Dávid András

Bruno Schulz 003.
Gregor Samsa ágyában a Száz év magányt olvassa

2022.02.19.

[1]

Mire Sigismund doktort kihívták Gregorhoz, az egész család egyszerre fürdött egy izgatott letargiában és a reményvesztett félelemben, legalábbis ami a megélhetésüket illeti. Jó időbe telt, mire a doktor végre előbújt a gyermek szobájából és a konyha csapjánál hosszan kezet mosott, aprólencsés szemüvegére pára csapódott és miközben gondosan a kezeit törölgette, egyenként végignézett mindhárom családtagon. Gregor húga a maga tizenhét évével a kiürült, aranysárga zsírcseppektől csillogó levesestányérokkal csörömpölt, nem tudta eldönteni, kivigye-e őket vagy maradjon, nehogy egy szót is elszalasszon a családi kupaktanács alkalmából, míg anyjuk egyfolytában csak a kezét tördelte. – Van remény, doktor? – Felírok némi nyugtatót - maguknak. A fiúknak semmi baja. – A pondró! - kiáltott fel az apa. – Rohadék szimuláns! Tudtam, hogy büdös neki a munka! – A fiúgyermekek márcsak ilyenek. Meg kell ölniük az apjukat, hogy felnőhessenek! – Megölni? Majd én megmutatom neki, ki kit fog itt megölni! Egy semmirekellő! Egy képzelt beteg! A botomat! Ide a botomat![2]

[3]Mindkét fiúnak problémája volt az apjával. Pedig nem ismerték egymást.

Franz apja cseh volt, csehül beszélt és tradicionalista zsidó volt, amit Franz csak azért vett tudomásul, hogy más véleményen lehessen. Anyja volt német és németajkú, úgyhogy Franznak valóban német volt az anyanyelve, németül írt és a német kultúrában mozgott. Más kérdés, hogy aztán ezen a "kultúrán" ő mennyit változtatott, nem beszélve a zsidó látens befolyásról.

Mindkettőjük apjának jól menő üzlete volt, harsány életvitelük, cselédek a házban, és a "nehéz napokon" a lányokhoz jártak nagy, vidám társasággal. Az apák.

[4]

Ehhez képest mindkét fiú nyeszlett volt, Brunó még randa is mint a bogár, míg Franz a TBC-től vált csaknem átlátszóvá, nagy, álmodozó szemekkel.

[5]

Franz jogot tanult, Bruno építészetet. Franz megtanulta, mennyire megfoghatatlan, hihetetlen logikával lehet a jog eszközeit rosszra fordítani, Bruno megtanult rajzolni, úgyhogy a helyi gimnáziumban rajztanárként kereste kenyerét. Mindketten megszállottan írtak. Megszállott történeteket. Egyikőjük sem könnyű olvasmány. Nem kellemes. Olyan álmok kelnek életre tolluk alatt, amit mindenki megálmodik, csak nem így, nem ennyire sötéten, ennyi depresszióval.

Franz valahol azt írja meg kimondatlanul, milyen hatással van rá apja. Mikor apja megkérdi, mitől tart, nem meri elmondani neki, hogy pontosan tőle. Mennyire elfogadhatatlan számára, hogy úgy éljen mint ő. De ki tudja, félelemből vagy tiszteletből nem küldi el apjának, egyik legszebb írását sem, amit ma csak "Levél apámnak" címen olvashatunk.

[6]

 

"Boldog lettem volna, ha a barátom, főnököm, a nagybátyám, nagyapám vagy, sőt (bár ebben már habozok) – az apósom.

Csak éppen apának voltál túl erős számomra,"... ..."Miután egypárszor erősen megfenyegettél, s ez nem használt, kiemeltél az ágyból, kivittél a folyosóra, s otthagytál: hadd álldogáljak ott egy darabig, ingben, egyedül, a zárt ajtó előtt."...[7]

Persze a 103 oldalas levelet sosem küldte el, de haláláig őrizte mint a többi kéziratát is. Végrendeletében Max Brod, legjobb barátja kapja a feladatot:

"Liebster Max, meine letzte Bitte: alles was sich in meinem Nachlass (also im Bücherkasten, Wäscheschrank, Schreibtisch zuhause und im Bureau, oder wohin sonst irgendetwas vertragen worden sein sollte und Dir auffällt) an Tagebüchern, Manuscripten, Briefen, fremden und eigenen, Gezeichnetem u.s.w. findet restlos und ungelesen zu verbrennen, ebenso alles Geschriebene oder Gezeichnete, das Du oder andere, die Du in meinem Namen darum bitten sollst, haben. Briefe, die man Dir nicht übergeben will, soll man wenigstens selbst zu verbrennen sich verpflichten.

Dein
Franz Kafka"

"Kedves Max, ez az utolsó kérésem. Mindent, amit hátrahagyok: naplókat, kéziratokat, leveleket (az enyémeket és másokéit is), vázlatokat, mindent égess el olvasás nélkül".[8]

Fityfiritty, kedves barátom, gondolhatta Max Brod a jóbarát és a megsemmisítés helyett szépen sajtó alá rendezte és folyamatosan kiadatta Kafka műveit. Hát így bízzon az ember a barátjaiban.

 

 

... "Ebben az időben apám már végérvényesen meghalt. Már sokszor halódott, de sosem halt meg teljesen, mindig bizonyos fenntartásokkal, melyek e tény revideálására késztettek. Megvolt ennek a jó oldala. Azáltal, hogy így részletekre elaprózta a halálát hozzászoktatott bennünket elváltozásának tényéhez. Közömbössé váltunk egyre csökkentebb, minden alkalommal siralmasabb visszatérései iránt."...

Ezt már Bruno írta, Franz nem írhatott ilyeneket, mivel apja túlélte őt.

"... Egy napon anyám megbotránkozott arccal ért haza a városból. – Nézd Józef – mondta , micsoda véletlen! A lépcsőn fogtam el, amint fokról fokra ugrált lefelé. – S fölemelte zsebkendőjét, fölfedve valamit, amit egy tányérban tartott.

Nyomban megismertem. Félreismerhetetlen volt a hasonlóság, bár most rák, vagy nagyobbfajta skorpió volt. Pillantásunk, ahogy összenéztünk, megerősítette föltételezésünket ..."

"... – Él? – Kérdeztem.

Hát persze. Alig bírom tartani – mondta anyám, letette a tányért a földre; föléje hajolva alaposan megnéztük. Teste homorú volt sok kacska lába közt, melyeket alig észrevehetően mozgatott. Kissé fölemelt ollója és bajusza úgy tetszett, feszülten figyel. Félrebillentettem a tányért, s apám kimászott óvatosan a padlóra, de mihelyt sík talajt érzett maga alatt, hirtelen szaladni kezdett mind a tíz-egynéhány lábával, kerepelve az ízeltlábúakra jellemző kemény csontjaival."...[9]

Nicsak, itt nem ő, hanem az apja változott bogárrá! Jah, ez nem Franz, ez Bruno.

Nem véletlenül nevezték a lengyel Kafkának.

De ekkor Kafka már nem élt.

---

 

[1] ismeretlen forrás, Az interneten több helyen megtalálható grafika, a Metamorfozis 100. éves évfordulója alkalmából.

[2] da szövege

[3] Hermann Kafka, foto: Ismeretlen - Heron Books, London; 1968 Franz Kafka's parents Hermann Kafka (1852–1931) Közkincs • File:Kafka's parents c1913.jpg • Létrehozva: 1913 körül date QS:P,+1913-00-00T00:00:00Z/9,P1480,Q5727902 https://hu.wikipedia.org/wiki/Franz_Kafka#/media/Fájl:Kafka's_parents_c1913.jpg

[4] Grafika: Bruno Schulz

[5] foto: Franz Kafka 1923 Anonim (see talk page) - Franz Kafka: Pictures of a Life by Klaus Wagenbach (1984), p. 209; sourced to Klaus Wagenbach Archiv, Berlin https://kafkamuseum.cz/en/photogallery/
Last known photograph of Czech writer Franz Kafka Közkincs • File:Kafka.jpg • Létrehozva: 1923/1924 https://en.wikipedia.org/wiki/Franz_Kafka#/media/File:Kafka.jpg

[6] 1-103.oldal Kafka: Levél apámhoz 1-103 oldal https://commons.wikimedia.org/wiki/File:De_Kafka_Brief_an_den_Vater_103.jpg

[7] részletek, Franz Kafka, Levél apámhoz, Szabó Ede fordítása Litera 2020

[8] https://www.franzkafka.de/fundstuecke/kafkas-testamente
Die ›Testamente‹ sind zitiert nach: Max Brod/Franz Kafka, Eine Freundschaft. Briefwechsel, hrsg. von Malcolm Pasley, Frankfurt am Main 1989 (S. Fischer), S. 365 und 421-422.

[9] Bruno Schulz, Apám utolsó szökése, Kerényi Grácia fordítás, Jelenkor, Fahajas boltok, Pécs, 1998