(Bp., 1896. aug. 12. —Bp., 1959. máj. 8.): író, kritikus.

A II. világháború előtt az Újság c. napilap munkatársa volt. Elsősorban a korabeli külföldi irányzatok ismertetésével foglalkozott. 1920 — 39 között adta ki könyv-drámáit és regényeit.

A kilenc éves Kóbor Noémi első megjelent verse:

Az Ujság, 1905. április/2 (3. évfolyam, 108-121. szám)1905-04-16 / 108. szám 40. p.

Nagyapó postája:

Kóbor Noémi. Megdicsérlek versedért, Noémi. Kicsit szomorú az eleje, hanem aztán mégiscsak akad istápolód a szegény árváknak. Ügyes rímeket faragtál, kis leányom. Hallottam, hogy nem segített senki, m g az édes apuskádnak sem engedted meg, hogy javítson rajta. Szép dolog, hogy nem akarta! idegen tollaikkal ékeskedni. Versikédet itt közlöm, hadd olvassák el társaid is:

A három árva.
Nagy erdőnek közepében
Három árva sírdogált.
Apjuk, anyjuk meghalt régen,
Senkijük sem volt tehát.

A mint sírtak, sírdogáltak,
Arra ment egy jó öreg,
Hazavitte, fölnevelte
Mind a három gyermeket.
Kóbor Noémi

 

Kóbor Noémi tanulmányai

 

Országos Nőképző-egyesület Veres Pálné leányiskolája, Budapest, 1906:

Magántanuló Kóbor Noémi

 

IV. kerületi községi felsőbb iskola, gimnázium és felsőkereskedelmi leányiskola, Budapest, 1909 85-86. p.

IV. osztály Kóbor Noémi

Kitűnők: Kóbor Noémi

 

IV. kerületi községi felsőbb iskola, gimnázium és felsőkereskedelmi leányiskola, Budapest, 1911-1912

VI/B-VII/B. osztály Kóbor Noémi Osztályfő: Dénesné Kolozs Regina dr.

Az iskolában működő Széchenyi-Önképzőkör

Az önképzőkört ez évben is Kelecsényi János dr. vezette. A kör életében újabb alakulás volt a történelmi, mennyiségtan, természettudományi és filozófiai szakosztályok megnyitása.

Aljegyzője: Kóbor Noémi

 

IV. kerületi községi felsőbb iskola, gimnázium és felsőkereskedelmi leányiskola, Budapest, 1913

Kóbor Noémi jól érettségizett, választott pályája tanár.

A Széchenyi-Önképzőkörben 1913-ban alelnök volt.

Jutalomban részesültek kiváló dolgozataikért … Kóbor Noémi,…

Érdemkönyvileg is megörökítette Kóbor Noéminek az iskolajáték elé írt magas és csinos prológusát.

 

Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem almanachja, 1914-1915

Rendkívüli bölcsészettan hallgató I. Kóbor Noémi

 

Kóbor Noémi és a vívás.

Noémi is Fodor Károly vívótermében tanulta meg a tőrvívást és versenyeken is részt vett.

Nemzeti Sport, 1910. január-június (8. évfolyam) 1910-03-26 / 13. szám 20. p.:

Növendékverseny Fodor vívótermében. Fodor Károly vívótermében vasárnap és hétfőn szép sikerrel folyt le a fiatalabb növendékek vívóversenye. A nagyszámú részvétel és az ifjú vívó- gárda figyelemreméltó kvalitásai tanúskodnak arról a szorgalmas munkáról, ami a teremben folyik. A versenyre sokan jöttek el a gondos szülők közül, hogy tanúi legyenek gyermekeik szép haladásának. Az első napon volt a minősítés és az előküzdelem. A második nap hozta a döntőket. A minősítés folyamán bemutatott kommandó vívás általános elismerésre talált. Nem kevésbé érdekesek voltak az ifjú növendékek változatos assautja.

A leányok tőrversenyében a minősítés győztese Kóbor Noémi lett, második Csépay Margit, harmadik Fábri Otília.

A poule eredménye a következő: 1. Csépay Margit. 2. Kóbor Noémi. 3. Fábri Otília. igen szépen vívott Koszits Magda és Ohrenstein Magda.

 

Kóbor Noémi az írónő

Kóbor Noémi fiatal írónő, aki most tűnt fel irodalmunkban rendkívül értékes talentumával. Nagy műveltség, az élet erősmegfigyelése és komolyságának megértése, a képzelőtehetség könnyed szárnyalása, üde szellemesség, az emberi érzéseket megértő szívmelegsége jellemzik első könyvét, melynek címe:

Ezerkilencszáztizenhat — Anti tanár ur.

A könyv még azzal is örömet szerezhet irodalmunk barátainak, hogy modernségben már a háború miatt felvetődött uj társadalombeli motívumokat is rendkívül találóan és művésziesen olvasztja bele párbeszédek formájában kidolgozott tárgykörébe. E számunkban mutatványt közlünk a kiváló tehetségű Írónő munkájából.[1]

 

Mint az Újság munkatársa, újságírással is foglalkozik, különösen a modern külföldi irodalmak jelenségeinek ismertetésével keltett figyelmet.

 

 

Alexander Bernát szerk.: Athenaeum 1918. Új folyam 4. kötet (Budapest, 1918) 122. p.

A Magyar Filozófiai Társaság:

Új tagok: Kóbor Noémi írónő, Budapest

 

Kóbor Noémi könyvei

 

Ezerkilencszáztizenhat. Anti tanár úr[2].

Dráma. Budapest: Singer és Wolfner, 1917. 205 p.

 

Kóbor Noémi: Ezerkilencszáztizenhat — Anti tanár úr. Tizenhét éves[3] — ha jól tudjuk — és már játszik a csodahárfán. A csodahárfából az alig megsejtett szerelmek adagioja s a játékos kacérság csilingelése zeng ki. Félig gyermeki, félig női ösztönök vetnek lángot Kóbor Noémi könyvében. Ha valahol, az élmény kérdés most problematikussá fogja tenni «Ezerkilencszáztizenhat — Anti tanár úr» minden értékét — gondoltuk magunkban s emiatt, meg más dolgok miatt is — bevallhatjuk, titkolt ellenérzéssel nyúltunk a könyvhöz. Szeren­csére az író invencióját igazi élmények: egy tizenhét éves lány ezerkilencszáztizenhatos élményei formálják. Ez adja meg értékét és újdonságát a könyvnek.

Kóbor Noémi könyvében azonban a teljes, szinte kész írói készültségnek meglepően gazdag arzenáljával találkozunk. Itt van mindjárt a párbeszédes forma. Az egész kis könyven végig beszélgetnek, ügyesen, szellemesen, pestiesen. A dialógus már természeténél fogva drámai s ez az állandó drámai feszültség a sorok között kissé bágyasztóvá teszi a könyv levegőjét. Valami nem motivált nyugtalanság fodrozza sorait, mint a szél Szent Teréz szoknyáját a barokk szobrokon. Viszont valóságos virtuozitás, ahogy a dialógus szinte színészi alakítással formálja hőseit, mint «A bátyja is frontra megy» címűben, amely kipointirozott befejezése ellenére is a könyv legsikerültebb elbeszélése. A leányszobák s az aranyozással díszített fehér bútorok mellől Kóbor Noémi sok friss arcképet hozott nekünk. A Frühlingserwachen tolakodó titkai helyett a küszöb alatti sejtelmek homályos, öntudatlan világát tárja fel. Mintha még kissé markáns volna a kép, de lehet, hogy e finom pastellekhez élesen meglátott minták ültek modellt. Lehet. A fiatal leányoknak, a huszonegy esztendős honvédkadetteknek, a kis iskolás-barátnéknak, a Renéek, Márták és Irmák világát Kóbor Noémi jobban ismerheti nálunk. Az a fiatal leány — aki a könyvéből meg­elevenedik — az ő elernyedt, bágyadt, szomorkás gyengédségével, vagy gyermeki pajzánságával, vagy raffinált kacérságával — amilyenek már Ezerkilencszáztizenhat heroinái — egészen új szenzációkat nyújt az olvasónak egy eddig alig ismert világból. Ezt a típust Kóbor Noémi ismeri, látta meg legjobban és vitte be irodalmunkba. Ezért mondtuk, hogy épen az élmény probléma adja meg Kóbor Noémi könyvének értékét és újdonságát. Egy új típusnak a meglátása; a fiatal pesti leány a világháborúban.[4]

 

Alexander Bernátnak a Pester Lloydban is megjelent ismertető cikke Kóbor Noémi «Ezerkilencszáz-tizenhat. Anti tanár úr» c. novellakötetéről.

 

Kaffka Margit Kóbor Noémi 1916 c. könyvét méltatja. «Amitől mi régibbek még röstelkedve félünk, amitől visszatart múltunk, egy normális kor finomabb, bensőbb, képzeltebb élményein fölneveltségünk — azt ő bátran veszi tollára és keményen szeme közé néz. Őszintén, nyersen, komolyan fogja meg azt, amit akar : az itthon maradtak szíve kálváriáját.»

 

Most egy új írót kell bemutatnunk, Kóbor Noémit, aki a következő sajátságos című könyvével jelentkezett először a magyar Parnasszuson: Ezerkilencszáztizenhat Anti tanár úr (sic!). A kötet belső beosztásából tudjuk meg, hogy «ezerkilencszáz-tizenhat» alatt négy novella értendő, az Anti tanár úr pedig különálló nagyobb elbeszélés. Az aránylag vaskos kötetben egyetlen elbeszélés, a Megcsalva című olyan, amely valamelyes írói készséget tüntet fel. Olyan asszony története ez, aki hadba vonult férjéről csak akkor tudja meg, hogy hűtlen volt hozzá, mikor ez már a harctéren van s onnan mihamar súlyosan megsebesülve félkézzel tér haza. A hű feleség magába rejti titkát és hallgat, s férjét híven felápolja. A többi, főképp Anti tanár úr, párbeszédekben írt haszontalan semmiség, amelyeknek tartalmáról be sem lehet számolni, mert teljesen tartalmatlanok, úgyhogy még a közepes önképzőköri dolgozatok színvonalát is alig érik el. De különösen tökéletlen ezen elbeszéléseknek nyelv béli előadásuk módja. Ha már író akar valaki lenni, legalább írjon világosan és ne verje arcul a magyar nyelv legelemibb törvényeit minduntalan (pl. Játssz, de legalább nyílt kártyákkal játsszál. 62. 1.) Ez a kötet valóban nem érdemelte meg, hogy a mai nagy drágaság idején annyi jó papirost pazaroljanak reá.[5]

 

2.   Goethe.

Könyvdráma öt részben. Budapest: Franklin, 1920. 179 p.

 

Elek Artúr: Goethe.

(Kóbor Noémi Könyvdrámája.)

Goethét emberi valóságában megérzékíteni, alakját a színpad forgó korongjára állítani és minden felől hozzáférhetővé tenni az észlelet számára : erre a merész feladatra eddig még nem sokan vállalkoztak. Shakespeare-ről, Moliere-ről, más nagy költőkről írt drámai művet többet is ismerünk. Csakhogy Goethe jellemében és sorsában nincsen semmi tragikai anyag, sem összeütközés, se szélsőségesség, élete is érdekes élet volt ugyan, de nem drámai módon érdekes.

Egy fiatal Írónő a fiatalság bátorságával most éppen ezt a nem drámai életet kísérli meg drámai módon megalakítani. Igaz, maga előre bocsátja, hogy műve nem a színpad számára készült, hanem amolyan »könyv-dráma«, vagyis nem embersorsok váltakozó játéka, hanem inkább csak megérzékített gondolatok és elmélkedések felvonultatása. De mondanivalóját párbeszédekbe foglalta és embereit megjelenteti szemünk előtt: előadásának formája a dráma, a hely, a hová alakjait és cselekvésüket elképzeli, valami ideális színpad, ha megannyira emlékeztet is magára az életre. Érdekes megfigyelni, hogyan fogta fel ebben a magaválasztotta formai keretben egy fiatal író Goethét. Mi az, amit meglátott belőle és a mi érdeklődését megragadta benne?

Mindenekelőtt nem az, ki korra legközelebb lett volna hozzá: az ifjú Goethe, az ábrándozó, az érzelmes, a romantikus, nem is az élet élvezője, a nők és az udvar kedveltje, a messzire utazgató és a múlt emlékein megújhodó költő, az államférfiú sem, hanem az elmélkedő bölcs. Életének öt időszakaszában mutatja be hősét: mint javakorabeli férfiút abban a környezet Íren, melyet Vulpius Krisztina teremtett számára; édesanyja társaságában, Frankfurtban; Schiller halála idejében; a Napóleon franciáéitól elfoglalt Weirmarban; és végül agg korában, hetvenkilenc éveskorában, Krisztinája halála után, mikor kortársai már majd mind elhaltak körűlé és az estárnyék egyre közelebb húzódik hozzá.

Az első képben a nő ösztönös vonzódásául inkább Krisztina alakját domborította ki az író. Krisztina még mindig nem felesége Goethének, pedig gyermekkel is megajándékozta már. A női szelíd, alázatos, hosszantűrő, noha a kisváros pletykája nagyon zaklatja. Egyszer készül csak kitörni belőle a méltatlankodás, — így is mondhatnék: a dráma — de Goethe fölényes bölcsességével akkor is lecsillapítja. Legsikerültebb az öt kép közül talán a harmadik, melyben az író finom művészettel készíti elő Schiller halálát, azt a hatást, melyet a gyászhír Goethe környezetére és végül magára Goethére tesz. Szerencsés érzékkel érzett itt rá az író a pszichikai helyzetre, arra az érdekes ellentmondásra, melynek megfejtésén az irodalomtörténet írók olyan régen tanakodnak: hogy Goethében a maga szeretet és a kifele sugárzó érzelmesség milyen egyenlőtlen arányban vegyült és életének döntő perceiben mennyire fölébe került az előbbi az utóbbinak. Ezt a lelki helyzetet nem elemzéssel, a mi könnyebb lett volna, hanem cselekvénnyé érzékítve mutatja he az író, s elfogulatlanul, pártatlanul, de mégis úgy, hogy hőse iránt rokonérzést kelt.

Általában hangsúlyozni való Kóbor Noémi könyvében a szerző nagy elfogulatlansága, amellyel Goethe alakját nézi és magyarázza. Amit róla ír, nem apológia vagy elragadtatott lelkesedés, még csak nem is szépítés, hanem megértetés. Goethe írásai és kortársainak — Eckermannak és másoknak — róla való feljegyzései alapján rekonstruálja meg Goethének alakját és korának képét. Módszere emlékeztet arra, melyet Gobineau követett, mikor a renaissance lelkét érzékeltette meg a kor legkiválóbbjainak párbeszédeiben. Dialógusaival igen sikerültén jellemzi alakjait, kiknek hangját is öntudatosan és művészien tudja váltogatni. Persze a feladat néha túlságosan nehéz és Goethe alakjáról olykor fiatalos és nem eléggé elmélyített kijelentéseket hallunk. De Goethe alakján túl a mellékalakok legtöbbjének jellemzése is sikerült, s abból, amit mondanak és ahogyan mondják, a kor levegője üti meg érzékeinket. Valóban nem könnyű feladat és hogy ennyire sikerült, nem kicsiny érdem. Annak tanúsága, hogy Kóbor Noémiban, bár ebben a, művében inkább az elmélkedő tehetsége jut szóhoz, elképzelő erő is van, abból az emlékeket és részeket összerakóból való, a mely régi korok szagát és ízét tudja felidézni.

Szép és komoly ígéret a könyve. Stílusát még fejlesztenie kell, rugalmasabbá, erővel teljesebbé és magyarság tekintetében öntudatosabbá kell tennie, hogy írásaival zavartalan örömet tudjon majd szerezni olvasóinak. (A kötet a Franklin-Társulat kiadásában jelent meg.).[6]

 

3.   Jeruzsálem pusztulása

Színmű. Budapest: Franklin, 1922. 82 p.

 

Tudjuk a tragédia rémségeit Josephus Flavius leírásából, ki maga egy kútba rejtőzve élte túl zsidóország e katasztrófáját. Azután tudjuk Katona József szomorú játékából, mely borzalmaiból jóformán semmit sem engedett el. Az embert megdöbbenti, hogy egy fiatal hölgy nyúl e vértől, éhínségtől, az ember állati ösztöneinek kitöréseitől terhes témához, Kóbor Noéminek ez második könyve, mely kezemen megfordul. Az első Goethéről írt hasonló koncepciójú drámát. Inkább irodalmi kor- és életkép volt az, mint dráma, de csodálatosan változatos, mélységekbe ereszkedő játéka volt egy férfias vonásokkal megerősített asszony elmének. Mit fog ez a hölgy csinálni a farizeusokkal, bölcsekkel, rajongókkal és lázadókkal, kik a rómaiaktól szorongatott város területére szorítva, egymással, birkózva rohannak elkerülhetetlen vesztükbe? Mit fog csinálni a néppel, melynek sarkukból kivételi ösztönei dúlnak Jeruzsálem utcáin.

Kóbor Noémi férfias talentumán e munkában fölülkerekedett az asszony. Mind az erőszakosságokból, irtózatokból az ő könyvében nincsen semmi realitás. Az ő drámája, hogy úgy mondjam, alakjai elméjében és érzéseiben tükröződve játszódik le. Annak, ami Jeruzsálemben e végzetes napokban végbe megy, mintegy reflex-mása. Ez elveszi témája brutalitását, de elveszi jóformán reális drámai erejét is.

Hőse Eleazár, a gazdag, Anania fia, a templomi testőrség kapitánya, aki ideális lelkesedéssel népe felszabadítására esküszik fel, kinek kezéből azonban a vezetés végül a forradalmár proletárok kezébe kerül. Fölkeltette a szellemeket, a melyekkel nem bír s kétségbeesve a halálba menekül előlük. E köré az egyszerű adottság köré persze mindenféle köz- és személyes érdek fonódik gazdagon, szinte buja vegetációval, úgy hogy a gondolat vezetése szinte el-eltűnik a mozgósított érdekek, indulatok, szenvedelmek és csatázása közben.

A darab színpadra nem látszik alkalmasnak, talán nincsen is oda szánva. Kóbor Noéminak annyi a mondanivalója, oly bőven ömlik személyei ajkáról a gondolat, — még az érzelmek is gondolatok alakjában csatáznak, — hogy a dráma alig jut szóhoz. A fiatal költőnek még a fantáziája is nem a fizikai világból alkot, hanem filozofémák, szentenciák, elmésségek és ötletek kombinációjával egymásra bocsátásával játszik. Tudás, gondolat, filozófia, erő, szín csak úgy csillog-villog a darabon keresztül és a katasztrófához közeledve, szárnyas pátoszban ömlik a költő tollából, amit az inspiráció hőfokában igazságnak, az élet tanulságainak, a világ törvényeinek lát. Sajnos, a könyvet legalább kétszer el kell olvasni, hogy az ember megtanulja élvezni. Én azt tartom, a dráma az az irodalmi műfaj, melyben legkevesebbet szabad beszélni, de melyben állandóan beszélnek az emberek. Noémi alakjainak, igaz, hogy van mondanivalójuk, szépen is, gyakran hatalmasan mondják. De legalább is még egyszer annyit beszélnek, mint a dráma érdekében kívánatos.   —ő. [7]

 

4.     Koppány vezér.

Történeti regény. Budapest: Franklin, 1924. 93 p.

 

Koppány vezér.

— Kóbor Noémi regénye. —-

Egy fiatal leány, ki a legsúlyosabb, legkeményebb problémákkal viaskodik. Már maga ez is felette érdekes volna, ha Kóbor Noémiban nem látnánk a nagy és alapos tudáson, a históriai érzéken kívül még erős és biztos írói talentumot.

Ez a fiatal leány írt már egy markáns vonásokkal megrajzolt könyvet Goethéről, Ő könyvdrámának nevezte írását, ám nem a cím fontos, mit az író önkényesen ad munkájának, hanem az amit munkájában megcsinált. Kóbor Noémi megrajzolta Goethe gigantikus alakját és a germán Jupiter körül élő alakokat. Vulpini Krisztinától kezdve fel egész Schillerig. Második könyve a pusztuló Jeruzsálemről szólt — gondolom Jozefus Flavius nyomán, — szintén felette érdekes munka. Új regénye Koppány vezérről beszél, ki tudvalevőleg az Ősi hitet, az ősi szokásokat védte István király ellen.

Ehhez a témához még nagyobb bátorság kellett, mint az első két regényéhez. Kóbor Noémi munkájában nem támaszkodhatott másra, mint általánosan ismert mondákra. Azonfelül Herczeg Ferenc ebből a korból írta egyik legszebb regényét. Kóbor Noémi azonban, az igazi tehetség bátorságával vágott neki a várostromnak és tudásával, tehetségével diadalmasan be is vette a várat. Lelkiismeretes, szinte aggodalmas gondolat vigyáz, hogy a történelmi szellem és levegő igazi legyen. Csak ott engedi szabadon szárnyalni fantáziáját, ahol alakokat formál. Koppány vezér mellett — ki úgy érzi, hiszi és vallja, hogy az ősi hittel veszendőbe megy az ősi magyarság is, ki előbb derült gúnnyal, aztán dühös indulattal, majd halálos gyűlölettel nézi Vajk ,,királyosdiját'“ — kitűnő István király alakja, kiben nem a szentet s az elvont szimbólumot, hanem a vaskezű, lánglelkű, a legszélesebb perspektívákat átölelő államférfit rajzolja Kóbor Noémi. A középkor egyik legnagyobb uralkodóját, ki egy lökéssel új vizekre dobta a nemzet hajóját s a magyar nemzet sorsát, jövendőjét, boldogulását, szétbonthatatlanul és elválaszthatatlanul összeforrasztotta a római katolikus egyházzal. Igen jól van megrajzolva Gizella királyné, ki magával hozott ,,hű bajorjai” ellen a magyaroknál kénytelen menedéket keresni. De a többi alak is mind egytől-egyig nem történelmi neveket viselő bábuk, hanem élő, eleven, húsból és vérből való emberek. Koppány vezér nemcsak Kóbor Noémi nagy és mély tehetségéről tesz tanúbizonyságot, hanem beszél még azokról az eljövendő szép és nagy dolgokról, miket a fiatal Írónőtől e munkája után teljes joggal várhatunk. Kóbor Noémi könyve a Franklin társulatnál jelent meg, megrendelhető könyvesboltunkban József-körut 5. szám alatt.[8]

 

5.     Elmúlt világok.

Elbeszélések. Budapest: Franklin, 1928. 226 p.

 

Wallesz Jenő: Elmúlt világok

— Kóbor Noémi könyve —

A csillárok üveggömbjeiben kialudt a fény, a színház nézőterére éjszakai sötétségborult. Dermesztő sikolyok, vérfagyasztókiáltások hallatszanak, a pánik tébolya maival ragad mindenkit. Az ülőhelyek deszkáival egymásutánban csapódnak a támasztékokhoz, az emberek felugróinak, futni, menekülni akarnak, de megzavarodottságukban csak tehetetlenül kapkodnak. A pokoli sötétségben a kivezető utat keresi mindenki. Világosságot, egy üszöknyi fényt keresnek mohón a szemek, amely az irányt mutassa. A falba vájt üregekben faggyúgyertyák világa reszket. Sápadt a lángjuk, kormos a fényük, de mégis jelzik az utat, amely a kivezető ajtóhoz torkollik. Fékezhetetlen iramban törnek a halálra ijedtek  az integető gyertyafényfelé és tódulnak ki az ajtókon, mint a megdagadt patak vize a megnyitott zsilipeken. A gyertya, a
mesterséges világosság legrégibb forrása, a divatját múlt, megtagadott és elfelejtett faggyúgyertya ezreket szabadít ki a káoszból, ezreknek mutatta meg az utat, amely kivezet a fojtogató bizonytalanságból a szabadba. A gyertya diadalmaskodott a villamosságon, a legrégibb és legprimitívebb eszköz a legújabb és legtökéletesebb technikai találmányon. És a gyertya még ma is ott ég minden színház falában és jelzi az utat a kezdetlegestől a tökéletességig. Ott virraszt még ma is minden este és megnyugtatja az embereket, hogy van kire bízniuk magukat, ha az emberi tudás és leleményesség legcsodásabb találmányai felmondták a szolgála­tot. Kormos a lángja, sárgás a fénye, de a kivezető Utat, a szabadba nyíló ajtót megmu­tatja. Nem elég ez?

Éjszakai sötétségben tépjük, marcangoljuk egymást. De talán legfájdítóbban önmagunkat gyötörjük: a kivezető utat keressük és nem találjuk. Kóbor Noémi a világ nagy Amfiteátrumának falaiban réseket vág és a résekben gyertyavilágot gyújt. Elmúlt világok atmoszférájává sűrűsödik körülöttünk a levegő és halljuk e tragikus világok nagy alakjainak dübörgő szavát. Egymásután telepszenek le mellénk Nehémiás, Hanáni, Arlaxerxes, Esdrás, Hosea. Aztán jönnek az olasz korai renaissance első hírnökei. Jahoe és Ahura. Mazda hívei az egyistenség gondolatában, a művészet imádói a szép keresésében vélik megtalálni az örökké szomjazott megnyugvást. A lét célját, értelmét keresik, ellentétben a görög és római világ hőseivel, akik az élet nagytitkának kapuit döngetik. Lét és élet: az egyik a belső elmélyedés, amelynek csak élményei vannak, de nincsenek eseményei. A másik a fizikai élet, amely csak az eseményekben, a külvilág manifesztálásábán tud ráeszmélni önmagára. A diadal a gnosztikusoké, akik önmagukban találják meg az Istent. Szebb, mélyebb és gondolatokban gazdagabb vitát istenről, az igazságról és hazugságról, a tudományról és tudatlanságról, a jóról és rosszról keveset olvastunk, mint Arlaxerxes, Kritiász és az indus vendég szóviadalát. Hellaszban — mondja Kritiász — a görög orvosmesévé váltak az orvosok. Senki sem hisz bennük, senki sem fél tőlük és mégis zeng róluk a nóta, nevükben áldanak, átkoznak; körmenetek, áldozatok, szertartások, kincses templomok élnek meg belőlük. Az a halhatatlan, láthatatlan valami, ami az igazságba kezdet és a vég, mögöttük rejtőzködik. Minden játék, ami rajta kívül van. Megakadtunk a játéknál. Nem vehetem komolyan az írott igét, a delfii szózatot, nem vehetem komolyan önmagamat sem, amíg a mese, az életünk külszíne tarkáink körülöttünk ... Nem komoly az sem, ha érzékeim fontosnak tartanak valamit, aminek semmi fontossága nincs valójában. Ha a hitem ragaszkodik ahhoz, amiről világos, hogy nem létezett soha. A haszonért, a létért, a szépségért; mit tudjuk, mennyi hazugságon épült a világ. És ezért a hazugság él, hatalmas és szép ... Ez az első kérdés; mennyit és hogyan hazudunk önmagunknak.

 

Az indus ezt feleli: A védák szent könyvében minden kérdésre feleletet találsz és az elmélyedés megoldja az élet korlátait. Nincs hazugság és nincs igazság a földön. Lét van, amit keresünk, ami felé törekszünk, amíg megnyugodhatunk benne ... Szavakkal vagy tettel sohasem oldod meg a korlátot, ami a léttől elválaszt és amit te igazságnak vagy hazugságnak, jónak vagy rossznak nevezel. A tét benned van. Szellemed az. Minél messzebb keresed magadtól, annál távolabb jutsz tőle.

És az orvos tudományára célozva, azt mondta az indus: — Dehogy is vetem meg tudományodat, amint te sem felejtheted el, hogy tőlem kaptad az életet újító kobra-mérget, amit oly sikerrel használsz. Szentjeink, akik együtt élnek a növénnyel, kővel, állattal, megismerik környezetük mivoltát is a külszín alatt, önmagukba nézve azonban előbb felismerik a szellem végtelen egységét, aminek minden egyes jelenség csak külső megnyilatkozása. Ti fordítva kezdvén, nem juttok el magatokhoz és ezért csak borzongva megelégesztek annak megállapításával, hogy valami nagy titok a létezés alapja, de minthogy hozzáférni szemmel, tapintással nem lehet, az ezerféle külszín az, amihez igazodnotok kell. Ezért nem tudsz jó lenni Hellén. Te csak kíváncsi vagy. És a perzsák, kivák, ezért nem tudnak jók lenni: nekik a rend és igazságosság kell. Ezért egyre pörben élnek. A jóság túl van a kívánságon, ami egyre mozog. Túl az igazságon, amely egyre formákra les. A jóság alaktalan, mint maga a szellem. A jóság maga a szellem. A jóság minden. Ezért nem lesz az én hazám sohasem hatalmas a föld népei között.

Ide kellett írnom ezt a dialógust, hogy igazoljam valamivel elragadtatásomat, amelybe beleszédítettek a könyv szépségei. Nem tudom, kiszélesítettem-e ezzel Kóbor Noémi olvasóinak körét. Nem hiszem. Sűrű szövésű mondatokkal, mázsás gondolatokkal nem lehet ma olvasókat toborozni. De ez nem is fontos. Az Elmúlt világok nem a mai ízlésűek kiszolgálására íródott. Pedig a Ma könyve és én nem tudok hamarjában a könyvek rengetegjéből olyan munkát kiásni, amely közelebb állna a mai lélekhez és inkább lehetne a mai ember olvasmánya, mint Kóbor Noémi könyve. Az Elmúlt világokból a mai világködbe burkolt körvonalai bontakoznak ki és Nehémiás tragédiájában ráismerünk a mai kor emberséges újjáépítőinek tragédiájára is. És ráismerünk sok mindenre abban a pár szóban, amelyeket Hanáni mond a lesújtott Nehémiásnak, amikor ez álmainak szétfoszlásán kesereg. Te akartad, Nehémia. Megmondtam, nem tartozol oda. Nem hiszed te sem, hogy Istent csak Jeruzsálemben lehet imádni a papság zsíros örömére.

És ki ne ismerne rá a saját gondolataira, érzéseire és ki nem mondott szavaira Nehémia felhördülésében: Rend van Jeruzsálemben és rend Júdeában és ezért jogosan átkoznak engem azok, akik e rend közepette élnek. Ezra győzött. Eltiporta még a lehetőségét is annak, hogy Izrael a hitében naggyá legyen. Hogy a népek bölcsek és boldogok legyenek általa. Papok jövedelmi forrásává és népe bilincsévé tette. Átok rá, átok az agyafúrt szentre, aki a zsaroló urak és a szegény nép harcát a kenyérért nemzeti háborúvá fújta fel. Harmadfélezer esztendővel ezelőtt dörögte ezt valaki. És mintha azóta semmi sem változott volna, oly friss csengésűek ezek a szavak.

De ez nem Kóbor Noémi, hanem a történelemből kiáradó szellem állásfoglalása. így történt és egy író így adja vissza. Csak szemléltetőbbé formálja, de elfogulatlanul és pártatlanul. Hidegen áll az események felett, hidegebben, mint Mereschkovszky és tárgyilagosabban mindazoknál, akik a történelem anyagát valaha is mintázták. Mert Mereschkovszky mindig valaki mellé áll. Meg akarja szerettetni velünk Leonardo da Vincit vagy Első Sándor cárt, vagy más valakit. Kóbor Noémi a gondolatát, a világszemléletét akarja belénk lopni. Szédítő magasságokba, örvénylő mélységekbe vezet és mindenütt elkápráztat tudásának gazdagságával, filozófiájának merészségével, költői fantáziájának sokszínűségével. Tudós, filozófus és költő szólnak hozzánk egyszerre és mi érezzük, hogy a lelkünk mélyebb, az életünk szebb és a szívünk jobb lett. De ennyit csak azok adhatnak, akik kedvencei a múzsáknak.[9]

 

Mohácsi Jenő: Elmúlt világok

Kóbor Noémi könyve — Franklin

Hosea az ótestamentum egyik kisprófétája. Egyike a legutolsóknak, akik fölemelték dörgő szavukat népük Baál imádása ellen. Szidja és átkozza népét. Szónokol és tanít. Minden orációja életének egy eseménye. Beszéde a próféták szokott mondanivalójától csak árnyalatokban különbözik. Kóbor Noémi ebből a pár bibliafejezetből életet fakaszt. Látjuk, halljuk, tapintjuk Hoseát, a bolond Beéri fiát, aki ellenállhatatlan mámorban énekelte ki apja halk tanításait és kit az Úrnak kegyelme a sok közül választotta megismerés szenvedésére». Vándor próféta, napszámos, beleártja magát a királyok dolgába és, mint fogadatlanprókátor, póruljár. Egy öreg anyó megszánja, kamarájában vet horgonyt legalább egy évtizedre a próféta. Minden lében kanálsága nem hagyja nyugodni, megöl egy királyt. Aztán vándorbotját fogja, útközben fog elpusztulni.

Kóbor Noémi víziója meggyőzően a miénkké válik. Ember, kor és ország szinte maradék nélkül támad fölírásában (mely, ezt még egyszer állapítom meg, csak néhány prófétai átkozódásban és jövendölésben gyökerezik). Hosea próféta sorsában a prófétai küldetés tragikomédiája példálódzik.

Így van az «Elmúlt világok» többi novellájával is. Nagy régészeti tudással, mely vérévé válik, Kóbor Noémi megkonstruálja egy-egy történés vagy élet kereteit. Módszere kettős: vagy előbb volt meg a vízió, mint Hoseában, meg a Pestis Sienában című elbeszélésében, és ennek a víziónak festi meg hátterét. Avagy megkapta egy kor vagy egy miliő és belehelyezi ebbe embereit és eseményeit. Ilyen a San Clemente című novella. Lehet, hogy ilyen a könyv legnagyobb szabású darabja, mely már kis regénynek is beillik: Nehemia. De lehet, hogy először nem a perzsa udvarban élő zsidók helyzete keltette föl érdeklődését, hanem Nehemiának, az új jeruzsálemi templom befejezőjének különös, de tipikus alakja babonázta meg. A Nehemia nagyszerű korkép: komoly írásművészet produktuma.

Nekem legkedvesebb Az ítélet. Római jelenet, a Hannibál ellen folytatott háborúk idejéből. A fórumon Gnaeus Naevius fölött ítélkeznek. A komédiaírót Marcus Claudius Marcellus konzul a köztársaság ellenségének nyilvánítja. Naevius, a kápuai eredetű ember, rómaibb mint a rómaiak, ezért kell meglakolnia. Nem halálra, hanem száműzetésre ítéli a nép, vád és védelem ragyogó szónoklatainak meghallgatása után. (Maga Naevius önmagát vádolja.) Hat esztendeig felejtik az elítéltet a Career földalatti celIájában. Hasztalan várja, hogy őrzői megfogják. Aztán megnyílik a börtönajtó. Katonák viszik végig Róma utcáin. A város megváltozott, más nép, sok idegen terpeszkedik benne, (őt azért ítélték el, mert idegennek tartották.) Most azt várja, hogy rehabilitálják, hogy diadallal visszahívják. De semmi, semmi. Hat év alatt egyszerűen elfelejtették. Talán senki sem tudja már, hogy mért ítélték el. Nem tudják, ki az a Naevius. Akinek versei oly erősek voltak, mintha földi testvérei lennének. Száműzetésbe viszik a sápadt, fehérhajú embert, messzi tenger partjára. Ott készítheti sírfeliratát. Íme, a hír, a dicsőség tragikomédiája. Valahogyan nincsen végük Kóbor Noémi történeteinek, azoknak sem, melyek halállal fejeződnek be. Tovább folytatódnak időkön által, átrezdülnek a jelenbe.[10]

 

Mi lett belőlem!

Regény. Budapest: Franklin, 1934. 169 p.

 

A levélregény ma már idejét múlta. Akkor volt divatban, amikor az emberek még írtak leveleket. A mai ember csak híreket, értesítéseket, üzeneteket ír — vagy inkább gépel — levélpapírosra, de sebtiben odavetett soraiból nem lesz levél. A levél tehát mint regény-forma elvesztette hitelét — egyébként is kényes jószág. Ha az író nem tudja éreztetni a szükségességét, puszta külsőséggé válik — még itt is, a fejlett stílus-érzékű Kóbor Noémi kezében. Már a regény meséje sem kívánkozott levél-formába. Egy fiatal, művelt és gondolkodó leány nem érzi magát jól Budapesten. Nem elégíti ki családja, a derék, de egyszerű üzletemberek, még kevésbé a pesti gazdagoknak sivár élete, a zsúrok, a flörtölések, a sport. Elmegy Olaszországba, a művészetek hazájába, komolyabb, tartalmasabb, értékesebb életet élni. Tanul és dolgozik, gyűjti az anyagot megírandó regényéhez. A véletlen egy rokonszenves ifjút vet az útjába. Megszeretik egymást, s mivel a férfi házas és Olaszországban nem lehet elválni, papi áldás nélkül lesznek egymáséi. Egy év sem pörög le, máris fia születik a leány-asszonynak és az ura megcsalja — erre otthagyja a férfit, s meghozza a legnagyobb áldozatot, amit anya gyermekéért tehet: otthagyja az apjánál, nehogy magával rántsa a szégyenbe, a bizonytalanságba.

Mindezt azokból a levelekből tudjuk meg, amelyeket egy pesti öreg barátjának ír. Ez a barát nem is olyan öreg, csak 40 éves, és szerelmes a leányba; valóban nehezen tudunk beletörődni abba a gondolatba, hogy ez előtt a szerelmes férfi előtt tárja föl a leány nemcsak minden lelki vívódását, hanem szerelmi életének fordulatait, sőt ismételt megaláztatását is. Nem is adja meg eléggé az író a leveleknek a személyes jelleget, naplójegyzetek inkább, mint levelek, s ez a forma, a napló, jobban is illett volna a történethez.

A mese vékonyka, nincs is benne újság, s nemcsak a megoldása hiányzik, a történet kikerekítése, hanem, úgy érezzük a szerző adósunk maradt az igazi költői föladattal is. Mindaz, ami evvel a jobb sorsra érdemes leánnyal történt, valójában csak előzmény, s képzeletünket éppen az izgatná, ami a függöny legördülte után történt,, hogyan küzdött meg a hős a jövőben reá váró nehézségekkel: a múlt keserű emlékeivel, gyermektelen anyaságával, az élet gondjaival, a férfiak csábításával.

De ne hánytorgassuk tovább, ami nincs a regényben, méltányoljuk inkább, ami megvan benne. Maga a történet is csak anyagában sablonos; amint az író beállítja és elbeszéli, érdekessé és vonzóvá lesz — művészi kéz munkája. Igaznak érezzük még azt a merész fordulatát is, mikor a leány odaadja magát szerelmesének. (A másik merész fordulattal, a férfi árulásával, nem tudunk megbékülni; sem külsőleg, sem belsőleg nincs kellően indokolva.) De nem a történet fontos az írónak, hanem egyfelől két főalakja, másfelől a miliőrajz, s bennünket, olvasókat, is ezekkel köt le. A leány alakja nyilván önarckép, erősen stilizálva, de a stilizálás művészi célból történt és művészi hatású is: élesen kiválik ez az energikus leány mind a pesti, mind az olasz környezetből. Egyén és típus egyben; típus a jellemében, egyén a viselkedésében, így is, úgy is igaz és jellemző. Az ifjú alakja halvány, elmosódott, valójában ő is csak statiszta. Embernek nem érdekes, de olasznak igen, emberi valóján keresztül csillan fajának sajátos vérmérséklete és a fasizmusnak erkölcsi fölfogása.

A regény legvonzóbb eleme mégis a belőle kicsapó olasz levegő — Olaszország ma a magyarság jó részének az álmok, az ábrándok hazája, az a bűvös, napsugaras meseország, amely képzeletünket izgatja, ahova elvágyódunk ködös, gondterhelte világunkból. Ezt a földet kitűnően ismeri az író, s van ereje fölkelteni bennünk azt az. illúziót, hogy ott járunk hősével az ígéret földjén. Ezzel nyert ügye van, Firenze és a kis olasz városok meg az olasz élet megfogják szívünket, s érdeklődéssel, élvezettel olvassuk könyvét.  r. r.[11]

 

És tedd rá éltedet!

Regény. Bp: Magyar Szépirodalmat Pártolók Egyesülete, 1936. 303 p.

 

Bodór Aladár: És tedd rá éltedet!

 

Kóbor Noémi: ... és tedd rá éltedet

Kóbor Noémi örökölte édesapjának, a háború előtti A Hét harcos közírójának és regényírójának ugyanolyan harcos, vitázó hajlamát, egész érdeklődéskörét, sőt változatlanul azonos érzületét és gondolkodásmódját, még apja vívás módjának egyéni mozdulatait is örökölte. Nagy örökítő képesség az apától, meghitten bensőséges viszony szülő és gyermek között, szép hűség a gyermektől, tanulságos változhatatlanság a faji típustól. Az apa a modern szellem harcosa volt, gyermeke ugyancsak a modernség élén járónak, sőt harcosának hiszi magát.

Kóbor Noémi, a lány, persze nőibb, türelmetlenebb, nem bírja korlátozni magában a nézetet és a szót. Valószínűleg mindig érezte környezetében egész nevelkedése alatt a maga szellemi fölényét, mindig sikeresen tudott társnői, sőt társai közt érvelni és még inkább cáfolni, mindig fölényesen túlbuzogtak a témái és sohase találta elegendőnek a kifejezési alkalmat. Azért, főleg ebben a regényében, egyre látjuk, hogy minden, de minden föltorlódott mondanivalóját el akarja mondani, szenvedélyesen és őszintén ki akar pakolni a forrón kívánt nagy nyilvánosság előtt.

Minden, de minden benne van ebben a regényben,, ami egy jellegzetes entellektüel nőt érdekelhet, vagyis az egész világ, a horizontnak mind a 360 foka irányában. Sokkal több a mondanivalója, mint amennyi egy regénybe beleférhet; pamfletek, röpiratok, népszövetség elé, a Szellemi Együttműködés Bizottságai felé, a magyarok, zsidók, az egész emberiség felé intézett fölterjesztések és szózatok vannak belézsúfolva. Benne van a háború és a forradalmak története, napjaink, a kormányformák és kormányok társadalmi kérdéseink, nacionalizmus és világpolgárság, név szerint is Mussolini, Hitler, a náci vezérek, Andrássy Gyula, Kun Béla, napjaink szereplői és Gömbös is. Némi át­látszó álarccal benne vannak az írónő környezői is. Legigazibb szívbeli témája azonban a regénynek az antiszemitizmus kérdése, a „vallás, vagy faj“ vitái, a pacifizmus és liberalizmus iránti áhítat, a háború és nácizmus iránti ellenszenv; igazán nem tudnánk fölsorolni semmi társadalmi kérdést sem életünkből, amely ne volna benne. A hősnő — az általánosító Éva nevet viseli — mondhatni még csókolózás közben is társadalmi eszmék után kap.

A regény eseményi szála, amelyre e propaganda-türelmetlenségű társadalmi viták föl vannak fűzve: egy régi előkelő (bár csak két századja elmagyarosodott) család sarja. Regán képviselő és a tudós zsidó professzor lánya, Éva között az antiszemitizmus izzási korában megkötött házasság. Regán lánya, a serdülő Zsuzsika, gyötrelmesen hintázik a két világ között, ez a két világ kiegyeztethetetlennek bizonyul, elfogultság, butaság és gyűlölség nem engedi boldogan kiengesztelődni. Regán idővel megcsalja feleségét egy romlott, nagystílű kurtizán-félével — Éva persze hű marad de a házasság azért még ezt kiheverhetné. A zsidókérdés hullámai és a világot, legalábbis Európát elözönlő faj­gyűlölet egyre ostromolja, aláássa Regánék és környezetük boldogságát, a magyar nem­zetet, Európát, míg egy kínai mellékszereplőben meglátjuk Ázsia népeinek fölénkbe tornyosodását. Regán maga is tele jószándékkal, sokat tudna segíteni, de zsidó-házas­sága miatt nem érvényesülhet' a „mai világban“. A zsidó szereplők is elfogultak és hibásak, persze; Éva apja teljesen cionista lesz, kiragyog a regényben az új Palesztina- gondolat, de rajtuk már az se segít. Regán végülis megtörik, a mai gyűlölködő, elfogult és buta világot nem lehet végezetétől visszatartani, Regán öngyilkos lesz végül és nem történt semmi, a regény nem mutathatott meg semmi vigasztalót, meddőségbe fúlt a sok szellemes propaganda, amelyet a regény minden alakja folytatott. Ez a mi világunk gyűlöletesen gyűlölködő és buta, ez lenne a regény egyetlen megmaradó tanulsága és az, hogy világunk reménytelen tönkremenését csak úgy lehetne elkerülni: ha megfogadnék Kóbor Noémi társadalmi tanácsait, az ő emberszerető, nemzetfeletti, nemzetközi szellemi együttműködését követnők, úgy éreznénk és gondolkoznánk, mint ő (még a regényben is egyedül ő) és nem másképpen. E világmegváltó jóságos tanács csodálata végül hát az Írónő gondolkodása női bájának csodálatában oldódik föl. Mindenesetre szívesen várnánk tőle ezek után tanácsokat a világ sorsának megjavítására szakszerű tudományos értekezésekben is, amelyekre ő kitűnően képes lehet széleskörű ismeretei és atyjára emlékeztető tetszetős előadásmódja révén.

Az Írónő maga se gondolta volna, hogy az sikerül neki legszebben, ami bizonyára esze ágában se volt: tökéletes fajképet festett még a mai zsidó lelkiségről egy finom- szellemű entellektüel nő alakjában, környezetében s a zsidó lelkiségnek egy hozzájuk kapcsolódott nemzsidó férfi alakjában, aki önmagával meghasonlik az öngyilkosságig. Megdöbbenve tekintünk elhulló alakja után, azzal a sejtelemmel, hogy íme, e regény is mutatja a zsidó léleknek világ javító nyugtalanságát, de Isten ments, hogy ezzel a lelki­ségével valahol az uralom eszközeinek birtokába jusson ... [12]

 

Kóbor Noémi : ... és tedd rá éltedet.

Regán Ferenc, egy zseniális ember életének tragédiáját meséli el új könyvében Kóbor Noémi, egy nyugtalan-lelkű és tehetséges férfi életét, akinek idealizmusa elmorzsolódik a tények erején. Regán Ferenc, aki „merészet és nagyot gondol és felteszi rá életét, — elbotlik és meghal, mert a magányos ember gyenge és tehetetlen a fennálló dolgok materiális erőszakával szemben.

Érdekes és mély írás Kóbor Noémi regénye. Vajúdó, válságos éveink története a regény háttere. Napjaink problémái komorlanak a regény eleven alakjainak élete mögött és ezek a súlyos és komor kérdések gyászossá teszik az egyén hétköznapjait is. Nem mindennapi értelmi kultúra nyilatkozik meg Kóbor Noémi írásában. Analízisei gyakran kísérteties biztonsággal találnak ,a célba. Figuráit nagyszerűen mozgatja, nem elméletek üt-köznek itt össze, hanem élű, lélegző em-berek határozott profilú életével ismerkedünk meg. És emellett, vagy talán éppen ezért a regény meséje is lenyűgöző érdekességű. Kivételes szellemmel és kitűnő írónővel ismerkedünk meg ebben a regényben.[13]

 

Steiner Lenke... és tedd rá éltedet.

A magyar szépirodalmat pártolók egyesületének kiadása. É. n.

Amit a könyv ad:

Háromszögregény, amelynek csúcsai Magyarország, zsidóság, Európa. Nőírónál ritka jelenség, politikai világ, társadalmi kapcsolatok, áramlatok és ellenáramlatok jólesően világos és tiszta látása. Ez a látás néha az önkínzásig kegyetlen, de mindig fegyelmezett. Kegyetlenül és fegyelmezetten viszi a hős sorsát az egyetlen lehetséges megoldás, a halál felé. A hős, magyar politikus, akinek el kell buknia, mert nem ismeri fel azt a kibékíthetetlen konfliktust, amely Európa, magyarság és zsidóság tragikus hármasságából adódik, s amelybe amikor felismerte, nem tud beletörődni. Sorsa nem ennek a magas feszültségnek elviselhetetlenségéből való menekülés az idegösszeomlásba, hanem — szinte úgy érezzük — racionális felismerés, egyetlen józan és lehetséges megoldás. Nemcsak eszmeileg, hanem íróilag is nemes feloldásnak érezzük ezt a tragikus befejezést, ezt a görögbosszút, amely akkor csap le az áldozatra, amikor életének külső nyomása enyhül, s a felszín hullámai elsimultak. A hős körül Magyarország politikai állásfoglalása és a magyar társadalom rajza, a magyar úri osztályé, amely konokul és megvesztegethetetlenül zárja ki köreiből a zsidót, mert idegennek érzi, így áll szemben ez az osztály a könyv lázadó hősével, aki zsidólányt mert feleségül venni. De keservesen bűnhődik a feleség is, aki számára a zsidóság helyzet, amely mellett ki kell tartania, mert beleszületett, de akiben ez a zsidóság nem válik pozitív, emberileg tevékeny tartalommá. A feloldhatatlan idegenség kettejük között is jelentkezik és megmérgezi az életüket. De a könyv gerince nem ez az egyéni tragédia, hanem az a nagyon izgalmas problémaanyag, melyből ma minden magyar zsidó eleven kérdései formálódnak. Az írónak nem kötelessége, hogy eszmei utat mutasson, még kevésbé, hogy praktikus megoldást jelöljön meg. Kóbor Noémi zsidó regényalakjai külön­féle utakon keresik egyéni békéjüket. Felmerül a megoldások között Palesztina is, önkéntes gettó is. A nagy kérdések megoldhatatlanok maradnak, s ezúttal éppen ez a bizonytalanság, keresés adja azt az áramot, amely a regényből az olvasó felé csap.

Amivel a könyv adósunk marad:

Részletek, amelyek mélyíthették volna a regény nem eszmei, hanem írói távlatát. Az író minduntalan megvilágít egy-egy sávot a háttérből, amelyre azután gyors függönyt bocsájt. A politikai konfliktus mellett így a par excellence regény-anyag mintha eltolódnék a középponti helyzetből. Az egyéni, egyszeri sors, a hős és családja sorsa csak pillanatokra világosodik meg a nagy, súlyos kérdések árnyékában. Ilyenkor mindig rendkívül erejű pillanat írói kiaknázása sikkad el. A férfi és a nő. a nő és az első, keresztény házasságból származó leány idegenségének útját csak táblával jelzi az író, mintha nem akart volna végigmenni rajta. Az íróilag könnyed természetességgel érvényesíthető mozzanatok így kitöltetlenek maradnak. De az egyéni háttéren nagyon hirtelen végigsöprő fény is jelentős, érdekes vázlatot mutat.[14]

 

Az ismeretlen barát.

Regény. Budapest: Globus Ny., 1939. 158 p.

Szőllősi Zsigmond: Az ismeretlen barát

Háromezer kilométernyi távolságban élnek egymástól Kóbor Noémi regényének hősei, a kenyérkereső budapesti leány és az Afrikában állomásozó gazdag angol fiú, minden kilátása nélkül annak, hogy valaha személyesen is láthassák egymást, illetve minden kilátásával annak, hogy személyesen sohase fogják látni egymást, mert éppen ez a biztosságérzet adja meg egy minden kötöttség és gátlás nélkül való őszinteség lehetőségét és bátorságát. Ez a távolság hozza őket olyan közel egymáshoz, ami az egyedüllétnél is több, annyiban, hogy a gondolaton és érzésen túl vallomásra is inspirál. A regény szerkezete egészen originális. A fiú szavát csak a leányén keresztül halljuk, de ez nem akadálya annak, hogy egész egyénisége világosan és plasztikusan jelenjék meg előttünk, mint ahogy fölvonul az érdekes, reprezentáló és jellegzetes alakok akkora tömege, hogy elegendő egy egész kor és egész társadalom képének kialakítására. Valami egészen sajátos mozgalmasság hullámzik ebben a könyvben, a minthogy sajátos a hangszerelés is, amely a nem mindig derűs matériának és nem mindig vigasztaló megfigyeléseknek egy művelt, okos, egészséges lelkű fiatal leány hangjában mindig kellemes, vigasztaló és eleven csengést kölcsönöz. Esztendőkön át tart az ismeretlen baráttal a barátság, amelynek egyedüli tartalma — a közlés, olyan meghittséggel, amilyet csak a titok örökkévaló­ságának biztos tudata enged meg, de érik természetesen a mindenek felett való parancs is, hogy végre mégis csak találkozniuk kell azoknak, akik esztendők óta, sokezer kilométerre egymástól, a teljes bizalom és a gondolkozás számtalanszor megbizonyosodott teljes harmóniájának közös­ségében élnek. Ez a találkozás nem hozhat csalódást. Ez a találkozás csak azt a frissességében is hiteles és a tartósságában minden kétely fölé emelt boldogságot hozhatja, amely a könyv befejezésében ujjong és ragyog. Az olvasó azzal az érzéssel teszi le a Kóbor Noémi regényét, hogy az élet ezúttal valami sikereset produkált anélkül, hogy valami erőszakosat kellett volna művelnie. Csak megadta valakinek azt, ami megilleti, bár ez nem kisebb és kevesebb, mint a boldogság. Az olvasónak ez az érzése minősíti a könyvet is. Mert értékes embereket csak értékes író tud írni.

 

Novellák, tárcák, írások

Megcsalva (Tolnai Világlapja, 1917. (17. évfolyam)1917-01-04 / 1. szám)

Pogányok alkonya (Az Ujság, 1918. november (16. évfolyam)1918-11-17 / 270. szám)

Alto Adige ma is Tirol maradt (Az Ujság, 1924. 09. (22. évfolyam) 1924-09-05 / 184. szám)

Az egoista (Ujság, 1925. december (1. évfolyam)1925-12-25 / 139. szám)

Cooper (Ujság, 1926. január (2. évfolyam)1926-01-03 / 2. szám)

Írónők (Ujság, 1926. február (2. évfolyam)1926-02-06 / 30. szám)

Az elavult halhatatlanok (Ujság, 1926. február (2. évfolyam)1926-02-14 / 36. szám)

Előre a középkor felé (Ujság, 1926. február (2. évfolyam)1926-02-28 / 48. szám)

Iskolakönyv (Ujság, 1926. március (2. évfolyam)1926-03-14 / 60. szám)

Bonkáló Sándor orosz irodalomtörténete. (Ujság, 1926. 03. (2. évf.)1926-03-21 / 66. szám)

Francia könyv Liszt Ferencről (Ujság, 1926. április (2. évfolyam)1926-04-11 / 81. szám)

Hittérítés Párisban (Ujság, 1926. április (2. évfolyam, 74-97. szám)1926-04-18 / 87. szám)

Francia és német írók Elzász-Lotaringiáról. (Ujság, 1926. május (2. évf.)1926-05-09/104. szám)

Egy régi pecsétnyomó körül. (Ujság, 1926. május (2. évfolyam)1926-05-23 / 115. szám)

Marino Moretti (Ujság, 1926. június (2. évfolyam, 121-144. szám)1926-06-27 / 143. szám)

Korszakolás az irodalomban. Ujság, 1926. július (2. évfolyam)1926-07-04 / 148. szám)

Velencei szerelem. Ujság, 1926. július (2. évfolyam, 145-171. szám)1926-07-18 / 160. szám)

Edmond Fleg: Le juif du Pape (Nyugat, 1926. (19. évfolyam)1926 / 1. szám)

Henry Champly: La complice (Nyugat, 1926. január-június (19. évfolyam)1926 / 1. szám)

Tudósok — egy ketrecben (Ujság, 1927. november (3. évfolyam)1927-11-01 / 248. szám)

TELEPÁTIA A 25 éves Ujság mellékletei, 1927. december Az Ujság Dekameronja: 100 magyar író 100 novellája

Mártuka levelei (Ujság, 1934. január 9.)

A poltáwai utazás (Ararát Magyar Zsidó Évkönyv, 1940)

Nem megyek a kabaréba (Nádor Jenő (szerk.): Magyar zsidók naptára 1942)

Képeskönyv (Szilágyi Géza (szerk.): Magyar zsidók könyve 1943

 

Kóbor Noémi fordításai

Avtomonov, Pavlo: Mezsgye nélkül. Regény. Budapest: Új Magyar Kiadó, 1953.

Csernobrivec, Sztyepan: Felszabadult föld. Regény. Budapest: Új Magyar Kiadó, 1953.

Cvirka, Petras: Életadó föld. Regény. Budapest: Új Magyar Kiadó, 1951.

Gajdar, Arkadij: Távoli vidékek. Regény. Budapest: Új Magyar Kiadó, 1949.

Gorbatov, Borisz: Kulikov gyalogos. Három levél. Elbeszélések. Budapest: Új Magyar Kiadó, 1950. Kataev, Valentin: „Én a dolgozó nép fia…” Regény. Budapest: Szikra, 1947.

Kiaceli, Leon: Gvádi Bigva. Regény. Budapest: Új Magyar Kiadó, 1950. 216 p. Kuprin, Alekszandr: A boszorkány. Elbeszélések. Ford. Gellért György, Kóbor Noémi. Utószó MurányiKovács Endre. Budapest: Európa, 1958.

Kuprin, Alekszandr: A fehér kutyus és más mesék. Elbeszélések. Budapest: Új Magyar Kiadó, 1949.

Kuprin, Alekszandr: Kisregények. Ford. Gellért György, Kóbor Noémi, Tábor Béla. Budapest: Európa, 1973.

Mamin-Szibirjak, Dimitrij: Arany. Regény. Budapest: Európa, 1957.

Szutyejev, Vladimir: A gomba alatt. Mese. Moszkva: Gyetgiz., 1959.

Telesov, N. D.: Mitrics karácsonyfája. Elbeszélések, mesék. Budapest: Új Magyar Kiadó, 1952. Tolsztoj, Alekszej: Elbeszélések. Budapest: Új Magyar Kiadó, 1951.

Tolsztoj, Alekszej: Fagyos éjszaka. Elbeszélések. Ford. Kóbor Noémi et al. Vál., szerk. és jegyzetekkel ellátta Tabák András. Budapest: Zrínyi, 1986.

Tolsztoj, Alekszej: Kisregények, elbeszélések. Budapest Európa, 1968.

Uszpenszkij, Gleb: Egynegyed ló. Elbeszélések. Budapest: Új Magyar Kiadó, 1952. 199 p.

 

r. r.— Anatole France magyar tanítványa

 

A nagy francia. „causeur“-nek, aki szellemes cinizmusát tudományos mezbe bújtatta s valami áttetsző, túlságosan is fátyolszerű költőiséggel csavarta körül, magyar utánzója akadt. Kóbor Noémi, akitől egy pár evvel ezelőtt. olvastunk egy könyvdrámát s egy kötet novellát, legújabb könyvéhez (Elmúlt világok, Bpest, Franklin, 226. I.) Anatole France műveiből vette az ihletet. Valamint mestere, ő is a messze múlt világát kelti életre — mindig idegen világot, sohasem a nemzeti múltat! — s a. história közismert alakjait, az ótestamentum prófétáit, a római köztársaság vezető egyéniségeit, az ókeresztény egyházfejedelmeket s a renaissance művészeit lépteti föl. Valami kis történetet ját­szat le közöttük — hogy mit, az nem fontos, még az írónak sem. Érdekes mesére éppúgy nem törekszik, mint mestere. A cselekvény csak ürügy minkettőjüknek, hogy filozofálhassanak — hőseink ajkára adva a maguk gondolatait. Ezen a ponton azután megszűnik köztük a kapcsolat., itt már nyilvánvaló lesz a nagy különbség a francia és a magyar Anatole France között. Nem mindenben a magyar rovására. Kóbor Noémi leány, megvan benne nemének tisztultabb erkölcsi fölfogása s nem válik cinikussá, mint a kesernyés, kiábrándult francia író. Hisz magában és hőseiben. De sajnos éppen az hiányzik belőle, ami France-ot hosszú időn át népszerűvé tette a skeptikus századforduló racionális elméi előtt: a szellemesség és az előadás művészete. Kóbor Noémi is értelemmel dolgozik fantázia helyett s bár nyílt ész és gondolkodó fő, France sziporkázó szelleme és ötlet-csóvái nélkül száraz, rideg okoskodássá hígulnak tollán gondolatai. S mivel hosszabb gondolatfolyamatok tolmácsolására nincs művészi ereje, írása széthull elemeire: egyenként megértjük őket, de egymásra vonatkoztatni nem tudjuk. Végig törjük magunkat hosszú novelláin — van köztük 50, sőt száz lapos — s a végére érre megütődötten kérdezzük, miért kellett ezt a „novellát“ elolvasnunk: a zavarosan elbeszélt események nem rendeződtek el psychológiailag értelmes mesévé. a logikai kapocs nélkül egymás mögé sorakoztatott gondolatokból még azt sem tudjuk kihámozni, mit akart mondani velük az író. Elménkben összekeverednek a kaotikus gondolatszilánkok, elmosódik a bemutatott emberek alakja s nem marad meg más, mint a miliő csillogó rajza. Ez is inkább színes, mint hü s nem annyira a történeti, mint inkább irodalmi források tanulmányozásának eredménye.

Nem szándékozom a novellákban tükröződő világnézetet bírálni, nehogy túlzott jelentőséget tulajdonítsak e gyűjteménynek. De tiltakoznom kell az ellen a szellemi beállítás ellen, amelyben Kóbor Noémi egyik novellája (San Clemente) az ókereszténység és a renaissance egyházi férfiait bemutatja. Hogy szentek arról beszélgetnek: Szent Péter sohasem volt Rómában és hogy Clemens pápa pogány volt: ez még novellába rejtve is, mélyen sérti a mi keresztény érzületünket. Ilyet leírni akkor sem volna illő egy keresztény állam nyelvén, ha igaz volna — s mivel nem az. blaszfémia.

 r. r.

 

Feministák Egyesülete

 

1904 és 1949 között működött Magyarországon. Nevüket 1918 decemberében Feministák Pártközi Szövetségére változtatták, majd 1920 végétől ismét a régi elnevezést használták. 1942-ben pacifista magatartásáért betiltották az egyesületet, de illegalitásban tovább működtek. 1946. november 8-án újjáalakulhattak, de rövid idő után, az 561.890/1949/IV/3 BM sz. határozat megszüntette az egyesületet azzal az indoklással, hogy az egyesület célkitűzéseit az alkotmány megvalósítja. A Feministák Egyesületének iratait és Szirmay Oszkárnénak, az egyesület utolsó elnökének hagyatékát tartalmazzák. A dokumentumokat Szirmay Oszkárné halála után Kallósné Kóbor Noémi írónő, az egyesület utolsó titkára őrizte, s bízta az Országos Széchenyi Könyvtárra, 1958-ban, majd kérésére az anyag egy év múlva átkerült az Országos Levéltárba.

 

Kóbor Noémi, mint a Feministák Egyesületének titkára gyakran vett részt összejöveteleiken és ezeken előadásokat is tartott.[15]

 

Feministák Egyesületének levele

1931. szeptember 29-i[16] dátumozással Kóbor Tamás levelet kap a nőket összefogó egyesületektől, köztük a Feministák Egyesületétől is, amelyben jelentős szerepet játszik leánya Kóbor Noémi is.

A levélben a nők azt kifogásolták, hogy a parlament a női munka leépítésével foglalkozik, amely szerint a férjezett városi vagy állami alkalmazott nők egy időre szabadságoltatnak, majd később végleg elveszítik állásukat, különös tekintettel azokra, akiknek férje is az államhatalmi gépezetben dolgozik. Információjukat Tobler János országgyűlési képviselőtől szerezték, aki szakszervezeti főtitkár is volt egyszemélyben.

 

Kóbor Noémi Lilly és a házasság

Pünkösti Andor az első világháború vége felé került az Az Újság szerkesztőségébe. Érdekes, nyugtalan, örökké elégedetlen egyéniség volt. A harctéren szájlövést kapott, és megsérült az arca. Egyetlen foga sem maradt. Sebesülése és a fájdalmas kezelés miatt fogorvos-fóbiája támadt, és soha többé nem csináltatta meg fogait.

Kóbor Tamás, a két laptulajdonos-főszerkesztő egyike, fedezte fel a fiatal kollégát. Rossz nyelvek azt beszélték az Az Újság szerkesztőségében, hogy Pünkösti Andor sokáig Kóbor Tamásékhoz járt, ahol azt remélték, hogy feleségül veszi a csúnya, de okos Kóbor Noémit, aki szintén újságíró volt. Pünkösti Andor azonban inkább a még csúnyább, de még okosabb Fischer Erzsébetet vette feleségül, aki több nyelvet tudott és nagyon sokat segített férjének. A hirtelen támadt szerelem hamar megszűnt, de a barátság mindhalálig megmaradt. Külön úton járt a férfi, külön úton járt a nő, a közös nézetek és közös munkák azonban erőssé tették kapcsolatukat. Fischer Erzsébet angol és olasz tudása nélkül később aligha készültek volna el Pünkösti Andor kitűnő színdarab-fordításai.

Amikor Pünkösti Andor lemondott arról, hogy Kóbor Noémi Lilly legyen a felesége, lemondott arról is, hogy az Az Újság hierarchiájában megszerezze az első helyek valamelyikét.

 

Kallós István első házassága

Házasság. Kallós István a Központi Demokrata Kör titkára Bleier Margittal ma délben házasságot kötött a VI. kerületi anyakönyvvezető előtt[17]

 

Kallós István és Bleier Margit házassági szerződése[18]

 

Előttem, Gászner Béla budapesti királyi közjegyző előtt megjelentek ma az általam személyesen ismert: Kallós István magánhivatalnok (V. Lipót körút 7. szám alatti) és Bleier Margit önjogú hajadon, virágüzlet tulajdonos (V. Pozsonyi út 4/b szám alatti) budapesti lakosok és megkötötték a következő

Házassági szerződést

alulírottak: Kallós István és Bleier Margit jegyesek kijelentik, hogy a holnapi napon törvényes házasságra lépnek s erre való tekintettel házasság vagyonjogi viszonyaikat a következőkben szabályozzák:

1. Kallós István elismeri, hogy leendő nejétől Bleier Margittól hozománya címén, tehát annak törvényszerű rendeltetésére a tulajdonát képező 20 000 (Húszezer) koronát vett át, elismeri továbbá azt is nevezett leendő neje az ezen okirathoz kiegészítő részként fűzött jegyzékben felsorolt, szintén tulajdonát képező, 12 000 (Tizenkettő ezer) koronára értékelt bútor, házberendezés, kelengye, ékszer- és ezüstneműekből álló tárgyakat hoz a közös háztartásba s így a kötendő házasságba, s mindezekre leendő nejének kizárólagos tulajdonjogát ezennel kifejezetten is elismeri.

2. Bleier Margit jogot ad leendő férjének arra, hogy készpénz hozományát törvényszerű rendeltetése mellett esetleg vállalati célokra is felhasználhassa; az ingóságokból pedig az arra alkalmas és 10 000 (Tízezer) koronára értékelt tárgyakat a házasság tartama alatt vele közösen használhassa. Kallós István pedig kötelezi magát arra, hogy az esetre, ha Bleier Margit készpénzhozománya vállalkozásai folytán nála nyilvánvalóan veszélyeztetve volna, azt neki kívánságára a házasság tartama alatt is bármikor, minden előleges felmondás nélkül végrehajtás terhe alatt visszaadja.

3. Mindama vagyon, amit leendő házastársak a házasság tartama alatt közösen, vagy külön-külön szereznek, mint közszerzemény közöttük közös tulajdont képezend és vagyonközösségben leend; kölcsönösen tudomásul veszik felek, hogy Bleier Margitnak ez idő szerint meglévő külön vagyona fentebb jelzett hozományán, kelengyéjén és kiházasításán felül üzletébe fektetve, valamint egyéb értékekben 60 000 (Hatvanezer) korona értéket képvisel, Kallós Istvánnak pedig ez idő szerint külön vagyona nincsen.

4. Ama nem várt esetben, ha házastársak között a házas együttélés megszakad, köteles lesz a férj nejének a tényleges különválás idejétől kezdve ideiglenes nőtartásdíj címén havonként előre 200 (Kettőszáz) koronát mindaddig fizetni, míg vagy kibékülés folytán a házas együttélést nem folytatják, avagy házasságuk jogerős bírói ítélettel végleg felbontva nem lesz, amely utóbbi esetben köteles lesz a férj a vonatkozó ítélet jogerőre emelkedésekor nejének készpénzhozományát visszafizetni, ellenesetben jogában álland a nőnek hozományának kiadását férje ellen végrehajtás útján kieszközöltetni.

5. Minden egyéb itt nem szabályozott jogesetben szerződő felek között is a vonatkozó törvények és törvényerejű szokásjogok szabványai lesznek irányadók; vagyonjogi peres kérdéseikben pedig alávetik magukat felek a mindenkori felperes által szabadon választható bármely budapesti királyi járásbíróság illetékességének, a sommás eljárásnak s az ezen okirat alapján foganatosítható közvetlen végrehajtási eljárásnak.

Miről felvett ezen közjegyzői okiratot feleknek felolvastam, megmagyaráztam, s miután ők azt akaratukkal mindenben egyezően felvettnek kinyilvánítva helybenhagyták, ma előttem sajátkezűleg aláírták.

Budapesten, 1913: Ezerkilencszáztizenhárom évi február hó 4: negyedik napján.

 

                                                                                   Kallós István

                                                                                   Bleier Margit

 

LELTÁR

 

1.      2 db ruhásszekrény arany mahagóni fából

2.      2 db ágy arany mahagóni fából

3.      2 db éjjeli szekrény arany mahagóni fából

4.      1 db háromrészes toilett tükörrel arany mahagóni fából

5.      1 db kredenc barna tölgyfából

6.      1 db ruhásszekrény barna tölgyfából

7.      1 db asztal barna tölgyfából

8.      2 db patent sodrony ágybetét

9.      6 db lószőr párna finom frais grádliban

10.   1 db sarkos ülőke selyem ripsszel bevonva

11.   6 db zöldesbarna bőrszék barna tölgyfa állvánnyal

12.   1 db ripsz ablakfüggöny havanna szín kétrészes

13.   1 db félselyem ablakfüggöny frais szín kétrészes

14.   1 db ripsz asztalterítő havanna szín paszománnyal

15.   1 db dupla ágyterítő frais szín, félselyem paszománnyal

16.   1 db kézimunka csipke függöny fehér egyrészes

17.   1 db kézimunka csipke függöny fehér egyrészes

18.   24 db fehér vászon párnahuzat hímzett

19.   12 db fehér vászon caprice párnahuzat hímzett

20.   12 db fehér vászon paplanlepedő hímzett

21.   24 db fehér vászon lepedő

22.   6 db fehér vászon dunyhahuzat

23.   2 db frais színű atlaszszatén paplan

24.   6 db fehér damaszt asztalterítő 6 személyes

25.   3 db fehér damaszt asztalterítő 8 személyes

26.   3 db fehér damaszt asztalterítő 12 személyes

27.   72 db fehér damaszt asztalkendő

28.   3 db fehér damaszt asztalterítő színes széllel

29.   1 db fehér damaszt vajszín asztalterítő 8 sz12emélyes

30.   1 db fehér damaszt vajszín asztalterítő 12 személyes

31.   24 db fehér damaszt vajszín csemege kendő

32.   24 db fehér diapertörülköző kendő

33.   12 db fehér damaszt törülköző kendő

34.   1 db oxidált ebédlő csillár villanyvilágításhoz

35.   1 db oxidált hálószoba csillár villanyvilágításhoz

36.   1 fenyőfa előszoba gardrób szekrény

37.   1 pár briliáns sróf fülbevaló

38.   2 db briliáns tű

39.   2 db briliáns nyakék

40.   1 db arany karkötő órával

41.   4 db párna fosztott tollal töltve

42.   2 db kaprice párna fosztott tollal töltve

43.   2 db dunyha pehellyel töltve

44.   1 db drapp frais ebédlő s. szőnyeg

45.   2 db ágy elé való kis s. szőnyeg

46.   12 db ezüst kávés kanál

47.   1 db ezüst tejszínező kanál

48.   2 db ezüst gyertyatartó

49.   1 db ezüst fonott retikül

50.  1 db arany fonott női erszény

 

---

Kallós István házasságkötése Kóbor Noémivel

Kallós Istvánnak a második házasságára készült. Első felesége[19], akivel 1913-ban házasodott össze, 1920-ban gyermekük[20] születése után hat évvel meghalt.

 

Házasságok
ünnepi meghatódottsággal és a szívünk mélyéből fakadó örömmel tudatjuk az Újság olvasóival és barátaival, hogy Kóbor Noémit, Kóbor Tamás főszerkesztőnk leányát eljegyezte Kallós István, a Szent Margitszigeti Gyógyfürdő R.-t. ügyvezető igazgatója. Ezzel a hírrel nemcsak az Újság családi ügyét regisztráljuk, hanem a mi kicsi, intim világunkon messze túlmenő irodalmi, művészi és társadalmi köröknek is kellemes meglepetéssel szolgálunk. Mert Kóbor Noémi amellett, hogy sokáig az Újság belső munkatársa volt és cikkeivel, mélyenszántó tanulmányaival kiharcolta a közönség szeretetét és tiszteletét, könyveivel a magyar szépirodalom számottevő munkásai sorában szerzett magának előkelő helyet. Goethe, Jeruzsálem pusztulása, Elmúlt világok stb. igen komoly és értékes megnyilatkozásai a magasabb célok felé törekvő alkotó szellemnek s ahol az álló értékű irodalmi munkákról szó esik, ott KóborNoémi műveit a legértékesebbek közt emlegetik. Társadalmi és gazdasági vonatkozásban ugyanilyen jó csengésű a Kallós István neve. Mint a Szent Margitszigeti Gyógyfürdő R.-t. igazgatója, vezető szerepet vitt mindazokban a munkálatokban, amelyek a vállalatot fel­lendítették, Budapest büszkeségévé és a világ irigyelt zarándokhelyévé avatták. E működése természetszerűen értékes munkásává tették amagyar idegenforgalom nagy problémájának is. Az Újság szerkesztősége és a lapkiadó részvénytársaság szeretettel köszönti és hódolattal üdvözli az életnek e nevezetes fordulójánál Kóbor Noémit és Kallós Istvánt.[21]

 

Kallós István és Kóbor Noémi Lilly házassági szerződése[22]

 

KÖZJEGYZŐI OKIRAT

 

Előttem: Dr. Stamberger Ferenc budapesti Királyi közjegyző előtt, alulírott helyen és napon megjelentek a következő ügyfelek:

Kallós István részvénytársasági igazgató budapesti (a Margitszigeten) lakos és Kóbor Noémi Lilly kisasszony, írónő budapesti (I. Nagyatádi út 61. sz. alatti) lakos, kiknek személyazonosságát Kóbor Tamás úr, újságíró, budapesti (I. Nagyatádi út 61. sz. alatti) lakos és dr. Barta Dezső úr, ügyvédjelölt, budapesti (VI. Teréz krt. 7. sz. alatti) lakos, mint az általam személyesen ismert tanuk bizonyították és megköttetik előttem a következő

Házassági szerződés:

Kallós István és Kóbor Noémi Lilly egymással házasságot szándékoznak kötni, s ez okból vagyonjogi viszonyaikat az alábbiakban szabályozzák.

1.        Kóbor Noémi Lilly különvagyonát képezi

a Budapest I. Nagyatádi út 61. sz. alatti lakóház,

I.      Csörsz u. 7960/1. hrsz. telek és

Kelenföldön lévő, Budapest székesfőváros Duna jobbparti részének 2864-69. hrsz. alatt felvett telek (1/60-ad) része, valamint

Gödöllőn, Erzsébet királyné út 15. sz. alatti lakóköz.

Ezen női szabadvagyont kizárólag Kóbor Noémi Lilly kezeli, de jogkötelezően kijelenti, hogy a fentebb körülírt ingatlanokat csak Kóbor Tamás beleegyezésével jogosult elidegeníteni, vagy megterhelni.

2.    Kallós István különvagyona áll:

Margitszigeti lakásában lévő úriszoba, ebédlő, két hálószoba és konyhaberendezésből, valamint fürdőszoba felszerelésből.

3.    Kóbor Noémi Lilly tudomásul veszi, hogy Kallós István az Első magyar általános

biztosító társaságnál tízezer (10 000) dollárról szóló biztosítást kötött és ennek alapján fizetendő biztosítási összegre kizárólag az első házasságából származó kk. Erzsébet leányának, mint kedvezményezettnek van joga.

4.    Kóbor Noémi Lilly a mai napon készpénzben 50 000, azaz ötvenezer pengő hozományt adott át Kallós Istvánnak, mint leendő férjnek, amelynek átvételét Kallós István a jelen szerződés aláírásával elismeri. A házasság megszűnése esetén ezen összeget Kallós Noémi Lillynek ill. örököseinek tartozik visszafizetni. Ha azonban a házasság megszűnése tíz (10) év együttélés után következik be, a hozománynak csupán a felét köteles fentnevezetteknek visszaszolgáltatni.

5.    Kallós István kötelezi magát, hogy az esetben, ha a házassági életközösség bármelyik fél hibájából megszakad, havi négyszáz (400) pengő ideiglenes nőtartást fog leendő nejének Kóbor Noémi Lillynek, és pedig a házassági életközösség megszakítását követő hó első (1) napjától fogva minden naptári hó első (1) napján előre, ennek mindenkori tartózkodási helyén fizetni mindaddig, míg a házastársak házassági életközösségüket újból fel nem veszik, vagy a bíróság a tartás kérdésében végleges határozatot nem hoz.

       Ezen fizetési kötelezettség teljesítés tekintetében aláveti magát Kallós István az 1874. évi XXXV. törvénycikk 111. és következő szakaszaiban szabályozott közvetlen végrehajtásnak.

6.    Utólag megállapítják a szerződő felek, hogy az illetékes állami anyakönyvvezetőség a menyasszony egyik utónevét „Lilly” helyett „Lívia” névvel tüntette fel.

Miről ezen közjegyzői okirat általam felvétetett, a felek előtt a tanuk jelenlétében felolvastatott, általuk akaratukkal megegyezőnek nyilváníttatott és annak kijelentése mellett, hogy ezen okiratról a felek mindegyike részére hiteles kiadványok korlátlan számban adhatók ki, a felek és a tanuk által előttem saját kezűleg aláirattatott.

Budapesten, ezerkilencszázhuszonnyolcadik (1928. évi november hó (19) napján.

                                                                                  

                                                                                   Kallós István

                                                                                   Kóbor Noémi Lívia

                                                                                   Kóbor Tamás

hiteles kiadvány Kóbor Noéminak kiadatott

Budapest, 1928. november 20.

 

---

Kallós István direktor úr újra rendezi a sziget-szombatokat és a szigeti weekend is újra érvényes.
— Tulajdonképen nem ez érdekel bennünket Kallós István ur részéről, hanem az eljegyzése. Az örömhír ezúttal tényleg minden-kit kivétel nélkül megörvendeztetett, mert kevés olyan népszerű és közszeretetben álló ember él Pesten, mint Kallós Pista. A menyasszony, aki a leggyöngédebb, legkedvesebb és legokosabb, valóban kedvesen és okosan választott, minden szerencsekívánatunk az ifjú páré.[23]

 

Minden külön értesítés helyeit Kallós István, a Margitsziget Szálloda és Szanatórium r.-t. igazgatója és Kóbor Noémi, Kóbor Tamás leánya házasságot kötöttek.[24]

Mindenekelőtt néhány szál rózsa kíséretében néhány meleg szót nyújtsunk át Kóbor Noéminek, ennek a kedves, finom és okos leánynak, aki ebben a percben már boldog fiatal asszony Kallós István direktor ur karján. Kóbor Tamás és felesége, Erdei Rózsi örömmel jelentik az esküvő hí-rét, az ő örömükhöz mi is csatlakozunk mindannyian.[25]

Kallós Istvánné Kóbor Noémi Lívia író, fordító [26]

 

Kallós István és Kallós Erzsébet

Kóbor Noémi férjének Kallós Istvánnak és leányának Kallós Erzsébetnek közös cégeik voltak, amelyeket a zsidó törvények ellehetetlenítettek.

 

Központi Értesítő, 1937 (62. évfolyam, 2. félév)1937-07-01 / 26. szám

Házimunka Gazdasági és Lapkiadó vállalat Kft., Budapest.

Budapesti kir. tvszk 1937. V. 10. Cg 39086/4. 27544/1. — Székhelye: Budapest. Vállalatának tárgya: egyfelől a „Házi-munka" című időszaki lap kiadása, más-részt pedig a háztartási alkalmazottak gazdasági és szociális érdekeit felölelő és előmozdító mindazon tevékenység, amit más törvények nem vonnak el kifejezetten a korlátolt felelősségű társaság fel-adat- és hatásköréből. Tartama: határozatlan idő. Törzstőkéje: 10.000 pengő. Ügyvezetői: Kallós Erzsébet (XI., Magyarádi-út 61.) és Spillenberg Mária (V., Dorottya-u. 7.) budapesti lakosok. Az ügyvezetők a társaság képviseletét együttesen gyakorolják. A cégjegyzés olyképpen történik, hogy a társaság, előírt vagy előnyomott cégéhez az ügyvezetők együttes aláírásukat csatolják. Szerződése: 1937. március 20-án és május 1-én kelt. Üzlete: IV. ker., Kecskeméti-u. 8. szám. (1498.) (CLXVII. kötet, 110. lap.) (1937—26.)

 

Központi Értesítő, 1938 (63. évfolyam, 1. félév)1938-04-14 / 15. szám 239. p.

Házimunka Gazdasági és Lapkiadóvállalat Kft. felszámolás alatt. Budapest. Budapesti kir. tvszk 1938. III. 21. Cg 39/86M0. 27544/2.

— A társaságnak az 1937. évi október hó 9-i taggyűlésén elhatározott felszámolása, a felszámolási cégszöveg, úgyszintén Kallós Erzsébet és Kallós István budapesti (Magyarádi-út 61.) lakosoknak felszámolói minőségük és együttes cégjegyzési jogosultságuk bejegyeztetett. — Az eddigi Házimunka Gazdasági és Lapkiadó vállalat Kft. cégszövegnek és ügyvezetők e minőségének megszűnése bejegyeztetett. — A cég telephelyének IV. ker., Veres Pálné-utca 40. szám alá való helyezése feljegyeztetett. (769.) (Lásd 1937. évf. 26.) (CLXVI 1. kötet. 110. lap.) (1938—15.)

 

Budapesti Hírlap, 1938. december (58. évfolyam, 273-297. szám)1938-12-13 / 282. szám

Megszűnt újabb 48 időszaki lap

Az 1938. évi XVIII. Tc.-ben foglalt felhatalmazás alapján kibocsátott 4950/1938.  M. E. számú rendelet alapján az időszaki lapok és hírlaptudósító újságok további   megjelenésének engedélyezése iránt előterjesztett kérelmek közül a miniszterelnök a mai napig 800 időszaki lap, illetve hírlaptudósító újság további megjelenését engedélyezte, a már elutasított kérelmeken felül pedig újabb 13 kérelmet utasított el. … … a 7900/1938.  M.  E. számú rendelet alapján, ha haladéktalanul megszűnnek.  

Az elutasító határozat következtében tehát a már közölteken kívül megszűntek a következő időszaki lapok:

… Házimunka, háztartási Hetilap, Kallós Erzsébet, — Kallós Erzsébet …

 

Fővárosi Közlöny, 1940 (51. évfolyam)1940-03-05 / 11. szám

Tanügyi nyugdíjazások.

A polgármester, a m. kir. vallás- és közoktatás-ügyi miniszternek az 1939. évi IV. t.-c. 5. §. 2. bekezdésében foglalt rendelkezés fokozatos végre-hajtása tárgyában kiadott 69.102/1940—V. 2. számú rendelete folytán …

… Bálint Dezsőné sz. Kallós Erzsébet, … …elemi iskolai tanítónőket, … … nyugdíjazta.

 

1939. évi IV. törvénycikk 5. §

a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról

5. § Tisztviselőként vagy egyéb alkalmazottként zsidó nem léphet az állam, törvényhatóság, község, úgyszintén bármely más köztestület, közintézet vagy közüzem szolgálatába. Ez a rendelkezés a társadalombiztosító intézetek szerződött és ideiglenesen megbízott orvosaira is irányadó. A biztosító intézet elnöke az intézet zsidó szerződött orvosainak szerződéses jogviszonyát egy évi felmondással megszüntetheti.

A közép-, a középfokú és a szakiskolákban oktatást végző zsidó tanárokat, a népiskolákban oktatást végző zsidó tanítókat, továbbá a zsidó községi jegyzőket (körjegyzőket) az 1943. évi január hó 1. napjáig, a zsidó kir. ítélőbírákat és a kir. ügyészségek zsidó tagjait az 1940. évi január hó 1. napjával nyugdíjazni kell, illetőleg az erre irányadó szabályok szerint a szolgálatból végkielégítéssel el kell bocsátani. Nem terjed ki ez a rendelkezés arra, aki az előbb meghatározott időpont eltelte előtt a közszolgálat más ágában nyer alkalmazást.

A jelen § rendelkezéseit a 2. § első bekezdésében meghatározott személyekre is alkalmazni kell.

Az izraelita hitfelekezeti vallástanárokra (vallástanítókra) és az izraelita hitfelekezet szervezeteinek, intézményeinek és intézeteinek alkalmazottaira a jelen § rendelkezései nem terjednek ki.

Felhatalmaztatik a vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy rendelettel szabályozza az izraelita hittanító iskolák és tanfolyamok számát, szervezetét, működését és felügyeletét, valamint általában az úgynevezett héber tantárgyak oktatását.

 

Fővárosi Közlöny, 1945 (56. évfolyam, 1-81. szám)1945-04-10 / 9. szám

Visszahelyezés.
A polgármester 1945 március 13.-án 85.033/ 1945—VII. számú rendeletével

tanítót, március 17.-én 85.283/1945— VII. számú rendeletével Bálint Dezsőné sz. Kallós Erzsébet elemi iskolai rendes tanítót, … … állásába visszahelyezte.

 

Kallós István, mint gondnok

Kóbor Tamás halála után Kallós István volt kijelölt gondnoka özvegy Kóbor Tamásné Erdei Rózsának.

Az ingó vagyont megfelelően rendezik Kallós Istvánné Kóbor Noémi Lívia és özvegy Kóbor Tamásné Erdei Rózsa vonatkozásában.

 

Jegyzőkönyv

 

Készítette Dr. Lénárt Dezső budapesti királyi közjegyzőnek kamarailag felhatalmazott helyettese. Dr. Török Béla Budapesten ezerkilencszáznegyvenhárom évi április hó huszonkettedik 0(22) napján.

Megjelentek mint ügyfelek: Kóbor Noémi férjezett Kallós Istvánné úrnő, továbbá férje Kallós István úr, mint özvegy Kóbor Tamásné árvaszékileg kirendelt gondnoka, mindketten Budapest, XI. Ulászló út 61. lakosok, akiket személyesen ismerek és megkeresnek aziránt, hogy Budapest Székesfőváros Árvaszékének 2380/21/1943. sz. alatt hozott véghatározása értelmében a gondnokolt Kóbor Tamásné nevén álló páncélszekrény felnyitásánál a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank főintézetének páncéltermében talált ingóságokról vegyek fel jegyzőkönyvet, végül minderről adjak tanúsítványt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank budapesti V. Tisza István u. 1. cégnek.

            Ezen megkeresés folytán megkereső ügyfelekkel együtt megjelentem a fentebb megjelölt napon délelőtt tíz (10) órakor a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak Budapesten V. gróf Tisza István u. 1. alatt lévő páncéltermében, ahol jelenlétemben Senyei Ferenc osztályfőnök úr és Kallós István úr felnyitották a 2140/I. számú safet, amelybe a néhai Kóbor Tamás hagyatékának leltározása alkalmával az értékek az általam ezerkilencszáznegyvenkettő (1942) évi június hó 22 napján felvett jegyzőkönyv szerint a 2147/I. számú páncélrekeszből áthelyeztettek.

            Megállapítottam, hogy a hivatkozott jegyzőkönyvben — melynek egyik példánya a páncélterem főnökének birtokában van — felsorolt összes értéktárgyak és pedig:

1.      egy (1) liliom alakú gyémántokkal díszített arany bross

2.      három (3) dupla fedelű női aranyóra

3.      egy (1) arany karkötő óra

4.      egy (1) arany lánc (derék)

5.      egy (1) páros lánccal összekötött arany tű gyöngyökkel és rubintokkal díszítve

6.      egy női arany óra (szimpla fedéllel)

7.      egy (1) gyöngyökkel és gyémántokkal díszített arany bross

8.      egy (1) széles fonott arany karkötő

9.      egy (1) pár arany briliáns buton

hiánytalanul megvannak.

            A 8. (nyolc) és a 9. (kilencedik) tételek alatt felsoroltak Kallós Istvánné Kóbor Noémi, mint saját tulajdonát képező értéktárgyakat a hivatkozott árvaszéki véghatározat értelmében átvette, a többi értéktárgynak gondnokolt Kóbor Tamásné részére a központi gyámpénztárba (főkönyvi lapszám 2838) Kallós István gondnok ellenőrzése mellett való beszolgáltatásáról a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank gondoskodott.

            A páncélszekrény felnyitásánál jelen voltak még: az értékpénztár részéről dr. Bécsi Dezső úr bankfőtisztviselő, budapesti II. Keleti Károly u. 42/a) lakos és dr. Fischer Pál úr ügyvéd, budapesti II. Gábor Áron u. 46.) lakos a bank jogügyi osztálya részéről. Mindketten, valamint a páncélterem főnöke a jelen jegyzőkönyvben foglalt tények valóságos megtörténtét igazolják.

            Felolvasás után jóváhagyólag aláiratott azzal, hogy a jelen jegyzőkönyv harmadik (3) oldalának tizenegyedik (11), sorában 5 szó és két számjegy töröltetett és helyükbe P jel alatt a következő szavak és számjegyek: A 8. és 9 (nyolc és kilenc) pótlólag oldalt iratta ugyanazon oldal tizenkilencedik sorában egy szó, mint tévesen írott szó töröltetett.

kmf.

                                               Kallós Istvánné Kóbor Noémi

                                               Kallós István

                                               dr. Fischer Pál ügyvéd

                                               dr. Bécsi Dezső

                                               dr. Török Béla

                                               dr. Lénárt Dezső kör- és hosszú pecsétje

 

III. ker. Állami Közjegyző

Hagyatéki ügy Kallós Istvánt holttá nyilvánítása

1954-ben Kallós Istvánt holttá nyilvánították.

 

A hagyatéki ügyben szereplő személyek:

1.  Özv. Kallós Józsefné Déri Teréz           lakik Bp., III. Csillaghegy, Temesvár utca

2.  Bálint Dezsőné Kallós Erzsébet               lakik Bp., II. Nyúl u. 20.

 

Bálint Dezsőné Kallós Erzsébet otthona
Budapest, II. Nyúl u. 20.

---