Büki Mátyás

Képek, hangok, Béluka-börleszk

2023.01.12.

 

(Cirkusz belseje. A porond elülső részén, annak két oldalán ül egy-egy kényelmes selyemhuzatú fotelben Béluka anyukája és apukája. Az anyuka lába zsámolyon, baloldalán lenn a földön gombolyagtartó kosár. Köt. Párka voltaképpen. Az apuka a másik oldalon gyakran felpattan, és Porondmesterként irányít, ostorát csattogtatja. Jobbján zsúrkocsi, azon pezsgősvödör, benne üveg, mellette pohár. Béluka – öt éves gyerek – a porond közepén, a földön hasal, ólomkatonákkal játszik. Hátrébb hatalmas karácsonyfa. Csönd. Napsugaras, otthonos fények. Béluka, legyen ezen túl egyszerűen Béla, hirtelen anyukájához szalad. A beszélgetés gyengéd, meghitt. Mint látni és hallani fogjuk, a beszélgetés időn kívül esik, sem múlt, sem jelen, sem jövő nem választható benne szét.)

 

Béla: Anya, most akkor zsidó vagyok-e vagy se?

Anyuka: Tudod jól kisfiam, hogy azok sosem az apáktól számítják a származást, s márpedig én nem vagyok zsidó. Légy nyugodt.

Béla: De a Reichsippeamt azt mondja, hogy az ómoravicai nagypapa apukája zsidó volt.

Anyuka: Na persze, zsidó vér lehet benned, de zsidó nem vagy.

Béla: Na de anya, akkor mi a különbség?

Anyuka: Azt nem tudom. Nekik más törvényeik vannak, nem ismerem őket.

Béla, panaszosan bőgve: No de nekem az utcán idegen fiúk lehúzták a nadrágomat, és a pisilőmet nézték, van-e előbőröm. Így mondták. Kiabáltak, hogy na, most megnézzük, zsidó vagy-e, kis hülye csimasz. Közben röhögtek. És kiabálták: mert ha igen, akkor meghalasztanak. Nagyon féltem tőlük.

Anyuka: Majd ha nagy leszel, híres pénzügyes, bankelnök, aztán még miniszterelnök is, akkor majd megmutatod nekik, ki vagy te. Nem mernek majd csúfolkodni, annyi szent, édes bogaram.

Majd kicsit fáradt mozdulatot tesz, úgy folytatja: Legalábbis halkabb lesz a csúfolkodás. És nem az utcán fognak leteperni, a porban és galambkakik között.

Majd Anyuka még fáradtabb mozdulatot tesz: És bizony, édes Béluka, te pedig másokról fogod lerángatni az alsódnadrágját, nagyon sok emberről, és azoknak fogod nézni a kukiját, hogy nincs-e lemetszve az előbőr. És ha le van metszve, akkor…

Anyuka csüggedten ölébe ejti a kötést: Nevetni fogsz te is, gúnyolódni és csúnyákat tenni velük. Nesztek zsidók, minden rondaságot megérdemeltek, egyétek meg, amit főztetek. Ilyesmiket fogsz mondani.

Béla, szipogva és meghökkenve: Biztos? Én is leteperek az utcán egyszerű kisfiúkat? Gonosz leszek és röhögni fogok és gúnyolódni? Azt is fogom mondani, hogy meghalasztom őket?

Anyuka, kitér a válasz elől: Béluka, szedd össze a játékokat. Késő van, menj alukálni.

 

Az átellenben levő fotelból most felpattan az apa, a Porondmester és középre jön. Ostorával csattant, és gyerekek szaladnak be porondra. A Porondmester füttyjelére sorba rendeződnek, és – mint pónik, vagy két lábon járó uszkárok vagy elefántok –, körbe-körbe galoppozzák, futják, lomhán lépegetik a porondot.

Zene: Diótörő. A fény hektikusan változik, hol piros, hol kék, hol zöld, stb.

A muzsika végén a gyerekek a porond hátsó felén gyűlnek össze, a közönséggel szemben állva, ládák, díszletelemek közt.

Porondmester, a megszokott harsány, kikiáltós hanghordozással: Mélyen tisztelt publikum, kedves gyerekek és felnőttek! Legyen mindenki üdvözölve a híres nevezetes Porrondmesterr Gyerrmekcirrkuszában! A rövid villámelőadás címe, amely azonban történelmi eseményeken alapszik: Béluka és a gatya.

Amit most látnak, még csak főpróba. Gyermektársulatunknak első, azaz legelső, azaz legeslegeslegelső főpróbája! A társulat izgatott. Hogy úgy mondjam. tele a gatya, de mindenki igyekszik teljes erejéből helytállni!

Nálunk minden szerepet gyerek játszik, legyen az állat, felnőtt, vagy gyerek, itt tehát minden gyerek állat, felnőtt, gyerek….hihihihi……kivéve persze engem, meg ott azt a kedves hölgyet, aki a Karolina nevet viseli, s, talán nem árulok el titkot, voltaképpen a feleségem.

Társulatunkban, mélyen tisztelt publikum. amely egyben színésznevelde is, úgymond demokrácia uralkodik. A darabban sok minden a gyerekek ötletei alapján nyeri el végső formáját. Ebbe azonban a rögtönzés is beletartozik…hihihi….

Odamegy az anyuka foteljéhez, megáll, suttogóra fogott hangon folytatja.

Porondmester: Mélyen tisztelt Publikum. Az iménti beszélgetés, melynek szerencsés fültanúi lehettek, hajdanában történt, vagyis most, és benne Béluka és anyukája mintegy már megsejtette, vagyis tudta, mi lesz Béluka felnőtt életének alapkérdése.

A Porondmester csördít az ostorával: Na gyerekek, mondjátok az alapot és egészt, rajta!

A gyerekek a porondon egyként ugatják, nyerítik, trombitálják:

     Az alapkérdés nem más, mint egy alap és egy kérdés.

                 Ám ha hiányzik az egyik, nem áll fenn az egész.

Porondmester, csördít az ostorral. Jól van gyerekek, ezt jól tudjátok, de most már elég, saját hangomat nem hallom! A szemét forgatja, kacsingat.

Tehát, Tisztelt Publikum, folytatván mondókámat, Béluka anyukája már nem is élt, amikor kedves fiacskája miniszterelnök lett, de rá gondolt akkor is, amikor letette az esküt Kormányzó Úr előtt. Na, elő egy Kormányzó Úrral.

Rámutat az ostornyéllel egy gyerekre, aki előre jön.

Porondmester: Béluka gyerünk, most eljátsszátok az eskütételedet. Harmadik oldal a szerepedben, tudod.

A Kormányzó Urat játszó gyerek a porond szélén álló ládák valamelyikéből kardot és palástot ráncigál elő. Beöltözik. Középre jön, Béluka letérdel előtte, és a Kormányzó Úr háromszor rálegyint a kard lapjával Béluka vállára.

Porondmester, dühöngve: Átkozott, gonosz kölykök!

Rájuk rontana, de észbe kap.

Elegánsan sasszézik egyet, a közönség felé fordulva mondja:

Igaz, ez csak főpróba! Inkább itt tévedjünk, mint a bemutatón, nem igaz?

Most Bélukáékhoz fordul: Ez nem az a jelenet, ez a vitézzé avatás! Most a parlamentben vagyunk, nyavajáskáim, kis butusok. Béluka, mondjad az eskü szövegét, és közben gondolj az anyukádra!

Béla jobb kezét a mellkasára teszi. A szöveg egyre halkabbá váló töredékei visszahangzanak csak: Én…fogadom....fogadom….adom…dom…Miközben egyre erősebb lesz Béla belső hangja.

Béla belső hangja: Djága anyuci, igazad lett, most meg fogom mutatni nekik, ki vagyok én. Nem engedem, hogy lejángasszák a nadjágomat. Aki ilyet mejészel tenni, az meglátja, kivel van dolga! Mejt én leszek moszt máj a leghatalmaszabb gatyalejángató.

Béluka hirtelen az anyukájához szalad, felül a karosszék támlájára. A Porondmester legyint, visszaül a fotelbe. Pezsgót tölt magának, majd a közönséghez fordul.

Porondmester: Nagyon sok bajom van vele. Nevelhetetlen, nyámnyila anyámasszony katonája. Kétségtelen azonban, hogy tehetséges. Színpadi selypegése amúgy az ő találmánya. Ahogy mondani szokás, tisztelt publikum, megvettem az ötletet.

 

Béla: Anya, az mi az, hogy fityma?

Anyuka, leteszi a gombolyagot és a kötést a kosárba: Nos, hát az az előbőr.

Béla: De mi az az előbőr?

Anyuka: Jól van, okos kisfiú vagy, nem hagytad magad félrevezetni. Érezted, hogy kikerültem a kérdést.

Csókot nyom Béla homlokára.

Nos kisfiam, az előbőr, avagy a fityma a fütyiden, a fütyid legvégén levő laza bőröcske – hisz magad is sokszor látod, ha pisilsz- amelyen a pisi távozik. Ezt a bőrdarabot bizonyos népek, bizonyos meleg éghajlaton már a fiúk kisbaba korában eltávolítják, mert úgy gondolják, hogy alatta sok piszok gyűlik össze. Neked is gondosan ki kell mosnod minden fürdéskor azt a részt úgy, hogy óvatosan felhúzod a fitymádat, és a fütyid elejét leöblíted. De most már menj játszani, elfáradtam ennyi beszédtől!

Béla: De azt is kiabálták a fiúk, hogy a zsidók vallásuk miatt már a fiú kisbabáknak is levágják a fitymáját. Aztán adtak egy nagy pofont és csalódottak voltak. Elmentek. Rossz volt, hogy rángattak.

Anyuka: Persze, rossz volt. Rosszaktól sokkal rosszabb a rossz. Jótól is kaphatsz rosszat, de az más. De most már tényleg menj játszani.

Porondmester a fotelben hanyag mozdulattal a közönség felé fordul.

Porondmester: Nos, Tisztelt Publikum, ehhez nekem is volna néhány szavam. Béluka elvileg már tudja, mi a fityma, ámde mégis az lesz a legjobb, ha megkérdezzük tőle.

Ostorát megcsattogtatja, és Bélához fordul.

Porondmester: Nos, Béluka, tudod-e már, mi a fityma?

Béla, mutatóujját szájába veszi, töprenkedve áll: Nem tudom.

Porondmester: Még szép, hogy nem tudod, hisz anyukád egy csomó dolgot nem mondott el, amire jó oka volt, mert pontosan maga sem tudja, vagy máshogyan tudja, miről is van szó. Ezek férfi dolgok, Béluka. Kérdezz engem. Vagy kérdezd a Szalosjánt, az is tudja. Vagy a Hitler papát, az is tudja.

De kérdezheted Ábrahámot is felőlem. Vagy egy rabbit. Ő is tudja a választ.

Béla továbbra is némán áll.

 

Porondmester: Tisztelt Nagyérdemű! Persze úgy lett, ahogy Béluka anyukája mondta: Nézegették még többször is, felnőtt korában is bizony Béluka kukiját. Le-lerángatták a gatyáját. És ha nem is halasztották meg, de a magas hivatali polcokról lelökték. Miközben persze ő meg másoknak a gatyáját rángatta.

Az egyik ilyen esetet, amikor a nagy gatyarángatótól lerángatják a gatyát, most mindjárt meg is mutatjuk.

A porondmester tánclépésekkel a porond közepére szalad, csattogtatja az ostorát.

Porondmester: Na, gyerekek, akkor most játsszátok el azt a jelenetet drága közönségünknek, hogyan mondatta le a Kormányzó Úr Bélukát.

A Kormányzó urat játszó gyerekre bök az ostornyéllel.

Porondmester: Gyerünk, rendezd be a színpadot, nyomás!

A Kormányzót játszó gyerek előre taszigál egy díszesen faragott asztalt, mögé ül, kezében papírmappa és töltőtoll. Béla előtte áll.

Béla: Magyajojszág minisztejelnöke vagyok. Ma kellett lemondanom, mejt a kojmányzó új azt mondta, hogy mondjak le.

Porondmester: Ne az instrukciókat mondd, te lüke, hanem a szöveget, te….. féleszű!

Béla: Igen.

Majd nagy levegőt vesz: Kegyelmesz Kojmányzó Új, hivatni méltóztatott.

A Kormányzó Urat játszó gyerek: Önről, miniszterelnök úr, az terjedt el, hogy egyik ükapja zsidó. Ezek után nem tehetek mást, mint felszólítom a lemondásra.

Béla: Én kéjem szépen ejjől nem tudok szemmit…kéjem szépen, ez a nüjnbejgi töjvények szejint szem számít….cak a nagyszülőkig számít….nem éjtem…kéjem…

Eljátssza, hogy elsápad, megtántorodik

Kormányzó Urat játszó gyerek, ordít:

Én már 1919-ben tudtam, mélyen tisztelt volt miniszterelnök úr, hogy Önnek a származásával bajai vannak…. .

Béla már megint kiesik a szerepéből és az anyukájához szalad: Anya, a származás, az mi?

Anyuka: Tudod kicsim, az az apa, nagypapa, dédike és még tovább, hátrafelé….jó sokáig….már akinek….nekünk igen, sokáig tart.

Béla: Tudom, a déd után jön a szép, utána a…..

Elbizonytalanodva abbahagyja a lajstromozást.

Anyuka, nevetve megsimogatja Béla arcát: Nem aranyom, a déd után még az ük jön, s csak utána a szép.

Béla visszaszalad középre, felveszi újból a szerep fonalát: Kojmányzó Új kéjésze számomra úji kötelesszég. Lemondok, de kéjem, mászkoj velem ne ojdítszon. Én isz embej vagyok.

Porondmester, dühöngve majd megenyhülve: Még jó, hogy visszajöttél. De egész jó volt, megdicsérlek titeket. Jó volt az ordítás, jó volt a megtántorodás.

A közönség felé fordul:

Mélyen tisztelt publikum, ez volt tehát Béluka felnőttkorának első, számára is váratlan gatyaleráncigálása. Be fogunk még mutatni egy másik gatyalehúzást is, tessenek csak megnyugodni.

A porondmester csördít egyet az ostorral.

Nos, most van a szünet, tessék kimenni. A büfében perec és üdítő kapható.

Aki Béluka selypegését nem tudja elviselni, márpedig eleget fogjuk még hallani, az nyugodtan fáradjon a pénztárhoz, a nem létező jegy árát igény szerint visszatérítjük neki, és mehet isten hírével.

 

Porondmester: Kérem Önöket, foglalják el helyeiket. Remélem, jól szórakoztak a szünetben. Amit most fognak látni, még nem gatyalehúzás lesz! Annál sokkal mozgalmasabb. Tessék csak figyelni, hogyan veszekszik Béluka és kedves felesége, nem sokkal az után, hogy a Kormányzó Úrnak is tudomására jutott Béluka ősének minéműsége.

Csattogtatja az ostort. Nelky Irén, gyere középre. Egy kislány ugrik ki a többiek közül. Egy ládához szalad, roppant elegáns ruhát húz elő, magára veszi, fekete tollas kalapot tesz a fejére.

Majd úgy tesz, mintha berontana egy ajtón, rikácsol: Te gazember, nem szóltál arról semmit, hogy zsidó vagy.

Béla: Djágám, anyukám világoszan megmondta, hogy nem vagyok az. Nekik olyan töjvényeik vannak, hogy hát anyai ágjól lehet cak zsidónak lenni.

A Nelky Irént játszó kislány: Ne dumálj, rohadt bibsi! A házaséletet ezennel felfüggesztjük. Nem dugod belém többé a mocskos zsidó dákódat. Én árja úrinő vagyok.

Porondmester megállítja a játékot, a közönséghez fordul:

Tisztelt Publikum, mint már említettem, a mi társulatunkban sok minden közös munka eredménye. Béluka kedves nejét alakító kislány szájából áradó szöveg például az ő leleménye. Nem tudom, honnan szedte! Saját kérésére került be a darabba! Azt mondta, egészen biztos benne, hogy egy ilyen veszekedés lezajlott.

A porondmester fáradtan csördít egyet ostorával: Mit mondjak, magam is meglepődtem. No de, ez a mai fiatalság!

Oldalt lép, legyint, majd ostorával beint a két gyereknek, hogy folytassák a játékot.

Béla izgatottan magyaráz: De édesz Ijénkém, hisz egy ükapáról van szó, cak egy ájva ükapáról. Ész ez szem biztosz. Az isz lehet, hogy egy dédanyájól, egy ájva dédanyájól! Az ijatok egyáltalán nem mutatják ki megbízhatóan azt, hogy… 

A Nelky Irént játszó kislány hisztérikusan csapkod, sír: Nem érdekel, nem érdekel….mocskos….

Porondmester: Jól van gyerekek, most álljatok meg újra egy kicsit!

A hátul csoportosuló gyerekeknek int: Tudjátok mit, nyavajások, hallgattassuk meg mégis a közönséggel Irénke belső hangjait. Habár abban állapodtunk meg, hogy kihagyjuk, de most mégis, gyerünk, elő velük, nosza!

Csördít az ostorral.

A gyerekek egyként ordítják:

Mi Irénkének belső hangjai vagyunk, és némiképpen zavarosan arról szólunk, hogy három kölköt lökött ez az anyaöl a világra kínok és szenvedések között, három nem árja, szennyezett kölköt és a világnak így vége, hisz tisztaságunk oda. .

                 Három gyerek a világban, négy a dagonyában.

                  Ha csak kettő lett volna, nem jött volna bába.

                  Erdő, mező vadjai, szóljatok, miért nem zeng a hallali?           

                  Elhalkult az ének, de lesz itt veréb is meg véreb.        

A porondmester, elégedetten bólint: Remekek voltatok, gyerekek. Imádom a rímbe szedett sületlenségeiteket.  

A közönséghez fordul: Azonban még nincs vége, Tisztelt Publikum, hisz Irénke még nem hagyja abba.

A Nelky Irént játszó kislány: Miért nem szóltál, te vadállat, miért nem…

Béla: No de moszt máj méjgesz leszek…honnan tudtam volna, nem éjted? ….Cak ezek a nyomojult Jasszayék, ezek, tudod jól, meg akajnak buktatni, nem tetszik nekik a pofám, ezek most előszedtek valami ijatot….zavajosz, zavajosz ügy….

Béla hátramegy, előrehoz egy kellékfotelt, beleül, s újságot lapozgat.

Béla: Nyomojult szabadkőműveszek. Mindenki engem bánt.

A Nelky Irént játszó kislány: Kuss, nem érdekel.

Béla, sértődötten tovább beszél: Ész ezek a nyomojujtak még álszentek is, hisz ez a Jasszay, ez maga isz azt mondta, hogy egyáltalán nem az ő szája íze szejint volt ez az egész ijatelőszedész, azt mondta szó szejint, hogy nem az ő gusztusza ilyen eszközökkel élni….no de mégiszcak élt a nyomojujt…nem az ő gusztusza! Fejhábojító! …..

Béla hangja elcsuklik: Az egészjöl én szemmit szem tehetek. Én szejetlek téged!

Porondmester, felpattan a foteljéből: No, ez már unalmas a közönségnek, csak nyafogsz itt Béluka, ahogy szoktad. Inkább olvassad fel becses nejednek a népbíróság előtt tett vallomásodból az idevágó részt.

Béla: Megállapítottuk, hogy ebben az okmányban, amelyet pjodukáltak, van egy beszújász, illetve megjegyzész, melynek éjtejmében a kikejesztejkedész az illetékesz püszpöki konisztójium, káptalan engedélyével töjtént, amely minden haszonló eszetben elnyejendő. Az illetékesz püszpökséghez fojdulva megállapítottuk, hogy a káptalan ijattárjban, amely teljesz egészében megmajadt, az endedélykéjészje vonatkozólag szemmiféle okmány ész szemmiféle adat nem található, tehát az okmánynak az egyik megállapításza máj kétszégesszé vált. Ezen a nyomon továbbmenve megállapítottuk, hogy az ezejnyolcszáztizennégyesz kikejesztelkedészt megelőzőleg….

Porondmester, dühüdten csattogtatja az ostort: Únom ezt Béluka! Lehet, hogy ezt a részt viszont ki is hagyjuk az előadásból. Inkább veszekedjetek tovább.

Béla és a kislány eljátsszák, hogy egymás haját tépik, majd Béluka hirtelen megint kilép a szerepből és anyukájához szalad.

A porondmester lemondóan legyint és visszamegy a foteljéhez. Leül, iszik a pezsgőből: Már mondtam, nevelhetetlen. Lehet, hogy mégsem lesz színész? Egy színész ne szaladjon folyton az anyukájához. Miért nem szalad hozzám? Jobban járna.

Béla: Anyu, az mi az, hogy vallomás?

Anyuka: Az, kicsim majd akkor lesz, amikor a háború után elfognak, és más emberek ítélik meg, miket csináltál, és nem te. Kérdezni fognak és neked válaszolni kell.

Béla: Hogy rosszat, vagy jót csináltam?

Anyuka: Igen, édes kicsim.

Béla: És hogyan, hogy mások?

Anyuka: Hát úgy, hogy te nem úgy látod, nem annak gondolod, amit csináltál, mint mások.

Béla: De anya, a jó meg a rossz az nem egyforma?

Anyuka: Sajnos nem, Béluskám. Vagyis hát némileg csak. Nem tudom most elmagyarázni, menj játszani.

Bélav: És nem Jóisten ítélkezik? Jézuska?

Anyuka: Végül igen, de először emberek, kivált azokon, akik valamit csinálnak, akik sok embernek parancsolnak, sok ember fölött állnak. Te ilyen leszel. Sok embernek fogsz parancsolni. Na, menj játszani Kálmánkával.

 

Porondmester feláll, csattogtatja az ostorát.

Porondmester: Tisztelt Publikum Ha Önök azt gondolták volna, hogy most rátérünk a másik gatyalehúzásra, nos, tévedni méltóztatnak. Egyelőre még az első felnőttkori gatyalehúzással kell megelégedniük. Higgyék el, így sem fognak unatkozni. Térjünk a is tárgyra, van még sok dolgunk.

Ostorával csattogtat, kiabál:

Hahó, Béluka, magyarázd el a nagyérdeműnek, miért kellett 1939 februárjában lemondanod.

Béla: Azéjt, mejt politikai ellenfeleim azzal vádoltak, hogy magyajojszágon egyedujalmi töjekvészekkel kacéjkodom, ész a pajlament szejepét szűkíteni, eliminálni akajom.

Porondmester hirtelen félbeszakítja: Álljunk meg, hé…Béluka….Ilyen szó,hogy eliminálni, nincs is a szövegben. Tudom, persze, rögtönöztél! De akkor azonnal magyarázd el a publikumnak, mit jelenet az a szó, eliminálni. E-li-mi-nál-ni.

Béla anyukájához szalad.

Béla: Anyu, mi az, hogy parlament? És az mi igazándiból, hogy én eliminálni akarom? Csak picit tudom.

Anyuka: Édes kicsim, a parlament az az, hogy összeülnek az emberek tanácskozni az ország dolgairól.

Béla: Olyan, mint a király és az öreg bácsik, akik tanácsokat adnak? Ősz szakállú bölcsek?

Anyuka: Olyasmi bogaram, csak más, későbbi. Az eliminálni pedig az, hogy nem akarod ezeket a bölcs bácsikat látni, azt akarod, hogy ne legyenek többé.

Béla visszaszalad középre: Az eliminálni azt jelenti, hogy megszüntetni.

Porondmester: Rendben van, ha tudod, akkor használhatod. Folytassad a szöveged.

Béla: Ám szejetném kifejteni, hogy szoszem gondoltam ajja, hogy feloszlasszam a pajlamentet. Ezt cak a pajlamentájisz jendszej hívei, libejáliszok, nagytőkészek gondolták így és a Kojmányzó elhitte nekik. Én cak szok döntészt a szaját kezembe akajtam venni.

 

A porondmester középre jön: Tisztelt Publikum, bizonyára emlékeznek rá, azt ígértem, hogy bemutatunk egy másik gyatyalehúzási esetet is. Nos, ennek most jött el az ideje.

Rábök az ostorával egy gyerekre.

Tisztelet publikum, ez itt Winkelmann. Mondd el a nagyérdeműnek, mit akarsz itt. És aki nem tudja, ki vagy, legalább tudni fogja.

A Winkelmant játszó gyerek előre jön.

Winkelmann vagyok, a magyarországi SS és rendőri egységek parancsnoka. Miután hírül kaptuk, hogy a magyarországi Sztójay-kormány tárca nélküli gazdasági minisztere, Imrédy Béla nem akarja jóváhagyni, hogy a zsidó kézben levő Weiss Manfréd Művek német tulajdonba kerüljenek….

A Winkelmannt játszógyerek magából kikelve ordítani kezd:

Ez a béna Imrédy, ez a zsidóbérenc kevert fajú féreg azt akarja, hogy ez a hatalmas gyár, a Csepeli Vas és Fémművek magyar tulajdonban maradhasson….Normális ez? Egy idióta! Magyar tulajdonban? Akkor, amikor csak Németország mentheti meg Magyarországot a bolsevik hordák országba való betörésétől? Akkor, amikor mindent a német érdekek szolgálatába kell állítani? Akkor, amikor közvetlen német irányítás alá kell vonni mindazt az eszközállományt, ami dicső hadseregünk működéséhez, csapásmérő erejének fokozásához feltétlenül szükséges? Éppen ekkor támadnak ennek a korcs kevercsnek ilyen becstelen gondolatai, éppen most horgadnak fel benne gonosz szándékai?

A gyerek eljátssza, hogy lecsillapodik és folytatja: Tehát. Miután a Führernek is tudomására jutott Imrédy úr szándéka, nem maradt más választásom, mint nevezett magyar minisztert a lehető leggyorsabban kiiktatni a magyar politikai életből, az államirányítási apparátusból. Így aztán nem tehettem egyebet, mint ismét előszedni, illetőleg még alaposabban megvizsgálni azokat a dokumentumokat, melyek nevezett magyar miniszternek zsidó felmenőjét igazolják, és amelyek már 1939-ben is szerepet játszottak nevezett úr bukásában.

Porondmester: Jól van, gyermekem, menj vissza többiekhez. Ügyes voltál. Nagyon tetszett a korcs kevercs is. Frappáns volt ez a rögtönzött alliterációd. 

Azonban, Tisztelt Publikum, hallgassuk meg Bélukát is, mit szólt mindehhez a tárgyaláson. Béluka, állj középre és beszélj.

Megcsördíti ostorát.

Béla: Nosz, ki kell jelentenem, hogy Winkelmann új igazat mondott. Én valóban egyetéjtettem a zsidószág vagyonától töjténő megfosztászával, de ezt a vagyont kejesztény, magyaj kézbe kívántam átjátszani, jobban mondva abban megtajtani. Ezzel ellentétbe kerjültem az Eszesszel, szőt, a Hajmadik Bijodalommal, ész, ami talán még fontoszabb, bájmily fujcán isz hangzik, a németek által favojizált Magyaj Nemzetiszocialiszta Pájttal isz. Ezéjt ezejkilenszáznegyvennégy augusztusz hetedikén kiváltam a kojmányból, hiszen lemondászja kényszejített ez a nemzeti pájt. Ők fejezték be azt a munkát, amelyet a németek, azaz tehát Winkelmann és Wesesnmayej újék elkezdtek.

Béla megtörli homlokát.

Könnyen tjiumfálhattak, henceghettek ezek a magyaj ujak, a papíjokkal való kutatómunkát a német ujak, illetve az általuk megbízott szakéjtők végezték el. Nekik, ezeknek a nagy magyajoknak cak a javaszt kellett meghúzni, jót jöhögve. A piszkosz munkát végeztették el velük. Nem isz vették észje, hogy egy magyajszágája oly büszke nemzeti pájt tagjaiként egyszejű hóhéjszegéddé fokozták le őket! A szojgák között isz az utolszók! A kiszkukták kiszkuktái!

A Porondmester türelmetlenül csördít az ostorral.

Porondmester: Rendben Béluka, ezt most már tudjuk. Azt mondd el, mi lett veled később.

Béla, egyre sebesebben törölgeti homlokát: Nosz, megszűnik a tájca nélküli gazdaszági cúscminisztejségem, ahogyan akkoj nevezték a beosztászomat, majd teljesen kiszojultam a közéletből.

Béluka kezébe temeti arcát, úgy kiáltja: A hábojú után aztán az úgynevezett népbíjóság itélete alapján kivégeztek! Előszöj bitófája ítéltek, ám egy mászodik ítéletben ezt golyó általi halálja változtatták át. Amikor kivégeztek, akkoj négy fegyőj lőtt jám. Azt modják, hogy a közönszég nagy éljenzészben tört ki; a demokjáciát ész a köztájszaszágot éltették. Amikor vége volt a lelövészemnek, a távozó embejek állítólag ilyeszmiket mondtak: Egész megkönnyebbültem! Az embej szabadabban szívja a levegőt! Na, ugye, megéjte, hogy eljöttünk?

Porondmester: Hát igen, Tisztelt Publikum, Béluka nem láthatta többé sem feleségét, sem gyermekeit és természetesen, ahogy ez már ilyenkor lenni szokott, Tisztelt Publikum, a fényes napvilágot sem.

Béluka megint anyukájához szalad.

Béla: Anyuci, a halottság az micsoda? Nem látok?

Béla Anyukája, ölébe ejti a kötést, összecsapja a kezét: Édes Bélukám, hogy is jut ez eszedbe? Erre nem lehet válaszolni, mert aki él, az még nem tudja, milyen halottnak lenni. A halott…hát, az meg halott, nem beszél.

 

A porondmester középre jön, csördít az ostorával és int a hátul álló gyerekeknek.

Na gyerekek, szavaljátok a zárókórust, aztán mars haza, ki-ki édes szüleihez. Elég volt ebből!

A gyerekek a porond karéjához igazodva elrendeződnek, és a közönség felé fordulva kórusban kiáltják:

                 Nem volt itt semmi baj, csak nem jött az ügyeletes hal.

                  Ó be kár, így nem került a a gyomrába se ember, se madár.

                  Bélukának bizony jó lett volna, ha belekerül,

                  hisz akkor nem történt volna vele annyi elterül.

Porondmester: Brávó, brávisszimó! Megható volt ez az értelmetlenség is! Zseniális az igéből képzett főnév visszaigésítése! Nem találok szavakat!

A publikum felé fordul: Azazhogy mégis: Tisztelt Nagyérdemű, villámelőadásunknak ezennel vége! Gúdbáj, aufviderzén, satöbbi!

Csördít az ostorral és mindenki kimegy.

 

(Üres a cirkuszi sátor, csak egy eltévedt uszkár ugrál rémülten vinnyogva a széksorok között.)