Dávid András

Bruno Schulz 001.
Egy film, amiről senki sem tud.

2022.01.28.

 

Cannes, 1973

Az álmos kisváros két dologról híres. A kávéházi teraszokon angol nyugdíjas nénikék fecsegnek két csésze 'awful' tea mellett, és arról hogy egy porfészeknek minősíti bárki, kivéve azt a két hetet, miközben a filmfesztivál zajlik.

Az öböl partára felhúzott ormótlan, szürke, életidegen betonmonstrum feléled, a bejárati lépcsőre, fő attrakcióként vörös futószőnyeget terítenek, melyet kordonnal vesznek körül, ide érkeznek a sztárok és sztárocskák, meg azok, akik szeretnének lenni, oldalt pedig a kordon túloldalán fotósok, videósok hada veri a nagydobot, bekiabálva az érkezőknek, "Viktória! Forduljon felénk! Egy nagy mosolyt kérünk, szuper!"

A tíz lépésre fekvő nagyhotelekből folyamatosan érkeznek a luxusautók és ontják magukból a hírességeket. Cannesban megjelenni a szakma számára kötelező és talán még kellemes is. A férfiak számára megjelenés szmokingban, propeller nyakkendővel. A nők akárhogyan jöhetnek.

A hírességeken túl ez vonatkozik a plebsre is, akik közé magamat is számítom, ingyen kaphatunk mozijegyet - ha jut, és ugyanúgy végigvonulhatunk a szőnyegen, csak velünk már a kutya sem törődik.

Cannes-ba filmmel válogatásba kerülni nem csupán nagy dolog és üzletileg a lehető legjobb reklám, de szakmailag is, gyakorlatilag a filmtörténet részévé válik a mű és alkotója, ha itt megjelenik.

A filmeket gondosan előre kiválogatta egy bizottság, és a bekerült filmek versenyeznek, minden évben neves személyiségekből álló zsűri dönt. 1973-ban még nem épült fel a fesztivál Palota, egy másik épület, a 4 hónap alatt felhúzott 1500 férőhelyes Croiset Palota fogadja a filmeket és a nézőket.

1973-ban a zsűri elnöke Ingrid Bergman a világhírű svéd színésznő a többi zsűritag pedig nemzetközi porondról írók, kritikusok, producerek és rendezők köréből érkeznek.

Boleslaw Michalek, filmkritikus - Lengyelország

Francois Nourissier, író - Franciaország

Jean Delannoy, filmrendező -   Franciaország

Lawrence Durrell, író -  Egyesült Királyság

Leo Pestelli, újságíró -   Olaszország

Robert Rozsgyesztvenszkij, költő -   Szovjetunió

Rodolfo Echeverria, filmproducer - Spanyolország

Sydney Pollack, filmrendező - Amerikai Egyesült Államok

Minden évnek megvan a maga szenzációja, ez évben egy lengyel filmről beszélt mindenki, egy film, amiről csak a szóbeszéd tudott: Kérdés, elkészült-e egyáltalán, ha igen, akkor a lengyel állam cenzúrázta és nem engedte Cannes-ba, sem sehová.

Több oka volt az eljárásnak, a film témája többszörösen kényes volt, zsidókról szól és Lengyelországban az 1968-as események óta ismét fellángolt hivatalos antiszemitizmus nem akarta egyáltalán szóbahozni a zsidókat. A film az egészségügyről is szól – szanatórium –, méghozzá egy igencsak furcsa szanatórium és hát az országban az egészségügy lemaradt egyaránt szolgáltatásilag és strukturálisan.

Ennél többet senki nem tudott a filmről, mígnem meg nem jelent egy lengyel férfi, csapzottan, a hóna alatt egy hatalmas filmes-dobozzal, KILOPTAM! - kiáltotta és a támadásba lendült újságíróknak végre bemutatkozott: Wojciech Jerzy Has vagyok, igen egy a-val a nevemet, és én vagyok a film rendezője.

Letiltották a filmet, de sikerült egy kópiát kilopnom az országból, tessék! Ezek után persze hogy mindenki erre, a filmre lett kíváncsi.

A fesztivál végén egy halom díjat kiosztanak, a fődíj az Aranypálma és mellette a legjobb rendezést, zenét, stb mindent jutalmaznak, és nem mindig tudhatja az ember, miért, hogyan választották az egyiket, a másik rovására. Lehet a politika, lehet a zsűritagok ízlése is közrejátszik ebben. A mezőnyből mára csak néhány rendező vagy alkotás maradt közismert:

• Ana y los lobos (Anna és a farkasok) – rendező: Carlos Saura
• Far West – rendező: Jacques Brel
• La grande bouffe (A nagy zabálás) – rendező: Marco Ferreri
• La maman et la putain (A mama és a kurva) – rendező: Jean Eustache
• L’invitation (A meghívás) – rendező: Claude Goretta
• O Lucky Man! (A szerencse fia) – rendező: Lindsay Anderson
• Petőfi '73 – rendező: Kardos Ferenc
• Sanatorium pod klepsydra (Szanatórium a Homokórához) – rendező: Wojciech Has
• Scarecrow (Madárijesztő) – rendező: Jerry Schatzberg
• The Effect of Gamma Rays on Man-in-the-Moon Marigolds (A gamma-sugarak hatása a százszorszépekre) – rendező: Paul Newman

Mindenesetre a zsűri díját a lengyel film kapta.

A nagy cécó ellenére a film gyakorlatilag ismeretlen maradt, Magyarországon a filmintézetben van egy kópia belőle, de sem felirat, sem szinkron nem készült hozzá, tehát gyakorlatilag magyar szem ezt nem látta.

Kivéve az én szemeimet, de ez is csak részben, és ez egy másik történet, lesz itt bőven kanyar.