek, ezekről az alábbiakat lehet tudni :[9] A nő­egylet az 1870-es évek elején jöhetett létre, mivel 1873. december 3-áról ismerünk egy alapszabály­zatot. Elnöke ekkor Kohn Paulina, pénztárnoka Kohn Regina, ellenőre Reiss Róza volt. Az egylet célja a szegény betegek, szegény idős nők, a gyermekágyasok pénzzel, élelemmel, ruházattal való segélyezése. Az Ifjúsági Biblia Kör 1912-ben alakult meg, a Talmud Tóra pedig a jászberényi származású Büchler Márton főrabbi idején, aki 1887-től 1901-ig állt a csongrádi hitközség élén. Miután ő Orosházára került, helyére a rabbinikus irodalom egyik művelőjét, a Rabbiképző Egyetem későbbi főigazgatóját, Guttmann Mihályt nevezték ki.[10]

Guttmann Mihály rabbi működése

Guttmann Mihály a Bihar vármegyei Félegyházán született 1872. február 6-án. Kezdetben édesapjá­tól Guttmann Sándortól, s Pollák Mózes rabbitól tanult Bonyhádon. A pozsonyi jesiván is tanult, majd 1895-1903 között a budapesti Rabbiképzőt végezte el. 1904-ben avatták rabbivá, de már előző évben a Csongrádi Hitközség rabbija lett. A Csongrádi Lap 1903. október 8-i számában olvashatjuk, hogy a hitközség dr. Boér Antal tiszteletbeli megyei főorvos elnöklete alatt tartott választó közgyűlésén dr. Guttmann Mihályt a Rabbiképző volt növendékét számos pályázó közül egyhangúlag választotta meg. A Csongrádi Lap 1903. november 8-án a következőképpen tudósított beiktatásáról:

„Az izraelita hitközség által választott dr. Guttmann Mihály rabbit a f. hó 1-jén délután iktattak be nagy ünnepéllyel az izraelita templomban. Az új rabbinus igen rokonszenves, művelt és tudomá­nyos férfiú, kiben nemcsak az izraelita hitközség nyert kiváló lelkészt: hanem az intelligens közön­ség is jeles tagra tett szert.”

Csongrádi működése után tudományos pályája oly magas szintet ért el, hogy érdemes róla né­hány fontos információt megosztanom az Olvasóval. 1907-ben a Ferenc József Országos Rabbikép­ző Intézet hívta meg tanítani, ahol a vezérlőbizottság egyhangúlag választotta meg tanárnak. Ő volt az intézet második olyan tanára, aki itt végezte tanulmányait is. A talmudi tudományokat tanította a 93 évesen végleg nyugdíjba vonult Bloch Mózes helyett. Az alsó tanfolyamon Szentírást és Talmu- dot, a felsőn Talmudot és szertartástant oktatott. Külföldi tudományos körökben is elismert szakte­kintélynek számított az 1910-es évektől. 1916 decemberében koronázási imát írt az utolsó magyar király, IV. Károly beiktatására, mely megjelent az Egyenlőség 1916. december 30-i számában. 1921-ben meghívták Breslauba a Jüdisch-Teologisches Seminar talmudi tanszékére, és el is vállalta az állást. Munkái közül említésre érdemes a 21 kötetre tervezett talmudi enciklopédia, amelyből 1929-ig három jelent meg. 1928-ban írta A zsidó vallás univerzalizmusa című művet, amely a Szináj - Népszerű Zsidó Vallási Ismeretek Tára kiadásában látott napvilágot.[11] Szerepe volt a Hertz Biblia megjelentetésében, amelyet a harmincas évek végén Hevesi Simonnal, Balassa Józseffel, Löwinger Sámuellel és Guttmann Henrikkel ültetett át magyar nyelvre. További jelentős művei: Einleitung in die Halacha budapesti 1909-es, Pécsi Simon imádságos könyve Harmos Sándorral az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat 1914-es és a Das Judentum und seine Umwelt berlini 1927-es 12 kiadásban.[12]

Guttmann Mihály az 1920-1930-as években szinte valamennyi, világszerte megjelent zsidó em­lékkönyvnek munkatársa volt, így emlékezett róla a Magyar Zsidó Szemle 1942-1945-ös kiadásának elején dr. Földes István és dr. Löwinger Sámuel. 1933-tól 1942. augusztus 6-án bekövetkezett halá­láig a budapesti Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet főigazgatója volt. Guttmann Mihály - többek között az általa is szerkesztett - a Magyar Zsidó Szemlében megjelent cikkei:

Euclides elveszett munkájának héber nyelven fennmaradt töredékei. 1903. 14-37, 121-136.

Ábrahám Bar Chijja geometriájából. 1906. 315-349.

Irodalom (könyvismertető) - Dr. Goldberger Izidor: Midrasszemelvények a Tanchumából. Pótlá­sok Heiman Áron Vaad Lachachamin cz. munkájához. Kapható a szerzőnél Sátoralja-Ujhe- lyen (Szinérváralja, 1907). 1908. 86-87.

Héber tárgymutató Bacher Vilmos hatkötetes Agáda-művéhez. 1910. 117-136.

Orthodox-neolog. Helyreigazítások a Hitközségi Szemle 1911. februári számában Pártközitől közzétett cikkéhez. 1911. 90-96.

Bacher Vilmos viszonya tanítványaihoz. 1914. 11-13.

Humor a Talmudban. 1914. 240-242.

A Ferencz József országos rabbiképzőintézet növendékeinek statisztikája. 1917. 196-221.

A Tóra törvénytani és elbeszélő részei. 1918. 122-128.

Dr. Láczer Dénes cikke Guttmann Mihály dr. 60 éves címmel. 1932. 5.

Erkölcsi szempont az állatkínzási tilalomban. 1933. 247-260.

Dr. Hevesi Simon jubileuma. 1935. 96-97.

A Misné Tóra forráskritikájához. 1935. 101-110.

Zunz Lipót halálának félévszázados fordulójához. 1936. 10-12.

Új korszaknyitás előtt. 1937. 3-7.

Maimonides über das biblische „jus talionis”. 1937. 255-266.

Vallási és világi régiségek. 1938, héber rész. 37.

Irodalmi szemle. 1938, héber rész. 127.

Gattinara Ha-talmud, ve-ha-cheruth. 1939, héber rész. 3-22.

A Talmud és környezete. 1940, héber rész. 5-8.

1941, héber rész. 59-69.

Judaism and its Environment. 1942-1945, héber rész. 3-93.

Az 1942-1945-ös kötet a Tanulmányok a zsidó tudomány köréből dr. Guttmann Mihály emléké­re címet viseli.[13]

Guttmann rabbit 1908-ban Bánde Zoltán (1883-1944) váltotta fel, aki 1914-ig állt a gyülekezet élén. Az első világháborúban a hitközség 107 tagja vett részt, közülük tizenketten haltak meg, ne­vük a Szentháromság téren található első világháborús emlékművön olvasható. A háború alatt a csongrádi hadikórházba kerülteket a hitközség is élelmezte. Az 1919-es tanácsköztársaság idején a helyi kommünben egy zsidó sem vett részt, mégis sokukat hurcolták el ezalatt a néhány hónap alatt.[14]

Az 1923-as bombamerénylet

Országos hírt kapott az 1923. december 26-i Izraelita Nőegylet bálja (melyen egyformán részt vettek zsidók és nem zsidók is) ellen elkövetett - Piroska János későbbi polgármester, festőművész által szervezett - bombamerénylet, melyben Wolf László műegyetemi hallgató, Nagyjános Julianna 21 éves cselédlány (akit széttépett a bomba) és Farkas Balázs cigányprímás halt meg, huszonketten pedig megsebesültek. Sajnos ezzel a gyalázatos hírrel Csongrád az országos napilapok érdeklődésé­nek középpontjába került. A sajtó beszámolt a nyomozástól kezdve egészen az ezzel kapcsolatos nemzetgyűlési vitáig. Ujszászi Ilona 1987-es tanulmányában részletesen leírja az esemény hátterét.

Ezek szerint a bombát 0 óra 2 perckor dobták be a Magyar Király Szálló nagytermének Csemegi utcai frontján lévő második ablakán. A Szegedi Új Nemzedék című lap két nappal a merénylet után számolt be arról, hogy a bomba henger alakú volt, nyeles gránát lehetett, s bedobása ügyességet és erőt igényelt. Miután a terem közepére zuhant, öt másodperc múlva felrobbant. A nyomozásra Sze­gedről és Budapestről érkeztek nyomozók. 1924 első napjaiban a lapok már arról adnak hírt, hogy a tettesek bevallották bűneiket, név szerint: Simkó László gazdálkodó, aki a bombát dobta, Piroska János későbbi polgármester, festőművész, aki az értelmi szerző volt. Bűnrészes volt még: Zubek Mihály tanító, Kastell Sándor gépész, Sági Rókus földműves, Piroska György kereskedő, Bölönyi Miklós munkanélküli, aki kioktatta Simkót a bomba eldobására, Forgó Ferenc gazdálkodó és Fülöp Andor magánzó, aki elmagyarázta, hogy kell a bombát meggyújtani. Mindannyiukat a Csillagbör­tönbe szállították.[15]

A helyi fajvédő csoport egyik vezetője, Sági János gazdálkodó a következőket vallotta:

„...a merénylet előtti időben Piroska főhadnagytól kapott egy pléhdobozt, amelyben 40 bomba megtöltésére alkalmas ekrazit-patron volt..a kereskedők ellen december 1-jén két ekrazit-töltényt (ekrazit: pikrinsavas robbanóanyag) elhasználtak, de akkor a bomba nem robbant”[16]. A besült
bombát a híd alá rejtették, ahol a rendőrség megtalálta. A második, a zsidó nőegylet által rendezett

bál résztvevői ellen december 26-án elkövetett merénylet tervét is Piroska János készítette el - a

vallomások szerint -, s a bombát is ő hozta Budapestről. Az egyik tanú állította, miszerint Simkó

László a csongrádi pályaudvar vendéglőjében előző este mondta: majd adunk mi a zsidóknak bálozni, nem fogják elfelejteni a mai éjszakát.”17 A merénylet végrehajtását Bölöni Miklós és Sim- kó László vállalta. Simkó védekezése szerint csak azért, mert Piroska főhadnagy a lakásán tartott megbeszélésen azt mondta neki, hogy a bomba csak ijesztésül szolgál. Ennek ellenére mégis vona­kodott eldobni azt a tett színhelyén. Bölöni azonban gyávának nevezte, erreföl Simkó fogta a bom-

bát, a kanócot Bölöni cigarettájával meggyújtotta, majd a veszélyes szerkezetet bevágta a terembe.[17]

Az országos politikusok közül is sokan megszólaltak az ügyben. Apponyi Albert így vélekedett:

„Ki kell irtani azt a gyanút, hogy vannak ebben az országban tényezők, amelyek a törvénytele n- ségnek, erőszaknak és bűntetteknek valamilyen formában is immunitást biztosítsanak. Csak így lehet jóvátenni azt a kiszámíthatatlan erkölcsi, sőt anyagi károsodást, amelyet hasonló bűntettek hazánk­nak okozhatnak.”[18] [19]

A Nemzeti Demokrata Polgári Párt elnöke, Vázsonyi Vilmos nyilatkozta a Pesti Hírlapnak, a me­rénylet után két nappal:

„.a kormánynak mindig csak szavai vannak, örökké csak szavai, de nem látjuk a megváltó csele­kedetet. Körülbelül egy esztendő óta támogatjuk a kormányt abban a reményben, hogy komolyan konszolidációra törekszik. De e reményünkben csalódtunk. A kormány lényegileg azt cselekszi, amit a fajvédők hirdetnek...” „Miért van internálás csak vörös irányban? Es miért nincs fehérben. ”

Piroskáék fővárosi kapcsolataira bizonyíték, hogy Piroska lakásán megtalálták a nyomozók Héjjas Ivánnak, az Ébredő Magyarok Egyesülete egyik vezetőjének írásos utasításait. Ebben többek között tüzérségi és repülőosztagok felállítására adott utasítást banditatársainak, azaz az első világháború utáni ideológiai hatások Csongrádon is éreztették hatásukat. Tervük között szerepelt, hogy bevonul­nak a fővárosba és katonai diktatúrát vezetnek be. Piroska révén a merénylet azt is bebizonyította, hogy a katonaság kapcsolatban áll a titkos katonai alakulatokkal. Piroska János letartóztatása után Csáky Károly honvédelmi miniszter[20] kiderítette, hogy nem is tartozik a honvédség állományába Piroska. Az ügyet a belügyminiszteri jelentés közzétételével akarták lezárni: nincs szó arról, hogy az Alföld Brigád a merénylet előkészítésében részt vett volna, a kormány megbuktatása és a katonai diktatúra néhány Csongrádon és környékén lakó alacsony társadalmi és értelmi színvonalon álló ember tervezgetése.[21]

A perről már az 1924. február 10-i újságok megírták, hogy többeket szabadlábra helyeztek, s dr. Széchenyi István védő a még fogságban lévők kaució általi szabadlábra helyezését kéri. A szegedi vádtanács ki is mondta Piroskáék szabadlábra helyezését 500 hold föld kaució ellenében. A Piroska- testvérek március 27-én elhagyták a fogházat, s a Népszava arról írt, hogy másnap zászlódíszbe öl­tözött város ünnepelte a fivéreket, este pedig lakomát rendeztek.[22] Hiába ígért elszámoltatást Pesthy Pál igazságügyi miniszter, szeptemberben felmentették a tetteseket. A tárgyalást Szolnokon folytat­ták le szeptember 17. és 26. között. Valamennyien ártatlannak, s annyira ittasnak vallották magukat, hogy nem emlékeztek semmire. A Budapesti Hírlap újságírója szerint mentség ezeknek a fiatal bű­nösöknek, hogy vádolható az a szellem, amely a politikai életet megfertőzte. A védelem képviselője dr. Széchenyi István ügyvéd kijelentette, hogy ez a per a zsidóság pere a kereszténység ellen.

Az ítélet szerint a - király nélküli királyságban működő - szolnoki királyi törvényszék mindenkit felmentett. A bomba megtalálását nem fogadta el bizonyítéknak, a beismerő vallomásokat értékte­lennek tekintette, mert bántalmazások történtek a nyomozás alatt, a Piroska Györgyre tett két tanúvallomást nem találták szavahihetőnek.[23]

Az eseményre utalva Bomba címen, 1936 szeptemberében megjelent egy kiadvány. Tartalma Pi­roska János tevékenységét állította a középpontba. A kiadvány nevéhez méltóan bombaként rob­bant, s felzúdulást okozott a városban. A megye fegyelmi bizottsága 98 valótlanságot állapított meg a kiadványban, s egyet sem talált valósnak. Persorozat kezdődött a szerkesztő ellen, akinek a neve is kiderült Bencsik Zoltán személyében. A kiadó Bíró István volt.[24]

Vészkorszak

Az 1920-as években a csongrádi izraeliták közül sokan fontos pozíciót töltöttek be a város és a megye közigazgatásának vezetésében: Holló Adolf városi jegyző, Farkas Mór a város mérnöke, Vida Sándor hitközségi elnök pedig a vármegye főügyésze volt. Rosenberg Ede bank- és malom­igazgató volt, vagy említhetnénk Buk Hermann nevét, aki a Csongrádi Városfejlesztő Részvénytár­saságot alapította.

A hitközség éves bevétele az 1920-as évek végén 12.000 pengő körül volt, ennek nagy részét hit­életi és jótékony célra fordította. A hitközség ekkori tisztségviselői: Vida Sándor ügyvéd, elnök, Auslander Jenő földbirtokos, alelnök, Reichlinger Jenő gabonakereskedő, pénztáros, Csillag Mór kereskedő, gondnok, Klein Ferenc kereskedő, gondnok, Faragó István a Chevra Kadisa elnöke, Vi- da Sándorné a Nőegylet elnöke, Csató József a Biblia Kör elnöke, Berényi Lipót hitoktató, hitközségi jegyző, Glück Jakab főkántor, Reismann Ignác második kántor.[25]

Számuk a 20. század elejéhez képest folyamatosan csökkent, 1910-ben 415-en, 1920-ban 384-en, 1930-ban 345-en, s 1941-ben már csak 286-an laktak Csongrádon, ez akkor a lakosság 1,1%-át tette ki.[26]

Az 1942. évi XV. törvénycikk a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól alapján be kellett je­lenteniük ingatlanaikat,[27] korlátozták a zsidó értelmiségiek foglalkoztatását, azaz csak akkor alkal­mazhatta a munkaadó, ha legalább még egy nem zsidó értelmiségit foglalkoztatott.

Csongrádon a Fő utcán[28] lévő üzletek nagy részét ők működtették. Csak néhány példa: a műhe­lyek, kocsmák jó részét ők tartották fenn, méteráru, szatócsbolt, fa-, edény-, bőrkereskedést vezet­tek. A gabona- és a borkereskedelmet is működtették. Voltak ékszerész, órás, cipész és pékműhe­lyeik is. A visszaemlékezések szerint a zsidó gyerekek együtt játszottak keresztény osztálytársaik­kal, s magyaros étkezési szokásokat is kezdtek átvenni. Ezek a kapcsolatok túlélték a zsidóüldözést, a ritkán keresztényekkel kötött vegyes házasságokról is lehetett hallani. A békés egymás mellett élésre jó példa, hogy a Vadász kocsmában a zsidó vendéglős fia hegedűszóval és magyaros öltö­zékkel próbálta becsalogatni a városba érkező gazdákat és az arra járókat. A vásárlóerőt hitellel

igyekeztek fenntartani, s saját hittársaikat is támogatták. Kiss Dezső orvosra és Vida Sándor ügy- 30

védre fél évszázad után jó szívvel emlékeztek egykori ügyfeleik.[29]

Az 1944. március 19-i német bevonulás hivatkozási alapot és segítséget jelentett a magyar veze­tésnek, csendőrségnek, hogy végre megszabaduljanak az általuk megvetett népcsoporttól. A teljes vidéki zsidóságot másfél hónap alatt Auschwitz-ba küldték, s Horthy a budapesti zsidók deportálá­sát sem jókedvében, meg emberszeretetből állíttatta le, hanem a Vatikán és a szövetséges hatalmak tiltakozására.

1944. március 19-én zárolták a zsidó kereskedők épületfa anyagát, ez két csongrádi kereskedőt érintett, április 24-én pedig a legtöbb kereskedő üzletét bezárták. Néhány példa: Flesch Oszkár dro­géria, fotó- és sportárukereskedés, Bergl Zsigmond fűszer- és vegyeskereskedő (üzlete a mai Dob utca és Erzsébet utca sarkán állt), Reichlinger Jenőné divatáru, Rosenfeld András tollkereskedő,

Grünwald Rudolf órás, ékszerész, Vogel Sándor rőfös, női- és úri divatáru.[30] [31] Voltak kereskedők, akik megpróbálták áruikat elrejteni, többnyire sikertelenül. Kraffel Pétert árurejtegetésért lecsukták, majd internálótáborba küldték.

Kalmár György (1911-1944, 1938-tól 1944-ig rabbi)32

1944. április 27-én Kalmár György anyakönyvvezető rabbit jelölték ki a Zsidó Tanács vezetésére, hogy a gettó ügyeit intézhesse. Kalmár 1938-tól volt a csongrádi izraelita közösség utolsó állandó rabbija. Feleségével, Kis Veronikával, s kisfiukkal, Palikával Auschwitz-ban hunytak el.

Szintén április hónap folyamán a Magyar Zsidók Központi Tanácsának összeírást kellett végrehaj­tani a német hatóságok rendelkezése alapján. A hitközségek a helyzetükre vonatkozó adatokat rög­zítették, úgymint: létszám, rabbi(k) neve, elnök neve, iskolák, hitközségi intézmények, alapítvá­nyok, ingatlan tulajdon, vagyoni állapot, bevételek, kötelezettségek, kiadások. A Csongrádi Kong­resszusi Hitközség fontosabb adatai: a létszáma 270 fő, ebből 83 adózó, elnök: Faragó István bőrke­reskedő, anyakönyvvezető rabbi: dr. Kalmár György. A csongrádi anyakönyvi kerülethez Csany, Csongrád, Felgyő és Felső-Pusztaszer tartozott. A hitközségnek két egyesülete volt: a Chevra Kadi- sa és a Nőegylet. A két szervezet együttes vagyona: 572,85 pengő. A vagyoni értékekhez a rabbi lakása és készpénz is tartozik. További adatokat a lábjegyzetben hivatkozott irodalomban olvashatnak.[32]

1944 májusában a zsinagóga körül alakították ki a gettót. Először a Heringer-telep területét akar­ták, majd a zsinagógára és az azt övező házakra korlátozták, amit kerítéssel vettek körbe és őrizet alatt tartottak. Május 12-re fejeződött be a gettóba telepítés. A kiürített lakásokat lezárták és hatósá­gilag lepecsételték. A gettóba zárt zsidókat a mai Vízmű helyén lévő szalmabálázó telepen dolgoz­tatták, ahol Vizi Mihály volt a munkafelügyelőjük, aki - amennyire tudott - emberségesen bánt velük.[33] Bevásárlásaikat a Zsidó Tanács tagjain keresztül intézhették.[34]

Szintén májusban zár alá vették a zsidó tulajdonban lévő egészségügyi berendezéseket, gyógysze­reket. Bergl Jenő orvos gyógyászati segédeszközeit a Magyar Király Csongrádi Honvéd Szittya keretparancsnokság részére utalták ki. Egy május 5-i rendelet szerint sok minden más mellett be kellett szolgáltatniuk az írógépeket, fényképezőgépeket, távcsövet, kerékpárokat. A lefoglalt rádió­kat például a nemzethűség szempontjából megfelelőeknek osztották ki.

Május 6-tól tilos volt étteremből süteményt hozniuk. A tej és a tejtermékek ellátása is meg volt szabva. A terhes anyák részére naponta legfeljebb 7 dl, a csecsemők és kisgyermekek részére na­ponta maximum 5 dl tejet adhattak. Május és június hónapra a zsidó közösség 320 db cukorjegyet kapott.

Június 16-án rendeletet adtak ki, amelyben feloszlatták egyesületeiket. Még ebben a hónapban 237 főt bevagoníroztak, s előbb Kecskemétre, majd Auschwitzba szállítottak. Három-négy fő tért csak haza közülük.[35]

A háború befejeződése után az Auschwitz-ból, a munkaszolgálatból és máshonnan hazatért izrae­liták próbálták feléleszteni szervezeteiket, újjászervezni életüket. Amikor 1945 márciusában a zsidó vagyon gondnokság megbízottja, Flesch Oszkár az Egyesült Takarékpénztárból a megőrzésére bí­zott ékszereit ki szerette volna venni, akkor vitéz Lovassy István a pénztár helyi képviselője ezeket nem akarta átadni, vitatva Flesch illetékességét. Az értékeket a rendőrség a város pénztárában helyezte el, amit márciusban Szankoff őrnagy, az orosz parancsnokság gazdasági felügyelője magához vett, mindenféle aláírás nélkül.[36]

A háború következtében eltűntek a hitközség születési, házassági és halálozási anyakönyvei (kér­dés, hogy a szentesi levéltárban található Csongrád vármegye felekezeti anyakönyvi másodpéldá­nyainak levéltári gyűjteménye - Az izraelita hitközségek anyakönyveinek másodpéldányai 1849­1895 című gyűjteményben található-e csongrádi anyag?).[37]

1945 áprilisában a diszkrimináló jogszabályokat hatályon kívül helyezték, a helyi fasiszta szerve­zeteket feloszlatták. Ezek: Csongrádi Levente Egyesület, Nemzeti Munkaközpont, Nyilaskeresztes Párt. A német kapituláció alkalmából városi ünnepséget rendeztek a Magyar Király előtt 1945 má­jusának első felében.

1945 után több hazatért vagy megmenekült zsidó kereskedő is folytatta a munkát, ilyen volt pél­dául Grünwald Rudolf órás. Flesch Oszkár pedig a képviselőtestület tagja lett. Flesch és néhány munkaszolgálatból hazatért társa úgy határozott, hogy újjászervezik a Zsidó Tanácsot a távollévők vagyonának kezelésére, amelyet a zsinagógában helyeztek el ideiglenesen. Reisz Jánost bízták meg a zsidó ingóságok és vagyontárgyak számba vételével. A zsidó üzletek raktárait kiárusították, me­lyet Auslander Miksa végzett. A lakásokat, üzlethelyiségeket, földterületeket bérbe adták. Összeállí­tották a még Csongrádon élő zsidók jegyzékét. A Zsidó Tanács megalakításához 1945-ben segítséget kértek és kaptak a polgármestertől, a rendőrkapitánytól és az orosz parancsnokságtól.[38]

A deportálások után a csongrádi zsidók száma 1946-ban 66-ra, 1949-ben 52-re csökkent, 20 adó­fizetővel. A gyülekezetet ekkor Régner Ferenc elnök és Weisz Károly ügyvezető irányította. A zsi­nagógában az utolsó esküvőt 1947. május 8-án tartották Schindler József kecskeméti főrabbi veze- tésével.[39]

Zsidó építészeti emlékek Csongrádon

A lebontott késő-klasszicista stílusú zsinagóga (melyet a hívők adományaiból építettek) 1854-től 1969-ig állt a Csemegi Károly utca 7. és a vele szomszédos, József Attila u. 10. szám alatt. Itt épült fel az iskola, a kultúrterem és néhány lakás is.[40]

A zsidó iskolákban külön lecketerv szerint tanultak a gyerekek. Szombaton kívül hetente egy fél nap szünet volt, a tanítás a gyerekek anyanyelvén folyt, azaz, ha a németet beszélték többen egy osztályban, akkor német nyelven folyt a tanítás. Tankönyvet csak a Nagyméltóságú Királyi Helytar­tótanács engedélyezhetett. Ismertebb izraelita tanítók voltak: Berger Bernát, Duschnitz Mór, Léderer Ármin és Liebermann Bernát. Az iskola épülete 1860. j anuár 13-án leégett. Cziner Sámuel hitközségi elnök azt kérte a községi választmánytól, hogy a leégett iskola felépítéséhez az 1860­1861. évi elengedett, de már befizetett adót a város pénztárából kifizessék. 1862-ben még biztosan nem épült újjá az iskola, de az 1877-1878-as tanévről tudjuk, hogy hetven izraelita gyermek járt iskolába, melyet a magas adók miatt nem tudták fenntartani, s ezért azt 1886-ban bezárták.[41]

A templomot Austerlitz eperjesi főrabbi avatta fel. 1862. augusztus 21-én a következőket írta a zsinagógáról az Idők Tanúja című újság:

„Tegnapelőtt érkezett városunkba az új első rabbi Tatáról. Hívei tisztelettel és kitüntetéssel fo­gadták, szinte irigyeljük, mert náluk az a szokás, hogy a rabbi berendezett lakásra megy, bútorok, konyhafelszerelés, élelmiszer, egyszóval minden készen van.”[42]

1902-ben átfestették a templomot, amit a második világháború után már nem használtak, majd a város 1956-ban megvásárolta mozi számára 107 ezer forintért. 1960-ban a városi tanács eladta a Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezetnek 168 ezer forintért, és ezután raktárnak használtak, majd 1969-ben lebontottak. A klasszicista, nyugat-keleti tájolású épület lebontása után egy kétszin­tes társasházat építettek a helyére, de a kerítés a mai napig megmaradt.

Nyugat felől a homlokzat előtt hatoszlopos timpanon portikusz oszlopai az abakuszhoz csatlakoz­nak. Belül a bejárat fölötti oldalon oszlopsoron karzat húzódott, fából készült magas, rácsos mell­véddel. A terem közepén vasráccsal körülvett emelvény, az almemor állt. A keleti falon, középen a tóraszekrény, két oldalán két-két sima törzsű, fejezetes oszlop, fölöttük széles párkány, tetején tim­panonnal, a párkány közepén a kőtáblával.[43]

A több mint kétszáz éves, egyharmad hektáron elterülő izraelita temető napjainkban is megtalál­ható a vasútállomással szemben, az ún. Alsóvárosban. Jelenleg mintegy kétszáz sír és a felújított ravatalozóház látogatható a sírkertben. Az Auschwitzban elhunyt 233 csongrádi lakos emlékére 1949. július 10-én emlékművet állítottak a következő szöveggel:

„Hitte-e az ész, hogy az ember az ő embertársait tűzben elhamvasztja, mint szeretteinket Ausc h- witz-ban 1944. június 28-ának és 30-ának éjjelén. Emlékül és emlékezetül.”

A szöveg magyarul és héberül is ki van írva. A temetőt kőkerítés határolja. 2014 tavaszán felújítá­si munkálatok kezdődtek a sírkertben, ahol utoljára 2016. június 30-án temettek. A felújítást köve­tően 2016. szeptember 18-án ünnepélyes avatóünnepséget tartottak, melyen dr. Róna Tamás Kecs­kemét és Kiskunhalas rabbija mondta el az ünnepi köszöntőt és megemlékezést. Az Izraelita temető és emlékhely előzetes bejelentkezéssel látogatható.[44]

A csongrádi izraelita közösség vallási vezetői a házassági anyakönyvek alapján: 1850-1852: Ru- binstein Mózes, 1853-1854 Weisz Lázár, Lövi József, 1854-1862 Heilbrun Jakab rabbi, 1862-1868 Nobel József rabbi, 1868-1885 Weisz Lázár, Kisfalvi Jakab, 1886-1887 Lichtenstein Hermann, 1887-1901 Büchler Márton rabbi, 1903-1907 Guttmann Mihály rabbi, 1908-1914 Bánde Zoltán rabbi, 1914-1938 Friedmann Gyula, Bárány József, Büchler Márton, Laufer Izsó, Büchler Gyula, Kálmán Ödön, Dékány Géza, Glück Jakab, Vida György, Rubinstein Mátyás, Reismann Ignác, We- isz Pál, 1938-1944 Kalmár György rabbi. A felsoroltak közül többen közeli városokban töltöttek be rabbi tisztséget.[45]

Összefoglalás

A csongrádi zsidóság több mint kétszáz éves históriája szervesen illeszkedik a történelmi körül­ményekhez. A 18. században ritkán lakott országrészekbe zsidók is betelepülhettek külföldről vagy az ország más, sűrűbben lakott területeiről. Nem késlekedtek szervezetek, intézmények létrehozásá­val. Így volt ez Csongrádon is, ahol néhány év után már megalakulhatott a Chevra Kadisa, s egyút­tal a jelenlegi temető területét is megkapták, melyet több évtizedes elhanyagoltság után 2016-ban újítottak fel. Nem meglepő módon városunkban is kereskedéssel és iparral foglalkoztak jelentős részben, s a település fontos, vezető személyiségei kerültek ki közülük. Az 1944-es katasztrófa vég­leg megtörte az itteni közösség életét, s néhány év után megszűnt a hitélet, ráadásul a több mint száz éves zsinagóga a lebontás sorsára jutott 1969-ben. A temető viszont megmaradt, s az emlékezés és a történelmi elmélyedés tereként szolgál remélhetőleg még hosszú ideig.

Irodalomjegyzék

Braham, Randolph L.

1988. A magyar holocaust. II. kötet. Gondolat. Budapest.

Csillag András

1985. Pulitzer József makói származásáról. A Makói Múzeum Füzetei 46. Makó Város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának Művelődésügyi Osztálya. Makó.

Dudás Lajos

1989. április 14. Régi csongrádi újságok (13.) - Tiszavidék, Bomba, Közérdek. Csongrád - a Vá­rosi Tanács lapja. Kiadja a Csongrádi Városi Tanács.

Dudás Lajos

2000. Csongrád és vidékének építészeti emlékei. In: Csongrád megye építészeti emlékei. Szerk.: Tóth Ferenc. Szeged, 2000. 37-78.

Dudás Lajos

Évszám nélkül (é.n.). tanár, helytörténész iratai - Csongrádi zsidó közösség jegyzetei XIV. 3. Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltárának Csongrádi Levéltára.

Fodor Péter által gyűjtött szóbeli visszaemlékezés Zsíros Istvánnétól.

2014. május 2.

Frojimovics Kinga

2008.  Neológ (kongresszusi) és status quo ante rabbik Magyarországon. Magyar Tudományos Akadémia Judaisztikai Kutatóközpont. Budapest.

Füzesi Péter

1963-1966. Csongrád város krónikája. Adatok Csongrád város történetéhez. Kézirat. Csongrádi Információs Központ Csemegi Károly Könyvtár és Tari László Múzeum Történeti Adattára 67­2008.

Gát László

2006. Csongrádi útikalauz. Kiadja: Kálmán Imre. Csongrád.

Gyöngyössy Orsolya

2012. Adatok az izraelita bábaasszonyok keresztelési asszisztenciájának kérdéséhez. Kézirat. Csongrádi Információs Központ Csemegi Károly Könyvtár és Tari László Múzeum Néprajzi Adattára 4. 2012.

http://emlekhely.btk.elte.hu/profile/dr-kalmar-gyorgy/

Izraelita temető Csongrád (2016). Kiadja a Kabbala Hagyományőrző Egyesület. 2016.

Kepecs József szerk.

1993. A zsidó népesség száma településenként (1840-1941). Központi Statisztikai Hivatal. Buda­pest, 1993.

Oláh Zsanett

2009.  A csongrádi zsidóság története 1949-ig. Kecskeméti Főiskola,

Szűcs Judit

1997. Csongrád és Abaújszántó társadalmáról. Oppidum Csongrád, 4 (1997), 4: 87-91. Szerk.: Georgiádes Ildikó, dr. Sebestyén István. Oppidum Csongrád Alapítvány.

Ujszászi Ilona

1987. Az 1923-as csongrádi bombamerénylet és sajtóvisszhangja. Kézirat. Csongrádi Informá­ciós Központ Csemegi Károly Könyvtár és Tari László Múzeum Történeti Adattára 100-2010.

Ujvári Péter szerk.

1929. Magyar Zsidó Lexikon. Reprint 2000. Budapest, Makkabi Kiadó.

Képek jegyzéke

Guttmann Mihály fényképe: Magyar Zsidó Szemle 1942-1945. évi kiadása

Kalmár György fényképe: http://emlekhely.btk.elte.hu/profile/dr-kalmar-gyorgy/

1: Berényi Lipót tanár úr gyerekekkel egy széder ünnepségen 1937 körül (Hajnalné Mahrer Vero­nika gyűjteménye)

2: Az 1969-ben lebontott csongrádi zsinagóga homlokzata (Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltár Csongrádi Levéltára)

3: Az Auschwitz-emlékmű az izraelita temetőben (Fodor Péter gyűjteménye)

4: A temető egy része (Révész Gábor fényképe)

5: A 2016. szeptember 18-án megnyitott kiállítás egy része a halottas kocsival az Izraelita temető és emlékhely területén a volt ravatalozó épületében (Révész Gábor fényképe)

Képek

1. Berényi Lipót tanár úr gyerekekkel egy széder ünnepségen 1937 körül

2. Az 1969-ben lebontott csongrádi zsinagóga homlokzata

3. Az 1949-ben felavatott Auschwitz-emlékmű az izraelita temetőben

 4. A temető egy része

5. A 2016. szeptember 18-án megnyitott kiállítás egy része a halottas kocsival
az Izraelita temető és emlékhely területén a volt ravatalozó épületében.



[1] D UDÁS é. n.; CSILLAG 1985. 11.

[2] D UDÁS é.n.

[3]   A csongrádi Chewrah-Kadischa alapszabálya. Kelt Csongrádon, a Chewrah-Kadischának 1896. év november 8 -án tartott közgyűléséből. Csongrád. Weisz Márk Könyvnyomdája, 1897.

[4] D UDÁS é.n.

[6]   Idők Tanúja. 1862. április 23.

[7]   FÜZESI 1963-1966. 292 - 293; GÁT 2006. 152; KEPECS 1993. 138; Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára - Csongrád Vármegye Felekezeti Anyakönyvi Másodpéldányainak Levéltári Gyűjteménye e.) Izraelita anyakönyvek másodpéldánya - Csongrád 1849-1895. IV. B. 434.

[8]  UJVÁRI 1929. 519, 654; Idők Tanúja 1862. augusztus 21; FROJIMOVICS 2008. 56; Csongrád Megyei Levéltár Szen­tesi Levéltára - Csongrád Vármegye Felekezeti Anyakönyvi Másodpéldányainak Levéltári Gyűjteménye e.) Izraelita anyakönyvek másodpéldánya - Csongrád 1849-1895. IV. B. 434.

[9] ÚJVÁRI 1929. 184; Frojimovics 2008. 56; Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára - Csongrád Vármegye Felekezeti Anyakönyvi Másodpéldányainak Levéltári Gyűjteménye e.) Izraelita anyakönyvek másodpéldánya - Csong- rád 1849-1895. iv. B. 434.

[10]  UJVÁRI 1929. 184; FRojiMoviCs 2008. 56; Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára - Csongrád Várme­gye Felekezeti Anyakönyvi Másodpéldányainak Levéltári Gyűjteménye e.) Izraelita anyakönyvek másodpéldánya - Csongrád 1849-1895. iv. B. 434.

[11]  axioart.com/tetel/guttmann-mihaly-a-zsido-vallas-univerzalizmusa-_26974

[12] UJVÁRI 1929. 328; A csongrádi főrabbiválasztás. Csongrádi Lap 1903. október 18. 3; http://muzeum. antikvarium.; http://zsido.com/ fejezetek/ bemutattak-a-zsido-bibliat-az-irok-konyvesboltjaban/; Jesiva: héber hittudo­mányi főiskola; Csongrádi Lap 1903. november 8. 3; Egyenlőség: a magyar zsidóság politikai hetilapja; Breslau: ma Wroclaw, Lengyelország; J.H. Hertz magyarországi születésű angliai országos főrabbi kora tudományos eredményeit felhasználva készítette el magyarázatait.

[13]  Magyar Zsidó Szemle 1903, 1906, 1907/2. 206-207, 1908, 1910-1911, 1914, 1917-1918, 1932-1933, 1935-1945. évi év­folyamai; dr. Földes István az Országos Rabbiképző Intézet Vezérlőbizottságának elnöke, a Guttmann-Emlékbizottság elnöke; dr. Löwinger Sámuel az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója, a Guttmann-Emlékkönyv szerkesztője.

[14]  UJVÁRI 1929. 184; FROJIMOVICS 2008. 56; Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma Csongrádi Házassági Anyakön y- vek 1886-1947.

[15]  Ujszászi 1987. 1-3.

[16] Népszava 1924. január 1. 5.

[17] Ujszászi 1987. 5.

[18] Szegedi Új Nemzedék, 1923. december 29. 1-2.

[19] Pesti Hírlap, 1923. december 29. 1-2; Pesti Hírlap 1923. december 30. 10.

[20] Csáky Károly 1930-ban visszavonult a politikától, s pont azon a napon halt meg, amikor Hitler.

[21] Népszava 1924. január 15. 1-2.

[22] Népszava, 1924. március 29. 6.

[23]  UJSZÁSZI 1987. 16-17.

[24] DUDÁS 1989. 5.

[25]   UJVÁRI 1929. 184.

[26] KEPECS 1993. 138; BRAHAM 1988. 69.

[28] Ekkor Kossuth Ferenc utca

[29] SZŰCS 1997. 88-89.

[30] Fodor 2014: Vogel Sándor testvérével, Borcsával vezették az üzletüket a mai OTP helyén a Szentháromság téren, a betérő vásárlóknak, ha nem volt pénzük, odaadták a választott árut, azzal, hogy majd kifizetik, ezt több forrás is meg­erősítette.

[32]  Magyarországi Zsidó Hitközségek 1944. április. A Magyar Zsidók Központi Tanácsának összeírása a német ható­ságok rendelkezése nyomán. I. rész: Adattár (A, B). Közzéteszi: Schweitzer József. Az eredeti kérdőívek és dokume n- tumok alapján sajtó alá rendezte: Frojimovics Kinga. A kötetet szerkesztette: Komoróczy Géza. Budapest. Magyar Zsidó Levéltár, Országos Rabbiképző Intézet, Magyar Tudományos Akadémia Judaisztikai Kutatócsoport. MTA Judaisztikai Kutatócsoport kiadványa - Hungaria Judaica 6.1994. 7, 158, 850; Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma Csongrádi Házassági Anyakönyv 1886-1947.

[33] FODOR 2014.

[34] OLÁH 29.

[35] OLÁH 35-38. Cukrot csak zsidó cukorjegy ellenében lehetett kiadni, ami tíz fillérbe került.

[36]   Uo.

[38] OLÁH 31, 38.

[39] BRAHAM. 1988. 69; Magyarországi Zsidó Hitközségek 1944. április. A Magyar Zsidók Központi Tanácsának ö sz- szeírása a német hatóságok rendelkezése nyomán. I. rész: Adattár (A, B). Közzéteszi: Schweitzer József. Az eredeti kérdőívek és dokumentumok alapján sajtó alá rendezte: Frojimovics Kinga. A kötetet szerkesztette: Komoróczy Géza. Budapest. Magyar Zsidó Levéltár, Országos Rabbiképző Intézet, Magyar Tudományos Akadémia Judaisztikai Kutató­csoport. MTA Judaisztikai Kutatócsoport kiadványa - Hungaria Judaica 6.1994. 870; Szegedi Zsidó Hitközség Archí­vuma Csongrádi Házassági Anyakönyv 1886-1947.

[40]   DUDÁS 2000. 42.

[41] OLÁH 26-27; DUDÁS

[42] Idők Tanúja. 1862. augusztus 21.

[43] DUDÁS 2000. 42.

[44] Izraelita temető Csongrád. 2016. 5-6.

[45]  Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára - Csongrád Vármegye Felekezeti Anyakönyvi Másodpéldányainak Levéltári Gyűjteménye e.) Izraelita anyakönyvek másodpéldánya - Csongrád 1849-1895. IV. B. 434; Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma Csongrádi Házassági Anyakönyv 1850-1885, 1886-1947.

 

FEL