Hrotkó Larissza   ^z’l   

A család, mint a hatalom inzézménye

2024.09.19.

Bevezető

A család, mint az emberi élet egyik jelensége és formája nemcsak a társadalmi vagy az antropológiai, de más tudományos diskurzusban is vizsgálható. Eleinte mégis kételkedtem abban, hogy két olyan intézmény, amely nem csak a tudományhoz, de a valláshoz is kötődik, képes-e a család témájának tudományos megvitatására. Hiszen mind a római-katolikus egyház, mind a neológ zsidó közösség ezirányú elvei hagyományosak és döntően patriarchálisak, amíg a tudományos konferencia valódi sikerének záloga a sokoldalú és nyitott gondolkodás. Vajon elég rugalmasak-e az intézményi keretek és megengedik-e a hagyományos álláspont kritikáját vagy átértelmezését?

A hatalom fogalmáról Hannah Arendt és Michel Foucault nyomán

A hatalom fogalmának tisztázásához Hannah Arendt és Michel Foucault definícióit használtam fel. Mind Arendt, mind Foucault értelmezése szerint a hatalom nem azonos az erőszakkal. A hatalom olyan öncélú cselekvési stratégia, amelynek nincs szüksége az önigazolásra, de amely igényli a legitimációt. Sőt ez a stratégia csak akkor valósul meg, amikor mások valakit feljogosítanak a hatalomra.[1]

Foucault szerint a hatalom az erő koncentrációja, vagy egy olyan komplex stratégiai szituáció, amely különböző formákban jelenik meg. Franciaországban 1975-ben, Németországban 1976-ban megjelent "Überwachen und Strafen" ("Surveiller et punir") munkájában Foucault megfogalmazta a "fegyelmezõ hatalmat", amelynek intézményeként szolgál a hadsereg, az iskola, a kórház, az üzem vagy a büntetés-végrehajtó intézet. Maga a hatalmi struktúra hozza létre azokat a szubjektumokat, akik együtt a hatalmat legitimáló társadalmat alkotnak. Ennek során az alábbi technikai lépések figyelhetőek meg:

- a hatalom elkülöníti az egyéneket egy elszigetelt térben, amelynek forgalmát a külvilággal szigorúan ellenőrzi,

- minden egyes személynek egy állandó helyet és egy hozzávaló konkrét funkciót parcelláznak ki, ami lehetővé teszi az ellenőrzés nagyobb hatékonyságát,

- a csoporton belül a hatalom a személyeket a rang és a státusz szerint osztályozza. Ezáltal minden személyt a többiektől való távolság mértéke minősíti, miközben maga az egyén igyekszik minél jobban teljesíteni azt a normát (például az előírt termelékenységet stb.), amely meghatározza a társadalmi helyét.[2]

A "fegyelmező hatalom" a hatalom olyan formája, amely az állami törvényjognál alacsonyabb szintű (úgymond helyi) szabályozással úgy alakítja az embert, hogy a hatékonysága nőjön, az ellenálló potenciálja pedig minimumra csökkenjen. Foucault definíciója és a társadalomról alkotott képe akár a családra is ráillik, amely az azonosítás alapján a hatalom önigazgatási és fegyelmezési intézményei közé sorolható. Maga a hatalom nem intézmény, nem struktúra, de főleg nem valakinek a hatalmaskodása. Hannah Arendt is hangsúlyozta a hatalom társas jellegét:Über Macht verfügt niemals ein Einzelner; sie ist im Besitz einer Gruppe und bleibt nur so lange existent, als die Gruppe zusammenhält"[3]

A csoport támogatása tehát legitimálja a hatalmat. Ehhez hasonlóan a család is legitimálja a hatalmat, és ezzel egyidejűleg saját létezését is.

Arendt olyan hatalomhoz kötődő fogalmat is definiált, mint az autoritás. Akkor beszélhetünk autoritásról, ha egy utasításnak szó nélkül teszünk eleget. Az autoritás eredménye tehát a feltétlen szófogadás, amely a hatalom gyakorlásának velejárója.[4] Vagyis a hatalom mindig egy cselekménnyel függ össze, amely mások beleegyezésével jön létre.[5] Így például a nők és a kiskorúak feltétlenül elfogadják a családapa hatalmi státuszát, és ezzel legitimálják ezt.

 

A családi viszonyok patriarchális és feminista hermeneutikája.

A zsidó vallás családi törvényei.

A vallástudomány a Szentírásban keresi a család keletkezésének és működésének gyökereit. Fényes Balázs "Segítő – társ" tanulmányában a midrásokhoz fordult, de hivatkozott a tórai és a talmudi passzusokra is. A család formájának és jogi állásának keletkezését Fényes a világ- és emberteremtés művéhez kötötte. Az Ö-való autoritása jogosította fel az embert minden földi tevékenységére, amelyet két megjelenési formában, férfiként és nőként végez. A nő tevékenysége Fényes értelmezése szerint nem önálló, mert a nő csupán a férfi segítőtársa, feltéve, ha a férfi érdemes erre.[6]

A tórai leletek alapján elmondhatjuk, hogy a bibliai családokat a férfiak neve szerint különböztették meg, akik sokszor "atyaként" szerepelnek az írásban. Az "atya" név elsősorban a "ház" (vagyis a család, és maga a nő[7]) tulajdonosát jelentette. Ez a pater latin szóra is vonatkozik, amely nem a rokonsági, hanem a hierarchikus viszonyokat jelöli, és hivatalosan pater familias címen ismert.[8] A családfőt és a nemzőt ezzel a szóval csak a 17. századtól nevezik.

Az ókori család patriarchális képét ábrázolta például Bresit (Genezis) 10, 18; 20 vagy 24, 38. A Semot (Exodus) könyv releváns helyei (például 6, 14. 19) megerősítik ezt az ábrázolást. A Tórán kívüli leletek, mint például a Bírák könyvében (Softim 9, 1 és 18, 19.), továbbá mindkét Sámuel-könyv releváns helyei bizonyítják a családi formáció legitimáló funkcióját, amely a patriarchális társadalom hatalmát tartotta fenn. Ám mivel a Tórában a matriarchátus nyomai is megtalálhatók, arra következtethetünk, hogy a család a patriarchátus és a matriarchátus versenyének eredménye.

Csak ha tudjuk, mikor és miért keletkezett a patriarchátus, akkor tudunk haladni a szexista diszkriminációtól mentes társadalom felé.

Szinte minden szentírási kutató megegyezik abban, hogy a patriarchátus nem volt a nemek együttélésének elsődleges és kizárólagos formája.[9]A matriarchátusról feltételezhetjük, hogy olyan társadalom volt, amely a nemek egyenjogúságát társadalmi konszenzussal szabályozta. A nőkkel a matriarchátusban a különleges női adottságok miatt kitüntetett tisztelettel bántak, ami a mitológiai istennők legendáiban tükröződik. Christa Mulack például a Bresit (Genezis) 2/3-ában látta a matriarchátus nyomait, ahol a nő (ŕůä) felszólította férjét (ŕéůä) a fa gyümölcsének fogyasztására. A Szentírás patriarchális magyarázata szerint ez bűnhöz és a halálhoz vezetett. E magyarázat fényében a nőt a konzervatív társadalom erkölcsileg gyengébbnek tartotta. Pedig a nő – Mulack hermeneutikája szerint – tudta, hogy a fa gyümölcsének fogyasztása a nőiesség és az örök termékenység egyik legerősebb szimbóluma. Ezt a tudást – amely az élet és nem a halál forrása – akarta a nő önzetlenül megosztani a férfivel.[10]

Nem minden feminista teológus használja a matriarchátus elnevezést a patriarchátust megelőző együttélési rendszerre, de tény, hogy a patriarchátus megtorpanást jelentett az emberi társadalom fejlődésében. Ennek ellenére vannak vallási és politikai körök, amelyek ma is ragaszkodnak a patriarchális hagyományhoz.

A zsidó vallási hagyományban Sulhán Áruh erkölcsi kódex rögzítette a patriarchális családi viszonyokat. Most egy másik rendelkezésből[11] idézünk: "Az apa és anya megtisztelésének szabályai" című fejezet 13. pontja szerint a nőt a házasság felmenti a szülők cselekvő tisztelésének szabálya alól, mivel férjének van "alárendelve".[12] A magyar fordítás nagyon leegyszerűsíti a dolgot. A nőt a jövendő családapa, mint tárgyat vette meg a családalapítási kötelességének teljesítése céljából. Innen eredt a nő alárendelt szerepe is.

Az ivritben đéůĺŕéí az esküvőt, a házasságot jelenti. Ám ez a szó a đéůä "felemel" igéből származik, amit az izraeli családi törvényben is megtalálunk. A törvény előkészítése során az akkori kormány status quot biztosított a családi jognak, amely ma is zömében a vallási szabályokból áll. Ezek egyik vitatott pontja a válás, amely nemcsak a nőket, de a házasság felbontását kívánó férfiakat is sújtja. A családi jogon keresztül az ortodoxia erősíti és terjeszti a törvényhozó fegyelmező-büntető hatalmát.

Ez a helyzet Max Weber definícióját juttatja eszünkbe, mely szerint a hatalom esély arra, hogy egy társadalmi viszonylatban saját akaratunkat minden ellenállás ellenére érvényesítsük, függetlenül attól, hogy mivel indokoljuk: "Macht bedeutet jede Chance, innerhalb einer sozialen Beziehung den eigenen Willen auch gegen Widerstreben durchzusetzen, gleichviel worauf diese Chance beruht."[13]

Weber definíciója nem zárja ki a hatalom erőszakos voltát, vagyis ellentmondani látszik Arendt és Foucault értelmezésének. A vallási törvények működése mégis Weber felfogását igazolja. Az ortodoxia a halachikus törvények isteni, vagyis megdönthetetlen hatalmára hivatkozik, amely az ellenvélemény erőszakos elfojtását (büntetését) is feltételezi.[14]

Mi a helyzet a halachikus hatalommal, ha egy vallásetnikai csoporton belül több (etnikai) alcsoport létezik, és mindegyik saját családi rendelkezéseit tartja törvényesnek? Például a jemeni zsidók a Tóra, a Talmud és Maimonidész autoritására hivatkozva ragaszkodnak a kiskorúak házasságához, a poligámiához és az egyoldalú válás jogához:[15]

"Annak ellenére, hogy a civilizáció behatolt a fiatal generáció köreibe és a haladás iránti ambíció alapjában véve áthatja a közösséget, még mindig vannak olyan egyedi családok, akiknél a személyes dolgokban fennmaradtak az ú.n. vad állapotok. A családalapítás kérdését illetően megállapítható, hogy minden jemeni főembernek több felesége van. Pénzért veszi őket kereskedőktől, és úgy is bánik velük, mint pénzen vett árukkal."[16]

Az izraeli családi törvény nem vette figyelembe a kisebb csoportok vallási és kulturális szokásait, és a hatalom centralizációja érdekében csak az askenaz ortodoxia halachikus rendelkezéseit fogadta el.

 

A családon belüli viszonyok szemiotikai értelmezése

Egy Ferdinand Ludwig von Zeppelin és Pauline von Maucler családjáról alkotott kép[17] szemlélteti a családi hierarchiát. A közepén egy férfi látható, akinek fizikai erejét nagyméretű lába és erős, visszahajtott, kiváló minőségű bőrcsizma szimbolizálja. Erejét és magabiztosságát egyenes tekintete mutatja. A férfi szemünkbe néz, miközben a vállára hajtó fejét nő a férjére tekint fel. A férfi családi státusza a férj, az atya, a pater. Erős karjaival átölelve birtokába veszi a családot. Eszünkbe sem jutna ebben a testhelyzetben szeretetet keresni. Azt inkább a nő képviseli. A nő gyengeségét a cipő mutatja legfeltűnőbb módon: a cipő ugyanis kicsi, keskeny, az anyaga nem tartós. A cipő fejezi ki a testvérek közötti viszonyt is: a kisebbik még nem hord cipőt, de a nagyobbik jár, cipőben van. A helye az apja oldalán van, mivel már értelmes.

Hasonló struktúrával készültek a családi fotók, amelyek a korabeli családi viszonyokat és a közvéleményt is ábrázolták. Az utóbbi időben ez az üzenet nosztalgikus ábrázolásban ismét megjelent a nyilvánosságban.

A nők történeti helyzetét tekintve a hatalom többnyire negatívan jelentkezett, mivel a hatalmi eszközöket – többek között a vallási törvényeket – a férfiak az egyedüli uralkodás céljából a nők ellen fordították. A család eredetileg autonóm hatalomként működött, amely céljai elérésére az erőszakhoz is folyamodott. A patriarchális viszonyok között a családban hivatalosan a férfi volt az úr, a nő csak informálisan uralkodott, ami nem jelentette a családi hatalom tényleges megosztását.[18]

Szinte már meghökkentő II. Miklós cár 1894. évi házasságának példája, amit rögtön apja halála után tartott meg. Az emocionális tompaság jele, hogy az elhunyt még a házban volt. Legalább 40 napig várni kellett volna a házassággal az orosz vallás szerint. Hasonló eset történt 1999-ben a marokkói uralkodóval is.[19]Mindkét esetben a házasság és a családalapítás legitimálta az uralkodást.

Olyan esetekről is tudunk, amikor a testvér-házasság legitimálta az uralkodói hatalmat. A nő egy ilyen házasságban társuralkodóként osztotta meg a hatalmat a testvér-férjével. Az óegyiptomi Chatsepszut királynő II. Tutmosz halála után egyedül maradt a trónon és fáraó lett. Ekkor szakállal kezdték ábrázolni, amelyet a hivatalos fogadásokon vett fel. A nő megőrizte a férfi hatalmi státuszt, amelynek reálszimbóluma a szakáll volt. Mai napig a családot alapító férfiak a nőkön (és a gyermekeken) keresztül szerzik meg az autoritást.

 

Irodalom

Teljes kétnyelvű (héber-magyar) Biblia 2 kötetben – I, II. Makkabi Kiadói Kft. Budapest, 1997

ARENDT, Hannah,

2006    Macht und Gewalt, Piper: München

БОЧАРОВ, Виктор

2014    Власть в джендерном измерении in: Нева 5/2014. 171-183.

FENYVES, Katalin

2014    A 19. század végének zsidó családjai Magyarországon In: Barna Gábor, Kiss Endre (szer.) A Család egykor és ma, Szeged-Budapest, 90-100.

FÉNYES, Balázs

2014    Segítő – társ In: Barna Gábor, Kiss Endre (szer.) A Család egykor és ma, Szeged-Budapest, 11-17.

FOUCAULT, Michel

1992    Überwachen und Strafen, Suhrkamp-Taschenbuch: Frankfurt a. Main

GAIMANI, A.

2006    Marriage And Divorce Customs In Yemen And Eretz Israel In:

Nashim: A Journal of Jewish Women's Studies & Gender Issues. 11/2006. 43-     83.

GESTRICH, A. KRAUSE, J-U., MITTERAUER, M

2003.   Geschichte der Familie, Stuttgart.

HROTKÓ, Larissza

2014    Családi státuszok a T’nach és a talmudi irodalom alapján. In: Barna Gábor, Kiss Endre (szer.) A Család egykor és ma, Szeged-Budapest, 51-59.

KÁRPÁTI, Judit

2014    A zajdi imamátus árvarendeletének hatása a jemeni zsidók családszerkezetére In: Barna Gábor, Kiss Endre (szer.) A Család egykor és ma, Szeged-Budapest, 6o-66.

KUNT, Gergély

2014    "Idén L. Lucy mellett ülök az iskolában." In: Barna Gábor, Kiss Endre (szer.) A Család egykor és ma, Szeged-Budapest, 222-234.

MULACK, Christa,

1983    Die Weiblichkeit Gottes. Matriarchale Voraussetzungen des Gottesbildes,              Stuttgart

ÖRSI, Julianna

2014    A család összetartásának és védelmi mechanizmusának szerepe a helyi társadalomban In: Barna Gábor, Kiss Endre (szer.) A Család egykor és ma, Szeged-Budapest, 101-110.

SCHMETTERER, Eva

1989    "Was ist die Frau, dass du ihrer gedenkst" Athenäum, Frankfurt a. Main

WEBER, Max

1922    Wirtschaft und Gesellschaft, www.textlog.de/weber_wirtschaft.html

 

---

THE FAMILY AS INSTITUTION OF POWER

In this essay, the author discusses the family as institution of power from the view point of anthropology, sociology, religion, semiotics and feminist theology. The feminist aspect of the research assists the investigation of the relationship between sexes for the sake of social equality of chances.

The text concerns gender relations in the matriarchy and patriarchate and criticizes the current nostalgia bourgeois family. Actually, the family helps the State to nurture obedient people, and the State strengthens the power of the masculine head of the traditional family.

“The time has come to breathe life into the words of Rabbi Kook: ‘The old will become new, and the new will become holy.’ With humility and respect for our detractors: with deep feelings of love for God and Israel, with conviction and proud commitment to mesorah, we declare: ki va mo’ed — the time has come."[20]