Andrew Balcerzak 2020-09-18. Nasze Pismo
Witold Pilecki kapitány
Az auschwitzi önkéntes!
2026.09.27.
Witold Pilecki kapitány
„Igyekeztem úgy élni, hogy a halál pillanatában inkább örüljek, mintsem féljek” – írta Witold Pilecki a varsói börtönben kivégzése előtt.
1948 májusa, Varsó börtöne a szovjet megszállás alatt álló Lengyelországban. Egy középkorú férfit hoznak ki börtöncellájából, és egyetlen tarkólövéssel megölik. Holttestét gyorsan titokban teherautóra rakják, és egy ismeretlen helyre szállítják, ahol jelöletlen sírba temetik.
De ki ez az ember, akitől a mindenható kommunista hatóságok annyira féltek?
Ő Witold Pilecki kapitány.
 Michael-Richard-Daniell-Foot |
 |
 Michael-Schudrich |
 |
Egy rendkívüli ember, akit Michael Foot brit történész professzor „A bátorság hat arca” című könyvében a második világháború hat legbátrabb katonája közé sorolt. Az „Az auschwitzi önkéntes: A bátorságon túl” című könyv bevezetőjében Lengyelország főrabbija, Michael Schudrich ezt írta: „Amikor Isten megteremtette az embert, Isten arra gondolt, hogy mindannyian olyanok legyünk, mint az áldott emlékű Witold Pilecki kapitány”.
Amikor Pilecki 1901-ben megszületett, hazája, Lengyelország, több mint 100 éve nem létezett, miután felosztották három hatalmas szomszédja, a Porosz Királyság, az Orosz és az Osztrák-Magyar Monarchia között.
Északnyugat-Oroszországban született, ahová családját 40 évvel korábban deportálták, mert szembeszálltak a megszállókkal. Ezekben a traumatikus időkben Lengyelország és eszméi továbbra is éltek olyan emberek szívében és elméjében, mint Pilecki családja.
Mivel a lengyel nyelv nyilvános használata tilos volt, az anyák otthon lengyelül tanították gyermekeiket imádkozni. Így az intenzív oroszosítás és vallásüldözés ellenére a nyelv, a római katolikus vallás, az értékek és a nem létező ország iránti szeretet generációkon át fennmaradt.
Priorandban az első világháború alatt a fiatal Pilecki aktív tagja volt a lengyel cserkészmozgalomnak, amely a megszállók alatt illegális tevékenység volt. A cserkészmozgalom folytatta a hagyományos értékeket, amelyeket legjobban a „Bóg Honor, Ojczyzna” lengyel mondás fejez ki, ami Istent, Becsületet, Hazát jelent.
Pilecki generációjának sokan éltek ezek szerint az értékek szerint, amelyek az Istenbe vetett hitet, az önfeláldozást, az őszinteséget, a hűséget, a becsületességet, az emberek iránti tiszteletet és a hazaszeretetet jelentették.
Miután Lengyelország 1918-ban elnyerte függetlenségét, Pilecki belépett a reguláris lengyel hadseregbe. Az országát fenyegető veszélyek azonban fokozódtak, és az 1920-as szovjet invázió idején tetőztek.
Pilecki családja…
A támadást visszaverték, így Lengyelország és Nyugat-Európa megmenekült a kommunizmustól. A háborúban való részvételéért Pileckit kétszer is kitüntették a Bátorság Keresztjével.
Pileckit azonban nem érdekelte a hivatásos katonai szolgálat, és amint véget ért a háború, mezőgazdasági, majd képzőművészeti tanulmányokat folytatott. 1931-ben megnősült, és egy farmra költözött, hogy családot alapítson.
Pilecki felesége a helyi iskolában dolgozott, ő pedig gondoskodott a farmjukról, az otthonukról, a gyermekeikről, és széleskörű önkéntes társadalmi munkát végzett. Szabadidejében verseket írt és festett a helyi templom és barátai számára. Megszervezte a helyi gazdákat egy tejszövetkezet, egy mezőgazdasági klub és önkéntes tűzoltó egységek létrehozására, és számos más módon is hozzájárult a társaságához, amit a lengyel kormány 1938-ban Ezüst Érdemkereszttel ismert el.
Ez a boldog élet nem tartott sokáig.
1939. szeptember 1-jén Németország nyugatról, majd két héttel később a Szovjetunió keletről megtámadta Lengyelországot. Mivel a megszállt Lengyelország két zsarnoki szomszédjának szorításában volt, a lengyel nép nyílt ellenállása hiábavalónak bizonyult. Pilecki és mások azonban tovább harcoltak a titkos Honi Hadseregben. Lengyelország bukásával a német és szovjet megszállók végrehajtották azt a tervüket, hogy több millió lengyel állampolgárt meggyilkoljanak.
Witold Pilecki az unokaöccsével, nem sokkal azelőtt, hogy 1940-ben önként vállalta volna, hogy fogolyként bejut Auschwitzba. A Pilecki család felvétele.
A Wehrmacht (Németország egyenruhás fegyveres erői), a Gestapo és az SS véletlenszerű utcai letartóztatásokat (razziákat) és foglyok átvilágítását végezte. Mindenkit, akit „ellenségnek” nyilvánítottak, meggyilkoltak vagy ismeretlen helyre deportáltak. Az ilyen események tömegesen zajlottak. Pilecki gyanította, hogy néhány kollégáját az auschwitzi náci koncentrációs és megsemmisítő táborba („Auschwitz”) vitték. Tomasz Serafiński névvel hamis igazolványt kapott. 1940. szeptember 19-én egy varsói utcai razzia alkalmával hagyta, hogy a németek elfogják. Kétnapos kínvallatás után – több más fogollyal együtt – Auschwitzba szállították, ahol a karjára a 4859-es számot tetoválták..
1940. szeptember 21-én éjjel érkezett Auschwitzba, és a 4859-es fogolyszámot tetoválták rá. Auschwitzban Pilecki számos bebörtönzött tisztet titkos szervezetbe szervezett, hogy információkat gyűjtsenek a foglyok állapotáról és bánásmódjáról. A következő három évben Pilecki és szervezete segített a gyengébb foglyoknak a túlélésben, információkat gyűjtött és megtervezte a tábor felszabadítását. Pilecki szervezete továbbította a hírszerzési információkat a szövetségeseknek, amelyek hitelesen leírták Auschwitz teljes borzalmait és a lengyel foglyok többségének mártíromságát 1940 és 1942 között. A bizonyítékok elsöprő mennyiségű információt tartalmaztak a „végső megoldás” végrehajtásáról, a zsidók tömeges meggyilkolásáról. 1942-ben a száműzetésben lévő lengyel kormány memorandumot küldött a Népszövetségnek „A zsidók tömeges megsemmisítése a német megszállás alatt álló Lengyelországban” címmel. A memorandumot a Népszövetség nagyrészt figyelmen kívül hagyta, akárcsak a száműzetésben lévő lengyel kormány későbbi megkereséseit a nyugati szövetséges kormányokhoz.
1943. április 26-án éjszaka Pilecki két másik fogolytársával együtt sikeresen megszökött Auschwitzból. Három hónappal később megérkezett Varsóba. Ott Pilecki összeállított egy átfogó jelentést, a „W jelentést” a lengyel ellenállás számára. A „W jelentés” egy lenyűgöző történelmi dokumentum: átfogóan részletezi az Auschwitzban 1940 és 1943 között elkövetett, emberiség elleni tömeges bűncselekmények lefolyását és borzalmait.A jelentés utalásokat tartalmaz a katolikus papokkal való bánásmódra: „A kapók sorba állítanak minket, vadul gúnyolódva és vicceket váltva. Megölik a beteg és gyenge embereket, vagy azokat, akik bevallották, hogy papok…”
A tábor kimondhatatlan borzalmai között Pilecki az emberieségességről és az áldozathozatalról ír, amit ez a legszörnyűbb hely sem tudott megtisztítani: „…a parancsnok tíz rabot választott ki a blokkunkból halálra. Nagyon nehéz volt számunkra, mégis méltóságteljes pillanatot éltünk át, amikor egy katolikus pap felajánlotta az életét egy fiatalabb férfiért, akit kiválasztottak a halálra. A parancsnok elfogadta az áldozatot, és a fiatalembert életben hagyták” (1). Jelentése befejezése után Pilecki továbbra is aktív volt a lengyel földalatti mozgalomban, és 1944-ben részt vett a varsói felkelésben.
Norman Davies professzor a „Rising'44: The Battle for Warsaw” című tekintélyes könyvében Pilecki számos hősies tettét említi a túlerőben lévő német erők ellen.
A warsói felkelés leverése után Pileckit egy német hadifogolytáborba vitték. A tábor 1945 áprilisában történő felszabadítása után Pileckit szabadon engedték, és csatlakozott az olaszországi lengyel II. hadtesthez. 1945 októberében visszatért a szovjetek által megszállt Lengyelországba, hogy hírszerzési információkat gyűjtsön a sztálinista titkosrendőrség által megölt vagy a Szovjetunióba deportált lengyel katonákról, valamint a lengyel bábrezsim biztonsági egységeinek tevékenységéről.
Pilecki a bíróságon, 1948.
1947 májusában az állambiztonsági szolgálat letartóztatta, bebörtönözték és kegyetlenül megkínozták. Egy évvel később koncepciós pert indítottak ellene, 1948. május 15-én golyó általi halálra ítélték, 1948. május 25-én végezték ki.
A hatalmon lévő szovjet hatóságok és a lengyel kommunisták annyira féltek tőle, kétségbeesetten próbálták kitörölni a történelemből, hogy a bírói gyilkosság elkövetése után titokban egy olyan sírba temették el, amelyet a mai napig nem találtak meg.
 Norman Davies |
Norman Davies professzor „Az auschwitzi önkéntes: A bátorságon túl” című könyvének bevezetőjében ezt írta: „Pilecki neve milliók tragikus sorsát tükrözi, akiket a Nyugat elfelejtett. Csak akkor érthetjük meg igazán, ha megértjük sorsának valódi borzalmait, hogy miről is szólt valójában a második világháború Európában.”
^^^
(1) Ez utalhat Maximilian Kolbe atyára (ma már szent), aki Franciszek Gajowniczakot azzal mentette meg, hogy felajánlotta magát egy szörnyű éhhalálra.
FEL